Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-23 / 12. szám

VI. évfolyam. 12. szám Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 március 23. ^H JH8 ÉŰB^k ÉÉ B JHHB B H H H BjÜÉÉ jÉ9 HELYBEN: ~bH Hk Rjj Mp ^pB B |4S1 fflSB ÜSÜ8 *28& $Bk jlfsB sáp f|H Losonc, Vasutl-utca 4. sz Egész évre 8 kor. fii- B 05 B 1» B B «11% iH aÉ Wm B ®g B SSS |§S «R IPM «I B hová n lap szellem! Felévre 4 kor fii. B B H B R8 B Bi §Sb 8p ÚtK, wí ws al fSa Pl HB BBS B H reS7,ct 1 et? 'rllnd,e-n Negyedévre 2 kor. fik B B |R B B HE £g| |g| 3»' B jág B 2fl| g%| B OSM B B közlemény intézendő. Egész évre 10 kor. - fii- HM HK Ib^pMb iqfjj Ilii «6 IBI ^Wíjkk |BÍÍ1PS H ^ ,, . *&- n Felévre _ 5 kor- fik H B B B M g||||||| |j| |S B ® lg Bk BBH B hová ’a z.K elő fi Vetése k,----­­H m Bra 8g Mmm. ijjp jSl jSp 1§|Í 'IgS S$S BH IH nemű " pénzküldetné-Községek, egyesületek, ^H HB HH Hg bb HÍ *881 fflij Hfl ŐJjsb Hb glfe |98 Hh $*&$ ffjjSfi gggj MS |3§| 968 nyék és alapszétkiil­továbbá nógrádniegyei Bg HU HH g9 HB $£§ HH WIM WM, bBS Sala 999 KH He ilsfi ajfig? bm9b gg HH désére vonatkozó fel­tanitók és körjegyzők ^H HM M 19 H* uw jfefe ?-\2§ ijjájM: :ggp $0p 9B} Bal 3h|& SgjjS S^vÍÍÍwP p§j| jEggj szólalások intézendők. egyesülete tagjai részére ^H H| 89 |n K H —----­­WLm HH ^fcaSw 1^; h| íHL^H h| véteUiekCfeÍl*a&kiadóii iva-Egyes szám ára 20 fii. BHP HP *mr ^HHHHh talban. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szervezkedj ü n k! ez ma a jelszó minden vonalon. Ha körül tekintünk mindennapi életünkben, alig van cél akár kulturális, akár gazdasági téren, mely másként, mint összhangzatos, egy­öntetű működéssel, szervezkedés nélkül ki­vihető lenne. De különösen fontos, különösen életbe­vágó dolog a politikai élet küzdőterén, hazánk gazdasági függetlensége, önállósága, demokratikus törekvéseink megvalósítása érdekében a tömörülés. Tömörülnünk kell mindenütt. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy szavazati jogunkkal élve, az ország gondját mandataríusainkra bízzuk, de mindig, minden időben sorompóban kell lennünk és az országos politikát élénk figye­lemmel kisérve akkor, midőn hiv a haza, harcba kell szállnunk elkészültén. A tömörülés, szervezkedés vidéken, országunk intelligens lakosságú városaiban különösen lényeges, különösen fontos. Fon­tos és életbevágó ez a függetlenségi párt­hoz tartozóknál. Hiszen múltkori vereségün­ket se köszönhetjük inkább másnak, mint vidéki politikai életünk szervezetlenségének. A magyarnak százados hibája, ősi tulajdonsága, hogy hamar megbékül, hamar beéri akármivel. Ott van a Rákóczi felkelés szégyenletes leverése. II. Rákóczi Ferenc azzal hagyta itt a hazát, hogy segítséget szerez a szabadság zászlójának megmenté­sére. Itt hagyja Károlyit, rábízza az ország, a haza sorsát. Alig távozik, a harci zajtól megcsömörlött nemzet két kézzel kap a szégyenletes szatmári béke után, mely hozott latifundiumokat egyeseknek, grófi címert másoknak, de hontalanná tette a fejedelmet, hűséges társait és rabigában hagyta az országot továbbra is. A nemzet óriási bűnét, mit akkor elkövetett, expiálva látta, hogy haló porait századok múlva hazahozatta a fejedelemnek. Avagy ott van a magyar szabadságharz. A világosi leveretés után hazánk másik