Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-03 / 40. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. október 3. körjegyző behelyettesittetett Felsőtisztásra, a lónyabányai helyettes körjegyző Megyerbe, a felsőtisztási körjegyző Lónyabányára. S mindezen nagy átalakulásnál ismét csak azt látjuk, hogy a járás kipróbált munkaerői nélkülözve, egy ismeretlen nagy cél érdekében pedig a helyettesek állomásukról kizökkentve lettek. A közérdeket nem vezetheti más szempont a jegyzői állásbetöltésénél csak az, hogy azok, kik becsülettel dolgoznak egy járás területén, egy közeli üresedés alkalmával előnyben részesüljenek. Nem elég annak a száraz ténynek valódisága (!), hogy jelölve lesz, de akkor, midőn a jegyzői állásban haladási fokozat nincs, s ma csak a vezetők adják a garanciát, kell, hogy azok garantálják az illető becsületes munkáját, egyéniségét, s ha garantálták, úgy a közbizalom felé is fordul. Mert viszont óriási mulasztása a vezetőknek a vármegye intézői, a jegyzők körében is, ha megtűrnek oly elemeket mint aljegyzőket, kik ezen garanciát nem nyújtják ; ha pedig nyújtani képesek, mit ismerve a losonci járás jegyzőkarát is, bizton tudunk, — furcsa, hogy ezen testület ne lássa sérelmesnek, hogy kebelébe máshonnan kell munkaerőt hozni. Mert mi, kik nem irányitói, de mindenkor csak szemlélői vagyunk a közöttünk lefolyó ügyeknek, akkor midőn egy elkeseredett aljegyzői kart látunk, kik 1913. évi január hó 1. napján a közszolgálatot abbahagyni akarják, ha helyzetük javítva nem lesz, ha eddig nem is, most csak ennek jogosságát hirdetjük. A munkát jutalmazzák, a munkát elismerik, dotáció nélkül nincsen munkás, elismerés nélkül nincsen ambíció! Ha az ifjú nemzedék e siralmas állapotokat látja, kell, hogy letegye azt a nehéz tollat, melynek vitelére vállalkozott azzal az ifjú ambícióval, midőn még a legszebb falut, a legszebb adminisztrációt rajzolta maga elé. De váljon ezen lehetetlen helyzetbe sodrásért a felelősség kire hárul, ki szenved abból sérelmet? Nem egy vidék, egy vármegye, de az ország! Ha az ifjúság leteszi a tollat a legnagyobb, izzó munkában akkor, midőn az uj adótörvényekkel a sok változás, az előző évi zárlat s az uj adó év nyílik meg, lehetetlen, hogy meg ne álljon a közigazgatás szekere. Hiszen uram isten, egy ló sohse birta el a két lónak terhét, s akkor az igen tisztelt vezetők, kezdve a kormánytól, a vármegyétől, de folytatva magán a jegyzőkaron ott lesz a felelősség, melyet elhárítani módjában lett volna, de melynek elhárításához még csak hozzáfogni sem merészelt. S mindennek oka első sorban az anyagiban van. Nem független a jegyző anyagiban; nyomja a napi megélhetés ezer baja, s ezt felhasználják a vezetők, mert a meghajlást követelik s a kritikát nem tűrik, ez zárja ki azt, hogy a közös bajban sem bir együtt érezni; hogy a közcélra sem bir együtt munkálkodni, hogy egynek méltatlan sérelme, nem sérelme valamennyinek, hogy az életben kipróbált munkások felett az életet csak ismerni kezdő vezetők gyakorolják a felügyeletet, adják az irányítást, hogy ezideig nem történt semmi intézkedés helyzetük javításában; mert ez a testület nem vezet a vármegyében, a járásban, s alig veszik számba az ország irányításában. Majd ha a közös elkeseredésből kifolyólag kidobta a tollat a segédjegyzői kar, ébred tudatára az ország, hogy ebben az országban a jegyzői kar számottevő s olyan testületnek kell közjogi helyzetét, szolgálati pragmatikáját, fegyelmi törvényét s a fizetését rendezni, kikre a napi életben mindenkor szüksége van, mert ezek az igáthordó elemek Sever. A róm. kath. iskola eladása. Ez az ügy még folyton kisért. Egyeseket, mert szeretnének ez épülettől abban a reményben, hogy szebb és jobb iskola lesz majd építhető, — szabadulni s ez az utóbbi időben nem egy könnyen megy, másokat, mert kevesellik azt az árat, melyet az iskolaszék minimális árként meghatározott. Azon hívek száma, kik 140.000 koronáért a katolikus iskolaépületét eladni rossz és káros üzletnek tartják, azt hisszük több, mind azoké, kik ez árért is szívesen adják oda azt bárkinek is. Az eladás most tudtunkkal stagnál. A nyomasztó pénzügyi helyzet folytán a kimondott árlejtés sikerrel nem járt. Nem volt egyetlen jelentkező se, ki az iskolaépületért bármit is Ígért volna. Kedvezőbb pénzügyi állapotok mellett ez kétségtelenül nem igy lett volna. Rakottyay György Ígért már régen 140.000 koronát érte s az