Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-07 / 10. szám

2 oldal _______LOSONCI UJSAO______________________1912. március 7.-a többi. Az utolsót az örök csend, az elnémulás.

Khuen megy; bele fűlt a tehetetlenség bűzös posványába. De nem egyedül. Magával ránt egy egész rendszert, melyet a népek millióinak csontos öklei is segítették a halálba taszítani. A bukott Khuent egész csomó «nagyság» és ez elvakult nagyságokat konservativ csoportjuk bukása fogja követni.

S mindez történni fog az Urnák 1912-ik esztendejében.

Jóakaratu figyelmeztetés. Azon úri embert, aki nyilaink elől magát Ipse és (*) jelek felhasználásával takargatja egy nagyképűségéről közismert helybeli újság vezetőhelyén, — jóakaratulag figyelmeztetjük, hogy vezércikkeiért, sugalja azokat bármily tulhevitett lelkesedés, soha egy huncut — fillért sem fog kapni. Ha efelől teljes bizonyosságot akar szerezni, forduljon a Vigadó főpincéréhez, vagy más általunk a legnagyobb készséggel rendelkezésére bocsátandó címhez.

VÁROSI ÜGYEK

o o

(—) Februári vámjövedelmeink kimutatását egybevetésével az 1911. évi februári vámjövedelmeknek, az alábbiakban közöljük. Kövezetvám a sorompóknál: 2214 kór. 58 fii., (1911-ben 2556 kor. 06 fii.), egyezségekből: 640 kor. (1911 ben 227 kor 50 fii.), a vasútnál: 2175 kor. 40 fii. (1911-ben 2127 kor. 60 fii); összes kövezetvám: 5030 kor. 02 fii. (1911-ben 4911 kor.); helypénz. a sorompóknál: 3014 kor. 84 fii. (1911-ben 2575 kor. 56 fii.), egyezségekből: 640 kor. (1911-ben 390 kor.); összesen 3651 kor. 84 fii. (1911-ben 2965 kor. 56 fii.) Az összes vámjövedelmek 8681 kor. 86 fii-t tesznek ki a f. év februárjában, szemben a tavalyi 7876 kor. 66 fillért, amely kettőnek külömbsége 805 kor. 20 fillért tévén ki, a fejlődés igen szépnek mondható. Itt említjük meg, hogy a vágóhídi dajak is a tavalyi 2076 kor. 60 fillérről 2149 kor. 35 fillérre, tehát 72 kor. 75 fillérrel emelkedtek. Nagy érdeklődéssel tekintünk már mostan a márciusi eredmény elé. Tudvalevőleg f. hó 1-én lépett életbe a miniszteri rendelettel korrigált uj vámtarifa, amely a városi jármüveket is megvámolni engedélyezi. Az ezen uj tarifa értelmezése végett összeült bizottság határozata értelmében a mezőgazdasági célból közlekedő jármüvek továbbra is vámmentességet élveznek. Etekintetben azonban máris merültek fel félreértések, amelyeknek elintézése kapcsán remélhetőleg oly irányú helyes gyakorlat fog kifejlődni, hogy vámmentességben csakis azon jármüvek részesüljenek, amelyek a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében közlekednek, de ezek között és a termények értékesítése végett járó, tehát a kereskedelmet lebonyolító kocsik között külömbség tétessék. E gyakorlatnak annál is inkább ki kell fejlődnie, mert a jelerdegi magyarázat olyan tág, hogy ellenőrzés né'küli érvényesülése mellett az uj tarifa jelentékeny hasznaitól esnek el a város.

(—) Városok kongresszusa. Dr. Harrer

Ferenc fővárosi tanácsnok, a városok kongresszusának főtitkára nemreg készítette el a kongresszus megbízásából a megalkotandó városi törvény alapelveiről szóló előadói javaslatát. Folyó hó 18-án fogják e javaslat feletti észrevételeiket megtenni a kongresszusi tagok, köztük Wagner Sándor kir. tan. losonci polgármester is, aki szintén megkapta és tanulmányozza azt.

(—) Tanácsülés. Folyó hó 2-án volt a legutóbbi tanácsülés, melyen kisebb folyó ügyeket intézett el a tanács.

(—) Tüzifecskendő. Egy üres állapotban 19 mm., telitett állapotában pedig 27 mm. súlyú szénsav fecskendőt ajánlanak megvételre Losonc varos részére. Tekintve, hogy a mai viszonyok között ez a horribilis súlyú fecskendő alig használható, tekintve, hogy hordképessége minimális és hogy emellett 3000 koronába kerülne, semmiképen nem látjuk az üzletet olyannak, amelybe belemenni szabad volna. 3000 korona nem nagy áldozat egy használható és alkalomadtán hasznothajtó felszerelésért, de haszontalan lim-lomért egy fillér is sok. A pótadó emelkedését nem minden körülmények között bajnak, de szükségtelen és improduktív növelését bűnnek tartjuk.

Vicinális a kocsiuton.

Vigyázz, ha jön a vonat!

Szinte páratlanul áll vármegyénk, de sőt az egész szubvenciós Magyarország történetében az alábbi nem érdektelen eset, melynek nincs most valami különösebb aktualitása, de amelyre a a hozzánk beérkező panaszok és felszólamlások figyelmünket erősen felhívták A Rappromhányi Kőszénbánya r.-t. szénszállitó vicinális vonata tudvalevőleg a bányából a rappi állomásra vezet. Ezen az utón. amig t. i. Romhánytól Rappig ér, mindenütt lehetőleg az utak felé vergál, mindenütt a már elkészitett töltéseket szereti felkeresni ahelyett, hogy magának fáradságos és költséges munkával, amint ez már szokás, töltést építene és a vicinális vágányait ezen vezetné. Azonban minek az ilyesmibe pénzeket fektetni, minek a vasúthoz vágányról és a vágányhoz pedig töltésről gondoskodni, mikor csinál a megye jó erős utakat és megfelelő töltéseket. Ilyesmit gondolt a Rappromhányi, mikor iparvasutjának vágányait a megyei pénzből kiépített s a kocsiforgalom akadálytalan lebonyolithatására szánt megyei útra ráépítette. Rappon mindjárt a Koburg kastélytól kezdődőleg végig egészen a mucsinyi hídig mintegy 8 kilométernyi távolságon át

a kocsiuton megy az iparvonat

Megspórolták a sok földmunkát, nem építettek igazi töltéseket, legfeljebb a már kész utat toldották meg egy kissé, betömve természetesen az ut egyik oldalán lévő árkot is. Az már a Rappromhányi szemében bizonyára sokkal kisebb jelentőségű dolog, hogy az útnak felét ezáltal a kocsiforgalomtól elvonja, sőt az egész utat járhatatlanná teszi.

Szinte hihetetlenül hangzik ez a dolog s magunknak is többször kell ismételgetnünk azt a kuriózumot, hogy a vonat magán a kocsiuton halad végig. Magán az úttesten vannak lefektetve a slipperek, kövei földdel vannak betömve s a vonat a kocsiutnál egy slippervastagsággal m Ágasabban megyen. Az úttestnek szabadon maradt részén csak éppen-éppen hogy elfér egy kocsi s igy nagyon természetes, hogy a lovak nem képesek találkozás esetén a vonat mellett nyugodtan elhaladni. Számos esetben megtörtént, hogy a kocsi találkozásakor az ut mellet i árokba fordult s ha törik, szakad a lőcs és hám, a Rappromhányi iparvonata csak nyugodtan halad a maga utján, azaz jobban mondva a megye utján, a mi utunkon. Akárhányszor megesik, hogy a szembejövő kocsi kénytelen a veszedelmes találkozás elől menekülni s még mielőtt a vonattal találkoznék, megfordulni s hanyatt-homlok rohanni, nyargalni vissza Rappra vagy Mucsinyba, már amelyik irány felől t. i. jött!

így foglalta le magának ez a magánvállalat ezt a fontos közutat, igy épített iparvágányt a Rappromhányi társaság rá a megyei útra, igy grasszál

a mi pénzünkből!

A mucsinyi hid előtt felállított oszlopra rá van írva: Vigyázz ha jön a vonat! Nos, ha itt fölszögezték a táblát, akkor táblákat és intő jeleket alkalmazhatnának végig az egész utón, mert mindenütt van olyan veszedelmes a közlekedés, mint a mucsinyi hid környékén. Azonban nem kell azt gondolni, hogy a Rappromhányi kőszénbánya éppen csak a Mucsiny és Rapp közötti ut iránt viseltetik olyan feltönő előszeretettel. Mert némi megszakítássá! ugyanúgy folytatja útját a mucsinyi hidon túl is. Itt ugyan kitér egy keveset a rétekre is és talán valami protekció folytán szabadon hagyja az utat, de vagy két kilométernyi mezei csatangolás után megint megharagszik és Wohl-féle kastély mellett ismét rátér a megyei közútra s hasonló kedélyességgel folytatja földi pályáját.

Ez történik az Urnák 1912. esztendejében a Rapp és Mucsiny között elterülő kirgiz-steppéken,

mely tudvalevőleg egész Ázsia legkiesebb vidékei közé tartozik.

Mikor a fentdicsért köszénbánya vállalat megalakult, mindenki bizalmatlansággal nézett jövője elé és sokan azt jósolták, hogy nem a szenével, hanem részvényeivel lehet idővel befűteni. Most ezen állapotok leírása után válik csak nyilvánvalóvá, hogy milyen rossz próféták voltak azok, akik a részvénytársaságnak kétes jövőt jósoltak. Dehogy is rossz, sőt nagyon is pompás vállalkozás ez, melynek részvényei jelen tudósításunk után árfolyamban hihetetlenül emelkedni lesznek hivatva. Hát hogyne lehetne ott mesés dividendákat elérni, ahol a vasutat a megye pénzén épített utón vezetik.

Csak azt az egyet csudáljuk, hogy mindebbe semmi beleszólása nem volt azoknak, akik a közvagyonra és közbiztonságra ügyelni lennének hivatva. Nem szólt ez ellen a vasútépítés ellen az illetékes közigazgatási hatóság, nem szólt maga a megyei hatóság, nem szóltak a legközvetlenebbül érdekelt községek elöljáróságai és képviselőtestületei; csupán mi szólunk ezúttal. Vájjon mi lehet, mi lehet emegett?

w

Óvás.

Vigyázzunk a meglevő választójogunkra.

A választási törvény értelmében március hónapban rendeli ki a központi választmány a képviselőválasztók összeírására hivatott küldöttségeket. Ezek a küldöttségek szintén a törvény értelmében munkálataikat oly időben kötelesek befejezni, hogy a központi választmány a névjegyzék összeállítását az év április havának 15. napjáig megkezdhesse.

A törvényhatóságoknak a kormány iránti bizalmi felirataiból megállapíthatja minden ellenzéki polgár, hogy kiket és milyen érzelmű embereket választottak a törvényhatósági közgyűlések a központi választmányba és hogy tehát a központi választmányok micsoda férfiakból alakítják meg az összeíró küldöttségeket.

Csak képviselőválasztások alkalmával szoktak feljajdulni az ellenzéken levő pártok az összeíró küldöttségek munkája felett, mikor rájönnek, hogy e rendesen elfogult férfiakból, községi jegyzőkből és más hasonló terrorizálható elemekből álló bizottságok az általános választói jogosulatlanságot még a köztudomás szerint ellenzéki érzelmű választók önkényes kihagyásával tetézik.

Nem ritka eset, hogy az ellenzéki választók nagy része nem fordul elő a választói névjegyzékben s emiatt nem bocsátják az urna elé éppen azokat, akik választói jogukat minden befolyástól menten, szabadon nyilvánuló meggyőződésük szerint gyakorolnák. E derék machinációk oly hagyományosak már az uralmon levő párt közszellemében, hogy az effajta jogtipráson senki meg nem ütközik, azt normális közigazgatási funkciónak tekintik.

Pedig megvan ez ellen a védekezés, ettől a jogtól nem zárta el a törvényhozás a választókat, valószínűleg nagyon jól tudva, hogy ez a felszólamlási jog a műveletlen parasztnép körében úgyis illuzóriussá válik s hogy a polgárságnak a praktikus politikai élet iránti közönye a legritkábbá teszi a felszólamlásokat és az önkényesen, hibásan összeállított névjegyzék kijavításának lehetőségét.

A központi választmány által az összeíró küldöttség működése alapján összeállított ideiglenes névjegyzék minden községben előre közzéteendő terminusban közszemlére tétetik. A saját községének névjegyzékére vonatkozólag mindenki felszólalhat nemcsak a maga, hanem mások személyét illetőleg is. Ezen felszólamlás Írásban adandó be a közzétételt követő 15 napon belül.

Párthiveinknek kötelessége esetleg elkobozni szándékolt választói joguk megvédelmezése és megszerzése végett felszólalni. Kötelességük ez önmaguk, pártunk és céljaink érdekében. Híveinknek egy része a mai igazságtalan választói rend-