Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-03 / 40. szám

1912. október 3. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. Szeptember hó 30-án tárgyalta az ügyet Rasovszky büntető biró Salgótarjánban. A tárgyaláson maga a vádlott Ehrlich O. O. nem jelent meg, hanem elküldötte maga helyett képviselőjét. Ehrlich képviseletében dr. Honti Rezső losonci ügyvéd, Nagy Pál képviseletében pedig dr. Vályi Béla iroda­vezetője, dr. Seitz Viktor jelent meg a porondon. Mikor itt ezt a kifejezést használjuk, hogy «porond», nem kell valami olyan költői helyet képzelni, ahol talán lovagi tornák vivatnak. A «porond» kifejezés itt betű szerint, a maga valójában értendő. Mert porosabb, piszkosabb fészket Tarjánnál az arabai szent se látott. Porondabb porond nincs még egy széles Nógrádvármegyében. Térjünk azonban rá már a tárgyalásra is. A tárgyalás meglehetős viszálykodások között indult. Ugyanis 9 órára még sem a vádlott, sem képviselője nem jelent meg. Ellenben ott volt a főmagánvádló, annak a képvise­lője az összes tanukkal, szóval teljes hadi felszereléssel. Seitz Viktor már 9 órakor el akarta döntetni az ügyet. Ami azonban nem ment oly könnyen, mert erre rá vagy erre fel (ahogy akarjuk), egy egész csomó ügy­véd jelentkezett Ehrlich helyett mindenféle Írásokat és meghatalmazásokat mutogatván. Amig főmagánvádló képviselőjének sikerült bebizonyítani, hogy a jelentkező uraknak nincsen meghatalmazásuk, már 11 óra volt. Ekkora aztán már megjött dr. Honti Rezső a gyorsvonattal. Szóval a katasztrófa feltar­tóztatása sikerült. Most aztán már teljes dühhel megindult a tárgyalás, amit Rasovszky biró nagy hideg­vérrel vezetett. Védőnek az volt az állás­pontja, hogy Ehrlich Gusztáv angyal, ki csak tréfálni szokott, Seitz Viktornak az álláspontja az volt, hogy Ehrlich Gusztáv angyalnak tán még sem nevezhető. Ilyen divergens nézetek mellett persze nehéz volt a bírónak az állásfoglalás. A mindvégig mozgalmas tárgyalás, mely nem volt hijján a felek képviselői közötti éles összecsapásoknak se, végre is Ehrlich G. G. lebüntetésével végződött. Az Ítélet szerint fizet a vádlott 40 koronát két napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetést. Ez utóbbira azonban persze semmi kilátás sincsen. Azonkívül lefizetendő lesz általa a bűnügyi költség, a perköltség. És még azon­kívül az ítélet egy salgótarjáni lapban közzé­teendő. Persze nem a munkapárt választási kaszájának terhére. Főmagánvádló és képviselője ilyen körül­mények között megnyugodott. Dr. Honti azonban úgy a vétkesség megállapítása miatt, mint a büntetés fel nem függesztése végett felebbezést jelentett be. Szóval lesz még egy repriz a gyarmati törvényszéken. Ha jó és olcsó használt BÚTORT venni, vagy eladni akar, úgy forduljon Mm films és Tádiiiz Rákóc:z;i-iJLtca. 5. sz. Levelezőlap-meghívásra azonnal jövök. HÍREK Level a kilépésről ... Napokban vettük az alábbi körmönfont, palóc észjárásról tanúskodó levelet, melyet kuriozumképen annak illusztrálására, micsoda húrokat pendít meg egy-egy zászlóelhagyás az egyszerű paraszti lélekben, — szóról-szóra leközlünk ak­ként, ahogyan kaptuk. Feleslegesnek tartjuk persze megjegyezni, hogy an­nak minden egyes megjegyzésével egyet nem értünk. Szól tehát az érdekes és tanulságos levél ekként: Tekintetes Újság úrnak Losoncz. Kelt jelen levelem nálónk Tőrincsen. Össszegyüttünk tennap a szövetkezetyi botba (nem a zsidóná), mer aszonta a ko­vácsónk, hogy nemsokára megest értéki lesz az embernek még a főbíró előtt is, mer hogy uj votum lesz. Szó-szóra gyütt. Van egy szörnyen 48-as emberőnk, aki elmonta, hogy baj van Lo­­sonczon, hogy veszekednek az urak és egymás után hagygyák ott a 48-at, mer­­hogy bántyák a zsidót. Nomá ezt nem hit­tük el neki csak úgy szárazon, de elhozta, az újságot, akibe benne van, hogy az a szörnyen jó ur, aki a vótumkor az irodába vót a fő, az is kilépett. Meg benne vót az is, hogy Hunnincs ur is kilépett, mert a zsidót bántyák. Nagyon elresteltük magónkat, mikor me­­tuttuk, hogy a mostani képviselőnk — megkövetem szépen a tekintetes urat — zsidó. A miatyánkját néki, de bekommendát nekünk megint a kormány, hát nem aszonta még a papónk is, hogy az igazi keresztény katolikus ember és ezé szavaltónk rá ócsób­­ban. Nem is hiszőnk többé a minyiszternek se, hacsak ki nem teszi a lelkit, oszt úgy es­küszik a hityire. Dehát egy liter nyakolaj mellett ezt is lenyeltük, csak