Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-13 / 24. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. junius 13. s megszüntethesse a losonci kutyák «paradicsomi» állapotát. Ezután került a sor a Vigadó eladására, mely akként végződött, hogy a Herczog és Kohn czég, a Rakottyay György és Társai cég, nemkülönben Heksch Béla 250000 koronás ajánlata 40 szavazattal 11 ellenében elfogadtatott és az adásvételi szerződés akként megkötöttnek kimondatott. A névszerinti szavazást, melynek és illetve az annak eredménye alapján enunciált határozatnak helyességéhez sokak szerint szó fér, hosszas s figyelemre méltó vita előzte meg. A szerződés t. i„ mely a szavazás előtt felolvasva lett, intézkedést nem tartalmaz arra nézve, hogy a vevő konzorcium köteles-e vagy sem a Vigadót jelenlegi rendeltetésének megfelelőleg használni és igy azok, akik a Rakottay-féle tervnek, mely egy uj szálló, fürdő építését célozza, létesítése esetén a Vigadónak megszüntetésétől s igy a város egy hatalmas része értékcsökkenésétől, szóval károsodásától félünk, kérték a szerződésnek oly irányú kiegészítését, mely szerint a vevő konzorcium bizonyos ideig s bizonyos kautelák mellett köteles szállodát, vendéglőt, kávéházat fentartani a mai Vigadóban még akkor is, ha ugyanazon konzorcium utján valamiképpen a Rákóczi-uti «kultúrpaloták» felépülnének. Kohn József, Reinfeld Bertalan és Sacher Aladár emellett foglaltak állást, azonban leszavaztatott uj indítványuk s ekként a konzorcium azt fog csinálhatni a Vigadóval, amit akar. Lehetetlen ennek a sokat hánytorgatott kérdésnek tárgyalásánál meg nem állani. Elvégre tényleg fájdalmas az, hogy akkor, midőn városok Vigadókat építenek, mi kénytelenek vágyunk eladni a mienket. Eladni, mert szegények vagyunk, olcsón s oda adni, mert nincs hozzá elég pénzünk, hogy belőle egy, a modern kor követelményének megfelelő valamit létesíthessünk. Ezért ne csodálkozzunk, ha sokaknak a szive fáj, midőn szavazni kell a kérdés felett s biztosak vagyunk afelől, hogy nem egy képviselő szavazott igennel, bár a lelke mélyén szeretné, ha ez az ócska épület mindvégig a városé lenne. De a Vigadó sorsa már igen meg van pecsételve. Ma nem is arról volt szó : eladjuk-e vagy sem, de egyébről. Egy oly kérdésről, mellyel tényleg számolni kell, mely egy másik érdekünket érinti. Azoknak, kik felszólaltak ma az eladási szerződés ellen, — igazuk volt. Ezt minden «gyűlölködés» nélkül mondhatjuk. Ezt az igazságot azonban csak később fogjuk szemmel láthatólag érzékelni, akkor, midőn már késő lesz. De mi már ehhez is hozzá szoktunk. Észrevettük mi már más szerződésünk hibáit is, melyeket később nem reparálhatunk. Cipő valódi sÉgummisarokkal «MWI pompáó zőárnomj. Az ellenzék értekezlete Népgyülés lesz. A parlamentben folyó szégyenletes és gyászos események arra indították a losonci függetlenségi és 48-as Pártkört, hogy értekezletet hívjon össze a losonci közvélemény nyilvánítása, illetve egy tiltakozó népgyülés előkészítése végett. A függetlenségi párt értekezletén f. hó 8-án igen sokan jelentek meg. Eljöttek a pártkor tagjai, ott voltak azok is, akik a politikai élet iránt a legkevesebb érdeklődést szokták tanúsítani, de nagy számmal jelentek meg a losonci társadalom olyan elemei is, akik a függetlenségi párttól messze állanak, Tisza István gróf és az országgyűlési munkapárt alkotmányellenes és alacsony magatartását azonban helytelenítik és elitélik. A lelkes hangulatban lefolyt értekezlet elnöke Beniczky Árpád, a Pártkör érdemes elnöke volt, jegyzője pedig Kredens Emil. Az elnök megnyitván az értekezletet előadta annak két tárgyát: tiltakozás a parlamentben alkalmazott törvénytelen erőszak ellen és bizalom kifejezése a hősiesen küzdő ellenzék iránt. Dr. Sacher Aladár napirend előtt indítványozza, hogy a losonci polgárság tiltakozásának nyilvános és hatásos kifejezése végett tartassák Losoncon egy nagyszabású népgyülés, hivassanak meg arra a parlamenti ellenzék tagjai, lépjen érintkezésbe továbbá az elnökség az általános egyenlő és titkos választójog érdekében harcoló összes pártokkal és szervezetekkel, igy természetesen első sorban a szociáldemokratákkal az iránt, hogy ez a népgyülés közösen és együttesen tartassák. Ez az indítvány, mely mindenkinek általános tetszésével és helyeslésével találkozott, tulajdonképpen elébe vágott a hozni szándékolt határozati javaslatnak, amelyet dr. Vályi Béla ügyv. alelnök szövegezett. Ez a határozati javaslat magában foglalja a dr. Sacher indítványát s az értekezlet mind kettőt egyhangúan és lelkesedéssel elfogadván a következőképen határozott: A magyar nemzetnek különösen féltve őrzött kincse az alkotmánya. Minden küzdelem, mely ennek a klenódiumnak