Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-23 / 12. szám
2. oldal. LOSONC 1 ÚJSÁG_________________________________1911 március 23, A választójog tekintetében emlékezzenek vissza Tissza Istvánék a magyar nemzet „lovagiasságára és nemeslelküségére.“ Idézze vissza azokat a napokat, a mikor a nemesség önként mondott le a jobbágyok javára előjogairól. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a mai választók nem a nemzetet képviselik, tehát akaratuk nem a nemzet akarata. Az pedig csak kétségtelen, hogy ilyen korszakos és óriási terhű alkotást a nemzet akarata ellenére megvalósítani nem lehet. A véderő reformot anélkül, hogy az igazi nemzet igazi akaratáról meggyőződést szereznének, nemcsak erkölcstelenség lenne megvalósítani, de nem is sikerülhet. Kossuth Lajos halálának tizenhetedik évfordulóját megünnepelte a most alakult függetlenségi és 48-as pártkör. 19-én este 8 órakor társasvacsora volt a Városi Vigadó emeleti kistermében, hol a tagok szép számban jelentek meg. A lelkes hangulat éjfélig tartotta össze a legnagyobb magyar emlékének megünneplőit. Az ünnepi beszédet ár. Vályi Béla ügyvezető alelnök mondta, aki Kossuth emlékére ürité poharát. Utána Scherer Lajos, a kör akadályoztatása miatt meg nem jelenő elnökét Beniczky Árpádot éltette. Beszéltek dr. Sacher Aladár Kossuth eszméiről, dr. Bodor Aladár a választói jogról Majd újból dr. Vályi Béla kért szót s a pártkör ősz tiszteletbeli elnökét, a függetlenségi és 48-as eszmék rendithetlen hívét Búlyi Jánost köszöntötte fel. Bályi János meghatva köszönte meg a szókat s végül dr. Vályira ürité poharát. A beszédek sorát Weisz Samu lelkesítő szavai zárták be, amelyek után a tagok a himnusz eléneklésével szétoszoltak. Ez volt a pártkör legelső társas összejövetele, mely ennek dacára szépen sikerült. A pártkor vezetősége reméli, hygy az ezentuli összejövetelek, melyek az együttérzést fokozni vannak hivatva, még látogatottabbak lesznek. Jövőre valószínűleg abban a helyzetben lesz már a pártkör, hogy Kossuth-serleggel fogja tudni az évfordulót megünnepelni. VÁROSI ÜGYEK (—) Mi van a vízvezetékkel ? Több oldalról lettünk már megkérdezve városunk vágyainak netovábbja : a vízvezeték ügye felől. Mi a türelmetlen kiváncsiaknak eddig mindég csak annyit feleltünk, hogy tudtunkal egy bizottság van kiküldve tanulmányútra s ezen tanulmányút befejezése és eredményéhez képest fog aztán a vízvezeték ügye remélhetőleg előbbre menni. Egy darabig csak megnyugtattuk a kíváncsiskodókat, mert hiszen a bizottságolás régi magyar szokás és magyar ember közügyet csak úgy tud elintézni, ha az előbb néhány bizottságon megy keresztül. Most azonban már ama kis kiváncsiak, kiknek nevét ide írni tiltja a diskrécio, újabb kérdéssel is fordulnak minduntalan hozzánk : Mi van a vízvezetéki bizottsággal ? Erre már mi se tudunk válaszolni, pedig nagyon szeretnénk, így mindég csak anyit mondunk most már, hogy a kíváncsiság könnyen megárt! (—) Városi közgyűlés. A városi képviselő testület 1911. évi március hó 22-én délelőtt 9 órakor közházunk tanácstermében közgyűlést tartott. A közgyűlés több érdekes ügyet intézett el. Tárgyai a következők voltak : A tiszti ügyész jelentése Soltész Ilona férj, Kovács Pálné elleni végrehajtás ügyében. Az Erzsébet-utcai óvoda átalakítási ügye. A közvagóhidi kapuslakás építési ügye a városi tanács javaslata. Feiner Gyulától megvett házon jelzálogi kölcsönként felvett 30000 korona kiegyenlítési ügye. A városi tisztviselők lakásépítési kérelme. A közvágóhíd háta mögött elterülő 600 négyszögöl kiterjedésű területnek Szentgyörgyi és Darvas cég részére való eladása. A közvágóhíd háta mögött elterülő 2 hold kiterjedésű területnek Szentgyörgyi és Darvas cég részére való bérbeadása. A városi tisztviselőknek az államsegély terhére előleg utalványozása. A gyalogsági és tüzérlaktanyák évi fentartására vonatkozólag kötendő szerződések. A város részére szükséges hídmérleg szállítására vonatkozólag tartott árlejtés. Az 1911. évi költségelőirányzat jóváhagyására vonatkozó törvényhatósági bizottsági véghatározat. A régi vigadó bérbeadására vonatkozólag tartott árverés A közgyűlés határozata a Busbak Ádám-féle kert egy részének eladása ügyében a közgyűlés határozata. Ugyanezen ügyben Kirchner Dániel indítványa. A közgyűlésről helyszűke miat bővebben a jövő számban lesz szó. A Kossuth szobor megkoszorúzása. A losonci függetlenségi és 48-as pártkör küléletének első megnyilvánulása az volt, hogy egy szerény keretű kis ünnepély kíséretében koszorút helyezett Kossuth Lajos ércszobrára. Az ünnepély f. hó 20-án délután 4 órakor volt. Bár azt már az .előző napon plakátok hirdették — a város közönsége aránylag gyéren vett részt azon. Mindenesetre dicséretreméltó azonban, hogy a pártszinezetünek látszó ünnepélyen ott láttuk a város tisztikara élén ősz polgármesterünket s az egyes iskolák és intézetek képviselőit. A kedvező előjelek után biztosan tudjuk, hogy Kossuth Lajos halálának évfordulóját ezentúl már csak mindig és mindig impozánsabban és lelkesebb hangulat kíséretében lesz módjában a pártkörnek megünnepelni. Mert a pártkör e napot ünnepjévé avatta és ezentúl is minden évben hivatalosan megünnepli. A pártkör tagjai a Vigadóban gyülekeztek s onnan mentek ügyvezető alelnökük vezetése mellett a szobor elé. A koszorú elhelyezése után dr. Bodor Aladár tanár párttag lépett a pódiumra s lelkes szavakkal emlékezett meg Kossuth elveiről, az ő nagyságáról, politikájáról, a mostani helyzetről. Kiemelte, hogy Kossuthot és e napot megünnepelni minden magyar embernek kötelessége s igaz hazafi csak az lehet, ki az ő eszméinek követője. A beszéd elhangzása után az evangélikus énekkar a „Szózatot“ énekelte el, mely után az ünneplő közönség éljenzéssel, lelkes hangulatban oszlott széjjel. Egy kis kulturkép címén egy cikk jelent meg a Losonc és Vidéke legutóbbi számában. A cikk rendkívül sötét színekben festi az eddig kitűnő hirü losonci zsidó iskolát és annak köztiszteletben álló tanítóit öszszesen és egyénenként. Felvilágosításért fordultunk az egyik tanítóhoz, a legaljasabban vádolt Brakl Ignáchoz. Eleinte vonakodott felvilágosítást adni, később azonban mégis engedett a kérésnek és körülbelül a következőket mondotta : Egy nap dr. Hoffmann Lipót volt iskolaszéki elnök magához hivatott, közölte vélem, hogy állásomból felfüggesztett és felszólított, hogy rögtön távozzam, nem csak állásomból, hanem Losoncról is. Ha ezt ellenkezés nélkül megteszem, akkor megkegyelmez nékem annyira, hogy bűnvádi feljelentést nem tesz. Arra a kérdésre, hogy mi baj, azt felelte, hogy Elek Oszkár járt nála és engem erkölcstelenségekkel vádolt Azt fe'eltem, hogy ilyen váddal terhelten még akkor sem mennék, ha egyébként menési szándékaim volnának. Ennek végére kell járni! Szörnyen nem tetszett Hoffman dr. urnák ez a nagyon egyszerű felelet és összehívta az iskolaszéket, amit magam is kértem. Az iskolaszék négytagú bizottságot küldött ki az ügy megvizsgálására. A bizottság elnöke maga Hoffman dr. volt. A bizottság lefolytatott vizsgálat után azt közölte velem mint egyhangú határozatot, hogy semmiféle eljárásra nem talált okot. Tette pedig ezt anélkül, hogy a gyermekek vallomására nézve, hozzám bármi kérdést is intézett volna. Tehát nem is lehetett valami nagyon bonyodalmas ügy. Elek Oszkárt pereltem. F. hó 10-én volt ez ügyben az első tárgyalás és — Elek Oszkár tagadta, hogy ő engem erkölcstelenségekkel vádolt volna. Hoffman dr. pedig megerősítette, hogy Elek Oszkár neki tényleg nem beszélt erkölcstelenségekről. Elek Oszkár védője dr. Gergely Ödön felmenteni kívánta védencét, „mert nem vádolta a panaszost erkölcstelenségekkel, amint azt az egyetlen tanú, Hoffman Lipót dr. is igazolta.“ Ezen védőbeszéd után szinte hihetetlenül hangzik az a szóbeszéd, hogy a cikket állítólag maga dr. Gergery iim. — Dehát Elek Oszkár nem mondott semmit Hoffmann dr.-nak ? — Dehogy nem. Azt jelentette, hogy leánya sírva panaszkodott, „mert a tanító mindig ott tartogatja tanóra után és olyankor ölbe veszi és csókolgatja. És máskor sem tud elmenni mellette anélkül, hogy meg ne fogná, meg ne csípné. Ő eleinte elütötte a dolgot, de akkor gyermeke megnevezett nehány más gyermeket, akikkel a tanító meg sokkal izetlenebbül bizalmaskodik.“ — Talán mondanom sem kell, hogy ebből sem igaz egy szó sem. Én legjobb tudomásom szerint mindössze két esetben tartottam vissza Elek Oszkár gyermekét a tanév eleje óta. Mindkét esetben büntetésből azért, mert velem szemben tiszteletlen volt és intézkedéseimet morogva és feleselve fogadta. Amint hallom, a kiküldött bizottság is minden kétséget kizáró módon megállapította, hogy ami az Elek gyermekét jelenti, legalább a jelen tanévben semmiesetre sem történt vele ilyesmi. „Hát akkor tavaly történt“ — mondják rá rendíthetetlen nyugalommal. De hogy akkor miért jutott csak egy év múlva eszébe a gyermeknek, hogy sírva fakadjon és panaszkodjék, vagy ha ő már tavaly panaszkodott, miért ébredt Elek Oszkár csak egy év múlva „legelemibb atyai kötelességének“ tudatára, az valószínű örök titok marad. — Mit tud a kollegája ellen hangoztatott vádról ? Hát kérem — felelte Brakl tanító — egy képen több alaknak is kell lennie, gondolhatta a cikkíró. Hogy ki legyen a másik és annak mi legyen a szerepe, az mellékes volt. Lehetett az akár Garai, akár Jakab. Miért ne lenne hát Garai Jakab ? Még egyet kérek. Miért mondott le Hoffmann dr. ? — Azt voltaképen tőle kellene kérdeznie. Én úgy tudom, hogy mikor Elekék harmadik panasza alkalmával az iskolába jött, már én sem voltam egészen higgadt és egy élesebb szóval aposztrofáltam Eleknét. Erre engem Hoffmann dr. megint felfüggesztett és botrányt csapott. Azt hiszem, e botrány okozta felháborodás kényszeritette, hogy még aznap lemondjon elnöki lisztéről. Különben úgy gondolom, hogy könnyű lélekkel távozott és egyáltalán nem sírja vissza hivatalát oly mélységes lelkikeservvel, mint a kedves cikkíró. És mit szólt ezekhez az iskolaszék ? — Az első ügyben elfogadta a bizottság jelentését. A második ügy nem került eléje, azt az igazgató intézkedése folytán a tanítótestület vizsgálta és bírálta el. A harmadik esetben mit tehetett volna egyebet ? Nem vette tudomásul vagy tudomásul vette Hoffmann dr. lemondását, felszólította Elekéket, hogy a gyermeket vegyék ki az iskolából, sajnálkozott az én magatartásom felett, de hatályon kívül helyezte a felfüggesztést és elrendelte, hogy másnap a rendes időben folytassam a tanítást. Ez tehát a háttere annak a kulturképnek Úgy adtuk le, ahogy hallottuk. A magunk részéről nincs semmi hozzátenni valónk. Pártkör. Mint már jeleztük, a Losonci Függetlenségi és 48-as Pártkör e hó 15-én délután 5 órakor tartotta alakuló közgyűlését. Az alakuló közgyűlésről szóló közleményünk már a múlt számunkban volt olvasható. A pártkör elnöke Beniczky Árpád volt országgyűlési képviselő, ügyvezető alelnöke dr. Vályi Béla, alelnök Schneller Károly, titkár Kristóff Sándor, jegyző Kredtns Emil, ügyész Fischer József, pénztárnok Halyák Lajos, ellenőrök Fekete István és Weisz Samu, háznagy Hodlik Pál. A választmány tagjai s póttagjai : Belágh Lajos, Bodor Aladár dr, Csecsetka Soma, Duhaj József. Filo Lajos, Feiner Gyula, Gellén Endre, Humay Gáspár, Jamrich Gusztáv, Llyefaivi Y. Aladár dr., Kimer József, Kohlener Barna, Kujnis Gyula, Kiss Sándor, Matzner János dr., Reinfeld Bertalan dr., Scherer Lajos, Borbély János, Szlatinszky Károly, Győry János, Andrejkovics Bódog. Blaskovics János, Einetter József, Gregor János, Selmeczy Miklós, Kuliffay Ferenc, Sesztina Zoltán és Stellner Géza. A pátikor e hó 17-én este 6 órakora Vigadóban választmányi ülést tartott az ügyvezető alelnök elnöklésével. A választmány' a Kossuthünnepély részleteit beszélte meg s több belügyét intézte el. Örömmel konstatálta a választmány, hogy az alig hat napig alakuló körnek tagjai naprol-napra szaporodnak. A Dr. Borovszky-féle BORÖLIN a csoda háziszer, az emberiség megváltója. Egy bedörzsölésre megszüntet azonnal fej es fogfájást, elvágja és az összes rheumatikus és csuzos és gümőkóros, izom és izületi fájdalmakat. Égési és fagyási sebeket azonnal meggyógyít. Kiváló fertőtlenítő hatásánál fogva pedig a legjobb óvszer. — Ezer és ezer hálairat. Foelarusitas Losoncon : Várady Adolf drogueriája
