Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-16 / 37. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN ■ Községek, egyesületek, további a 5 . , ° i „ ,

rffjvreVrB 4 K — ? Mógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részéra részét %ető minden k’özfemény^ntézendö.

Negyedévi*© .................................2 K — f. TMévi előfizetési díj 5 korona KIADÓHIVATAL:

VIDÉKRE. ■ Egyes szőm ára 20 fillér. ■ Kubinyi-tér II., hová az elöflzejé-Egész évr©...................10 K — f. ■ ■ *ek, hirdetések, mindennemű pénzkiilde-Felévre . ..............................5 K - f. " Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre............................2 K 50 f. H ■ felszólalások mtézendők.

X. évfolyam 37. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. szeptember 16.

A Duma beszél.

Amaz egyetlenegy ember ráeszmélt Oroszországban, hogy hopp, eltaláltam magamat számítani, ez igy nem jól megy, próbáljunk hát más valamit. Például mi lenne, ha én, az egyetlenegy ember most visszavonulnék a nemzet elől és föiégetnék és lerombolnék és sóval behintenék minden házat és minden talpalatnyi földet, hogy fázzanak és ázzanak és éhezzenek a németek, és elgyengüljenek, ha utánam jönnek hadaikkal. Nini, nem is rossz idea, mondta az egyetlen ember, 1812-ben bevált, hátha most is, az ördög nem alszik, meg lehet próbálni. Hé, Vizilovoff tábornok, mit szó! hozzá, jó ötlet mi, fog káromkodni az a Hindenburg! — szólt és ekkor húsz millió ember elindult kelet felé, egy szál ruhában, szalmásszekéren, gyerekek; vének, asszonyok, sáros ingoványon át. Baromi szomorú szemüket mereven a lábuk nagvujjára szegezve elindultak kelet felé, idegen, ismeretlen, éhes, halálos, tetőtlen, havas, széljárta, dermedt pusztákon ái, vizes mezőkre, ellenséges, fukar, sanyarú messzi parasztok közé uíszéli koldusnak, cigánynak, kivertnek, falualján alig megtűrtnek, állatnak, bitangnak, tetvesnek, kolerásnak, döglődőnek. /

Es mennek és mögöttük piros füstök bújnak ki a földből, messzire kiséri őket örökre elpusztult életek vörös víziója, régi rettentő küzködések, bus kis örömök, a szegénység poklában rabolt boldog pillanatok veszendő emlékei és éhesen és a vesztett szegénységet dús királyságnak visszaálmodva, vissza se nézve, egy ingben, egyszerre rongygyá szakadtán mennek kelet felé, mert az egyetlenegy valaki oly rosszul sikerült kísérlet után egy másikkal akarja regresszálni magát.

Ez a húszmillió ember, mint egy istállóiból elvadulni kivert képtelen csorda megy kelet felé és húszmillió ember egy parancsra megszűnt ember lenni és a Duma beszél és a Duma

azt kérdi, hogy miért van ez igy és nem lehetne-e ez másképen is? A Duma. A képviselőház. A nép képviselőinek háza. A szuverén népé, a rettenetesé, amely most nyöszörgő áradatban hömpölyög nyugat felé és azt sem tudja, hogy húsz millió, száz, kétszázmillió ilyen rühes állat ha egyszer egyszerre egy szót tudna ordítani, az az egyetlenegy valaki minden buboréknál semmibbé oszolnék menten. A Duma beszél. A nép képviselői. Azok beszélnek, akiket a nép küldött a maga hangjának és ha kell, a maga öklének szent Pétervárra. A Duma beszél, hogy igy, meg úgy, azt ők nem engedik, ők, a képviselők, húsz millió ember pusztulása árán győzelem se kell, a nép nem akar megdögleni, Oroszországot a béke menti meg, a nép nem azt akarja, amit az az egyetlenegy akar, akit nevezhetnek cárnak, vagy Nikolajevics Nikolájnak, vagy hadügyminiszternek, vagy akárminek. A nép nem akar meghalni, mondja a Duma és beszél és beszél és beszél és dumál, ahogy azzal a pesti szóval mondják, amelyet alighanem a Dumából oldott ki magának a friss eszü pesti csibész minden marha és felesleges szószaporitás megjelölésére.