arró beszél­tünk, hogy az a két igaz akkorátus 48-as ember mé háttá ott az ászlót, hászen nem kár a zsidóé, ha ütyik is néha. Sokat em­legettük Hunnincs urat, hogy hány vótum­kor szavazott nekőnk a szencséges 48-ró, hogy komisz ember az, amely ember nem a 48-ra szaval, mehogy azt otthagygya. Dehát aszonta a harangozónk fia, azé háttá ott a 48-at Hunnincs Ur, mer van egy le­gény fia, azt bevették katonának, oszt a képviselőnk a letelső katona, hát ő kisza­­badijja a fiát, ha Hunnincs Ur szeretni fogja a katonákat és nem lesz 48-as. Még az csak lement a torkán, hogy szeresse a katonákat, hiszen egyig is adott nekik szénát, zabot me prófuntot, de hogy a 48-at is otthagygya azt sokáig nem bírta mettenynyi, de oszt az egyetlen fiáé ezt is me tette először életyibe. De má a Kertes nagyságos ur sorát, csak a vót zsidó kondásonk Hegyesi tutta me magyaráznyi. Aszonta, hogy nagy huncut az a Kertes ur. a most is nagy 48-as, a csak úgy teszi magát, hogy kilép, merhogy azt akarja, hogy a jobbpártyi urak, me Rakotyai is tőle vegyenek meszetet, me cementet. De még ez se semmi — mondta a kondásónk — meg Ígérték neki a 48-as kőmivesek cakumpak, hogyha belép a jobb pártba, hogy me csufijja, akkor ők is nála vesznek. Mink ugyan nem értettük meg a kondásónkat, de tuttuk, hogy rettenetes eszi van, hát hittönk neki, hogy az a ször­nyen szép nagyságos ur azé háttá ott a 48-at. Hogy a szómat e ne vécscsem, azt is monta ez a mi vót zsidónk, hogy kertes nagyságos ur kölyök korába Sztregov án lakott, oszt Mulyadba járt az iskolába, ott tanút az öreg tanitótú, aki csizmagyia mes­ter vót, mer hogy szeginy vót a falu ren­des tanítót tartanyi. Meg is láczczik az ő levelyin a tanítója körmi, meg az eszi já­­járása is, az is úgy szerette a rumot, hogy hótyig azt kávézta. Ezzel zárom jelen levelemet és máskor is sziveskedek irnyi a tekintetes urnák, ha meg lesz irályom. Ezt a szép szót Hun­nincs urtó tanutam. Tisztelem a 48-at. Kovács Pista ripacs. Személyi hírek. Gróf Forgách János nagykövet és meghatalmazott miniszter a szász királyi udvarnál múlt hó 25-én Balassa­gyarmaton tartózkodott, ahol többeket meg­látogatott. — Dr. Fáy Albert vármegyei főjegyző múlt hó 29-én 3 hétre Budapestre utazott, hogy ott részt vegyen a közigaz­gatási továbbképző tanfolyamon. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter dr. Oömöry Elek városi orvost az egészségtan tanításával, Horn József tanítót pedig a tanitóképzőintézetnél teljesítendő nevelői teendők ellátásával bizta meg. Előmunkálati engedély. A kereske­delemügyi m. kir. miniszter a Nógrádvárme­­gyei helyiérdekű vasút részvénytársaságnak Balassagyarmat állomásából kiindulólagZsé ly Kis- és Nagykürtös községek érintésével Kékkőig vezetendő szabványos nyomtávú gőzüzemű helyiérdekű vasút építésére az előmunkálat engedélyt egy évre megadta. Cipészipari tanfolyam. A m. kir. Tech­nológiai Iparmuzeum Losoncon cipészipari tanfolyamot rendez. E tanfolyam október 7-én veszi kezdetét s tart december 7-ig. Tanítási órák lesznek hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken este 8 —10-ig és vasárnap d. u. 2—4-ig. A tanfolyami előadó Kovács Géza helybeli cipészmester. A tanfolyamon résztvenni óhajtók jelentkezze­nek f. hó 7-én, azaz hétfőn este 8 órakor az állami tanítóképző-intézet I. számú tan­termében. A tanfolyamon a hallgatók tandijat nem fizetnek, a szükséges eszközökkel pedig ellátatnak. A tanfolyamra csak korlátolt számmal vétetnek fel hallgatók. Legújabb kalapmodelek. Tausz Etel nődivatáru üzletét, bécsi bevásárlási utjából visszatérve, a legújabb divatu kalapmode­­lekkel szerelte fel úgy, hogy a legmagasabb igényeket is kielégítheti. Kéri az érdeklődő­ket dús raktárának szives megtekintésére. A tempi ómtól vaj. Paulinyi József ta­­nonc Juhász János kötelesnél, ki egyúttal egyházfi a katholikus templomban s mint ilyen nem egyszer igénybe vette Paulinyi segiségét. Paulinyi József azonban ezen utóbbi foglalatossága közben rájött arra, hogy a perselyekben összegyűlő pénz időnkénti felhasználásával szép kis mellék­­jövedelemre tehet szert. Ezért hol az egyik, hol a másik perselyt dézsmálta meg, mi által mintegy 100—150 korona kárt csinált az egyháznak. A pénzt elcigarettázta s nyalánkságokra költötte. A rendőrség elő­zetes letartóztatásba helyezte a 19 éves tolvajcsemetét, ki Szent-Antal pénzére áhí­tozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom