Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-01 / 31. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. augusztus 1. nyilvánvalóan az, hogy engem ebben az ügyben valótlan tények felsorakoztatásával kompromittáljon. Válaszom: 1. Munkapárti újságnál, munkapárti újságírónál az inkorrekt harcmodort természetesnek találom. 2. Elvégre is: elveket lehet szolgálni ingyen, szubvencióért csak hazudni lehet. 3. Sőt kell is! Dr. Seitz Viktor, ügyvédjelölt. Felelős szerkesztőnk, dr. Vályi Béla ügyvéd, aki állítólag táviratilag fordult volna Justhoz és személyes szabadság megsértése címén perelte Ehrlichet, igy nyilatkozik: A feljelentést ismét megteszem. Dr. Vályi. JÖN! JÖN! A Szálkái társulata. (De csak októberben.) A L. U. tudósítójától. A közönség széles köreiben megnyilvánuló élénk érdeklődés arra ösztönözött, hogy utána járjunk, mikor lesz a legközelebbi színházi ciklus, meddig fog tartani és milyen összetételben hozza közzénk Szalkay direktornak társulatát. Eljárásunknak meg is lett az eredménye, amennyiben most azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy az összes kérdésekre részletesen megfelelhetünk. Szalkay Lajos társulata október hó 1-én kezdi meg előadásait Losoncon s itt marad december hó 10-ig. Az előadások céljaira ismét az Apolló-Szinházat fogja bérbevenni, amely a múlt ősszel már kiválóan alkalmasnak bizonyult. Maga a társulat egészen újjá van szervezve és friss, kitűnő erőkkel, megfelelő segédszemélyzettel, valamint 16 tagú zenekarral jön Losoncra. A változások leginkább a színésznői személyzetben észlelhetők. Három uj soubrette-je van a társulatnak, Kovács Lili, a szabadkai színháztól, Lakatos Ilonka, a debreceni színháztól és Kürthy Böske, egyenesen a Rákosi iskolából. Uj coloratur Bélái Nusi, aki az újpesti Népszínháznál néh. Papír Sándor társulatában töltötte be ezt a szerepkört. Szintén uj tagok: Tarnay Annus vígjátéki soubrett, a nagyváradi színháztól, Jávor Aranka drámai szende és Bródi Irén kómika a zombori színháztól, Fábián Margit naiva; Harmath Ilonka és Mici ballettáncosnó'k, — van azonkívül 10 kardalosnő. Fekete Irén, Benes Ilona visszajönnek. Ami a férfiakat illeti, hát a régi gárdából itt lesznek maga Szalkay, Érczkövy, Káldor, Zilahy, Szántó, Déry, Békeffi, — uj tagok pedig Baróthy Jenő, Szepesy Sándor komikusok, Kovács Imre apaszinész és Kőhalmy Andor drámai apa. Amint látszik, Szálkái direktor inkább a női személyzetre helyezi a súlyt, azt igyekszik élénkíteni és frissíteni, — és talán fején is találta a szöget. Most aztán várjunk türelemmel obtóberig. Nervus. Spórol a Rapprorahányi. Részvényesek örömkönnyei. A L U. tudósitójától. A Rappromhányi Kőszénbánya Részvénytársaság az 1911. üzleti évet mintegy 40000 korona veszteséggel zárta le. Évi jelentésében sokmindenféleképen indokolta az igazgatóság ezt az eredményt. Mi is megpróbáljuk egy pár adattal indokolni. A Rappromhányi bányagondnoksága a Rákóczi-utca 15. sz. házban bérel helyiséget amely ház tudvalevőleg Losonc város tulajdonát képezi. A lakásért fizetett évi bér összege 480 korona, mely összeget a társaság rendesen, rendetlenül, de inkább rendetlenül be is szokott fizetni a város pénztárába. Most azután felmondott a Rappromhányi a városnak és bányagondnoksági irodáját a mai napon, augusztus elsején kihelyezi telepére, Nagyromhányba, valószínűleg azért, hogy az olcsóbb falusi viszonyok mellett takarékoskodjék a lakbéren. Hát szépen spórol. Nagyromhányban albérletbe vette a Rappromhányi azt a 108. hold kiterjedésű teljesen értéktelen „termő“-földet és lakóházat, amelyet dr. Török Béla azoknak tulajdonosától, özv. Vladár Sándornétól bérel. Mint értesülünk a bérbevett terület absolute csekély használati értékkel bir, maga dr. Török is olcsón, de a Rappromhányi viszonyaihoz képest mégis drágán bérli. Nem tudjuk, hogy dr. Török nyer-e ezen az üzleten, vagy vészit, semmi köze sincs hozzá a nyilvánosságnak, amelyet némileg mégis csak érdekel azonban az, hogy a Rappromhányi micsoda üzleteket köt. Most azon a területen ugyanis, mint Rappról értesülünk, szántani, vetni és szükségleti cikkeket fognak előállítani. Egy bányatársaság, amely búzát termeszt! Hiszen akkor valami egészen más, talán „Rappromhányi Földbérlő Rt.“ cimet is adhattak volna a jeles társaságnak. — Dr. Török Bélát természetesen ez ügyben semmi gáncs nem érheti, hiszen ő annak adja albérletbe a maga bérletét, akinek akarja, de már a Rappromhányitól ezt a helytelen gazdálkodást, amely szerint egy 480 koronás losonci bérletet itt hágy és falun kibérel 108 hold kopár területet, — ezt már számonkérhetik a részvényesek. Akik a Rappromhányi fennállása óta mindig örömkönnyeket potyogtatnak. Tűz. Hát nem pompás, nem tipikus emberi, hogy az a kormosképü, elkérgesedett szivű munkásember, aki keservesen szidja a gyárost, a tulajdonost, a gyárat, a bérmunkát, a gépet, a munkafelügyelőt és a tőkét, — riadtan rohan a gyárba, eszeveszetten szalad a szivattyúhoz, felmászik az égő tetőre, berohan a lángok közé mikor végigharsan az utcáján, hogy: ég a gyár! Kedden este háromnegyed nyolc órakor szaladtunk ki a kávéházból erre a hírre s akkor már tódult az összevont szemöldökű rendőrtiszt, sápitó munkáslány, elszánt suhanc, kiváncsi polgárasszony, fejevesztett rendőr és bátor tűzoltó, -— mind egy tömegben, összekavarodva, ki a Stern licht-gyárhoz. A tűz a gyár Petőfi — Mező-utcai sarok épületének Mező-utcai fedélzetén kezdődött. Elég korán észrevették, rohantak segítségül bátor emberek, de be volt csukva a kapu és fáradságosan kellett betörni. Ez alatt lángba borult az egész tetőzet, beégett a zománcozó és égető műhelyekbe, meggyűlt a vitriol, a «szájén és izzó, fehér lángot lövelt a csillagos égnek. A mentés munkája elég nehéz volt, tűzoltóink nagyszerűen, bátran, eredményesen és gyorsan dolgoztak, bár nagyon érezhető volt az egységes, határozott és szakszerű vezetés hiánya. Mindenki parancsolt kevesen engedelmeskedtek, de ezek a kevesek szerencsére — tűzoltóink voltak. Másfél órai nehéz munka után sikerült végre lokalizálni. Féltizenegy órakor már -megszűnt minden veszedelem. Az igazi veszély azonban nem is magának a gyárnak égésében, hanem az előtte elterülő nagy szalmakazlakkal, szénával, könnyű deszkákkal és gyujtóanyagokkal teli területben volt és van. Évek óta irja a Losonczi Újság minden nyáron, hogy az a tűzfészek ott tűrhetetlen, hogy azt el kell távolítani, mert ha az meggyül lángbaboritja a fél várost. A Madáchutca lakói borzadozva nézték a szállongó szikrákat, amelyek bármikor felgyújthatták a hatalmas szénakazlakat és vele szép kis házaikat. Sokan elájultak, mások szenvedélyesen szidták a gyárat, a várost, a rendőrséget. — Persze, — mondták, a gyárosnak nem lesz egy huncut fillér kára se, ha akár a város leég, de azt megengedik neki, hogy a város kellő közepén szénaraktárat tartson és a mi házainkat pusztulásra juttassa. — Bezzeg hozzám jönnek tavasszal, hogy van-e csákány, van-e hordó viz, mintha segítene itt a viz, meg a csákány! — A feleségemnek úgy dobog a szive, hogy belebetegedik, az öreg Sternlicht meg alszik otthon! — Beperelem az egész városi képviselőtestületet, ha leég a házam; ez a város bűne, mert tűri! így beszéltek a szomszédok és amig tágult szemekkel bámulták a hatalmas lángnyelveket, a kalapjukkal ütöttek le a reszkető levegőben átúszó egy-egy szikrát Tanulsága is van a keddi tűznek. Az egyik az a régi tapasztalat, hogy városi tűzoltóságunk semmit sem ér, mert bármily gyorsan, bátran és önfeláldozóan dolgoztak is legényeink, az apátfalusi, miksü és gyári tűzoltóságok nélkül semmire sem mehettek volna a maguk csekély számával, hiányos felszerelésével. (A Rakottyay és Herzog gyár is munkaerővel és vizzel erősen segített.) A másik pedig az, hogy azt a szénaraktárt onnan sürgősen és okvetlen ki kell telepíteni! A tűz oka egyébként: rövid zárlat. A kár biztosítás révén megtérül, csak üzemveszveszteség lesz. : hírek i Sportmámor. Utóvégre nem kell az embernek még afféle minden emberi érzésből kivetkőzött antialkoholistának lennie, hogy egyszer, amikor már nagyon megtelt a pohár, az asztalra csapjon és azt mondja, hogyso^/ Valahogy úgy képzelem a sportot a testedzést, mint valami szenvedélytelen pasztörizált tej-szinü kultuszt. A görög „kalokagathia“ a testnek és a léleknek valami ünnepélyes és józan harmóniája volna talán a hasonlításra legalkalmasabb fogalom. És azt hiszem, hogy mikor a bandita bámulatos virtuozitással egyetlen ugrással veti át