megvédeimezését épségbentartását célozza vagy amely erejének a demokratikus jogkiterjesztéssel elérhető fokozására törekszik, — tiszteletre, követésre méltó és szentek, minőségükre való tekintet nélkül azok, az eszközök, melyeket a honfiúi szeretet ad a kézbe akkor, midőn alkotmányunkat megtámadva látjuk. Az pedig, aki az alkotmányra, annak biztosítékaira emeli szentségtelen kezét, az, aki nem átalja felrúgni lábbal taposni saját önös érdekeinek kielégítése, erőszakkal magához ragadott hatalmának megtartása céljából a törvényeket, az oly halálos bűnt követ el, melyet a nemzet meg nem bocsáthat neki soha, de megrovást érdemel az is, ki egy ilyen jogtalanságok élvezetében tobzódó személy lépéseit mentegetni próbálja. Tisza István gróf szövetségre lépett Lukács Lászlóval, hogy az ellenzéknek a milliós terhet magában foglaló véderő ellen és a demokratikus választójogért folytatott immár majd egy éves általános helyeslésnek örvendő lankadatlan küzdelmét derékban törje. És amidőn látta ez a két, a magyar nemzet későbbi történetének lapjain bizonyára gyászos emlékűvé váló nagyság, hogy a Ház tárgyalása alatt levő és alá kerülő eme fontos törvényjavaslatoknál magát nem egy folyton gyengülő, de még inkább megerősödött s napról-napra gyarapodó ellenzékkel találja szemben, oly dolgokra vetemedett, amely szégyenfoltja lesz mindenkor nemcsak a magyar, de a világ összes pdrlamentjeinek. A losonci függetlenségi és 48-as párt hazafias felháborodással vesz tudomást a történtekről és honfiúi szeretetének teljes nagyságában megvetéssel gondol a parlamentek történetében még eddig elő nem fordult erőszakos törvénytelenségekre és cinikus jogtiprásokra. Kijelenti, hogy a magát erőszakkal és házszabálysértésekkel a képviselő ház elnöki székébe ültető Tisza István grófnak a Házban 1912 junius 4-től kezdve naponként ismételt eljárását, mellyel az ellenzéki képviselőket jogaik gyakorlásában akadályozza őket illetéktelenül oda bevezényelt rendőrlegénység nyújtotta karhatalommal kivezetteti, — törvénytelennek tartja, az azok mentelmi joga, személyes szabadsága ellen intézett jogtalan támadásnak, egy hivatalos hatalmával visszaélő egyén merényletének minősiti. Kijelenti a párt, hogy a katonai, csendőri és rendőri kordonnal övezett országház üléstermében bennülő képviselők működését törvényhozói munkának nem tekinti s minden intézkedés, mely junius 4-től kedve a képviselőházban történt érvénytelen. És amidőn Tisza István és Lukács László cselekményeit nem csupán az ellenzéki képviselők, de a haza, a hon szabadsága, alkotmánya ellen intézett bűnös támadásnak tartja, -— mérhetelen lelkesedéssel üdvözli az országos függetlenségi és 48-as pártokat, — a néppártot szóval az egyesült ellenzéket és ebben ezek vezérférfiait nemkülönben mindazokat, akik a közelmúlt minden honfi kebelét szomorúsággal eltöltő eseményeinek szereplői voltak és mindannyiukat nem apadó további tűzzel megvívandó ádáz küzdelemre kéri és biztatja. Kimondja a párt, hogy a legközelebbi jövő valamelyik napján a Tisza és Lukács-féle parlamenti csinytevések törvénytelen voltának deklarálása és a demokratikus választói jog érdekében nagyszabású népgyülést rendez, melyre az egyesült ellenzéket, az országos szociáldemokratapártot s mindazokat az egyesületeket meghívja, melyeknek a váiasztóijog kiküzdése hivatása. A népgyülés előkészítésével az elnökséget bízza meg s jelen határozatát az egyesült ellenzék minden pártjával közölni rendeli. Az értekezlet, — mely a legőszintébb bizalmat kelthetett mindenkiben az iránt, hogy van még törvényeket tisztelő és korszerűen gondolkodó ember Losoncon s hogy ezek a polgárság túlnyomó többségét képezik,— a határozat meghozatala után izzó lelkesedéssel, de méltóságos nyugalommal és komolysággal feloszlott. Utána választmányi ülést tartott a függetlenségi és 48-as Pártkör. A választmány Kujnis Gyula, Kredens Emil, Fischer József és még többek egyértelmű hozzászólása után elhatározta, hogy az elnökség a losonci szociáldemokrata párt vezetőségével egyetértve határozza meg a megtartandó népgyülés idejét és egyéb körülményeit. A losonci szociáldemokrata párt ugyanis lévélileg értesítette a függetlenségi pártkör elnökségét, hogy folyó hó 16-án a Régi Vigadó kerthelyiségében népgyülést szándékozik tartani. Amennyiben az összes körülmények kedvezni fognak, a függetlenségi Pártkör valószínűleg ugyanekkor, a szociáldemokraták s általában a tisztességes választójog összes híveinek bevonásával fogja tartani nagy tiltakozó népgyülését. Losonc megmozdult már a parlamentben garázdálkodó erőszak megrázó hatása alatt, valamint megmozdult az egész ország, hogy kifejezést adjon határozott helytelenítésének és tiltakozásának.
