Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-11-03 / 47. szám

2. oldal. LOSONCI UJSAO 1910. november 3. s és kényelmesebb is 20 -40 lépcsőt föli vagy le megjárni és a város középpontjá­ban élni, mint ugyanannyiszor 1000—1500 métert gyalogolni, üzletektől, postától, kul­túrintézményektől távol élni. