Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Vonyó József: Gömbös Gyula és a társadalmi egyesületek
I Gömbös a kormányzati hatalom birtokosaként sem módosított tervein, és már kormányprogramjában is jelezte, hogy a közös nemzeti célok megvalósítása érdekében szükségesnek tartja az egyesületek összevonását.15 A társadalmi önszerveződés eredményeként létrejött és az öntevékenység fórumaiként a hatalomtól függetlenül működő' egyesületek sokszínű és szerteágazó hálózatát nem hasznos, a társadalmat civil kezdeményezésekkel gazdagító, hanem pusztán egyéni érdekeket szolgáló, egyben a nemzet eró'it megosztó jelenségként kezelte. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének (TESZ) 15. közgyűlésén, 1934- október 2-án rosszallóan emlegette, hogy „...a csonka országnak 18.227 egyesülete van... ”.16 Bizonyára nem túlzott, amit az is valószínűsít, hogy Bősze Sándor csak a dualizmus kori Somogybán 709 egyesületnek lelte nyomát a forrásokban,17 és közismert, hogy a háborús vereség, majd Trianon nyomán gomba módra szaporodtak az úgynevezett hazafias egyesületek, miközben a régi, hagyományos funkciójú egyletek is tovább működtek. Gömbös azonban a kormányrúd átvételekor e terve megvalósításához sem kezdhetett hozzá. Jóllehet ő volt a végrehajtó hatalom feje, a kormánypártot és annak - a kormányt ellenőrző és bármikor megbuktatni képes - parlamenti frakcióját Bethlen és hívei uralták, akik elleneztek minden olyan kísérletet, amely az 1920-as években kialakult politikai és társadalmi keretek megbontására irányult.18 Gömbös így arra kényszerült, hogy először a törekvéseit támogató bázist építse ki, amit a kormánypárt vezetésének megszerzése és szervezett tömegpárttá történő átalakítása révén kívánt elérni. Immár a párt vezéreként ennek jegyében adott új - legtöbbet hangoztatott célját kifejező - nevet az úgynevezett Egységes Pártnak: Nemzeti Egység Pártja (NÉP). Személyesen ő nevezte ki a neki hűségesküt tevő helyi vezetőket (élharcosokat), és építették ki a helyi szervezeteket az ország valamennyi településén. Mindezzel és az összes választójoggal rendelkező állampolgár „beszervezésével” az volt a célja, hogy az általa kizárólagosan irányított, szélsőségesen centralizált párt keretei között valósuljon meg a „nemzeti egység”, és ezzel együtt szűnjék meg az összes többi politikai párt.19 E munka még nem érintette közvetlenül az egyesületeket. Közvetve azonban igen. A NÉP 1933 júniusa és 1934 nyara között minden településen létrejött helyi szervezeteinek elsődleges teendőjeként ugyanis a helység mindennapi életének megszervezését jelölték meg. Már 1933 októberétől elvárták tőlük, hogy „...a községben megnyilatkozó minden akció, amely a település egyetemes érdekét szolgálja - legyen az politikai, jótékonysági, vigalmi, közegészségügyi vagy bármilyen más vonatkozású - a Nemzeti Egység szervezetéből induljon ki, illetve a vezető szerep a Nemzeti Egység szervezete számára biztosíttassák.. ,”.20 Ügyelniük kellett arra, hogy semmiféle akcióra ne kerülhessen sor, amely „... nem a Nemzeti Egység szervezetének kebelén belül indul és nem áll szervezeteink vezetőségének irányítása alatt”.21 Ez pedig, megvalósulása esetén, a hasonló funkciókat ellátó társadalmi egyesületek létét veszélyeztette volna. A NÉP szervezetei közül azonban csak néhány tudott legalább részlegesen eleget tenni az elvárásoknak. 15 Lásd a Nemzeti Munkaterv 8. és 10. pontját. In: Gömbös Pártja. A Nemzeti Egység Pártja Országos központjának dokumentumai, 1932-1939. Összeáll., szerk., a bevezetó't és a jegyzetek írta Vonyó József. Bp.-Pécs, 1998. (továbbiakban: Vonyó, 1998.) 41. p. 16 Vonyó, 2004. 615-616. p. 17 Bősze, 1997. 28., 211-246. p. 18 Vonyó, 2014- 166-171. p. 19 Vonyó, 1998. 18-21. p. 20 Vonyó, 1998. 137. p. 21 Uo. ■ 263 «
