Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-05 / 36. szám

1912. szeptember 5. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. szolgabiróhcv, akik most a magyar parla­mentben vezető szerepet játszhatnak ? Nincs magasabb tekintélyű parlament a magyar­nál Európában, — ezt igy mondja a geszti rövidlátó. Terjesszük ki itt a választójogot és azonnal kihullnak a parlamentből a rangra éhes plebejusok, a kegydijleső vég­zett gentryk, a panamaszomjas bankárok, a választási költségekről vett váltókkal össze­tartott, éhes, gyomra nevében minden becs­telenségre kész bihari horda, egyszóval a «nemzetfenntartó elem». Ezt nem tudja el­szenvedni a puritán erkölcsöktől csepegő bihari. És inkább felrúgja az egész ma­gyar parlamentet, de azt nem engedi meg, hogy ez a parlament oly «mélyre sülyed­­jen», mint az angol, vagy német vagy — uram ne hagyj el. — a francia. A mandátumfosztó javaslatból nem lesz semmi, ez ma már megállapítható. Az egész dolog azonban csak trükk volt, amivel a a megszorult zsiványok akarták maguk mögül elverni az ellenzéket, akik bár pilla­natra leverettek, de leverve is ott ül mint üldöző árnyék a rnungók háta mögött. Vágtat a bihari, de post equitem sédét atra cura. Az egyik munkapárti már nyíltan meg­mondja, hogy szembeszáll vele, a másik már a házszabályrevizióba is belemegy, a harmadik a választóira bizza, hogy ők határozzák meg, mi legyen neki, a kép­viselőnek a felfogása. (Mily magas szín­vonalú ez a magyar parlament! Francia­­ország produkáljon ilyet!) Berzeviczy, Náday is opponálnak a mandátumfosztó javaslat­nak. Ézek az urak még miniszterek akarnak lenni, tehát szükséges lefelé is egy csekély posszibilitás. Zichy János, a nyavalyás ész­járású klerikális, pláne miniszterelnök akar lenni, az meg pláne nem fogadja el a a javaslatot. Aztán van még egy csomó fickó a bandában, akik már rájöttek arra, hogy most már a becsületesség politikája lehet a jövedelmezőbb üzlet: szóval nem lesz fosztogatás, bárhogy is szeretné a nemes bihari, akinek szivében — saját be­vallása szerint — több helye van a szere­tetnek, mint a gyűlöletnek. Ha más mon­daná talán elhinnénk, de neki Viszont a radikális gondolatáramlat erősen hóditóban van. Olyan nemzeti konzervatív férfiak, mint Mezőssy Béla, kezdenek úgy nyilatkozni a «nemzet fenntartó» nemes­ségről, amint ezt hétköznapokon a «Nép­szava» teszi. Meglesz a liberális választó­reform, bárhogy ágál is ellene a begyepesedett fejii házelnök és szánalmas cselédje Lu­kács. A választóreform megbuktatására ter­vezett konzervatív blokk megtörött. Ma már a Károlyiak, Apponyi, Kossuth, Justh és Bokányi a jelenlegi reform alapelveire és mértékére egyetértenek. Andrássy még vá­cinál. Ő reparációt akar, a választóreformtól azonban szemmelláthatólag ő is fél. De neki is akarnia kell. Mert semmiféle repa­­ráció addig mitsem ér, amig a szűk osztály­parlament tagjai egymást tetszés szerint kidobálhatják a parlamentből. Andrássy ezt még nem látja be. No majd belátja, hogyha maholnap őt is kihajítják. Sz—y. Ha jó és olcsó használt BÚTORT venni, vagy elai dni akar, úgy forduljon tali I » 'lm fe társi«! RáRóc^i-uLtca. 5. Levelezőlap-meghívásra azonnal jövök. Készülnek mnngAék beszámolóra. Koholmány. Kezdenek a mungóképviselők kimerész­kedni kerületeikbe. Persze az ilyen pró­bálkozásokat mindenütt óvatos előintézke­­dések előzik meg. Kiküldött tudósítónk minapában felkereste a kutyabagosi kerü­let mungópártja elnökét, megtudandó: miféle intézkedések tétettek a «szeretett képviselő» fogadása tekintetében. Kikül­dött tudósítónk ekként számolt be tapasz­talatairól : Verőfényes reggel érkeztem meg a kutya­bagosi állomásra és mindjárt Letorkolovics Zénó főmungó lakására hajtattam. Két rendőr, négy csendőr és hat gyalogos köz­legény fogadtak a főmogul fogadószobája ajtajánál, ahol barátságosan tudomásomra adta a rendőrök egyike, hogy előbb egy alapos személymotozáson kell keresztül­mennem. Evégből pőrére vetkőztettek s hogy még az általam behozott friss levegő se robbanjon fel véletlenül, ha belépek a szentelt hajlékba, egy fertőtlenítőnek beren­dezett mellékhelyiségbe vezettek. Itt gőzt és büdös gázokat bocsátottak reám. Ép bőrrel kerültem ki ugyan, de magam is csodálkozom ezen. Kikerülve e kamrából, miután megnézték még azt is, fiú vagyok-e v. lány (utóbbiakat jobban szereti az elnök ur) levágták tövig körmeimet, hogy ne kaparhassak, — fél kiló diót kellett meg­ennem, hogy hangom rekedt legyen s végül fekete pápaszemet tettek szemeimre, hogy azok ne csillogjanak. Mert a csengő hang, villogó szemek idegessé és félénkké teszik a méltóságos urat — mondták mosolyogva a rendőrök, miközben jobbról-balról jót csíptek