Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-11 / 2. szám
1912 január 11. LOSONCI UJSAO 3. öldal. Miért akad meg a város jövedelmeinek behajtása ? Persze, megint a gyárak! Tájékoztatóul közöljük mindenekelőtt Losonc város helypénz és kövezetvám bevételeinek vázlatos, de végleges kimutatását, különös egybevetésével az 1910. és 1911. évi adatoknak 1910 1911 Helypénz beväel 42486 korona 64 fillér 44286 korona 42 fillér Kövezetvám beväel a) 36320 korona 28 fillér a sorompóknál 37893 korona 16 fillér b) Egyezségekből 2150 korona — fillér 2405 korona — fillér c) Vasúti kövezetvám 19552 korona 74 fillér 20187 korona 40 fillér hátrálék : 8227 korona 38 fillér. Erről a 8227 korona 38 fill hátrálékról lesz szó és kapcsolatosan ezzel arról, miért van az, hogy a város uj kövezetvám tarifája a minisztertől máig sem akar lekerülni, miért, hogy emiatt a Gőzmalomnak a kövezetvámfizetésen kívül lehet maradnia és hogy van az, miszerint dacára a forgalom rohamos növekedésével arányosan fokozódó bevételnek; városunk közúti mérlege passzív, Losonc egyéb bevételeiből kénytelen fedezni a beruházások folytán fennálló annuitását. Még 1908. évi december hó 1-től kezdődő joghatállyal életbe lépett a városi képviselőtestületnek azon véghatározata, mely a három legnagyobb losonci gyárnak azon ajánlatát, hogy a tarifa szerint általuk fizetendő kövezetvámdijak fejében 1908 december 1-től 1912. évi április hó 1-ig a már befizetett összegekről való lemondás mellett Jgyenként '/i-évi utólagos részletekben esedékes évi 1250 korona átalányösszeget fizessenek, -- elfogadja. A fentebb kövér betűkkel kimutatott hátralék ezen három nagy gyár eljárásának számbeli jellemzése. Az egyik még 1909-ből, a másik kettő pedig 1910-ből van hátralékban. Visszatartják a befizetni kötelezett átalányösszeget minden indokolás és minden ok nélkül, minden hatnrozat és polgármesteri felhívás dacára. De megnyugtatjuk azokat, akik a város ügyei iránt érdeklődnek: a három ügy már a tiszti ügyésznél van, már csak napok kérdése, hogy ez az egész akta a balassagyarmati kir. Törvényszék elé kerüljön. A tiszti ügyész pedig el fog mindent követni, hogy a három nagy gyár elleni perek mielőbb befejezést nyerjenek és a város, jobban mondva az egész pótadózó polgárság követelései befolyjanak és behajtassanak. Itt csak arra akarunk rámutatni, hogy mily tetemes kárral jár a városra nézve ezeknek az ügyeknek az elhúzása, mily nagy kár az, hogy a kövezési és aszfaltozási munkálatokért fizetendő annuitást, hogy egyáltálában fedezhető legyen, a pótadóból kell megpótolni, a sokszor felhánytorgatott, hetvenhétszer megekzekvált 77 százalékos pótadóból! Keservesen nyögjük valamennyien, azok is, akik pótadót fizetnek és azok is, akik nem fizetnek, a nagy gyárak vonakodását, mialatt ők a fizetés elhúzása folytán a város pénzéből, a tmi pénzünkből úgyszólván kamatmentes kölcsönt élveznek már egy esztendeje, sőt még 1909 óta. így tessék, tisztelt Közgyűlés, kedvezményeket adni a gyáraknak, igy tessék kövezetvámmentességgel privilegizálni uj vállalatokat, igy tessék az ő kedvükért kikövezni utcákat, igy tessék 30 éves pótadómentességben részesíteni milliós cégeket, igy tessék nyakára növeszteni a nyomorgó emberek ezreinek egyes tőkeerős üzletembereket 1 Vagy miért van az, ki akadályozza meg azt, hogy az uj tarifa a minisztertől jóváhagyva lekerüljön ? Cui prodest ? Kinek áll érdekében ? Mi ezt nem tudjuk. Mi csak azt tudjuk, hogy az uj tarifa értelmében a Borsod-Miskolczi Gőzmalom Részvénytársaság Losonci és Hatvani Gőzmalmainak Losonci Gőzmalma is kövezetvámfizetésre lenne kötelezendő; mi csak azt tudjuk, hogy az uj tarifa szerint 7—8000 korona esnék évente kövezetvám címén a Gőzmalom terhére. És nem tartjuk valószínűnek, hogy a Gőzmalom, amely szerződési kötelezettségeinek sem szokott eleget tenni, legalább olyankor, mikor ezen szerződési kötelezettségeit a közzel, a várossal szemben vállalja, — nem tartjuk valószínűnek, hogy a Gőzmalom nagyon sürgetné a minisztériumban az uj tarifa aktájának elintézését. De azért elintéződik az magától is ! Hanem akkor talán már más belügyminiszter lesz; akkor talán már érvényesülni fognak minden vonalon a köz érdekei, akkor fontosabb lesz már egy városnak és közönségének érdeke, mint egy cégé: akkor talán uralkodni fognak már az általános jóléti szempontok és nem a melléktekintetek. Bizony, így lesz az, mire a belügyminisztérium jóváhagyva leküldi Losonc város uj kövezetvámtarifáját. Mindenki azt mondta, mikor ide kinevezték, hogy Patak Losoncra jövetével meg van oldva a vizvezeték-kérdés. Tegnap aztán kisült, hogy Patak nem hozott vízvezetéket, csak rossz vezércikkeket. Ez pedig már azelőtt is volt Losoncon elég. VÁROSI ÜGYEK o o (—) Huszonöt esztendeje volt folyó évi január ho 1-én annak, hogy Schwarcz Izrael fogyasztási adókezelő a legnagyobb lelkiismeretességgel és pontossággal latja el a városnál viselt hivatalát. A tőle megszokott szerénységgel minden feltűnés nélkül ünnepelte ezt a szép jubileumot és semmivel sem változott munkakedvvel lépett a második huszonötesztendő elé, melynek végén még mindig hivatalában szeretnők őt üdvözölni. (—) Az 1910. évi zárszámadást csak f. hó 8-án terjesztette a tanács elé a főszámvevő. Tudatában annak, hogy minden évi »árszámadást a következő év márciuság kell, tehát jelen esetben 1911. évi március 1-ig kellett volna elkészíteni, szükségesnek tartja a főszámvevő ezen késedelmet indokolni. Indokolásában igen méltánylást érdemlő körülményeket említ meg, legnagyobbrészt olyanokat, amelyek sürgős segítséget igényelnek és amelyről lapunk egy nem is régi szamában A túlterhelt városi hivatalok címmel már megemlékeztünk. A még érvényben lévő szervezeti szabályrendelet 173. §-nak utolsó bekezdése értelmében a város összes számadásait a v. pénztárnok és ellenőr tartozik elkésziteni s a számvevőségnek felülvizsgálatra beterjeszteni. Azonban ezen intézkedés a számviteli törvénnyel homlokegyenest ellenkezik s éppen ezért az akkori pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségi főnök Ferber Nándor előterjesztésére a számadások szerkesztését a polgármester a számvevőség munkakörébe osztotta be. Különösen késleltették a napi munkák, valamint a terminusos darabok elintézében az aszfalt és csatornázási törlesztési tervek elkészítése. Sietnie kellett vele, nehogy az esetleges késedelem folytán a városra nagyobb kamatveszteség háruljon. 2000 darab törlesztési terv elkészítése pedig nem kis munka. Jelentésének végén kéri a tanácsot, nogy a városi gazdálkodás eme legfontosabb szerve, a számvevőség mellé legalább még egy számtiszti állást rendszeresítsen, mert két—három ember Losonc város összes gazdasági ügyeit intézni már nem képes. Az 1910. évi vagyonmérleg végső összeállításában egyébként a következő : 1. Készpénzmaradvány 15251 kor. — fill. 2. pénzintézeti betét és értékpapír . . . 71748 kor. 06 fill. 3. Cselekvő hátrálék . 81800 kor. ll fill. 4. Ingatlanokban . . 4118369 kor. — fill. 5. Ingóságokban . . 1714306 kor. 54 fill. Összesen 6001475 kor. 61 fill. 6. Szenvedő vagyon le 3904645 kor. 66 fill. 7. Marad tiszta cselekvő vagyon.................... 