opció ilyképpen majdnem kezében volt; csak a közben elhatározott árlejtés akadályozta meg annak kiadását. Most azonban már a pénzügyi konstellációk miatt ő se hajlandó állani 140.000 koronás ajántát. Már e háborús világban neki ez az üzlet igy se üzlet s ebben igaza van. Az iskolaépület ügye tehát áll. De nem is baj ha áll, sőt szerintünk jobb lenne, ha abból úgy, mint céloztatik, soha se lenne semmi. Kétségtelen, hogy a mai pénzügyi helyzet nem alkalmas arra, hogy adásvételi ügyletek kötésén spekuláljon az ember. S miután a katholikus iskolaszék bizonyára nem áll azon égető kényszerhelyzet előtt, hogy ez épülettől mindenáron szabaduljon, helyén való lesz, ha egyelőre leveszi e kérdést a napirendről s vár vele jobb időkig. Akkor egy újabb árlejtéssel még minden igény és kivánalom kielégíthető. Lesz vevő — ne féljünk, — ki többet ád majd. Ez az ajánlatunk arra az esetre, ha már célszerű szabadulni ettől az épülettől. Mi azonban nem látjuk be szükségét, célszerűségét annak, hogy ezt az épületet elkótyavetyéljék oly olcsó áron. Az iskola a város legjobb és legszebb helyén van. Annyi a telke, hogy azon akárhány uj tanterem is építhető. Sőt úgy hisszük, hogy egy kis jóakarattal a momentán szükséglet is kielégíthető olyképpen, ha ama bizonyos kereskedelmi egyesület a volt kántori lakásból kitétetik s belőle két tanítónői lakás készíttetik. Ezeknek a tanítónőknek mostani lakásából két uj tanterem kerülne ki. Négy újabb tanteremre és két lakásra azután van még ma is hely elég, de ha több kell — ami bizonyos, — a szomszédoktól e célra szerezhető. Ami ezen olcsó 140.000 koronás eladást a vezetőség szerint szükségessé teszi és indokolja, az tudtunkkal a mai épületnek rossz megépítése. A parochia épülete udvarára nyiló ablakok, az ebből származó s a parochia épülete értékét csökkentő szolgalom. Rakottyay e szolgalom nélkül venné meg az iskola épületet 140000 koronáért. Hát az igaz, hogy a helytelen építkezés csökkenti az épület értékét. 140.000 koronára azonban még se csökkenti le. Van, ki ha jobbak lennének az állapotok, 180.000 koronát is adna érte e szolgalom nélkül. De hiszen nem is erről van szó. Kérdés itt az: lehet-e oly iskolát is építeni 140.000 koronáért másutt, tegyük fel a sokkal kevesebb értékű s kedvezőtlenebb fekvésű Szilassyréten, mint a mostani? De hogy lehet! Nem lehet 1 A különbözet tehát pótolandó. Sokan e különbözet egy részének pótlását onnan remélik, hogy az iskola eladása a mondott módon a parochia tulajdonát képező épület (most posta) értékét emeli majd s ha ez eladatnék, annak vételárából ad tán valamit az iskolához a plébánia. Hát kérem mi úgy tudjuk, hogy a plébánia és az iskola két külön alap, két külön jogi személy. Ami az egyiké, az nem a másiké. A mi plébániánk nem dúskál valami nagyon földi javakban s ha jól sikerülne valamikor ez az eladás, úgy a nyereség ő rá is ráfér. Az ilyen adakozásba aligha menne bele a püspök, de nem is tehetné. Több katholikus. Nagy Pál kontra Ehrlich G. Gusztáv. Még a nyár folyamán történt az az incidens Nagy Pál banktisztviselő és Ehrlich G. Gusztáv, a füleki várur között amelynek az epilógusa szeptember 30-án játszódott le a salgótarjáni járásbíróság előtt. Könnyebb megértés okából előadandó, hogy Ehrlich G. Gusztáv, a füleki várur hét vármegyében .hires kormánytámogató, aki előtt csak a munkapárti ember az ember. Lehet azonban, hogy csak addig, amig a munkapárt kormánypárt. Nagy Pál szerencsétlenségére Justh-párti, ami egy kis elnézéssel szintén lehet álláspont, de ilyen elnézést a füleki zománcgyár, a pesti kályhagyár és egyéb gyárak könyörtelen ura nem hajlandó tanúsítani. Elég az hozzá, hogy Nagy Pál nyugodtan ült a füleki állomás perronján nagyobb társaságban, amikor Ehrlich G. Gusztáv minden bevezetés és előzmény nélkül rákiállt Nagy Pálra: «Magát és Justh Gyulát nem engedik be Szerbiába, mert oda állatokat be nem eresztenek!« Azután ugyanezt megismételte németül, hogy a külhatalmak is megértsék. Nagy Pál szintén nincsen fából, éppen azért erre a lovagias támadásra lovagias útra terelte az ügyet. Büntető feljelentést tett Ehrlicht ellen becsületsértés miatt. A feljelentést magát hosszas dolog volna ismertetni. De erre nincs is szükség. A közvetlenül érdekelt Ehrlich megolvasta annak a másolatát. Azt hisszük annál már kellemesebb Írást is olvasott. Tény az, hogy a följelentés egy csöppet sem volt félhivatalos stílusban szerkesztve.