rajtam, hogy tudjam, miszerint még élek. Végül, — miután felöltöztem, — összekötötték a kezeimet s betaszitottak a méltóságos ur elé. A méltóságos főmungó ur hálórékliben, alsónadrágban, papucsban fogadott. Egy széken ült s láttam, hogy minden ízében reszket. Előtte féllépésre egy szakasz gya­logos, hátamegett pedig ugyanannyi huszár állott «pihenj» állásban, utóbbiak lóháton. Jobbról és balról egy-egy acélágyu torka meredezett setéten felém. Mindkét ágyú mellett tüzérség a bármikor elhangzó «feuer» vezényszóra figyelve. E látvány felemelő volt. Az elragadtatás hangját csakis a nem régen lenyelt félkiló dió szorította belém. Összekötözött kezeimet azonban akaratlanul is lelkesedéssel emeltem fel, mire egyszeribe «habtacht» vezényszó hallatszott és egy csomó szurony szegeződött mellemnek. — Méltókám — rebegtem, miután kissé magamhoz tértem, — mi leszünk a Számi fogadtatásával? Hogy fog az végbemenni? Égek a vágytól megtudni mindent. Én legyek az első, ne a Feslőnadrág. — Ruht — vezényelt a méltóságos ur, mire az egész század, miután fegyvereit gúlába rakta körülvette, köréje heveredett és pipára gyújtott. A jó katonazsebek­ből gyűrött «Est»-ek kerültek elő s a fogadószoba egyszeribe mintha legénységi kaszinóvá vált volna. Ez is nagyon tetszett nekem és ismét felakartam kiáltani, de a dió megint csak egy rekedtes hangot enge­dett ki torkomon. Erre a huszárság majdnem attakot intézett; csepp hijja volt. Szerencse, hogy a méltóságos ur felemelte a kellő pillanatban jóságos kezét.- Megakarod tudni a Számika fogadta­tását és beszámolóját ? Úgy ? Ez derék do­log. Tehát! Elvünk: csak ne mülelkesedést. Mindenkinek szivéből fakadjon a szó őszin­tén, egyenesen. Ebben nem akadályozunk meg senkit.. Nem lesz tehát erre a napra áthelyezés. Mindenki, még a vasutasok is helyükön maradhatnak. Kun Berci nem jön le. Felesleges. Liberális időt élünk ma már... A Beszámoló, — ezt nagybetűvel ird, any­­nyira fontos, zárt helyen lesz. A Vigadó emeleti kistermében. Elvünk: sok jó ember kis helyen is megfér. Mindenkit beeresztünk. Belépődíj nem lesz. Ez nem modern. Köz­beszólás tilos lesz. Hiszen a dohányzás is tilos zárt helyen. A dohány árt a tüdőnek, — a közbeszólás az idegeknek. Egyébként is elvünk: hallgatni arany. Parasztság lesz. Minden faluból hozatunk be egy párat. Már kiadtam a rendeletet a jegyzőknek, hogy a parasztszállitás hiányos ne legyen. A beszállítás vámmentes lesz. Ezt a város megadta már. Külső óvintézkedések ? — Azok is lesznek. Az egész hadtest itt lesz Kutyabagoson. A református templom erkélyére ágyukat helyezünk el, melyek a városra néznek majd. A függetlenségi párt elnökének házát pedig megszállásuk. Őt magát e napra letartóztatjuk. Ezt már meg­teszik nekünk. Mert mi békét akarunk. Hogy ez meglegyen, még tovább megyünk. A város utcáin sétáló polgárságot össze­­láncoltatjuk s minden egyes ember mellé egy-egy csendőrt adunk. Öméltósága kegyesen intett, mire négy baka közrefogott s a kapuig kisért. Itt le­vették a békót kezeimről és a pápaszemet szemeimről. Még most is lelkesedek, ha a hallottakra gondolok. A beszámoló igen­igen szép lesz. Csak már itt lenne. Ä városi polgári Ipsilon. leányiskola megüresedett tanítónői állása augusztus hó 31-én lett betöltve a városi iskolaszék által választás utján. A választás oly csendesen lett előkészítve, hogy arról — csodálatos — sokan még olyanok se tudtak, akiknek pe­dig bele szólásuk Tett volna abba szavaza­tukkal. Így — amint értesülünk — több iskolaszéki tag mit se tudott a választásról. Valószínűleg azért, mert — hiszen meggyöke­resedett losonci szokás, — az utolsó percben jártak körül a meghívóval s voltak olya­nok, akiket éppen akkor, mikor ott járt, nem talált otthon a hívogató szolga s igy egy­szerűen és önkényesen odajegyzé az illető neve mellé, hogy nincsen otthon. Sok ol­dalról e miatt, valamint egyéb jövő szá­munkban közlendő okok miatt támadják is e választást, sőt valószínű, hogy az ered­ményt az érdekeltek meg is felebbezik. A dolog érdeméhez legalább egyelőre keveset szólhatunk, azt azonban már is jelezhetjük, hogy éppen nem szolgálhat a város pol­gárságának megnyugtatására és érdekei megvédésére az oly intézkedés, — történ­jék bárkik részéről is, — mely alapjában el van hamarkodva. Mert elvégre egy oly fontos állásnak betöltésénél, mint a polgári tanítónői állás, meg kellett volna a vezető­ségnek tennie azt, hogy arról, mikor lesz a választás, jó előre mindenki, de külö­nösen az tudjon, akinek joga van jelen lenni azon. Mi több iskolaszéki tagról, ki Loson­con volt, tudjuk, hogy mit se tudott a vá­lasztás napjáról. Hát rendes dolog ez ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom