Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Katona Csaba: Egy kosztos diák mindennapjai Nyitrán az 1860-as években
hogy bizonyos Snode nála járt és 2 forintot adott neki, majd leveléhez rövid utóiratot csatolt, amelyben pénzt kért otthonról, mondván, hogy kell plajbászra és papírra.17 E levelekből az derül ki, hogy a Nyitrára került fiú, ha nem is fényes anyagi körülmények között élve, de beilleszkedett új társai közé, tanárai is elfogadták. Következő, 1863. március 9-én papírra vetett sorai csupa nehézségekről tanúskodnak. Sándor úgy vélekedett, hogy azért lett „csak” 15. A bizonyítványa alapján társai között, mert nem tud „tótul”, majd szabályos költségvetést terjeszt elő szüleinek, amelyet e mondattal vezetett be: „Kérem vagy hamar jöjjenek el vagy küldjenek pinzt mert kell ezekre.”18 Tanításra, könyvekre és csizmatalpalásra kérte a pénzt, és nem felejtette el emlékeztetni szüleit, hogy a húsvétot követően újabb 50 forintra lesz szükség a kosztja fejében.19 A pénzkérés ellenére inkább az érződik ki e levélből, hogy egyedül érezte magát a számára idegen Nyitrán. A jólnevelt úrigyerek alakja mögött egy érzékeny, szeretette vágyó fiú egyénisége bontakozik ki. Március 29-én írta következő levelét. Ez csak és kizárólag a pénz kínzó hiányáról szólt. Ismét a csizmák rossz állapota képezte a hivatkozási alapot, ám ezúttal hosszadalmasabb magyarázkodással támasztotta alá igényét: azért mentek tönkre csizmái, mert hetente csak néhányszor kapott uzsonnát és ezért a hegyeket járta eper után, hogy így verje el éhét.20 Aprilis 16-án kelt az újabb fennmaradt levél, amelynek már minden sora súlyos válságról tanúskodik. Már az íráskép is árulkodó: korábbi leveleiben írójuk vonalak segítségével rótta betűit egyenes sorokká, itt a sorok görbén kanyarognak. A diák nyomasztónak érezhette helyzetét Nyitrán, másképp ilyen tartalmú levéllel aligha mert volna végletekig tisztelt szüleihez fordulni. „Egy igen fontos dolog kényszerít tollat fogni kezembe.”21 - e szavakkal veszi kezdetét a levél, majd azzal folytatódik, hogy tanáraitól sorozatos igazságtalanságokat kényszerül elszenvedni: érdemtelenül kapott secundát, bezárásra ítélték, és ennek szerinte nem más az oka, minthogy mostohaapja nem kereste fel oktatóit. „Én már el vagyok határozva akár korcsmáros akár kereskedő lenni de oskolába többé nem járok. Vagy ha éppen arra leszek kényszerítve többet nem tanulok. S ezen kérésemet már meg nem változtatom."22 Súlyos szavak ezek, de jellemző módon e súlyos szavak leírása közepette sem feledkezett meg az udvariasságról, mert zárójelben nem mulasztott el bocsánatot kérni, amiért postabér nélkül adta fel a levelet.23 Furcsa gondolatok ezek egy szüleit tisztelő fiútól! Nem is az elkeseredése, hanem az a meglepő, hogy mindezt meg is írta. Hogy a szülők miként reagáltak a szokatlan hangvételű és tartalmú levélre, nem tudjuk. A következő fennmaradt, május 20-án írt levél már rendezett viszonyokról adott hírt. Első soraiban az otthonról kapott könyvekért mondott köszönetét a diák, valamint kiderül, hogy keresztapja is meglátogatta őt.24 Hogy helyzete nem csupán ideiglenesen rendeződött, az egy újabb, július 19-én papírra vetett levele igazolja. Ebben arról tudósított, hogy a hónap végén megkapják a bizonyítványokat. Tanulmányai eredményei a beszámoló szerint egyre javultak, de a 17 Magos Sándor levele szüleihez. Nyitra, 1862. december 24. Közli: Katona, 2003. 156. p. 18 Magos Sándor levele szüleihez. Nyitra, 1863. március 9. Közli: Katona, 2003. 157. p. J9 Uo. 20 Magos Sándor levele szüleihez. Nyitra, 1863. március 29. Közli: Katona, 2003. 158. p. 21 Magos Sándor levele szüleihez. Nyitra, 1863. április 16. Közli: Katona, 2003. 158. p. 22 Uo. 23 Uo. 24 Magos Sándor levele szüleihez. Nyitra, 1863. május 20. Közli: Katona, 2003. 159. p. * 174 ■
