Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tilcsik György: Régi-új adatok Josip Jelačić Magyarország elleni hadjáratához és István főherceg nádor lemondásához. A nádor és a bán levélváltása 1848. szeptember 19-én és 20-án
ISTVÁN FŐHERCEG ÉS A BÁN TALÁLKOZÓJÁNAK MEGHIÚSULÁSA Nem vitás, hogy Jelacic számára a nádor szeptember 19-én kelt levelének és mellékletének - azaz V. Ferdinánd szeptember 18-án kelt és a nádorhoz intézett sorainak - szeptember 20-án délelőtt történt kézbevétele nyomán világosak voltak az István főherceg számára szóló uralkodói iránymutatások és az azokból adódó következmények. Azzal, hogy István főherceg eljuttatta Jelacichoz a szeptember 18-án kelt királyi levél másolatát - lehet, abban a hitben tett ezt, hogy az a bánt a békés megegyezésre, de legalább a vele való tárgyalásra ösztönözze -, lényegében saját maga helyezte politikai sorsát Jelacic kezébe, hiszen a levélből világosan következett, hogy amennyiben nem jön létre a békés megegyezés, akkor István főherceg nem maradhat a bán és csapatai ellen felállított magyar sereg fővezére. Minden valószínűség szerint Jelacié fejében már szeptember 20-án megfogalmazódott az a terv, miszerint a látszat kedvéért hajlandóságot mutat ugyan a főherceggel való találkozóra, de megpróbál az elől valahogy kitérni, ha pedig ez mégsem lenne lehetséges, akkor olyan feltételekkel vagy követelésekkel áll elő, amelyek nem teljesíthetők. Ennek megfelelőn cselekedett másnap, szeptember 21-én. Hermann Dahlen főhadnagy naplójából tudjuk, hogy a bán még a Lengyeltótiból Szemesre történt megérkezés előtt tartott pihenő alatt beszédet intézett katonáihoz, amelyben többek bejelentette, hogy találkozik István főherceggel, de nyomban hozzáfűzte azt is, hogy e megbeszélés csak akkor hozhat eredményt, ha a nádor arról ad hírt és biztosítékot neki, hogy a magyar minisztérium egyesült az osztrákkal, ugyanakkor elmondta azt is, hogy bánná történt kinevezése óta 21 királyi kéziratot kapott, amelyekben lévő és a számára előírt utasításokat nem tartotta be, és ugyanígy tesz a jövőben is, mivel vállalt céljaitól semmi és senki - beleértve az uralkodót is - nem tudja eltéríteni.15 Jelacic e beszédében a nádorral való tárgyalás eredményességének előfeltételéül megszabott követelés tartalmilag teljesen egybecsengett az 1848. augusztus 27-én megtartott osztrák minisztertanácson elfogadott és az uralkodó Schönbrunnban, augusztus 31-én kelt levelével István főherceg nádorhoz eljuttatott emlékiratban foglaltakkal, amely irracionális jogi érvekre alapozva többek között egyrészt azt állította, hogy V. Ferdinándnak nem állt jogában az áprilisi törvények szentesítése, így azokat, valamint a magyar kormány számos intézkedését - mivel azok ellentétesek a Monarchia 15 Dahlen naplója szerint Jelaéic többek között a következőket mondta: „Heute werde ich eine Unterredung mit dem Palatin von Ungarn haben. Bringt mir derselbe nicht die Nachricht und Garantie, dass das ungarische Ministerium mit dem österreichischen vereinigt ist, so wird die Conferenz ganz ohne Folgen sein. ... Nichts soll mich von dem Wege, den ich betreten haben, ablenken. Ich habe von Seiner Majestät dem Kasier seit meiner Ernennung zum Ban 21 Handbillete erhalten, die zu befolgen ich leider nicht in der Lage war. Seine Majestät haben endlich meine Handlungsweise gebilligt. Doch seine Majestät der Kaiser kann mir noch 21 Handbillete senden, welche mich von meinem Ziele weglenken wollen, ich würde sie nicht befolgen. Ich muss für Seine Majestät handeln, wäre es auch wider allerhöchs dessen Willen.” Hauptmann, 1975. Bd. 2. 18-19. p. Fordítása: „Ma megbeszélésem lesz Magyarország nádorával. Amennyiben ő nem ad hír és biztosítékot arról, hogy a magyar minisztériumot egyesítették az ausztriaival, akkor a tanácskozás teljesen eredménytelen lesz- ■ ■ ■ Az útról, amelyre ráléptem, semmi nem téríthet el. Bánná történt kinevezésem óta Öcsászári felségétől 21 kéziratot kaptam, amelyeket azonban sajnos, nem állt módomban követni. Végül Őfelsége helyeselte eljárásomat. Ám Öcsászári felsége küldhet nekem még 21 kéziratot, amelyek célomtól el akarnak téríteni, nem követném azokat. Nekem Őfelsége érdekében kell, akár ő legfelsőbb akarata ellenére is, cselekednem.” ■ 144 a
