Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-11-03 / 47. szám
V. évfolyam. 47. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 november 3. ELŐFIZETÉSI ARAK (ifi fii fi A fi fi A AfeB ^AjA SZERKESZTOSEO: HELYÜEN: HT |s5 HOP §§* Br 9S H| Ifi Sgl &gjj jjíSj Wm Hf iS8B m£b H «■ Losonc, Kossuth L.-U. 69 fii”*-TMits- b ■ illiliHilill Ifi Ell III sswaass Negyedévre 2 kon fik ifi B A A[ ^ H I i|| S É 8 M 1 i A fik A 3jgf| A A közlemény Intézendő. v,dek«E! m 1 1 m m m m SÍ mm m m mm A k.ado“vatal: FéléSvreVrC "kor fl! H A A ifiÉk A ÉÜ |R|lf|P A A A A A AbB A Losonc, Kubinyl-tér 11 Negyedévre 2 kor. 50 fii B A A TOk A A BBÉiy M A A A B ' AB AflA HWetSeí^íí----fin BB ffi fiS® cjKj iBBHI s®s H£ £g£ Kjjj fin n fin nemű pénzküldemé-Községek, bb HÍ II ^1 Ri l&B 3B A sS% Rf fifi én Bfi hH| pH Hl ^fi és továbbá nőgrádniegyei ■■ H BBS TŐ? OH EH gH 9H| Hp5?? SH MŰI HH Sg Égi gSC KKg SSS ä£M mB «H H| ■■ (lésére vonatkozó feltanitók és körjegyzők HB Hfi B Safe fin fjp fifi IKj ffilfi ESS fi| 8® jfig MB 9H IH HfiH| ^B ^H szólalások intézendők. egyesülete tagjai ^H ^B ^B an H SSi r3m BH 1ÜH 3B E® H ÄÄ §3I BB fflw H| BB BagWan M H -év, előfizetés, dij 5 kor. ■ B 1 ■ 1 lllilll 111111 ATB A B hirdetések jutányos áron----■» HtlwIMHg fjB> -wB Hp JMP Bg Spg BaSfoJaBI pB ag»,. 3i &: f%* ffS vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes szám ára 20 fii. BA fipl ^|p ^ShBÍíB^ AB ^gjl ^H^BA talban. 2 POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Vízvezetéket mindenáron. A magyar városoknak egy századokra megnyomorító nagy csapásuk az aránytalanul nagy területre szétlaposodó, otromba kiterjedettségük. Egy-egy 10-12 ezer lakosú alföldi faluvárosunk nagyobb területen hever, mint pl. a hatszázezer lakosú Brüsszel. Losonc, bár némileg átmenetet mutat az alakja az alföldi faluvárosoktul a felvidéki városkákhoz, mégis akkorára kiterjed már is, hogy fejlett életű városban ugyanekkora területen tizennyi ember is ellakhatnék. És Losoncnak újabb fejlődése mindinkább kifelé laposodik. Könnyen belátható, hogy mennyire megnyomorítja e nagy területre terjeszkedés a város jövendő fejlődését, mennyire drágává, sőt szinte lehetetlenné teszi a város anyagi, kulturális beruházkodását, hogy mennyire legfőbb akarójává válik a lakásmizériának, közdrágaságnak, pótadónak. A város nehány év óta nagy erőfeszítésekkel, páratlan adósságba gázolással, de mindenesetre helyesen s még mindig elég jókor megkezdette utcáinak s tereinek burkolását. Ez a várossiasságnak, fejlődhetésnek, köztisztaságnak, egészségnek első és immár nélkülözhetetlenné vált alapföltétele volt. Nagy terhet rótt a városra is és a háztulajdonosokra is, főleg mivel a mai szétlaposodott építkezési rendszer mellett aránytalanul sok az ut-terület, az aszfalt igen sok helyen deszkakerítések mellett, keveset jövedelmező kerttelkek mellett vezet. Egy-egy utcának kevés lakosa van s igy egyre-egyre bizony óriási teher esik, de meg a város egész közönsége is rengeteget fizet értük utcaburkolásra. Ha sűrűn épült emeletes házak szegélyeznék az utcákat, akkor egyenként meg sem éreznék ezeket a költségeket. De most épen úgy indult meg Losoncon az építkezés, hogy egészen uj, a középponttól távollevő területeket kezdenek beépíteni, minden évben nagy uj utcák nyílnak alig nehány házzal, — persze hogy aztán az uj háztulajdonosoknak — s igy közvetve a bérlőknek is képtelen uj terheket fog okozni az uj utcák burkolása, de nyögni fogja minden adófizető polgár