s legnagyobb fia fut e hazából, fut, de nem azért hogy életét mentse, hanem hogy a hazaügyét szolgálja számkivetésében. Kos­suth Lajos egész Európát, sőt Amerikát is megmozgatja érdekünkben. Tárgyal az ösz­­szes európai hatalmakkal s ha a magyar nemzet vár még s nem siet elfogadni azt, mit Ausztriától kap, hallgat az ő szavára, milyen más lehetne ez országban minden. Ámde újból a magyar elernyedés, az olcsó megalkuvás. Az olcsó megalkuvás, amely azonban sokaknak oly áldást hozó. A közelmúlt szomorú emlékeit nem kell felidéznünk! Küzdött a függetlenségi párt. Tán szebb küzdelem nem volt s nem lesz történelmükben soha. De mert azt, mit százados lassúságunk, megalkuvással, konspi­rációkkal terhelt régi politikánk megrontott, rövid pár év alatt reparálni nem tudta, — behódolt az ország megint egyeseknek, akik a reakciót, a konservativizmust képvi­selik s felült az uj jelszavaknak. A mostani uralkodó párt, mely hatal­mát a magyar nemzet évszázados rossz tulajdonsága: a hamaros elernyedés és nem­­bánomságon kívül erőszakoskodásának kö­szönhette, — uralmon igy, ahogy most van — soká nem maradhat. Ebben kételkedni alig lehet. Ebben még azok sem kételked­nek, akik benne vannak, legalább is nem kétséges ezek előtt se annyi, hogy a bom­lás a pártban elkerülhetetlen. Kétségtelen, hogy az országnak újabb becsapásban, újabb csalódásokban van része. A nemzeti munka eddig meghozta a millió­kat Ausztriának, beszállítja a katonákat, felépitteti a hadihajókat. Az országot érdeklő kérdések s ezek közt a választói jog kérdése ezután jönnek. Alig van valaki, aki azt mondja, hogy a kormány a választói jog kérdésében adott szavát állani fogja. Nem is állhatja, mert a pártja egyrésze nem akarja. Mert nem akarják a gyeplősök, az ország sorsának mostani intézői, mert e kérdés demokratikus alapon való megvalósítása politikai halálu­kat jelentené. De a nemzet akarja. A népek milliói akarják s igy annak, amit a milliók akarnak, meg kell lennie, elodázása lehetséges csupán. S mert a magyarnak újabb csalódásban van része, — elvitázhatatlan, hogy amint felébredt a Rákóczi felkelés után, felébredt s kiábrándult a 67-iki kiegyezésből, ki fog ábrándulni, sőt már kiábrándult a mostani nemzeti munkapárt áldást cs áldozatot hozó müvéből is. / Es nekünk — függetlenségieknek — ezt a már pirkadó, kikelő kiábrándulást meg kell ragadnunk. És meg is ragadjuk ! Népek sorsát sokszor véletlenek igaz­gatják. Egy véletlen robbantotta széjjel a régi 67-es pártot. Szét ment e párt anélkül, hogy még egyszer újra élni merészelt volna. Szét megy majd ezcrfelé ez az uj párt is. Szét kell mennie, mert hiszen alapja nincs. E párt arra jó — és ezért hálásak lehetünk — hogy a 67-es politika lejáratása még teljesebb legyen. De a mi pártunkat nem szedheti széj­jel semmi. Elkülöníthetik az abban élőket egyes személyi tekintetek, — de e személyi tekintetek eloszlanak, megszűnnek s a párt — ha néha megfogyva is — marad. Ma­radnia kell, mert hiszen a nemzet kívánsá­gait a mi pártunk képviseli. A nemzetnek százados sóhajtásait egyedül csak mi adjuk vissza, hűen vissza! Ezért csak ébren legyünk és mert «ha béke van, készülj háborúra-» — készüljünk, szervezkedjünk! Lupus. Junktim Irta dr. Bognár Oszkár. Közelednek