Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Katona Csaba: Egy kosztos diák mindennapjai Nyitrán az 1860-as években
A számos hitel és az adás-vételek állandó nagyarányú pénzmozgás létét igazolják Magos Ferenc háztartásában. Hogy összességében miként gazdálkodott a szabómester, nem tudjuk, ám gyanítható, hogy 1854-ben bekövetkezett halálakor maradtak utána tartozások, amelyek visszafizetése ezt követően özvegyére, Pillér Borbála vártak illetve idővel Kovács (Schmidt) Ferencre. Ha ez így van, magyarázatul szolgálhat a fiatal Magos Sándor Nyitrán tapasztalt pénzügyi gondjaira. Végezetül néhány adalék az ifjú Magos Sándor jellemrajzához, illetve nyitrai hétköznapjaihoz, mintegy analóg példáját hozva saját életének későbbi szakaszából, egyszersmind igazolva, hogy Nyitrán írt leveleiben az időben örök és változatlan diákpanasz is minduntalan kicsengett. Az 1870-es évek elején már a pesti egyetemre járt Magos Sándor. Alább két ezidőtájt kelt levelének egy-egy részlete olvasható. Az elsőt 1870-ben vetette papírra szüleinek: „Levelüket megkaptam s örültem, hogy oly rövid idő alatt válaszoltak. Kéréseim nagyobb részére válaszoltak ugyan benne, de arról említést sem tettek, hogy... parancsoltak-e a Rothnál egy pár topánt s ha parancsoltak, mikorra lesz kész s mikor kapom meg? Karácsonyig el nem tartanak topánjaim mert az egyiknek már most is fel van hasadva az egész oldala a másik pedig szinte végromlásához közelít. A sok eső nagyon megártott nekik.... Pénzt is küldjenek ha lehet, mert ebédem 24edikéig van, s tegnapelőtt már Farkastól kellet kölcsönöznöm 5 /[o]r[in]tot s abból is már csak 4 van. Szeretném neki visszafizetni, mert szüksége lesz reá a jövő hét elején.”33 A levél akár Nyitrán is íródhatott volna, ugyanaz a diákpanasz hallatszik ki sorai közül és az égi áldás következtében mértéken felül elhasználódott lábbelik újbóli emlegetése már-már komikussá teszi a kéréseket. A következő, 1873-ban kelt levélben semmiféle utalás nem található se csizmára, se topánra, ám kérésnek ez sincs híján: Jelen soraimmal arra akarom kérni kedves szüléimét, hogy a jövő héten küldjenek 15 v [agy] 20 f[o]r[in]tot, mert ha a vizsgadijra szánt 10/[o]r[in]thoz: nem akarok nyúlni, úgy pénzem csak 22-ig fog eltartani. ... Hallottam, hogy egészségesek mindnyájan s a szőttébe mentek cseresznyét szedni, a mit én itt létem óta máig csak egyszer ettem. ”34 A panaszok tehát jó 10 évvel később ismétlődnek. A gyermekkori levelek forrásértékén ez nem változtat. Ha nem is lehet elkülöníteni, hogy a gyermek Magos Sándort Nyitrán milyen valóságos sérelmek érték és melyek voltak azok, amelyeket érzékenysége nagyított fájdalmas élménnyé, sorai fényt vetnek hétköznapjaira. Ami igazi értéke ezeknek a leveleknek, az, hogy megvilágítja egy tisztes polgári nevelést kapott úrifiú szüleihez való viszonyát, valamint formálódó egyéniségét. Azt az egyéniséget, amelyet felnőtt önmagáénál, a civil társadalomba beilleszkedett polgárénál, akinek karrierjét nyomon lehet követni, már sokkal nehezebb feltérképezni. Hogy a merev sémák közé tökéletesen beilleszkedő kúriai bíró, akinek az elvárások tisztelete egészen beépült egyéniségébe, fia- talabban korántsem nélkülözte a formák elfogadásának legalább részbeni tagadását, az is kiderül leveleiből. Ahogy ő maga írta „Mariska” húgának, akivel talán a legközvetlenebb viszonyt ápolta: „írj egyszerűen, minden cifraság nélkül, mintha beszélnél velem, akkor köny- nyebben s hamarabb megy az Írás. írd meg, mit hozzak neked Pestről ha haza megyek, de leveled hétfőre itt legyen mert akkorra várja s ha meg nem jő nyugtalan lesz szerető bátyád: Sándor.”35 33 Katona Gábor visszaemlékezései. Magos Sándor levele szüleihez. Pest, 1870. november 14. 34 Katona Gábor visszaemlékezései. Magos Sándor levele szüleihez. Pest, 1873. június 13. 35 Katona Gábor visszaemlékezései. Magos Sándor levele Magos Máriához. Pest, 1869. november 19. ■ 176»
