Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-05 / 36. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. szeptember 5. fiatal óriások nem kaphattak a csendőrkordon megül záptojásokat. Elfelejti a mungóhad, hogy vérfertőzés szülte. Hogy beteges testébe csak bábaasszonyok, kuruzsló felcserek összekotyvasztott orvossággal csepegtetnek életet. Elfelejti, hogy mennél tovább áll, mennél tovább agitál e két férfi mellett, halála annál közelebb s újjászületése annál lehetetlenebb; hogy e két zsarnok elejtése ma még tán lehetővé tenné a párt kiválóbbjainak bejutását legalább a megszületendő uj, választójogot megalkotni akaró, rövid életű parlamentbe, de a féktelen kapaszkodás ezek személyéhez egyszer még a földszinéről is elfogja törülni azokat is, akik — bár e párthoz tartoznak, de csendes szemlélői csak a mai eseményeknek, — becsületes munkásai lehetnek még továbbra is egyszer e honnak. Nem a haza sorsát nézik, de a biankóváltók kitöltésétől és lejáratásától félnek ezek az urak s csak műlelkesedéssel hencegnek a többségükkel. Pedig ha sarkukra állanának és kikergetnék ez embereket körükből s a nemzet szemébe nézni merészelnének, — régen a poklok mélységes fenekén lennének azok, kik ma ama bizonyos, kicsikart váltók lejáratásával fenyegetőznek. Az önmagát feláldozni is kész becsületesség harca készül szeptemberben a helyzettel mindenáron megalkudni akaró züllöttséggel. Lupus. A szécsényi beszámoló. A meglazult agyú Lukács enyedi beszámolóján fellelkesedve a fiatalabb mungócsemeték kezdenek egyre-másra kimerészkedni választóik közé. Persze az effajta «nepgyülések» előtt kettőzöttek az óvintézkedések ; nem ugyan a rend megőrzése, mint inkább a «szeretett képviselőnk» letojásozásának és lehurrogásának megakadályozása céljából. Szeptember 1-én dr. Scitovszky Béla képviselő mondott egy nagy ürességtől tátongó térnek «beszámolót». Rendzavarás nem történt, mert hiszen az egész dolgot néhány száz csendőr, pár behajtott paraszt, no meg a tágkörü rokonság «nézte» végig. Nem hiányzottak persze a sikerült ünnepélyről azok se széles e vármegyéből, kiknek gombluk-fájdalmai, Hofrath- és egyéb «rád»vágyai vannak. Ezek innen is. onnan is autókon siettek a «beszámolóra». Elvégre, vagyki tudja, nem-e az a kínosan feszengő, csendőrökkel körülbarikádirozott úr amaz emelvényen lesz egyszer a jobb jövő embere. A szécsényi képviselő elmondhatta, hogy ő nem a választóinak, de a vármegye akarnokainak számolt be «működéséről», mert választót, azt mentül kevesebbet látott szegény maga körül. Legkevésbbé látta ott a katholikus papok zömét, kiknek megválasztását köszönhette. Ez pedig nagyobb baj, mintha bármelyik kormánypárti nagyság maradt volna el. A «népgyülést» (a kormánypárti lapok ezzel a kifejezéssel hízelegnek) Szigyártó Pál elnök nyitotta meg, utána pedig Török Zoltán beszélt. Szóltak még pár szót Mocsáry Sándor és Sztranyavszky Sándor. Mit beszéltek? Ugyan ki lehetne ma kiváncsi erre? A bgyarmati beszámoló szeptember 8-án, tehát éppen azon a napon lesz, amikor Losoncon Kvasz András repülni fog. Kétségtelen, hogy ez utóbbi látványosságot a beléptidij dacára is nagyobb közönség fogja élvezni, mint a bgyarmatit, hol a modern technika vívmánya helyett csak ócska, elcsépelt frázisok fognak repkedni majd a levegőbe. Mennyire szerencsésebbek vagyunk mi losonciak. És még mondja valaki, hogy életet? Megállít az ablakból a mi finom, úri osztály-társunk engemet: — a Krauszot. — Te Krausz ■ Csinálj nekem valamit abból a nyomorult tulvilági életből. Jól van. De nem kívánom úgy! Megfizetek érte! Jól van. Leültem a rétre és elelmélkedtem, hogy mi s miket gondol Szentiványi a tulvilági életről. Most már bizonyára tb. szolgabiró valahol; tudta bizonyára, — hogy megyeházi szép asszonyságok szemében lakik a menyország. Be is adtuk pontosan. — A Krausz is a maga szomorú gondolatait, amelyek némileg mégis vigasztaltak a Szentiványi aranyán. Mert kerek egy arannyal fizetett. De jól jött! A Krausznak megvolt az obligat ismertető jele: «szegény, árva gyerek». Lenyelte ezt egynéhányszor a jószivü vállveregetéssel együtt. Köszönöm. Mazár tanár ur aztán belenézett a diákjai leikékébe ... az intelligenciájába ... az olvasottságába ... és . .. Hát, aki legjobban tetszett — az volt a legjobb görögpót! — Maga hármas ; mert... kérem .. . olyan gyerekes maga! olyan léhá! olyan jólétben dúskálhat maga! Persze, mit tudja maga! — Hanem hát, ha komoly, meggondolt, vallásos és mégis modern, mondhatni úri alázatos felfogású, olvasásra érdemes dolgozatot akarnak olvasni: tessék vegyék kezükbe a Szentiványiét! Ez ő kérem! A