Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-05 / 49. szám
mm m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : ■ Községek, egyesületek, tovfibbá a 5 *KEfÍSf° í „ , l!flvreVre 4 K — »! ! Nőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét niető minden közkmiény^ntézendö. Negyedévre....................................................2 K — f. TM évi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL« VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kublnyi-tér 1L. hová az előfizet«Egész évre 10 K — f B ■ Bek> Hirdetések, mindennemű penzkiiide-Negyedévre ! ! ! ^ j I B 5Ö Í: ” ^Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadőhivatalban. , VII. évfolyam 49. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 december 5. Lefelé! Úgy érezzük mintha már nem is itthon lennénk, hanem hirtelen, minden átmenet nélkül bele cseppentünk volna egy ázsiai zsarnok kicsi országának kellőközepébe, hol nincs jog, nincs kötelesség, csak egy van : a despota, a vérszopó zsarnoknak akarata, mely előtt porba hull a fő, — legyen az rongyos koldusé, vagy bíborba burkolt hatalmas nagy úré. Mentői körülményesebben nézünk körül, mennél inkább figyeljük meg az eseményeket, melyek toronymagasságra gyülemlenek körülöttünk, annál inkább látjuk, annál inkább kell tapasztalnunk, hogy lassan, de biztosan kicsúszik alólunk a talaj, megnyílik alattunk a föld s mi lezuhanunk, feltartózhatatlanul belebukunk az örök pusztulásnak feneketlen mélységébe. Soha sivárabb, soha szivet-lelket elszoritóbb helyzetben nem volt még ez ország, mint a mai válságos, minden pillanatban összeroppanással fenyegető napokban. Az immár egy évet meghaladó pénzügyi válság a maga naprólnapra sanyargatóbbá váló fázisaival tönkretette a lakosság hatalmas zömét, szegénynyé tette a legtöbb egyeseket. A háborús konfliktusnak már hetek óta fenyegető réme a maga iszonytató bizonytalanságával megbénította az emberekben még azt a csepp kedvet is, melyet a hosszan tartó siralmas vagyoni helyzet még tán itt-ott meghagyott. Örökös rettegés, titkolt félelem az, mely a lelkekre nehezül. Hiszen minden ember önönmagában s magának egy egész világ s egy világ pusztul el nagyhatalmi hóbortokért a harctéreken egy utolsó barbár lelkületű parazitának pusztulásában is. És ebben a vigasztalan helyzetben, ezekben a végzetessé válható, villamos szikrákkal teli percekben akkor, midőn egy oly kormányra kellene tekinteni minden polgárnak, kiben megvan minden garancia, megvan minden jó szándék az ország sorsának, jogainak megvédésére, nálunk statáriális törvényeket gyártanak a miniszterek- gerinctelen haduk észnélküli hozzájárulásával. Nálunk a kormány nem az ország sorsát, de a maga bőrét félti és védelmezi. Nálunk a kormány a sivár, abnormális helyzetet — melyet a külpolitika és a gazdasági élet tesz azzá, — saját politikájának, jólétének biztosítására használja fel. Törvényeket gyárt. Törvényeket az alkotmányosság himes mezébe burkolva arra az alkalomra, hogy — ha már minden forrás bedugult, melyből táperőt szerezhetne magának a forma szerinti fentartásra, — előrántsa őket s helyzetet teremtve azok alkalmazására erőszakkal, nyílt abszolutizmussal kormányozhasson ott, hol már az alkotmányosság látszata sem elegendő. És ezek az alkotmánynak sírját megásó javaslatok hovg-tovább pár nap múlva törvénnyé lesznek. Lesz párt, ha negyven ember is, — ki azokat megszavazza. A4ert nálunk ember mindenre akad. Nálunk ma Tisza és cinkosa oly emberek, kikben bálványukat látják egyesek, kik előL behunyt szemmel kell térdre borulniok. Sajnos, — mindezekről a szomorú tényekről csak a késő kornak objektiv történelme fogja tudni teljes mértékében lerántani a leplet. Mert mi csak régmúlt idők árulói nevét tudjuk egyöntetűen gyűlölettel venni ajkainkra. Valamikor még Haynaut is díszpolgárrá választották nálunk. Báró Corrupt. A megyebizottsági tagváiasztások f. hó 18-ára írattak ki a megüresedett 10 helyre. A kékkői csoportban elnök lesz dr. Sztranyavszky Sándor, helyettese Frenyó Gyula. A patvarci csoportban Hanzély Gyula és Schindler Dénes. Hugyagon Balás Barna és Szilágyi Mór. Kosdon Huszár Elemér és Biczó Pál. Szécsényben Ruszinko Antal és Bolgár Miklós. Nagyorosziban Baross József és Balogh,Endre. Romhányban Prónay József és Kilián Ármin. Ecsegen dr. Csonka György és Jenes Zoltán. Füleken Valovich Ferenc és Szlovák István. Málnapatakon Kuhinka István és Háger Lajos. VÁROSI ÜGYEK A jogügyi, pénzügyi és gazdasági bizottságok e hó 3-án délután 3 órakor a Varga és Basch mérnökök által benyújtott vízvezetéki tervezet és ajánlat kérdésében látogatott ülést tartottak. Az ülés megnyitása után Varga József mérnök ismertette részletesen a javaslatot, majd visszavonult. A bizottságban heves tárgyalás indult meg a javaslat ellen és mellette. Mellette dr. Hajós József, dr. Sacher Aladár, Török Zoltán, mig ellene Sacher Gusztáv és dr. Reinfeld Bertalan beszéltek. Voltak, kik a javaslatnak félretételét óhajtották egyelőre. A bizottságok ezután úgy határoztak, hogy a források feltárására szükséges Ó000 koronát rászánják a vízvezeték ügyére s a többiekben csak ezután s az eredményhez képest fognak határozni. Egyről-másról. Tegnapelőtt bizottságoltunk a vízvezeték ügyében s csepp hijja volt, hogy agyon nem bizottságoltuk az egész ügyet. Mert nálunk minden igy megy. «Vízvezetéket minden áron!» — hallottuk emlegetni e jelszót már évek óta. «Vizet ám, de ha nincs!» — mondták azelőtt. És miután most kilátásunk van arra, hogy komolyan akad tán egy csepp kis viz Losonc számára is, megijedünk tőle, mert a dolog már kézenfekvőig megoldhatónak látszik. «Úgy leszünk, mint a klozettel,» — mondják egynémelyek, kik meg nem gondolják, hogy vízvezeték nélkül Losoncon úgyszólván élni is lehetetlen, mig a mai klozett-rendszer nélkül — igen. Sőt. «Már hámlik, kérem szépen» — felelget a járványkórház ápolónője, kit naponként látunk a városházának hol ezen, hol azon irodájában csupa családos emberek között mozogni. Mert a járványkórház termetes ápolónője nem nagyon látszik törődni azzal, hogy a napnak jó részét sarlachos, kanyarós és egyéb ragályos beteg emberek, különösen kis gyermekek társaságában tölti. És ugylátszik, mások se törődnek ezzel a városházán, mert hagyják, hadd járkáljon. Megelégszenek az indokolással: „már hámlik kérem szépen.“ Pedig annyit mi is tudunk, hogy a sarlach, kanyaró s más efféle betegségek éppen a hámlás idején a legragadósabbak. De hát nekünk igy is igen jó, mert hámlik már a mi bőrünk is kérem szépen. «Mik ezek, tömlöcök, könyörgöm alássan» kérdé a minapában egy egyszerű tót atyafi tőlünk a tugári hídon épülő bárkák egyikére mutatva. «Vásárcsarnokok azok, kedves atyámfia» — felelénk, mire a vajszagu szvatoplukivadék kétkedőleg rázta a fejét. Hát volt is azon egyszerű tót ember szavaiban valami igazság. Mert azok a fatartó kinézésű épületek úgy alakjuk, mint
