Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Katona Csaba: Egy kosztos diák mindennapjai Nyitrán az 1860-as években
legfontosabbakat az alábbi sorok tartalmazzák: „Kérem írják meg mikor jőnek el értem és hogy ki jön el. Már alig várom hogy otthon legyek. ”25 Hullámzó kedélyállapot, változó eredményű, ám tagadhatatlanul sikeres tanulmányok, ugyanakkor magány, gyenge koszt, pénztelenség, konfliktus a tanárokkal. Levelei alapján ezek lehettek az ifjú Magos Sándor nyitrai mindennapjainak legmeghatározóbb élményei. E ponton fel kell tenni a kérdést: mennyire voltak igazak azok, amelyeket a diák leveleiben említett? Hogy gondokkal küszködött, aligha kétséges, a konkrét állításokat ellenőrizni lehetetlen. Nézetem szerint összességében nem annyira az anyagi problémák, mint inkább a társ- talanság, a hirtelen jött idegenbe szakadás problémái nehezítették meg számára a hétköznapokat. Tagadhatatlan, hogy anyagi nehézségekkel mindvégig szembesülnie kellett. Ezt azonban nem feltétlenül a szülők szűkmarkúsága, a mostohaapa rosszindulata okozta. Gyanítható, hogy az 1860-as évek idején az egész család anyagi helyzete megrendült. Magos Sándor édesapja, az 1854-ben elhunyt Magos Ferenc szabómester még az század első felében újabb és újabb adósságokba verte magát. A családfőt azonban nem valamiféle hazardírozás ötlete vezette, hanem befektetni szándékozott a kölcsönvett összegeket: szőlőt, pincét, városi kertet vett, nyilván azzal a céllal, hogy jövedelmeit ily módon is gyarapítsa. Özvegyének későbbi férje, Kovács (Schmidt) Ferenc is mint „számadó pintzér” dolgozott nála. Magos Ferenc első kölcsönét az 1820-as években vette fel. 1822-ben halt meg édesapja, Magos József, akinek örökségén két testvérével, Ignáccal és ifj. Józseffel, valamint mostohaanyjával, született Pöbl Juliannával osztozott.26 Valamivel később Magos Ferenc kölcsönt vett fel édesapja özvegyétől, mégpedig 244 forintot.27 Néhány évvel később ismét erre kényszerült: 1829-ben Mollik Ignác özvegyétől, Engel Teréziától kért és kapott 500 forintot, mivel azt „... bizonyos szükségünkpótolássárafelkölcsőnölni kénteleníttettünk.”28 Ugyanakkor 1841-ből befektetésről maradt fenn adat: Magos Ferenc és első neje, Lindtner Jozefa ekkor Leffter Constantin özvegyétől, Kozák Juliannától 300 forint ellenében városi kerteket vásárolnak épületekkel együtt.29 1844-ben Magos Ferenc megözvegyült, és Szenttamás mezőváros (ma: Esztergom városrésze) árvapénztárába 500 forintot fizetett be felesége hagyatékából az elhunyt Sándor nevű öccse javára.30 2 esztendővel később újabb beruházásra kerített sort: 2200 forintért szőlőt és pincét vett az esztergomi Előhegyen.31 Ezzel nyilván összefüggött, hogy a vásárlás után néhány héttel ismét kölcsönt vett fel: ezúttal Mészáros Ferenc plébános hitelezett neki 400 forintot.32 25 Magos Sándor levele szüleihez. Nyitra, 1863. július 19. Közli: Katona, 2003. 160. p. 26 Katona Gábor visszaemlékezései. Magos József hagyatéki leltára. Esztergom, 1822. május 20. 27 Katona Gábor visszaemlékezései. Magos Ferenc kötelezvénye a Pöbl Juliannától felvett kölcsönről. Esztergom, 1822. június 18. 28 Katona Gábor visszaemlékezései. Kötelező levél az Engel Terézia által Magos Ferencnek adott kölcsönről. Esztergom, 1829. április 26. 29 Katona Gábor visszaemlékezései. Kozák Julianna és Magos Ferenc közötti adás-vételi szerződés. Esztergom, 1841. május 24. 30 Katona Gábor visszaemlékezései. Szenttamás mezőváros árvapénztárának igazolása Magos Ferencnek a Lindtner Sándor javára befizetett összegről. Esztergom, 1844. március 1. 31 Katona Gábor visszaemlékezései. Esztergom szabad királyi város tanácsának bizonyságlevele a Magos Ferenc és Vaizner Ferenc közötti adásvételről. Esztergom, 1846. március 16. 32 Katona Gábor visszaemlékezései. Magos Ferenc kötelezvénye a Mészáros Ferenctől felvett kölcsönről. Esztergom, 1846. március 19. ■ 175 ■
