Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-05 / 49. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG . 1912. december 5. elhelyezésüknél fogva jobban hasonlítanak a tömlöchöz, mint a vásárcsarnokhoz. Nem igen mernénk rá mérget venni, hogy ezeket a dolgokat is nem a pótadóból fogjuk kifizetni egykor. Ugyan bajosan fog kapni a város ama bódék mindegyikébe lakót. Az a piszok pedig, mely a házak közti utcácskákat fogja ellepni egyszer, azt hisszük sokszor és hiába fog még toliunk hegyére kerülni majd. Az erkölcsökre vigyázni kész és hivatott „L. és V.“, meg a jó „L.“ összevesztek hasábjaikon. «Felhívjuk a rendőrség figyelmét az igazolólap nélkül szerelem után szaladó kis csitri bestiákra» — mondja az egyik, a gépiró- és varróleányokra gondolva általában. «Ugyan kérem, hogy irhát b. lapjában igy meg ilyen Ízléstelenségeket» — mondja a másik. Mindakettőnek igaza van. A textus jó lenne még a L. és V-ben is, csak a melodie, csak a melodie Spec. A város magyarosító erői. A XIX. század első feléig a magyarság és a nemzetiségek erőviszonya a városokban és a vidéken éppen fordítottja volt a mainak. A városok polgári rendű lakossága nemzetiségi: olasz, lengyel, frank, de főleg — és később szinte kizárólagosan — német volt, mely fölényes és államilag is védett idegen kultúrájával néha még a bevándorló magyar elemeket is képes volt fölszivni. Ellenben a magyar népesség, főleg az üldöztetések idején, a falvakban húzta meg magát. Amint azonban egyszáz év óta világszerte megkezdődött a városi életnek fölényes fellendülése, a minden irányú anyagi és szellemi kulturmunka, de főleg a gyáripari termelés révén: a magyarság és a nemzetiségek előbbi elhelyezkedési aránya a városokban és vidéken éppen ellentétesre cserélődött ki. A magyarságnak nemcsak általánosságban kellett megéreznie, hogy fölényes, a nemzetiségekét felszívó kultúrát kell teremtenie, hanem jelesül azt is, hogy a jelen, de még inkább a jövő haladási iránya a városokat teszi a mindennemű művelődés és emberi élet főhelyeivé. Még a falu sorsa is minden tekintetben mindinkább a városokban dől el; kivált Budapest környékén érezzük leginkább, hogy a falvak mindinkább anyagot termelő és felsőbb kultúrát vásárló vazallusaivá válnak a nagy városnak. A magyarságnak még fokozottabban meg kell éreznie, hogy nemzetisége létkérdése is a városokban fog eldőlni. Ezért egyfelől arra kell törekedni, hogy nálunk is minél nagyobb mértékben és minél intenzivebb városi élet fejlesztessék, másfelől pedig, hogy a városok kultúrájában minél hathatósabban kifejlődjék az erők magyarsága is, hogy a városok teljesen megmagyarosodjanak. így aztán a meglehetősen veszteglő erejű, sőt hanyatló falusi nemzetiségekkel szemben az ország minden gyarapodása a városok gyarapodásában fog állani, ami tisztán a magyarság gyarapodását jelentené. A városi népesség, a maga magyar elemeinek természetes szaporodása és a magyar vidéki népesség bevándoroltjai révén, minden támogatás nélkül is ma már biztosítva van magyarsága megmaradásában, a föladat az, hogy a mai városainkban még mindig közel negyedrészt kitevő nemzetiségi elemet (mely leginkább úgyis éppen a legmagyarosodóbb németségből áll) megmagyarositsuk, továbbá, hogy a nemzetiségi elemekből történő bevándorlást, amiben a kevésbbé művelt nemzetiségek is nemsokára mind nagyobb számban fognak résztvenni, szintén magyarosítsuk a városok soknemü és hathatós magyarositó erőivel. E magyarositó erők közt az államhatalom, sőt a közvélemény is Ieghathatósabb eszköznek szokta tekinteni az elemi és középiskolákat. Az elemi és középiskolák szerepe a magyarosításban különböző célú lenne. Úgy vélik, hogy mig az elemi iskolák magát a nemzetiségi néptömeget támadják meg s hódítják magyarrá, addig a középiskolák azokat keresztelgetik magyarrá, akik a társadalom vezető középosztályába fognak belépni. Újabb időben azonban az iskolák ilyen magyarositási mindenhatóságában már kevésbbé lehet hinnünk a tapasztalt gyönge eredmények miatt. Mert az elemi iskolák sikeresen megtaníthatják ugyan a nép gyermekeinek a magyar nyelvet, de ez még korántsem jelent megmagyarositást; a szülői háznak kivált mostanában kifejlődő, mind öntudatosabb nemzetiségmegtartó hatását legyőzni egymagukban nem bírják. A középiskola a tiz éven felüli egyénből a már belénevelődött nemzetiségi érzést kinevelni még kevésbbé tudja. Igaz ugyan, hogy a magyar nemzeti középiskolák a tudományok alapformáit magyar nyelven építvén, a növendékekben egyszersmind a lélek formáit is magyarokká teszik, de ez gyakran ellenünk is fegyver lehet; igy tudvalevő, hogy legtehetségesebb nemzetiségi agitátoraink, kiknek szép magyar nyelvük és tudásuk van ellenünk, a magyar középiskolák neveltjei. Ehhez képest társadalmunk újabban a nagyon költséges középiskolázást nem prédálja oly aránytalanul a nemzetiségekre, ami úgy sem fizetődnék eléggé ki, inkább a magyar elemeket igyekszik a tudomány eszközeivel a társadalom vezetőivé, kamatozó erőivé nevelni. Az elemi iskola munkája gyümölcsözőbb, de az iskoláztatás magyarosítása csak úgy teljesen eredményes, ha bölcsőde és óvoda (ez magyarosíthat legjobban) kezdi a művelését, átveszi az elemi és azután se engedjük az eredményt elzülleni, hanem ismétlő iskolákkal, könyvekkel, társasélettel ébrentartjuk a katonáskodásig. (Oh ha aztán nemzeti hadseregünk volna!) De mindez inkább a falu magyarosításának folyamata. A városnak az iskolánál sokkal hathatósabb magyarositó tényezői is vannak, melyek a nemzetiségi egyént érezhetőbb érdekkel ösztönzik és nem csupán a nap némely óráira szorítkoznak, mint az iskolák ; amelyek nem hagyják az egyéneket vakációkon visszasülyedni, hanem érzékeny érdekekkel legelevenebbe vágnak anélkül, hogy a növendékeket folytonos hazafias frázisokkal untatnák, sőt néha elvadítanák. így elsősorban az iparűzés életmódja, szemben a földmivelés életmódjával. Mig a földmives egyedül élve, tanyáján nincs beszélésre utalva, addig az iparos társasán dolgozik s minduntalan értekeznie kell a megrendelőkkel, vegyes nyelvű városokban pedig legközösebb érintkezés nyelvéül minden erőltetés nélkül a többséget vagy legalább is az értelmi többséget kitevő magyar alakul ki. (Hiszen még a nemzetiségi képviselők klubja sem birt más általános, közösen birt nyelvet megállapítani tagjai közt hivatalos és társalgási nyelvül.) A gyári üzemben még inkább kényszerű, hogy a munkavezetők s hivatalnokok a munkássággal érintkezzenek, utasítást adjanak, jelentést tétessenek stb., de meg a munkásság egész tömegekben való élete, a szociális intézmények és a maga a nemzeti eszmét ostromló szociálizmus is élő szóban és írásban hatalmas terjesztője a magyar nyelvnek. így például a néhány éve még magyar szót sohasem hallott Petrozsényben, az egész Zsibvölgyben, Resica és Anina vidékén a hat-hét féle nemzetiségből összeverődött munkáselemek legáltalánosabb közös nyelvévé egészen magáiól a magyar nyelv lett s a magyar nyelv terjesztésében legszebb érdeme van — akarata ellenére is — a nemzetközi szociálizmusnak. Csakhogy a magyar nyelv ilyetén terjedése és az iskolai tanítás közt az a nagy külömbség van, hogy igy az egyének nem kesereghetnek semmi elnyomás miatt, sőt maguk tanulnak s hálásan belátják a magyar nyelv hasznát s végül az egész nem kerül senkinek egyetlen fillérjébe sem. A kereskedelem, kivált minél alsóbbrendű, még inkább élő szóbeli közlekedést hoz létre, sőt itt még többoldalú a nyelvhasználat. Ezért magyarosodott meg oly gyorsan s oly önkéntelenül a magyarországi német nyelvű zsidóság. Rút és oktalan hibája a mi piaci vásárlóközönségünknek, hogy ostoba fitogtatásból kész a heti piac kofáival annak nemzetiségi nyelvén csevegni, holott azok teljesen ránk vannak utalva, már csak a magunk kényelméért is már régen megmagyarosithattuk volna őket s általuk a városok körüli falvakat. Tényezői a magyarosításnak a városokban elhelyezett hivatalok is. Csak ne csupán az öklöt érezze belőlük a nemzetiségi polgár, hanem a tenyeret is, mely neki a magyar nyelv tudásáért hasznot mutat. Ezek csak a legfőbb tényezők voltak, de emellett él és hat a városi életnek ezernyi változatosan szövődő anyagi és szellemi kulturális szerve, köztük elsősorban az iskolák is. Nagy és közvetlen ereje van a költészet öntudatlan varázsaival a színháznak, mely nemcsak a magyar nyelvet tanítja, hanem a dalt, zenét, a nemzeti történelmet, nemzeti jelen társadalmi életünk összes formáit, szóval sokkal szélesebb értelemben véve, teljesebben és megnyerőbben magyarosit. Hasonlók hozzá a dal- és zeneegyesületek, hol gyakran nemzetiségi származású munkásság maga is szép eredménnyel vesz részt a magyar zenének és dalnak nemcsak élvezésében, hanem még terjesztésében is. Az olvasókörök, könyvtárak, egyesületi élet, gyülekezések; a sürü utcai forgalom, közlekedés, hirdetések, stb. mindmegannyi öntudatlanul ható eszköze a magyar nyelv és társadalmi életforma terjesztésének. Hozzájárulhatna leghatalmasabbnak a nemzeti hadsereg, nem csupán a magyar nyelvnek a katonai életben való használatával, hanem még sokkal inkább a csapatoknak megfelelő helyeken való állomásoztatásával, úgy, hogy a magyar nyelvű csapatokkal idegen vidéken terjesztetnék, nemzetiségiekkel pedig szinmagyar városokban tanultatnák a magyar nyelvet. De ez még a jövő reménye. Kiváló súllyal teljesitik a magyarosítás föladatát a nyelvhatáron s a nemzetiségi nyelvterületen lévő városok. De annál végzetesebb lenne aztán a magyarságra, ha csak egyetlen városban is meglankadna s elveszítené a harcot a nemzetiség javára. Egy fejlett idegen kultúrájú várost visszahódítani már szinte lehetetlen. A magyarság kötelessége tehát a városi életnek országszerte való fejlesztése, az állam és társadalmi élet minden erejével. A várost világszerte csakis a gyáripari élet fejlesztette mai jelentőségére, enélkül minden állami s társadalmi pártolás csak gyönge eredményű erőlködés. Még Törökországnak is több nagy városa van, mint nekünk. Nekünk is csak az állami anyagi függetlenség hozhatja meg a gyáriparnak s vele a városoknak megerősítését s általa a nemzetiségi kérdésnek a magyarság győzelmével való megoldását. Telefonszám 148. Bodor Aladár. Telefonszám 148. A RÁROSMULYADI VASAS, szénsavval telitett TERMÉSZETES ÁSVÁNYVÍZ főlerakata Jókai-utca 39. szám alatt van. Literes palackokban házhoz szállítva (palack nélkül) 10 fillérért kapható.
