Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-01 / 31. szám
mar A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : ■ Községek egyesületek továbbá a " SZERKESZTŐSÉG Esi ész évre ......................... «K-f. ■ 15 , J A * * «* x H Losonc, Jókaí-utca 4, hová a lap szellemi Félévre . . * 4 k f. _ Nőgrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét Illető minden közlemény intézendő. Negyedévre........................................2 K-f* TM ^vi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL* Egész évre V,DÉKRE' 10 K — f ! Egyes szén, éra 20 .Mié, ■ Negyedévre" toj !J . !J_ IJfoY Z ___________Hirdetések Juttnyos érőn vétetnek^a k.adéhlvata.ban. , mények^ a l^^küldésé^vona^zé VII. évfolyam 31. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 augusztus 1. Viribus unitis. (G.) Az osztrák császár büszke jelszava ez a se magyarul, se németül, se tótul, se semmiféle élő nyelven kimondani nem mert, hanem óvatosan egy régen holt nyelv hideg szaván megszerkesztett mondás. Tudományos tolvajnyelven szerkesztették meg a császár tanácsadói ezt a jelszót, biztosan azért, hogy senki meg ne értse, vagy csak nagyon kevesen. Hát most leleplezzük, mit jelent a «viribus unitis» magyarul: azt jelenti, hogy «egyesült erővel '. Azt jelenti, hogy a birodalmi németek, tótok, csehek, magyarok, lengyelek, trialisták, irredentisták, dákorománok, klerikálisok, szocialisták, anababtisták, rutének, merkantilisták, agráriusok, arisztokraták és proletárok egyesült erejével akarja az osztrák császár összetartani és konzerválni a maga «xamtinonarchi >-ját. Valami határtalan optimizmus, valami fékeveszett komikum és talán jó adag akasztófahumor is van ebben a két szobán, amely az érdekeiben, gondolkodásában, ráneveltségében, velleitásaiban és mindenféle életmegnyilvánulásaiban olyannyira heterogén, széthúzó, egymást vadul taszító elemek ilyen tömegére filozóf optimizmussal azt mÖjFőa: «viritus unitus», egyesült erő Ml A vak is látja, hogy az eddigi jelszavak mellett, a nationalizmus, a sovinizmus, az ultramontanizmus, az ateizmus jelszavai mellett ez a tömeg soha egyesült erőkkel együttesen nem működött és soha egyetértésben ezek körül a jelszavak körül funkcionálni nem is fog. Uj jelszó, uj eszme, uj ideál, uj cél kell a tömegeknek, hogy uj alakulatokban, uj összetételekben már vagy jobbra, vagy balra, de mindenképen elhatározó irányban megvívhassa a maga megvívandó nagy harcait, hogy a forrongásból megtisztulva kikerülhessen egy egészen uj rendszer, egy maradandóan magállapodott uj irányzat. És a küzdő felek szerteszakadozó különbözőmemü táborában vizsgálódva találunk is két olyan csoportot, amely megfelelően tudhatná magába vonni, uszályaként maga után hordozni a bellum omnium contra omnes összes szereplőit. Ott látjuk a küzdőtéren a dolgozó, a munkálkodó, a társadalmi hasznot hajtó osztályok szereplőit és ott vannak a henyélő, a nem dolgozó, a társadalmi hasznot zsebrevágó osztályok képviselői is. Ennek a két kategóriának kell egymástól élesen elválnia, ebbe a két táborba, ezek valamelyikébe kell mindenkinek beleilleszkednie. A latainer, a kisiparos, a munkás, a kisbirtokos és középbirtokos, a hivatalnoksereg, szóval mindenki, mindenki aki dolgozik, aki maga keresi meg a kenyerét, ez az egyik osztály; mig a latifundista nagyur, a nagybirtokos püspök, a representativ nagyhivatalnok, a milliós gyáros és a nagyhasú procbankár: ez a másik osztály. Mi, mint a losonci polgárság orgánuma, már régen a dolgozó osztályok pártján állunk. Mi nem tekintünk hangzatos és esetleg csillogó jelszavakat, nem nézünk szükebb osztályérdekeket, hanem mindenütt mérlegeljük a munkának, a dolognak, a tisztes kenyérkeresetnek igazi, valódi, benső és nem pedig hazudott, természetellenesen oktroyált érdekeit. És hiszünk is a dolgozó osztályok győzelmében, reménykedünk is az igaz ügy diadalában. Csakhogy evégből magunkévá kell tennünk, követnünk kell és meg kell valósítanunk az osztrák császár büszke jelszavát, amely miránk vonatkoztatva már nem nevetséges, nem optimisztikus, nem ideális, hanem acélkeménységü valóság, bilincseket tördelő hatalom, palotákat gyújtogató tűzláng: viribus unitis, egyesült erővel! €jt. t*. Visszaélések a betűvel. A meghamisított tényállás. Ki nem ismeri az Ehrlich G. Gusztáv és Nagy Pál esetét? Azt hisszük, hogy ilyen csak egy ember van egész Losoncon: a Felsőnógrád tudósítója. De miután nevezett ujságocska magát Nógrádvármegye legjobban értesült lapjának vallja és hangoztatja, nem lehet feltételezni, hogy eppen az Ehrlich-Nagy esetben ne lett volna helyes és való értesülése. Ha pedig a tudósitó nem hazudott, akkor a Felsőnógrád cikkírója ferdített tudatosan és sértegetett nekivadulva az esetről szóló múltkori cikkében. Mert attól a cikktől mindenki sértve érezi magát; sértve érzi magát Nagy Pál, dr. Vályi Béla ügyvéd, dr. Seitz Viktor ügyvédjelölt, — még talán maga Ehrlich G. is. Csűstül kapjuk a felháborodott hangú nyilatkozatokat ebben a nyári hangulatoktól duzzadó ügyben, melyek közül csak a következőket véljük helyénvalónak közzétenni: A „Felsőnógrád“ cimü hetilap folyó hó 24-iki számában a köztem és Ehrlich O. Gusztáv között felmerült becsületsértési ügyre vonatkozólag, egy teljesen elferdített és szemen-szedett hazugságoktól hemzsegő közlemény jelent meg, amit azért nem hagyhatok szónélkül, mivel indíttatva érzem magam’a való leközlésére, még peaig azért, hogy losonci jó barátaim és ismerőseim kellőképen tájékozva legyenek az összes történtek felől. Ha időm engedi, minden nap kimegyek az állomási vendéglőbe, hol rendes, ebéd utáni fekete kávémat szoktam elfogyasztani, így történt az említett pénteki napon is, hol jelen voltak: Dr. Büchler Gyula, Szlovák István, Andor Ernő, Závodszky József, Illés József, Gottlieb Ármin, Dorschlach Pál és a zománcgyárban építés alatt levő kemencék építését vezető mérnök. Közöttünk sem politikáról, sem pedig szerb állatbehozataii tilalomról szó nem esett s aki ennek ellenkezőjét állítaná, annak nyilatkozatát már most: szemen-szedett hazugságnak minősítem. A tény az, hogy Ehrlich G. Gusztáv minden bevezetés nélkül tette, rám nézve sértő kifejezését, melyért én a bíróságnál keresek magamnak elégtételt, már azért is, mert nem ez az első eset, hogy nevezett irányomban sértő kifejezéssel élt. A cikkírónak azon állítása, hogy engem Ehrlich marhakereskedőnek nézett vagy nézhetett volna, csak afféle olcsó elménckedés akar lenni és szintén nem felel meg a valónak, mivel Ehrlich engem nagyon jól ismer, annál is inkább, mert már bankügyben tárgyalt is velem. A felsoroltakat kötelességemnek tartottam a hamisítatlan igazság kedvéért előadni, kérve a tekintetes szerkesztőséget, hogy közleményemnek b. lapjában helyt adni szíveskedjenek. Tisztelettel Nagy Pál. Dr. Seitz, a megsértett ügyvédjelölt, aki állítólag teletorokkal kiabálta volna ki az esetet a Régi Vigadóban, ezt Írja: A Felsőnógrád múlt szerdai számában a Nagy-Ehrlich pörre vonatkozólag egy „tudósítás“ jelent meg tárgyilagos munkapárti zószban feleresztve. Ebben a cikkben a sorok között olyan félre nem érthető tendenciák olvashatók ki, amiknek a célja
