Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Szögi László: Somogy vármegye peregrinusai, 1265-1918
A középkori adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy összesen 159 Somogy vármegyei peregrinusról tudunk Mohács előtt. Itt a származási helyek megállapítása még kétséges, hiszen a középkori források nem mindig rögzítették a diákok születési vagy származási helyét, de bizonyos adatokból tudunk erre következtetni. Az első két diákot Bolognában említik. 1265 novemberében tűnt fel Nicolaus Symighiensi de Ungaria neve, aki archi- diaconus, azaz főesperes volt a veszprémi egyházmegyében. Paulus ungarus filius domini Nicholai, archidiaconus Simigiensis pedig 1268 és 1273 között tanult Bolognában. Róla annyit tudunk, hogy előbb 1287-ben esztergomi kanonok, majd 1294-ben pécsi püspök lett. Ezután több mint 1 évszázadig senkit sem jeleznek a források Somogyból, és csupán 1383-ban jelent meg a következő hallgató, Andreas de Zachkhan, éspedig a Bécsi Egyetemen. Ettől az időponttól már viszonylagosan folyamatosan találunk peregrinusokat részben a Bécsi, részben a Krakkói Egyetemen. A hazai vármegyék közül a középkorban Somogy a 19. helyet foglalta el a diákokat külföldre küldő megyék sorában, ami korántsem alacsony, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a vármegyében nem volt püspöki székhely és viszonylag kevés jelentős egyházi központ működött itt. Prágában csak egy somogyi diákot regisztrálhattunk, Nicolaus de Calmanczech személyében 1416-ból, vagyis már a huszita korszak kezdetén. Prága esetében azonban sok forrás megsemmisült, ezért elképzelhető, hogy korábban oda többen is beiratkoztak, de ez nem bizonyítható. Itáliába Somogyból feltűnően kevesen jutottak el, legalábbis jelenlegi ismereteink szerint. A két bolognai diákon kívül, hárman jártak Padovában és egy-egy fő Perugiába, illetőleg Ferrarába. A középkorban Somogyból a legtöbb diák Kálmáncsehiből (ma: Kálmáncsa) indult külföldre. A 15 beiratkozás 12 személyt takar, akik innen származhattak. Közülük az egyik legjelentősebb Kálmáncsehi Domonkos, aki 1450-ben tanult Bécsben. Gyönyörűen illusztrált breviáriuma a magyar kódexművészet egyik remekműve. Előbb székesfehérvári prépost, 1495-től váradi, 1502-től erdélyi püspök volt. 12 diák indult Zákányból, 11 Lábodról külföldre. Nyolcán Marcaliból, heten a Dráva menti Babócsáról, ugyancsak heten Zselicből, feltehetően a kaposszentjakabi bencés monostorból. Az utóbbiak mind Bécsben tanultak. Somogyvárról, valószínűleg a bencésektől, hat diák indult külföldre: négyen Krakkóba, ketten Bécsbe. A középkorban 23 olyan peregrinusról tudunk, akinél csak az van jelezve, hogy Somogyból való, de közelebbi helymegjelölést nem ismerünk. Négy olyan somogyi diákot regisztráltunk, akik mind Bécsben, mind pedig Krakkóban is tanultak. Georgius Hando de Kalmanczehii pedig Bécsben, Ferrarában és Padovában is tanult, később váradi kanonok, majd zágrábi főesperes lett. A somogyi középkori egyetemjárás virágkora a 15. század harmadik negyede volt, 43 külföldi beiratkozóval. Országosan a középkori maximum a 15. század utolsó negyedére esik, de a Somogy adatai nagyjából megfelelnek az országos adatoknak. A SOMOGY VÁRMEGYEI ÚJKORI EGYETEMJÁRÁS ADATAI korszak beiratkozok száma [fő] évi átlag 1526-1550 6 1551-1575 2 1576-1600 3 részösszeg 1526-1600 11 0,14 i 23 i