2096829 kor. 95 fill. Sajnálatunkra, lapunk terjedelme már nem engedi, hogy evvel a fontos üggyel még e helyen behatóan foglalkozunk, de jövő számunkban, különösen a vélemények kialakulása után még felvesszük a 910. évi zárszámadások dolgát. oo Felső tisztáson ismét vér folyt. Leszúrtak egy embert. F. hó 7-én délután a losonci büntetőjárásbiróságnak rémes gyilkosság hírét jelentette a turmezei csendőrőrs. Vjazanicska János suhanc 22-én a felsőtisztási korcsmában késével agyonszurta Gáspár Samu ottani lakost. Az eset f. évi január hó 7-én történt s másnap 8-án már Grecsner Károly vizsgálóbíró előtt állott a gyanúsított, hogy a terhére rótt bűncselekmény felől beszámoljon. Vjazanicska primitiv mesével igyekszik magáról elhárítani tettének következményeit. Konokul tagadja, hogy Gáspár Samut leszúrta ; vallomása egyébként a következő : „Éri Gáspár Samut nem ismerem és arra sem emlékszem, hogy valakit megszurtam volna. Ittas voltam s egy cigánynál megláttam egy hegedűt, melyről azt hittem, hogy az enyém. Szóltam neki, hogy adja ide a hegedűmet és mivel nem adta ide, azt a kezéből kiragadtam és összetörtem. Erre rámtámadtak többen, parasztok, cigányok és botokkal verni kezdtek. Hogy ezután mi történt, arra nem emlékszem, mert ittas voltam. Hogy a bűnjelként lefoglalt kés kié, azt nem tudom. * Ilyen ravasz és amellett naiv, gyerekes mesével hiszi magát igazolni a felsőtisztási gyilkosság szerencsétlen tettese. Ez immár a második eset a közelmúltban, melynek hire éppen Felsőtisztásról a városba érkezik. Intő jel ez az intelligens társadalom, az államhatalom számára, mely ezeken a szomorú állapotokon a kultúra eszközeivel segíteni hivatva van. Mert igy a Vjazanicskák és Gáspár Samuk adják meg az árát annak a politikának, amely pártok uralmától függve kevesek szükkörü érdekeinek szolgál, de a népet ősbutaságábót kiemelni, a perifériák szerencsétlen viszonyain segíteni rá nem ér. A Zichy grófok a végén visszavonulnak a birtokukra, de a Vjazanicskákat becsukják. Zichy gróf sajnos még nem vonult vissza birtokaira, de Vjazanicska előtt már kihirdették az előzetes letartóztatást elrendelő végzést, mely ellen a terhelt felfolyamodást jelentett be. Hétköznapi bérfizetés. A szervezett munkásság utolsó szakszervezeti kongresszusa határozati javaslatban mondja ki, hogy kívánatosnak tartja, miszerint a vasárnapi alkoholfogyasztásra és az abból eredő egészségügyi és kulturális károkra való tekintettel a bérkifizetések nem szombaton este, kanem más hétköznap estéjén történjenek. Énnek más jelentősége is volna. A munkás háztartása olcsóbbá lenne, ha más és más hétköznap estéjén fizetnének a külön oöző ipartelepek. Most a munkásság vasárnap reggel vásárol mindig a piacon. Az felhajtja az árakat. Hétköznap frisebb árut olcsóbban fog kapni a munkás. A gyáriparosok szövetsége is tárgyalta ezt a kérdést és szintén állást foglalt a hétköznapi bérfizetés mellett. Kétségtelen, hogy ez az ujitás csökkentené bizonyos fokban az alkoholfogyasztást és hatással volna a napi árak alakulására is. Ésszerű ujitás volna, anyagi áldozatot senkitől sem követelne, nagy harcok nélkül, békésen volna megvalósítható. Tudtunkkal semmi akadálya annak, hogy egyes iparos városokban az országos méretekben történő intézkedéstől függetlenül meghonosodjék a nem szombaton való fizetése a munkásoknak. Vegyék fontolóra a losonci nagy gyárak ezt a kérdést. Ha Losonc öt legnagyobb ipartelepe kezdeményező lépést tenne e téren, nemcsak az uttörés országos dicsőségét ragadná magahoz, nemcsak a munkásságot kötelezné nagy hálára, nemcsak a kereskedelemnek tenne szolgálatot azáltal, hogy a szombat esti nagy forgalmat az egész hétre elosztaná, hanem a saját maga iól felfogott érdekét is istápolná. Mert bizonyos, hogy a „kisvasárnap“-rendszer megszűnne, ha a munkásnak nem állana épp a vasárnapot megelőző szombat este egész heti keresménye rendelkezésére. Bizonyos, hogy jobb emberanyagot, használhatóbb munkáerőket kapna minden gyár, ha a munkás élete egyenletesebbé, a szélsőségektől mentesebbé válnék. Miután a munkásoknak Losoncon szakszervezeteik nincsenek, egyedül az antialkoholisták
