Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-02 / 1. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. január 2. szegény ügyfél egy litográfiái készült végzést vagy ítéletet kap kézhez, — úgy mindenekelőtt azt kell eldöntenie hosszas vizsgálódás és nem egyszer nagyitó üvegek használatával, hogy az irás, mely sokszor vagyonáról vagy személyes szabadságáról rendelkezik, — hol kezdődik. Az a szegény olvasni is alig tudó paraszt csak egy nagy foltot lát a szeme előtt, melyről csak annyit tud, hogy bíróságtól jött, mert a végén ott a pecsét és a kisbiró hozta. Mi van benne, — erre gondolni se mer, mert hasztalan igyekeznék abból két olvasható szót is ki böngészni. Emellett e «közhitelű» okmányok nem egyszer csak úgy hemzsegnek az iráshibáktól. A múltkoriban egy szegény anyóka hozott be egy ilyen végzést valamelyik ügyvédhez megkérdezni, hogy őt akasztják-e fel ama irás szerint, vagy neki van jussa valamit követelni mástól. Az első percben valami hieroglifnek nézett piszkos papiroson valamelyik bíróság a következő végzést hozta : A .. . tkpénctár vgrehajtójának ... végrehajtást szenvedő elen végrehajtási ügyben a ... tkpénctár árverési vevő által a .. .tkpénctár ... Beiében felvet a . . . vétel nevelt fejében a.... m. kir. adóhivatal mint bírói letéthivatalnál . . . jbirósági letét szereplő szám alat benfoglalt . .. K erejű Letétül. Elfogadtatlk s utasitattik a m. kir. adóhivatal hogy őszegetk továbl intézkedésik gyümölcsözőié kekezelője. A kir. jbiróságmint tk hatoság .... 1912. évi nap ho . .. napján.........biró. a Kiadmány hiteléül.... Telek könyvezető. Ha már a hóhér köteléről vart szó, — a háborúról is megemlékezhetünk. A háborús veszedelem, a külpolitikai feszültség, mely már hónapok óta nehezkedik az ország gazdasági életére, — mindenkit a tönk széle felé hajt úgyszólván. Alig van üzletember, sőt tán nincs is, ki ma nehézségekkel ne küzdene és aki becsületesen beosztott üzleti életmódja mellett is álmatlanul ne töltene el egy-egy éjszakáját. És a kormány mit se tesz a helyzet javítására, sőt még megnyugtatni se siet. A lapokban hozott közleményekre senki se ad ma, mert hiszen egy-két elvetett szóra alapított okoskodás eredménye mindaz, mi e szorongató kérdéssel foglalkozik. Hogyne, mikor a háborúról írni tilos. El-elvétve azonban hallunk mégis itt is, ott is egy-egy a közmegnyugvás keltését célzó nyilatkozatot belfentes ajkakról. «Háború nem lesz, a helyzet rövidesen javulni fog.» Szép kis biztatás. Akinek a hurok már a nyakán feszül, — van ideje várakozni percekig is a késre, mely őt levágja ? Szó esett a múltkor arról, hogy miként lehetne a tugári hídon épült vásárbódékon segíteni. Csúnyák az istenadták, nagyon csúnyák, — mondá egy öreg polgár, — de ha már megvannak, ne erről, de arról essék szó, hogy lehetne őket mégis csinossabbá, praktikusabbá tenni. — Le kell szedni a tetejét s lapos tetővel ellátni, — mondá az egyik. Fel kellene emelni egy kissé mindegyiket, — felelt a másik. Jobb lenne lebontani s az egészből egyet alkotni, — vélé a harmadik. Egyik kedélyéről jól ismert bácsi mit se szólt mindezideig, de akkor már kiböké véleményét ekként: — Dinamitot az egész alá! Hát ez is felfogás. Lehet, hogy neki is igaza volt. Spec. Esperanto parkváros. Az esperanto nyelv, dr. Zamenhof varsói szemorvosnak ezen zseniális találmánya az elmúlt 25 év alatt bejárta az egész világot, elterjedt mindenütt, ahol csak emberek laknak. Még azok is, kik azelőtt kételkedve, sőt ellenséges indulattal fogadták az esperantót s e nyelvnek életképességét kétségbe vonták, sőt tagadták, ma már kénytelenek beismerni annak létjogosultságát és közkedveltségét. Az a számtalan sok pro és per esperanto egyesület, az egyes országokban és az egész világon elterjedt esperanto szövetségek és csoportok, az internacionális évi kongresszusok, szóval ezen feltartózhatatlanul előre törő esperanto-mozgalom naprólnapra közelebb hoz bennünket azon időhöz, midőn az emberiség eme szép álma az örök idők számára megvalósulhat. Az esperanto nemzetközi segédriyelvnek oly rohamosan és nagy mértékben való terjedése annnak tudható be, hogy elsajátításához kevés időre van szükség. Ennek révén azután mindazok, kik a nemzetközi érintkezésre rá vannak utalva, mint a tudós, a költő, az iró, az iparos, kereskedő, a kutató, gyűjtő, az utazással tanulni, szórakozni vágyó ahelyett, hogy évekig tanulna egy-egy nyelvet, sokszor siker nélkül, a lehető legrövidebb idő alatt elsajátítja az esperanto segédnyelvet, amellyel az egész világon megértetheti magát; hogy mily óriási előny az, amidőn valaki egy — könnyen elsajátítható — nyelv segélyével az egész világgal érintkezhetik, felesleges külön megemlíteni. Az esperanto nyelv lassankint bár, de biztosan bevonul a hivatalokba, a sajtó hasábjaira, fogalommá válik és a nemzetközi érintkezésben valósággal áldásos szerepet visz és habár ez ideig még nem ütötték rá hivatalosan a nemzetközi nyelv bélyegét, de kétségtelen, hogy máris mint kisegítő nyelvet alkalmazzák. így például Maryland amerikai államban már törvénybe is foglalták az esperanto kötelező tanítását, Francia-, Német-, Oroszországban, Svájcban és Hollandiában pedig "mint rendkívüli tárgyat az iskolában tanítják az esperanto nyelvet. Sok külföldi nagy világcég esperanto nyelven nyomatja árjegyzékeit. A külföldi nagyobb városokban rendőröket tanítanak be az esperanto nyelvre, akik megkülönböztetésül az esperanto jelvényét, ötágú zöld csillagot viselnek, hogy az idegen erről megismerhesse és szolgálatait igénybe vegye. A világhírű csehországi gyógyfürdőnek, Franzensbadnak igazgatósága ezidén már esperanto nyelven adta ki hivatalos fürdőprospektusait, mert oly sok nyelvű ismertetőt nem tud nyomatni, ahány országból fürdővendégei vannak. Mindezt azonban felülmúlja azon nagyszabású mozgalom, amely ez év derekán egy esperanto város létesítésének ügyében megindult. Nem kisebb itt a szándék, mint egy városnak a létesítése, melynek lakossága kizárólag esperantóul beszéljen, az egész világ esperantistáinak központját képezze, ahol az egész világ esperantistáinak érdekszálai összefussanak. Az esperanto parkváros, Parkurdo esperanto, Bajorországban, a Würm patak keleti partján, több mint egy millió négyzetméter területen, körülbelül 5 kilométer távolságra Burgfrieden Münchentől épül, vasútvonal mentén, úgy, hogy minden oldalról könnyen lesz megközelithető. Ezen terület csupa rét és legelővel határos, ami a város jövőjére nézve végtelenül kedvező, mert szükség esetén a város környéke is ki lesz építhető. A parkváros elnevezés onnan ered, hogy a házak legnagyobb részét különállóan, villaszerüleg építik majd s az egyes házakat egymástól szép nagy kertek fogják elválasztani. Minden egyes ház tehát villaszerüleg, fákkal lesz körülvéve, ami eltekintve attól, hogy az épületet tűzbiztossá teszi, a fák a ház körüli levegőt kellemessé teszik, nyáron pedig hűsítik a szobák levegőjét. Az egész tehát úgy néz ki, mintha egy nagy park volna, melybe a város házai be vannak ágyazva, teljesen védve az utcák zajától és poros levegőjétől. Ez a parkváros azonban nemcsak esperantisták részére épül, hanem mint gyógyfürdő és üdülőhely nyitva áll majd az egész világ előtt. Kétség sem férhet ahoz, hogy akik ott lesznek majd, e gyönyörű parkvárost meg ne szeressék és ha már ott vannak annyi esperantisták között, bizonyára meg is barátkoznak az esperantoval és üres óráikat e nyelv tanulására fordítván, csak szaporítják majd az esperantisták számát. Az esperanto városban lakók mind egyenjogúak, bárminő nemzetiségű, vallásu vagy politikai nézetű legyen is az illető. Ott mindenki esperantista kell legyen, sőt a városi szabályzat szerint ott állandó lakó nem is lehet más, mint esperantista, családoknál pedig legalább egy családtagnak feltétlenül kell beszélni e nyelvet. Ezenkívül tervbe van véve egy gyermeknyaraló hely olyan tanulók részére, kik az esperantót meg akarják tanulni julius és augusztus hónapban s itt, amellett, hogy nyári vakációjukat kellemesen eltöltik, ráadásul megtanulnak esperantóul. És az ilyen gyermekek, midőn a nyári szünidő elteltével hazajönnek s az iskolában pajtásaiknak elmesélik mindezeket, önkéntelenül is uj híveket toboroznak az esperantónak. Óriási jelentősége van ennek az esperanto jövőjét illetőleg, mert akikbe ily módon már zsenge ifjúkorukban az esperanto eszméit beleplántálták, azok később is hívei maradnak ezen magasztos eszmének. Az esperanto város azonban lakosainak nemcsak fizikai szükségletét igyekszik fedezni, hanem gondoskodik polgárainak szellemi igényeit is kielégíteni Ez okból tervezik egy iskolának az építését, hol az esperantót fogják tanítani, továbbá egy kaszinót, valamint színházat, hol a nyári évad alatt esperanto-szindarabokat fognak játszani, úgyszintén könyvtárakat is létesítenek.