is e rájuk is eső uj meg uj városi terheket. Éppen úgy állunk a csátornázással is. Lehetetlen bűn lett volna már a csatornázást továbbra is halasztani. Egy valamirevaló városnak minden utcáját, minden házát csatornázni kell, ezt épugy követeli a haladás, tisztaság, egészség stb. De ez is azért került nálunk olyan nyomasztóan sok költségbe, mert túlságosan nagy a városnak a területe. És most még uj roppant terheket fog hozni az újonnan beépülő külterületek csatornázása; igy bizony a város is, a háziurak is és a lakásbérlők is csak maguk teszik egyre súlyosabbá a maguk lakásviszonyait. Ugyancsak hiányos beruházkodást és mégis aránytalanul súlyos terheket okoz a város nagy kiterjedettsége a villamos világításban, rendőri szolgálatban, tűzrendészetben is. Roppant nagy a megvilágítandó terület, a rendőrségnek roppant sok területen kell végeznie szolgálatát s inig a lámpákat háromszor ily süriien kellene alkalmazni s erősebbeket mindenütt, mig minden utcára elkelne legalább egy rendőr, bizony ezek csak nagyon szórványosan találhatók, — többet kívánni azonban a várostól a mostaninál igazán aligha lehet, a város adózó közönségének túlságosan elnyomó megadóztatása nélkül. íme mindeme anyagi kulturális haladásban a város nagy kiterjedése a legnagyobb akadály. Hiszen még egy-egy gazdag nyugati városnak is jókora megerőltetésbe kerül mindeme közintézmények fölállítása és kellő színvonalon tartása, hát még a mi szegénységről méltán panaszkodó városkáinknak. És mindezeket a viszonyokat még egészségtelenebbé készül tenni a külterületre kihúzódó házépítkezés. De mindezen igényeknél még sokkal fontosabb a vízvezeték közintézménye, a haladás, a tisztaság, egészség, tűzrendészet stb. minden tekintetében, mely nélkül maga a csatornázás is csak béna félmunka. Tulajdonképen magának az egészségtelen külterületre terjengő építkezésnek is főoka, hogy az emberek vízvezeték hiányában nem mernek emeletekre építkezni, mert a viznek emeletre eipelése technikai akadályt, cselédmizériát okoz. Pedig bármilyen nagy, az eddigieknél is súlyosabb adósságok fölvételébe kerülne a vízvezeték, mégis megtérülne a városnak nemcsak a város fokozottabb fejlődése s polgárainak egészsége által, hanem a városnak városiasabb összeépitkezése révén is, mert igy az összes közüzemszolgáltatások takarékosabban lennének szolgáltathatók. Maga az emeletes építkezés is sokszorosan olcsóbb, kényelmesebb is, mert időtakaritás Egy budapesti gyermek. Irta Tábori Róbert. A vásárcsarnokba mentem, hogy néhány cserép virágot vegyek a tavasz tiszteletére. Mi szerény fővárosiak nem fogadhatjuk őt nagyobb gisszel. Pedig, hogy mennyire szerelmesek vagyunk bele, csak a jó Isten a megmondhatója. A telet még valahogy kihúzzuk, mert az a tudat, hogy egy mindenható, rideg zsarnok ül a nyakunkon, megbénítja még a vágyat is. Meghagyjuk a tüdőnknek, hogy csak ennyit szabad lélekzeni óránként, mivel hogy kevés a levegő és drága. Ő szépen engedelmeskedik. Hisz a pincében élő növénynek még annyi levegő sem kell! De amikor inog a tél trónusa és oszlopa elolvadnak, valami ideges türelmetlenség fog el minket, bus rabszolgáit a nagyvárosi életnek. Szeretnék tépni a földből, nedvességből és piszkos füstből szőtt atmoszférát, amely reánk borul: hátha azontúl mégis akad egy kis igazi lepegő. A télutó a legkegyetlenebb időszak a magyvárosi ember életében. Ilyenkor szoruló torokkal járunk kelünk és kínzó kíváncsisággal lessük az első rügyfakadást, amely biztató jóslat, hogy a verőfény keresztül fog törni az ólomszinü ködfelhón. A verőfény : a mi hűtlen, de örökké csábitó szerelmesünk. Ilyenkor elzarándokolunk a vásárcsarnokba hogy egy kis zöldet vásároljunk, egy csep virulást a komor otthon számára. Tiz krajcárért egy adag tavaszt . . . Mikor már össze vásároltam négy cserepet, mindenféle zöld hajtással, körülnéztem, hogy ki fogja azokat hazavinni ? Mert mi szegény rabszolgák szeretjük megóvni az uraskodásnak látszatát és nem viszünk terhet, csak azt amit ránk rakott az élet. Abban a pillanatban megszólalt mögöttem egy vékony, öreges hang, amelynek még a sejpitése sem jelentett igazi gyermekséget, hanem inkább emlékeztetett azokra a csenevész kúszó növényekre, amelyek fölkapaszkodnak odvas fatörzsökön, hogy azokból élősködjenek. — Egy hatosért elviszem — mondta a hang. Nyolc éves fővárosi gyermek volt, aki megszólított, de az arca sokkal többet mutatott. Olyan arc volt az, amely sohasem lehetett fiatal. Okos volt mint a patkányé, a koponyáját benőtte mohaszerüen a ritka haj, amelyet hamuszinüre mosott az eső és perzselt fakóra a nap. A kezébe adtam mind a négy cserepet, valahogy maradt egy kis tátongó üresség a virágok között és azon keresztül látszott a vibráló ajak pár. Ezen a vén gyermek arcon, ahol még a szemek is reszkető, öreges fényben lobogtak, a száj volt a legöregebb. Tán úgy képzelte, hogy a hatos nagyon is gazdag munkadij és ki akarta egyenlíteni a különbséget a munka és fizetség között, mert az egész utón jól tartott beszélgetéssel. A vásárcsarnoktól a lakásomig megrajzolta nekem egy budapesti gyermeknek a képét . . . — A hatos tiz krajcár! — igy kezdte hogyan adja majd meg. — Mihelyt leteszed a konyhám asztalára a virágokat, megkapod. — Helyes. De krajcárokban, vagy pedig mint egész hatos ? Ahogy te akarod. Hát akkor krajcárokban. így biztosabb. Miért ? Hatossal mit kezdjek ? Ha boltba megyek, hogy fölváltsam, biztosra veszik, hogy loptam, Mert sok pénz ám ! — tette hozzá boldog fontoskodással. Sohase volt még ennyi pénzed ? — Egyetlen egyszer — óvatosan körülnézett és suttogva folytatta — akkor, mikor egy ur forintot váltott a gyümölcsös kofánál és elejtette az aprópénzt, amit visszakapott . . . Meszszire gurult . . . Egypár darab épen a lábam elé esett . . . gyorsan ráléptem. Négy darab öt filléres maradt meg nekem. A filiszter morál megmozdult bennem és szemrehányást tettem neki: Ugyan hát nem szégyenled magad, hogy megtartottad! hisz nem volt a tid. Valami gúnyos láng lobogott a nyolc éves fiú szemében és szinte fölényesen vágott vissza : — Hogy ne lett volna az enyém, amikor a jó szerencse adta! — S mit csináltál azzal a sok pénzzel? — Hát elősször is jó napot csináltam magamnak. Megittam két kupisza pálinkát ... A cimboráim, akik már idősebbek, azt mondták, hogy az valami nagyon jó . . . Nem mondhatnám. Égette a torkomat. — Aztán ? Elszittam két szultán cigarettát. Köhögtem tőle és egy kicsit émelygett a gyomrom, De két fiú, akivel találkoztam, irigykedve nézett rám. — Maradt még tizenkét krajcárod. — Az volt csak az igazi mulatság, ami ezután következett. A villamosra ültem.- Minek ? — Hát csak! Sohasem mentem még villamoson, ha csak nem úgy, hogy fölkapaszkodtam hátul. Egy párszor meg is vertek érte. Most azonban fölszálltam. A kalauz, aki jól ismert, le akart kergetni, de én csak annyit mondtam neki: Hallja maga úrral van dolga! Adjon egy átszálló jegyet. A két krajcárt pedig, ami visszajár, tartsa meg borravalónak.