a nagy napok, a nagy parlamenti mérkőzés napjai. A költségvetés letárgyalás után a kormány bizonyára még a tavasz folyamán be fogja mérni erejét a két több száz éves párt. A császári párt vagy mondjuk, a labanc párt a had­sereg és hadi tengerészet számára olyan horribilis áldozatokat követel, amelyek a nemzet erejét mesz­­sze túlhaladják és a fedezetet csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet majd csak előteremteni. A nemzeti párt, az ellenzék ezeket az óri­ási megterheléseket csak nemzeti engedmények­kel és az általános választójoggal junktimban, kapcsolatosan tartja megengedhetőnek. Különösen előtérbe nyomult az általános választójog kérdése és ma minden politikust az a kérdés izgat: lesz-e junktim a véderőreform és a választójog között ? A felelet erre olyan természetes, hogy szinte csodálkozni kell, hogy akadnak politikusok, akik mindenféle rabulisztikával és erőszakos csavargá­sokkal mást tudnak felelni, t. i. azt, hogy más­képpen magától értetődőleg nem lehet elképzelni sem a vederő reformot, mint junktimban nemzeti engedménnyekkel és a választójoggal. Az ellenzék álláspontja logikus és világos. Álláspontja mellett nem kisebb tekintélyre hivat­kozik, mint őfelségére, a magyar királyra. A koa­líció megalakulásakor ő kívánta, hogy a katonai kérdések kikapcsolásával allkotasék meg az álta­lános választói jog és az általános választói jog alapján összeülő parlament döntsön a véderőreform, e korszakos alkotás tekintetében. Azt csak nem fogja senkísem vitatni, hogy egy ily parlament, mint a mai, amelynek több­sége oly obseurus eszközökkel szerezte a hatal­mat, hivatott a nemzet életébe oly mélyen benyúló reform megalkotására. A nemzetnek egyértelműen tiltakoznia kell Tisza István és társai azon álláspontjávol szem­ben, hogy a katonai terheket tekintet nélkül a nemzeti engedményekre és választói jogra meg kell szavazni. Szomorú példákra kell hivatkoznunk a magyar történelemből. Magyarország Ausztriával szemben sohasem tudott másként engedményeket szerezni, minthogy áldozatok hozatala alkalmával magának ellenszolgáltatásokat kötött ki. Tegyük már félre egyszer azt a tarthatatlan és az ostobaságig naiv legendát a magyar nemzet „lovagiasságáról és bőkezűségéről.“ Csak egy pillantás a kivándorlási statisztikánkra és minden álszemérem nélkül helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogyha mi adunk, akkor kapni is akarunk. Jól meg kell jegyeznünk : Magyarországnak Ausztriával szem­ben csak egy ütőkártyája van és ez az újonc­­megajánlás. Ha ezt kellő időben és alkalommal ki nem használjuk, akkor, — mint a jelen esetben is, — évtizedekre menő mulasztást követünk el. Az egész nemzetnek talpra kell állania ismét, mint 1905/6-ean és erélyesen követelnie, hogy a nagy j-áldozatokkal szemben ne csak külsőségek­ben, hanem csengő ércben is megnyilvánuló en­gedményeket kapjunk. ENGEL MIKSA Losonc. Telefon sz. 90. 14-52 Rákóczi-ut 19. Ajánlja dúsan berendezett fűszer-, csemege-, liszt és ------------ ásványvizkereskedését. -----------­Vidéki rendelmények még aznap a leggondosabb csoma­golás mellett lesznek eszközölve. (Ingyen csomagolás.) Kávé pörkölde. Pontos és szolid kiszolgálás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom