Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-13 / 19. szám

LOSONCI m

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

„ ^L£"ZETÉS1 ÁRAK HELY»EÍ: . ■ Községek, egyesületek, továbbá • Z , SZERKESZTŐSÉG :

Egész évre........................................8 K — I» ■ „. . . _ . ..x, JJZ. ' _ _n. . . -t.. ,__r . ■ Losonc, Jó kai-utca 4 , hová a lap szellemi

félévre . .................................................... , 4 K — f. m Wógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részéra részét Illető minden közlemény Intézendő.

Negyedévre.......................................2 K — f. ■ övi előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL:

VIDÉKREi ■ Fcrv«, szám ára 20 fillér ® Losonc, Kubinyi-tér 11., hová az előfizeté*

Egész évre...........................................10 K — f. ■ m *ek, hirdetések, mindennemű pénzküldef,?lévrex............................................•> K - f. Hirdetések Jutányos áron vétetnek tel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre..................................2 K 50 f. Sí ■ felszólalások intézendök.

X. évfolyam 19. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. május 13.

mult héten — amikor Gorli- P cénél győztünk, — hosszú lilái Ea speiszcétliket hoztak elő az emberek mindenütt az országban. «Na hallja, még nem is tudja ? ... 160 ezer fogoly ... 2 páncélvonat... egy magas C húr...» A fejüket hitetlenül csóválok még ki is kaptak ezért. Másnap aztán kisült, hogy Pestről jött az egész. Ott főzték ki valamelyik kávéházban. Persze lehűltek egy kissé a speiszcétliket lobogtató emberek mindenütt és főleg Pesten, ami rendjén is van, hiszen amit produkált a mi hadseregünk akkor a németekével karöltve, minden várakozást meghaladólag elég. Érdekes azonban megfigyelni a pesti ember lelki folyamatait. Gorlicénél győztünk, volt 8 ezer fogoly, aztán 20, aztán 30 ezer. És igy tovább. Pesten azonban folytatták az ügyet; beszéltek 160 ezerről, aztán arról, hogy Hindenburg Szent Pétervár felé nyomul, aztán már ott is volt Pétervár előtt, aztán két millió orosz fogoly volt és végül bevettük Kievet. Mikor a pesti ember idáig ér és kifulladtan megáll, messze maga mögött megpillantja a valóságot és ilyen módon kezd visszafelé koncentrálni : hát minek mondták, hogy két millió fogoly van, minek mondták, hogy Petrográdot ostromoljuk, bizonyosan visszavertek Petrográdnál, Kievnél, sőt a napam ángya térgye azt mondja, hogy Gorlicénél is megvertek,

120 ezer foglyot vesztettünk, az oroszok Gödöllőnél állanak és sógorom, a Grün már csomagol. — Szóval nem adok két hetet, Pesten pánik lesz és menekülni készülnek, mialatt odafönn minden igaz, amit jelentenek, csakhogy a pesti ember éppen csak azt az egyet nem tudja elhinni, ami igaz.

Vármegyei közgyűlés. Nógrádvármegye közönsége f. hó 15-én délelőtt 10 órakor tartja meg ez évi tavaszi rendes közgyűlését. A tárgysorozatban szerepel többek között a belügyi m. kir. miniszternek leirata a családi pótlékok fedezetének kiutalása ügyében, továbbá Székesfehérvár város átirata a drágaság elleni védekezés, Debrecen város átirata a hús-, zsir-, szalonna- és főzelékfélék polgári requirálása tárgyában, továbbá a vármegye alispánjának jelentése a közélelmezésnek biztosításáról. További nevezetesebb tárgyai lesznek: Buday-Plichta Cornél, Básthy Béla főszolgabirák és Csonka

György szolgabiró kérvénye előléptetésük iránt. Géczy Károly nyugdijösszegének kiigazítása. A vármegyei kezelő- és segédszemélyzet kérvénye segély iránt. A vármegyei hajdúk kérvénye segély tárgyában. Központi dijnokok segélyügye, Mikula Pál körjegyző nyugdíj iránti kérelme, Králik Gusztáv nyugalmazott körjegyző nyugdijának felemelése. Az egyenes adó felszólamlási bizottságba egy póttag választása.

Harctéri levél.

Déli harctér, április közepén.

Ássuk az árkot,. .. széles lövészárkot. Rőt hajnalon feszesen, készen várt a zászlóalj az égett falu sáros utcáján . . . Készen a hosszú útra. Keményen pattogó kommandók, jelentések, — azután megindul a bakasereg arra a nagy hegyek felé.

A századok után apró mokánylovak lépkednek búsan, lehorgasztott fővei, — ott termettek a bosnyák sziklákon, — cipelik a muníciót, a konyhát. Nógatják ékes káromkodással a vörösturbános «tragthierführerek.> Pompás bosnyák arcok; mindegyike élő íanuimányfő. Merész sasorruk, olajbarnára sült arcuk, éles, benntülő szúrós szemük ragyog a reggelben.

Egymásután marad a hátunk megett a bársonyos rét, fekete szántóföld, sáros országút. Csak a szürke, nagy hegyeket nézzük, ahová mennünk kell megállás nélkül, hogy odaérhessünk a megparancsolt időre.

Cudar nehéz az a bornyu, szörnyen érzi a váll, ha már úgy 25 kilométereket ment a baka vele... No de már csak öt kis ezer méter, egy csekélyke hegynek kapaszkodás, azután egyszerre ott vagyunk a nagy magasságban — úgy délután felé. Elfelejtjük, hogy a hajnal indított el, hogy azóta gépmódjára mentünk, hogy az útközben lenyelt kulacs feketén kívül más még nem volt a szánkban.

Ibolyáslankáson, temérdek rügyező szilvafa alatt, lekerül a bosnyák lovak hátáról az utonfőtt menázsi és farkasétvággyal tűnik el a tarhonyás gulyás az éhes bakagyomrokban.

Ahogyan csillapul az éhség, olyan mértékben nő a dévajkodó, csipkedő, soha meg nem szűnő jókedv a hegyen . .. Csak miközben feszitik a ponyvát és lázasan készülne a sátortábor, — bámulják feketén gomolygó hatalmas felhők a dolgozó bakákat és egyszeribe megindul az eső, vágó hideg eső.

Mér’ nem születté püspöknek Pesta !.. . hintón hoztak vóna . . . fajin kastély várt vóna, meg gazdasszony főztje; nem kellett vóna most csinálni, magadnak csinálni a házad ... — dörmögi infanterist Léhy Kálmán Szabó Pesta felé.

. . . Mikor állott meg az eső, miért, — nem tudom. A tomboló szél kergette-e el, vagy a káromkodás, — de hajnalra csak a süppedő ragadós sár maradt a hegyen, meg a tenger ibolya isteni szaga, amit a dühös szél oda-odacsapott a bakaorrok alá.

Azután előkerültek a rövid ásók és dőlt a sárga agyag, a kavics, a barna föld az ásók nyomán. Izmos bakatenyerekben égett a munka; szálerdőben súlyos baltacsapások nyomán nyöszörgött a tölgyfa és ibolyás lankáson, fent a hegyek ormán készült az árok. Széles iövészárok, szerbek temetője.

Öt napon át hányták, lapátolták a földet a bakák. Ásták ragyogó napsütésben vig nótázás mellett, rózsaszín pompában virágzó barackfák tövében, ott a nagy hegyeken. Vadul fújó szélben, vágó nagy esőben. Néha meg is álltak ... De csak annyi időre, amig a kurtaszáru pipából kiverik a bagót, amig a markukba köpnek és egy-egy mély sóhajtást küldenek hátrafelé . .. arra hazafelé ...! ? A nap a szemünk előtt kelt fel vörös hajnalokon és előttünk bujt el a láthatár szélén, ha eljött az alkonyatidő. Öreg estéken felgyultak a tábori tüzek, széles a hegyeken... Őrködő bakáknak szent oltártüzei. Lobogott a lángjuk lilássárga fényben, szelíden, dacosan, békésen, véresen, messze a hegyeken, lankás hegyoldalban.

Körülülték a fáradt bakák, odaterpeszkedtek összepréselődve, mint vásárban a népség ... Én meg hallgatom csendes beszédjüket.

Olyan világ van most, hogy ha felakasztanád magad, akkor is levágnának; szükség van az emberre, — okoskodik Ambrus Mihály Tőrincsről.

Hümmögve integetnek be a tüzbe, széles, szelíd mosoly vonul végig a bakaarcokon a barázdás, szúrós, szőrös, fekete arcokon.

Azután arra kerül a beszéd, hogy bőven van cigánynép a századnál. Pusuma cigány a legtekintélyesebb (prímás Szalmatercsen), őtőle várják rá a szót. Széleset köp először a tüzbe, olajos fekete fejét egyszerre felkapja és imigyen szónokol.

— Bizony nem jó volt az elosztás! Akármelyikre kiátonak, mindig magamra veszem. De ha már törzsőrmester úr Bratyinka azt ordítja, «az a sötét!...», akkor úgy vágom egyszeribe a marsájneot, mint az isten . . . Csak az a gelencibung ne vóna,. . . inkább