Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-05 / 36. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. szeptember 5. fiatal óriások nem kaphattak a csendőr­kordon megül záptojásokat. Elfelejti a mungóhad, hogy vérfertő­zés szülte. Hogy beteges testébe csak bábaasszonyok, kuruzsló felcserek össze­kotyvasztott orvossággal csepegtetnek életet. Elfelejti, hogy mennél tovább áll, mennél tovább agitál e két férfi mellett, halála annál közelebb s újjá­születése annál lehetetlenebb; hogy e két zsarnok elejtése ma még tán lehe­tővé tenné a párt kiválóbbjainak be­jutását legalább a megszületendő uj, választójogot megalkotni akaró, rövid életű parlamentbe, de a féktelen kapasz­kodás ezek személyéhez egyszer még a földszinéről is elfogja törülni azokat is, akik — bár e párthoz tartoznak, de csendes szemlélői csak a mai esemé­nyeknek, — becsületes munkásai lehet­nek még továbbra is egyszer e honnak. Nem a haza sorsát nézik, de a biankóváltók kitöltésétől és lejáratásától félnek ezek az urak s csak műlelkese­déssel hencegnek a többségükkel. Pedig ha sarkukra állanának és kikergetnék ez embereket körükből s a nemzet sze­mébe nézni merészelnének, — régen a poklok mélységes fenekén lennének azok, kik ma ama bizonyos, kicsikart váltók lejáratásával fenyegetőznek. Az önmagát feláldozni is kész becsü­letesség harca készül szeptemberben a helyzettel mindenáron megalkudni akaró züllöttséggel. Lupus. A szécsényi beszámoló. A meglazult agyú Lukács enyedi beszámolóján fellelke­sedve a fiatalabb mungócsemeték kezde­nek egyre-másra kimerészkedni választóik közé. Persze az effajta «nepgyülések» előtt kettőzöttek az óvintézkedések ; nem ugyan a rend megőrzése, mint inkább a «szeretett képviselőnk» letojásozásának és lehurrogá­sának megakadályozása céljából. Szeptember 1-én dr. Scitovszky Béla kép­viselő mondott egy nagy ürességtől tátongó térnek «beszámolót». Rendzavarás nem tör­tént, mert hiszen az egész dolgot néhány száz csendőr, pár behajtott paraszt, no meg a tágkörü rokonság «nézte» végig. Nem hiányzottak persze a sikerült ünnepélyről azok se széles e vármegyéből, kiknek gombluk-fájdalmai, Hofrath- és egyéb «rád»­­vágyai vannak. Ezek innen is. onnan is autókon siettek a «beszámolóra». Elvégre, vagyki tudja, nem-e az a kínosan feszengő, csendőrökkel körülbarikádirozott úr amaz emelvényen lesz egyszer a jobb jövő em­bere. A szécsényi képviselő elmondhatta, hogy ő nem a választóinak, de a vármegye akar­­nokainak számolt be «működéséről», mert választót, azt mentül kevesebbet látott sze­gény maga körül. Legkevésbbé látta ott a katholikus papok zömét, kiknek megválasz­tását köszönhette. Ez pedig nagyobb baj, mintha bármelyik kormánypárti nagyság maradt volna el. A «népgyülést» (a kormánypárti lapok ezzel a kifejezéssel hízelegnek) Szigyártó Pál elnök nyitotta meg, utána pedig Török Zoltán beszélt. Szóltak még pár szót Mocsáry Sándor és Sztranyavszky Sándor. Mit beszéltek? Ugyan ki lehetne ma kiváncsi erre? A bgyarmati beszámoló szeptember 8-án, tehát éppen azon a napon lesz, amikor Losoncon Kvasz András repülni fog. Két­ségtelen, hogy ez utóbbi látványosságot a beléptidij dacára is nagyobb közönség fogja élvezni, mint a bgyarmatit, hol a modern technika vívmánya helyett csak ócska, elcsépelt frázisok fognak repkedni majd a levegőbe. Mennyire szerencsésebbek vagyunk mi losonciak. És még mondja valaki, hogy életet? Megállít az ablakból a mi finom, úri osztály-társunk engemet: — a Krauszot. — Te Krausz ■ Csinálj nekem valamit abból a nyomorult tulvilági életből. Jól van. De nem kívánom úgy! Megfizetek érte! Jól van. Leültem a rétre és elelmélkedtem, hogy mi s miket gondol Szentiványi a tulvilági életről. Most már bizonyára tb. szolgabiró valahol; tudta bizonyára, — hogy megyeházi szép asszonyságok szemében lakik a meny­ország. Be is adtuk pontosan. — A Krausz is a maga szomorú gondolatait, amelyek némileg mégis vigasztaltak a Szentiványi aranyán. Mert kerek egy arannyal fizetett. De jól jött! A Krausznak megvolt az obligat is­mertető jele: «szegény, árva gyerek». Le­nyelte ezt egynéhányszor a jószivü vállvere­­getéssel együtt. Köszönöm. Mazár tanár ur aztán belenézett a diákjai leikékébe ... az intelligenciájába ... az ol­vasottságába ... és . .. Hát, aki legjobban tetszett — az volt a legjobb görögpót! — Maga hármas ; mert... kérem .. . olyan gyerekes maga! olyan léhá! olyan jólétben dúskálhat maga! Persze, mit tudja maga! — Hanem hát, ha komoly, meggondolt, vallásos és mégis modern, mondhatni úri alázatos felfogású, olvasásra érdemes dol­gozatot akarnak olvasni: tessék vegyék ke­zükbe a Szentiványiét! Ez ő kérem! A finom kiejtés, a stilus, a gáláns kézlegyin­tés ! — ebben a nagyhatalmas, mélységes témában ! Ez aztán jeles, — gratulálok! Krausz pedig izgett-mozgott a helyén. No most! — Ellenben, micsoda erőltetett, mély világfájdalom sir magában Krausz? Ugyan — hogy szabad igy Írni? Tudom, én értem magát, szegény, árva gyereket. De ne csüg­gedjen : az élet szép ! Lesz majd . . . valami­kor otthona . .. maid fog tudni örülni még a világnak! Igazán sajnálom! csak kettes! Olvassa el a Szentiványiét! Más stilus, más hang. Ha jól emlékszem, Sacher Imre belekö­högött a padban . . . Leütem, néztem, viszonoztam az én jó tanárom meleg, nedves nézését! Jaj, nem tudtam megbarátkozni vele, hogy: nekem igazságos ez az élet! Hát!? Elkerültem .. . Hallgattam én, mint a csuka, de az arany égetett. Az a dolgo­zat nagy szenzáció volt az iskolában: Szent­iványi felettem volt. De nem bántam. Kel­lett nekem az az arany! Bántam én ? igaz­ságos élet ? . . . nem igazságos élet ? túl­világ ? Van, nincs ? Kerestem egy aranyat. El is felejtettem már, hogy mire költöttem már, hogy mire költöttem el; bizonyára na­gyon kellett! Azóta Szentiványi ügyes stilizáló lett! Irt is. — Nekem is irt! Persze! Irt egy névjegyet, hogy ideje lesz már vissza­adni a kölcsönadott aranyat! Neki ugyan nem kell, de küldjem el a Segítő Egyesület­nek! Persze, hogy elkültem! És még én elégedetlenkedtem holmi Sorsjgazságtalan­­ságokon a dolgozatomban?! És, oly szép­nek, biztos hajónak tartotta az Életet Szent­iványi ' .. . Azóta talán egy véleményen vagyunk! Ej, de nem szeretném, ha te kedves lo­vacskám megrugtál volna valakit. Isten ments! Forduljunk no és gyerünk . .. gyerünk vissza, ahonnét jöttünk . . No ! gyüre lovam: «Régen». Kertész. Bgyarmat utolér. Meglehet egyébként, hogy a «beszámoló» sikertelenségét szegény Kvasz Andrásnak fogják betudni mungóék. VÁROSI ÜGYEK (—) A választások. Tudjuk már mind­annyian, hogy az újonnan szervezett két fizetéses tanácsnoki állás nemsokára betöltés alá kerül. A közigazgatási tanácsnoki állásra hir szerint Ambrózy Béla jelenlegi alkapitány­­nak, a másik, vagyis a gazdasági tanácsnoki állásra dr. Jánoska Ferenc alszámvevőnek vannak legtöbb kilátásai. Úgy tudjuk, hogy pályázik esetleg Baskay Ferenc főjegyző is, kinek helyére, ha megválasztatnék, esetleg Ambrózy Béla kerülne. Ambrózy Béla meg­választása esetén természetesen az alkapitányi állás is megüresedik. Ez állásra már eddig is két pályázó van: Kuzma Andor és Szabó Cornél. Söbb kilátása persze Kuzmának van, ki az eddigi többség véleménye szerint az állás elfoglalására már azzal is, hogy évek óta szolgálja a rendőrséget és alapos ismerője ennek az ügykörnek, rászolgált. Természetes azonban, hogy egyelőre arról, mi lesz a már most meginduló heves korteskedés eredménye, határozott formában beszélni idő előtti. Minden az esélyektől, az idő szépségétől, a képviselők kedvétől függ. Sokszor a legbiztosabb alapokra fektetett kombináció is összeomlik az utolsó percben. Egy szerencsétlen sakkhuzás, az agyon­­protegálás például sokszor halomra dönt mindent. Reméljük azonban, hogy a választás minden visszatetsző külbehatásoktól ment s olyan lesz, mely ki fogja váltani a pol­gárság megelégedését. És csak ez a fő. (—) A „Clara“ ellen sokan panaszkod­nak s mi kötelességünknek tartjuk, — köz­ügyről lévén szó, — e panaszoknak mindig helyet adni lapunkban. így most a köz­világítás ellen emelnek szót sokan. Azt mondják, hogy az utcai Wolfram-égők már rászolgáltak a kicserélésre s hogy az utcai ivlámpák vezeték-rendszere se megfelelő ma már. Tudtunkkal az ivlámpák hármas szen­esekben vannak, vagyis minden három lámpának egy vezetéke van. így ha egy ivlámpa elromlik s megjavítása rövidesen nem lehetséges, úgy mindjárt három lámpa nem ég az utcákon. Reméljük, hogy a Clárának ügybuzgó vezetője igyekezni fog a lehetőség szerint segíteni ezeken a kedvezőtlen álla­potokon. A malom alatt. Tisza ur, aki a bihari tatárok között a szellemarisztokráciát képezi, tanulmányt irt, helyesebben újra tanulmányt irt az általános választójog pusztító hatásairól. Hogy le­száll egy parlament színvonala általános választójog mellett! siránkozik a szikesagyu bihari, mily mélységesen sülyedt a francia parlament, milyen tökfilkók ü'nek a német birodalmi gyűlésben! És mit mondjunk az angol parlamentről, ahol a tulszéles válasz­tójog mellett egy Balfour, Loyd, George, Winston Churchill is már vezető szerepet játszhatnak. Hát ezek is férfiak, ezek is államférfiak? A «züllött» párisi parlament­ben olyan alakok grasszálhatnak mint Bri­­and, Jaurés, Clemenceun, Poincarré, — hát foghatók ezek egy tudatlan korrupt bihari

Next

/
Oldalképek
Tartalom