Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tilcsik György: Régi-új adatok Josip Jelačić Magyarország elleni hadjáratához és István főherceg nádor lemondásához. A nádor és a bán levélváltása 1848. szeptember 19-én és 20-án
érdekeivel és a Pragmatica Santioval - hatályon kívük kell helyezni, másrészt pedig az előbbiekből adódóan az önálló magyar minisztériumot meg kell szüntetni és vissza kell állítani az 1848. április előtti birodalmi kormányt és kormányzást.16 Amint az közismert, István nádor és Josip Jelacié horvát bán 1848. szeptember 21-re tervezett találkozója itt és most nem részletezendő, teátrális jelenetek közepette meghiúsult. A megbeszélés elmaradásának pontos körülményeiről készült leírásokból tudjuk, hogy a bánt formálisan saját katonái - először azt kifogásolva, hogy a hajón csak magyar lobogó van, császári pedig nincs, majd pedig kétségbe vonva a főherceg becsületszavát, arra hivatkozva, hogy Jelacicot fogságba ejthetik a hajón - erővel akadályozták meg abban, hogy az alacsony vízállás miatt kikötni nem tudó gőzös fedélzetére menjen és ott találkozzon Istvánnal,17 ám okkal merül fel a gyanú, hogy mindez egy előre kitervelt és kimódolt „akció” volt csupán, miközben nem tudjuk, hogy mit tett volna Jelacic, ha a nádor - a bán kérésének megfelelően - hajlandó lett volna a „Kisfaludy”-ról a partra menni, és milyen feltételekkel és követelésekkel állt volna elő, és hogy azok között szerepelt volna-e a magyar minisztériumnak az osztrákkal való egyesítése. Az azonban bizonyosnak mondható, hogy a bécsi udvar politikai, katonai és anyagi támogatását élvező Jelacic eleve nem kívánt megegyezni a nádorral, és csupán az ürügyet, valamint az alkalmat kereste, hogy e szándékát megvalósíthassa. István főherceg a kudarcba fulladt találkozó után - talán még a „Kisfaludy”-n - minden bizonnyal alaposan átgondolta helyzetét, ám az is lehet, hogy már korábban, azaz a megbeszélt találkozó előtt számba véve a lehetőségeket, felkészült a végül bekövetkezett fordulatra, és az erre az esetre előre kigondolt tervét hajtotta végre. Tény, hogy először a közben Székesfehérvárra áttelepült főhadiszállásra utazott és átadta a főparancsnokságot Móga János (1784-1861) altábornagynak, majd másnap, szeptember 22-én Budára ment. Itt az éjjeli órákban arról tájékoztatta Batthyány Lajost, hogy a királyi szeptember 18-án kelt levelének következtében kialakult helyzet - azaz a várhatóan hamarosan megkezdődő fegyveres harc - miatt nem kíván a Jelacic ellen összegyűjtött sereg élén maradni, és Bécsbe távozik, ahol a királynál megkísérel valamilyen kedvező döntést elérni, és ha ez nem lehetséges, visszalép a nádori tisztségtől is. Másnap, szeptember 23-án reggel mindezeket két levélben hivatalosan is közölte a miniszterelnökkel, és még aznap Alcsút érintésével a császár- városba indult, ahova 24-én érkezett meg, szeptember 25-én pedig - miután tárgyalt a trónörökössel, Ferenc Károly főherceggel - lemondott nádori hivataláról.18 16 Gergely, 1987. 452. p.; Gergely, 1989. 104-108. p.; Urban, 1986. 474. p.; Az V. Ferdinand által augusztus 31-én kiadott emlékirat eredeti szövegét és annak magyar fordítását közli: Urbán, 1999. 1171-1184. p. 17 Bauer, 1975. 176-177. p.; Bősze, 1992. 143-144-, 149-150. p.; Gergely, 1987. 460. p.; Gergely, 1989. 125. p.; Hauptmann, 1975. Bd. 1. 68-69. p„ Bd. 2. 18-22., 209-211. p.; Urbán, 1984. 133-138. p.; Urbán, 1986. 680. p.; Urbán Aladár: Batthyány miniszterelnöksége, fogsága és halála. In: Batthyány Lajos gróf első magyar miniszterelnök emlékezete. Szerk. Körmöczi Katalin. Bp., 1998. (továbbiakban: Urbán, 1998.) 148. p. 18 Gergely, 1987. 461-462. p.; Gergely, 1989. 126-130. p.; Károlyi, 1932. 1. köt. 114-120. p.; Urbán, 1984- 138-139. p„ Urbán, 1986. 680-681.; 693-695., 702-705. p.; Urbán, 1998. 148., 151. p. A nádor Budán 1848. szeptember 23-án Batthyányhoz írt két - előbbi német, utóbbi magyar nyelvű - levelének eredeti szövegét közli: Károlyi, 1932. 2. köt. 31-32., 32-34. p. Mindkét levél eredeti szövegét és az előbbi magyar fordítását is közli: Urbán, 1999. 1553-1555., 1555-1556. p. ■ 145 ■