De azért egy ország fölperzselődik, egy nép minden java ebek harmincadjára kerül és amit busz millió ember szentnek hitt, minden rongygyá lesz, mert valaki kísérletezik.

(U. N.)

Nagyszerűen b a vált a harctéren küzdőknél és általában mindenkinél mint legjobb

fájdalomcsillapító bedörzsölés

meghűlés, rhenma, kösz vény, influenza, torok-, mell- is hátfájás sth. eseteiben

Dr. Bichter-féle

Horgony-Liniment.

Horgony-Pain-Expeller pótléka.

Üvegje K --80, 1-40,

Kapható gyógyszertárakban vagy kőzvet- q

lenül az ,,Arany oroszlánhoz“ címzett

Dr. Richter-féle gyógyszertárban, a I a Prága I, Elisabethstr. 6. \J8 y

Naponkénti szétküldés.

Capsici

compos.

Széljegyzetek.

A Balkán a Balkáné. A Balkán nem az ententeé. A középhatalmak sosem vágytak a Balkánra abban az értelemben, mint a négyes szövetség, amely ott egy, a protekturátus brávó-köpenyébe öltözött területrabló politikát akar folytatni. A középhatalmak csak a becsületes semlegességet kérik és követelik is természetesen, ám mi nem vagyunk Oroszország, amely Görögországnak területnagyobbodást Ígérve, fejlődésének útjába akar állni Bizáncban, mi nem vagyunk a szibériai birodalom, amely három esztendő előtt Szerbiát háborúba beleugratván és ott véreztetvén is, most egyszerűen ráparancsol, hogy mondjon le a vérrel hódított területekről; mi nem vagyunk vezérei a szlávságnak, ám a bukaresti békében nem mi hóheroituk le a balkáni szláv népek legkülönbjét, a bolgárt, és nem mi vagyunk azok, kik Romániával úgy akarunk rendelkezni, mint egy katonai határőrvidékkel, mint egy előretolt pionnal; mi nem tekintjük ezt a balkáni országot a csatarendünk legelső lövészárkának, egyszerű lövészároknak, semmi egyébnek. Mi igenis tiszteletben tartjuk az Európa keleti politikájára alkalmazott Monrpe-elvet: a Balkán a Balkáné, a Balkán-népeké!

És látjuk, hogy a mi politikánk hozza meg az ő becsületes járadékát, egy erkölcsi tőkebefektetés erkölcsi járadékát. A Balkán legkomolyabb katonai állama Bulgária a mi pártunkon, Görögország pedig, noha márciusban még a Levante hangos volt a nyugati hatalmakért való lelkesedéstől, ma a legnagyobb bizalmatlanságai van az entente ellen és a középhatalmakat Athénben úgy ünnepük, mint a hellén függetlenség védőit. Szerbia keserves zsákutcában nyög és testén a mi háborúnk hosszan hegedő sebei, fogcsikorgatva az ententeot gyűlöli és káromolja azt a hatalmi csoportot, amely őt előbb elvéreztette, utóbb pedig területi engedményekben megaláztatta a keleti határon Bulgáriával, az albán határon Olaszországgal szemben. Románia pedig — a Bulgáriával való tárgyalás már ennek a jele — szintén kezd kijózanodni eddigi hangulatából. A román közvélemény mind határozottabban ellenzi az eddigi külpolitika alakoskodását és ahogyan Bulgáriával önállóan, nagykorú állam módjára tárgyal, ez már annak a jele, hogy lelkileg kezd függetlenné válni az entente gyámkodásától.

Anglia elé most két nagy probléma mered: a nemzeti védkötelezettség kérdése és a