Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Kenyeres István: Előszó
ELŐSZŐ B ősze Sándor kollégánk és barátunk emlékére kiadott kötetet veszi most kézbe a Tisztelt Olvasó. 2014. október 29-én, gyönyörű, napsütéses őszi napon több százan - rokonok, barátok, ismerősök, tisztelők - álltunk ott a kaposvári temetőben, Sándor utolsó útjának szemtanúiként. Megjelent a hazai történettudomány és levéltárügy képviselőinek színe-java, ezzel is tanúbizonyságot téve Sándor emberi és szakmai nagysága előtt. A nagyon hosszúnak tűnő hazaúton fogalmazódott meg bennünk, hogy valamit okvetlenül tennünk kell. Sanyi ugyanis sokkal többet jelentett mindenki számára, aki ismerte, ezért mindenképpen más módon is tisztelegni kívántuk emléke előtt. Ekkor határoztuk el e kiadvány elkészítését. A nem kis feladatot a Magyar Levéltárosok Egyesülete és a Megyei és Városi Levéltárak Vezetőinek Tanácsa (az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa jogutódja), mint a levéltáros szakma két, talán leginkább meghatározó és Sándor életében is fontos szerepet játszó szakmai érdekképviselet vállalta magára. Előbbinek régóta megbecsült választmányi tagja, az utóbbinak pedig elnökségi tagja volt. E könyv nem véletlenül viseli a Szorosadói Rijekáig címet: Sanyi „szülőfalujától” a számára oly kedves történeti Fiúméig hosszú utat járt be, és ennek során kialalkult szakmai és baráti kapcsolatai felölelték az egész tágabb régiót: Somogyországtól Burgenlandon, Stájerországon és Szlovénián át Horvátországig. Olyan szerzők készítettek tanulmányt, akik valamilyen módon e Sándor-központú kapcsolati háló jeles tagjai, legyenek levéltárosok vagy történészek. Őket, bár érthető okokból nem mindegyikük ismer mindenkit személyesen, e kiadvány ezentúl mindig összeköti, amely egyben tükrözi az 6' régiókon átnyúló, széles szakmai és emberi viszonyrendszerét is. Aki kézbe veszi, láthatja, hogy 46 (!) szerző tisztelte meg barátunk és kollégánk emlékét. Többségük magyar levéltáros, történész, de képviselteti magát - főként a Mogersdorf konferenciasorozaton keresztül megismert barátok révén - az osztrák és a horvát levéltárügy és tudományosság is (Zágrábi Egyetem, a stájer és a burgenlandi tartományi levéltárak). A tematika igen széles skálán mozog, ám az írások többsége földrajzilag kapcsolódik Sanyi szűkebb régiójához, Somogyhoz, valamint az élete utolsó szakaszában oly jelentős szerephez jutó Horvátországhoz és Rijekához. Olvashatunk szülőfaluja és szűkebb pátriája középkori történetéről, a megye és nagyobb városaihoz (Kaposvár, Marcali stb.) kapcsolódó társadalom- és oktatástörténeti kérdésekről, kaposvári vagy somogyi születésű, jelentős karriert befutó személyekről vagy Fiumének a Magyar Királyságba történő inkorporációjáról, a sokrétű magyar-horvát történeti kapcsolatrendszerről is (Jelacic támadásától Khuen-Héderváry Károly horvát bánságáig vagy az 1945 utáni magyar-jugoszláv határkérdésig). A tanulmányok között kiemelkedő szerep jut Sándor fő kutatási területe, a dualizmuskori (és részben a két világháború közötti) egyesületekkel kapcsolatos vizsgálatoknak, de több tanulmány foglalkoznak az 1945 utáni eseményekkel is. ■ 17«