finom kiejtés, a stilus, a gáláns kézlegyintés ! — ebben a nagyhatalmas, mélységes témában ! Ez aztán jeles, — gratulálok! Krausz pedig izgett-mozgott a helyén. No most! — Ellenben, micsoda erőltetett, mély világfájdalom sir magában Krausz? Ugyan — hogy szabad igy Írni? Tudom, én értem magát, szegény, árva gyereket. De ne csüggedjen : az élet szép ! Lesz majd . . . valamikor otthona . .. maid fog tudni örülni még a világnak! Igazán sajnálom! csak kettes! Olvassa el a Szentiványiét! Más stilus, más hang. Ha jól emlékszem, Sacher Imre beleköhögött a padban . . . Leütem, néztem, viszonoztam az én jó tanárom meleg, nedves nézését! Jaj, nem tudtam megbarátkozni vele, hogy: nekem igazságos ez az élet! Hát!? Elkerültem .. . Hallgattam én, mint a csuka, de az arany égetett. Az a dolgozat nagy szenzáció volt az iskolában: Szentiványi felettem volt. De nem bántam. Kellett nekem az az arany! Bántam én ? igazságos élet ? . . . nem igazságos élet ? túlvilág ? Van, nincs ? Kerestem egy aranyat. El is felejtettem már, hogy mire költöttem már, hogy mire költöttem el; bizonyára nagyon kellett! Azóta Szentiványi ügyes stilizáló lett! Irt is. — Nekem is irt! Persze! Irt egy névjegyet, hogy ideje lesz már visszaadni a kölcsönadott aranyat! Neki ugyan nem kell, de küldjem el a Segítő Egyesületnek! Persze, hogy elkültem! És még én elégedetlenkedtem holmi Sorsjgazságtalanságokon a dolgozatomban?! És, oly szépnek, biztos hajónak tartotta az Életet Szentiványi ' .. . Azóta talán egy véleményen vagyunk! Ej, de nem szeretném, ha te kedves lovacskám megrugtál volna valakit. Isten ments! Forduljunk no és gyerünk . .. gyerünk vissza, ahonnét jöttünk . . No ! gyüre lovam: «Régen». Kertész. Bgyarmat utolér. Meglehet egyébként, hogy a «beszámoló» sikertelenségét szegény Kvasz Andrásnak fogják betudni mungóék. VÁROSI ÜGYEK (—) A választások. Tudjuk már mindannyian, hogy az újonnan szervezett két fizetéses tanácsnoki állás nemsokára betöltés alá kerül. A közigazgatási tanácsnoki állásra hir szerint Ambrózy Béla jelenlegi alkapitánynak, a másik, vagyis a gazdasági tanácsnoki állásra dr. Jánoska Ferenc alszámvevőnek vannak legtöbb kilátásai. Úgy tudjuk, hogy pályázik esetleg Baskay Ferenc főjegyző is, kinek helyére, ha megválasztatnék, esetleg Ambrózy Béla kerülne. Ambrózy Béla megválasztása esetén természetesen az alkapitányi állás is megüresedik. Ez állásra már eddig is két pályázó van: Kuzma Andor és Szabó Cornél. Söbb kilátása persze Kuzmának van, ki az eddigi többség véleménye szerint az állás elfoglalására már azzal is, hogy évek óta szolgálja a rendőrséget és alapos ismerője ennek az ügykörnek, rászolgált. Természetes azonban, hogy egyelőre arról, mi lesz a már most meginduló heves korteskedés eredménye, határozott formában beszélni idő előtti. Minden az esélyektől, az idő szépségétől, a képviselők kedvétől függ. Sokszor a legbiztosabb alapokra fektetett kombináció is összeomlik az utolsó percben. Egy szerencsétlen sakkhuzás, az agyonprotegálás például sokszor halomra dönt mindent. Reméljük azonban, hogy a választás minden visszatetsző külbehatásoktól ment s olyan lesz, mely ki fogja váltani a polgárság megelégedését. És csak ez a fő. (—) A „Clara“ ellen sokan panaszkodnak s mi kötelességünknek tartjuk, — közügyről lévén szó, — e panaszoknak mindig helyet adni lapunkban. így most a közvilágítás ellen emelnek szót sokan. Azt mondják, hogy az utcai Wolfram-égők már rászolgáltak a kicserélésre s hogy az utcai ivlámpák vezeték-rendszere se megfelelő ma már. Tudtunkkal az ivlámpák hármas szenesekben vannak, vagyis minden három lámpának egy vezetéke van. így ha egy ivlámpa elromlik s megjavítása rövidesen nem lehetséges, úgy mindjárt három lámpa nem ég az utcákon. Reméljük, hogy a Clárának ügybuzgó vezetője igyekezni fog a lehetőség szerint segíteni ezeken a kedvezőtlen állapotokon. A malom alatt. Tisza ur, aki a bihari tatárok között a szellemarisztokráciát képezi, tanulmányt irt, helyesebben újra tanulmányt irt az általános választójog pusztító hatásairól. Hogy leszáll egy parlament színvonala általános választójog mellett! siránkozik a szikesagyu bihari, mily mélységesen sülyedt a francia parlament, milyen tökfilkók ü'nek a német birodalmi gyűlésben! És mit mondjunk az angol parlamentről, ahol a tulszéles választójog mellett egy Balfour, Loyd, George, Winston Churchill is már vezető szerepet játszhatnak. Hát ezek is férfiak, ezek is államférfiak? A «züllött» párisi parlamentben olyan alakok grasszálhatnak mint Briand, Jaurés, Clemenceun, Poincarré, — hát foghatók ezek egy tudatlan korrupt bihari
