Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-13 / 19. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1915. május 13. napszámba lőnék a szerbre; má’ görcs bujt tőle a kezembe . .. Maródvizitre meg nem merek vele menni mer’ ott ilyesmié pofonvágják az embert...! ? Rákacsint félszemmei zugsführer úr Cinkotára.- Igaz, hogy a firer úr is értyi a módját . . .! ? Szó esik az asszonyról, a gyerekről, a lóról, a földről. Itt a nagy tűz mellett nem beszélnek véres nagy csatákról, sok-sok szenvedésről. Szegény magyar baka szive inkább hazajár. Érzi a régen elfelejtett asszonycsókot, maga előtt látja karcsú szeretője derekát. És felsóhajt öreg Sebelya András — arra felém nézve — a zweite zugból. — Hej zászlós úr, 7 hónapja nem csókoltam asszonyt . . . Bocskorba jár erre a fehérnép, a szavamot se értyi. Megsuhintott tán az ördög, — mer úgy vágyódok egy fajin menyecske piros ajka után, mint méhe az almavirágra . .. Hej zászlós úr, de na gyón el is szokott tőle az ember . . .! ? Bölcs, szelíd magyar fiukat hátbafujta a hideg szél a gránicon. Nem rakott senki a tűzre, lassankint elhúzódott, elkotródott minden fáradt baka ibolyás lankásra, be a sátrak alá. Álmában meglátja tán karcsú szeretőjét, hites feleségét? . . . Reggel felhozták az otthonról jött postát, a hegyre. Az újságot, meg ebédre a húst. Az én öreg szolgám infanterist Jónás András a hóna alatt szorongatott egy nyöszörgő tyúkot, meg vagy 3 tojást, amit becsülettel «szerzett» valahol a másik világ végén. Úgy örültünk a fenséges ebédnek .. . A nap már jó magasan járt az égen és mérgesen rázta a virágos ágakat a szél, fennt a hegytetején. Lóval kapaszkodik fel egy huszár, erre a lankásra. Mintha hozzánk jönne . . . ... Alárumot kaptunk. A meztelen tyúkot kikapta a nyakánál fogva a forró vízből a szolgám. Bevágta a brótzsák fenekére és megindultunk le a hegyről vadul rázó szélben, hideg tűesőben, — tudja a nagy isten hová, merre ugyan? Márton. Köztemetői dolgok. A losonci róm. kath. és ág. ev. temetők gondnoksága Losonc r. t. város képviselőtestületének hozzájárulásával több, a közönséget érdeklő, alább felsorolt határozatot hozott. És pedig: A harctérről Losoncra szállított sebesültek és betegek közül, valamint a losonci közkórházban elhaltak, nemkülönben a névtelen és elszegényedett halottak részére közvetlen a temető melletti terület jelöltetett ki. Ennek folytán a temetőnek bekerített területén az ingyenes helyekre való temetkezés egyszersmindenkorra beszüntetve lett és a sírhelyek ára Losonc r. t. város képviselőtestületének 1913. évi 229. sz. véghatározata alapján 20, 10, illetve 5 koronában lett megállapítva. Az újonnan felfogadott sirásó köteles egy már felhantolt és virágokkal beültetett nagy sirt 6, kis sirt 3 koronáért egész éven át gondozni és egy uj nagy sirt 5, kis sirt pedig 3 koronáért felhantolni s kívánatra ezenfelül 2, illetve 1 koronáért virág alá való termőfölddel ellátni. Tekintettel arra, hogy az uj sirásó a leelőzött, még el nem foglalt, be nem kerített, vagy meg nem jelölt sírhelyek tulajdonosait nem ismeri, felhívja a gondnokság a közönséget, hogy megszerzett sírhelyeit az uj sírásónak mutassa meg s biztonság okáért bekerítse, vagy bármi módon megjelölje. Tekintettel továbbá arra, hogy a köztemetőben számos lefoglalt, de még meg nem vett sírhely van, felhívja a gondnokság a közönséget, hogy lefoglalt sírhelyeik árát, hátralékát a gondnokság pénztárába haladéktalanul fizessek be, nehogy sírhelyeiket a gondnokság másnak engedje át. A gondnokság tudatja a közönséggel, hogy ezentúl csoportsirhelyeket csak akkor enged lefoglalni, ha az illető családnak halottja már van. Ezzel elejét akarván venni annak, hogy temetőnket tömeges gondozatlan sírhelyek disztelenitsék. Sírhelyet váltani pedig csak abban a parcellában lehet, amelyben temetkezünk, de mert nincsen szabály kivétel nélkül és valakinek hozzátartozói más parcellában óhajtanak sírhelyet váltani, úgy ezen esetben sírhelyenként tekintet nélkül annak helyére, 20 koronát kötelesek a gondnokság pénztárába befizetni. SZÍNHÁZ Már az első fellépése alkalmával tudtuk, hogy Faludt kedvence lesz közönségünknek. Egyike ő azon keveseknek, aki minden szerepében jó és tetszik. Qoldstein Számit például már régen levették a műsorról mindenütt és más aligha tudott volna vele félig telt házat is összehozni. Faludi játékára zsúfolásig megtelt a ház és aki ott volt, egy kacagva eltöltött estére kellemesen gondolhat vissza. A csütörtöki közönség persze csak őt ünnepelte, aki igazán utánozhatatlanul kitűnő figurát csinált Kövessy Qoldstein Számijából. Méltó partnere volt Aranyossy Annus, aki Virág Toncsit adta szokott természetességével. Pénteken Huszka Gül Babája ment zónaelőadásban. A gyönyörű zenéjü operettnél a zenekar hiánya különösen érezhető volt. Ez persze sokat levont Réthy Margit (Deila) szép énekének értékéből. Ernyey egyik legjobb szerepét játszotta ezen az estén. Deéry a címszerepben jó volt, Faludi Mujkóján sokat nevetett a közönség. A Kiráiyszinház jubiláris előadást ért darabját, a «Lengyelvért» láttuk szombaton telt ház előtt és elég jó előadásban. A kedves zenéjü operettnek sikerét (mert ennek igazán «van» zenéje) természetesen megint rontotta a zongora, mellyel sehogyse lehet megbékülni. Pedig ettől eltekintve, talán ez volt a szezon operettujdonságainak a legsikerültebbje. Ernyei énekszámai és táncai különösen sok tapsot kaptak. A legtöbbjüket meg kellett ismételni. Kedves és természetes volt — mint rendesen — Biller Irén, nevettető Kovácsics Margit. Csáki jobban énekelt mint máskor, Faludi mulatságos alakja az idétlen gróf szerepében tetszett. Az előadást vasárnap este a társulat megismételte. Ezen nap délutánján a «Drótostót» ment másodszor. Hétfőn a «Napsugár kisasszonyt» adták, kedden pedig frank mérnök darabját. Utóbbiról külön szólunk. Szerdán Aranyossy Annus jutalomjátéka, melyről itt csak annyit, hogy valószínűleg minden jegy elkelt. Többet a jövő számban. A Szegény gazdagok. — Frank színműve. — Kedden este premier volt az Apolló színházban, Frank Dezső mérnök «Szegény gazdagok» cimü, Jókai hasonló nevű regényéből átdolgozott színműve ment. A szerző nehéz feladatot tűzött ki maga elé, midőn egy ilyen sok szálú, terjedelmes cselekményt akart a néző előtt lepergetni. Épen ezért sok a hátránya a darabnak, de szembeszökők jó tulajdonságai is. A szerző módszere egyes, mozaik-szerű epizódokból a cselekvényt részint megjeleníteni, részint elmondatással az előzményeket megértetni. Főhibája, hogy jellemfejlődést nem találunk, a cselekvény több ágú, melyek nincsenek kellőleg összekapcsolva és igy az egységet hasztalanul keressük. Ezen talán segíteni is lehetne, ha a Br. Hátszegi és Henriette közti viszonyt részletesebben fejtegetné a szerző. Így talán nem nélkülözné a darab a főhőst. Szintén a lazán összefűzött, de emellett jól csoportosított, cselekvény-jelenetek okozzák azt, hogy az idő egysége és általában az időbeliség meglehetős gyenge. A dialógok nem annyira jellemfestők, mint inkább csak elmoridói az előzményeknek és néha vontatottak (pl. Juon-Sziiárd). Egyik olyan hiba, amin segíteni nem lehet, az, hogy Anica nem állhat bosszút csábitóján, Fatia Negrán. Henriettének utolsó felvonásbeli két jelenése nincs lélektanilag indokolva. — A szerző tehetségére vall a dráma ügyes beosztása, figyelemre méltó körülmény az, hogy az egyes felvonások önmagukban befejezettek. Legsikerültebb jelenet Lapussa haldoklása és az ezt megelőző drámai párbeszéd Kálmán, illetve Matild és az öreg közt. Műérzékről tanúskodik különösen Lapussa János alakja. E megrövidített szerep is hűen elénk tárja János egész valóját. A szereposztás kifogástalan volt. A szereplők lelkesen és kedvvel játszottak. Rövid szerepében is kifejező volt Bittér Irén (Kálmán), Faludi egészen beleélte magát János szerepébe, jó volt Oláh, Baráti és Kovácsics komoly szerepükben is megállíák helyüket, Aranyossy temperamentumos Kengyelesiné volt, markáns volt Deéry Juon-ja. A többi szereplőkről is csak dicséret hangján szólhatunk. A színház majdnem teljesen megtelt és a közönség lelkesen tapsolt fevonásközött a szerzőnek éppen úgy, mint a szereplőknek. Barőti Rezső jubileuma. Mint értesülünk, színtársulatunknak közszeretetben álló nagyszorgalmu és tehetséges tagja, Baróti Rezső, kit különféle szerepekben napról-napra közmegelégedésre a színpadon látunk, folyó hó 27-én, pénteken tartja meg szinészkedésének 25 éves jubileumát és jutalomjátékát. Ezen ünnepélyes estén Herczegh Ferenc pompás és nagyhatású színmüve: A dolovai nábob leánya kerül színre a társulat teljes személyzetének részvételével, amennyiben a legkisebb szerepeket is elsőrendű tagok látják el a jubiláns iránti tiszteletből. Éz alkalommal fog a losonci közönségnek bemutatkozni dr. Trsztyánszkiné Barőti Inna, a pozsonyi színház ünnepeit művésznője, kinek szliácsi nyaralásai révén Losoncon sok kedves ismerőse van. Az élvezetes ünnepi előadásra előre is felhívjuk közönségünk figyelmét. HÍREK Kitüntetés. Őfelsége Morvay Károly nyugalmazott pénzügyi tanácsosnak fiát, Zoltánt, a 25-ik ezred zászlósát, aki a harctéren hősiesen küzdött, hadnaggyá nevezte ki. Bevetetlen területek. Az ember mindenütt még mindig lát bevetetlen területeket a városban is. Kérdezősködésünkre többnyire azt a választ adják, hogy a gazda nem törődik vele. Nem lehetne ezt a dolgot is a városnak kezébe venni s odahatni, hogy minden talpalatnyi föld teremjen. Akad bizonyára elég szegény ember, aki törődne a munkáltatással is, nem csupán a haszonnal. — Itt említjük fel, hogy a miksii vámház előtt elterülő Szilassy-féle birtokból is egy igen nagy darab területet látunk megmunkálatlanul, amit bizony a mai nehéz viszonyok között sok szegény ember fájós szívvel néz. Jó lenne, ha e birtok tulajdonosa sürgősen kiparcellázná e nagy darab számottevő területet, de persze, elfogadható bérösszeg vagy feltételek mellett. így aztán akad rá vállalkozó bizonnyára bőven. Hiszszük és reméljük azonban, hogy tulajdonosa jóakaratából nem fog e terület ez évben sem parlagon heverni.
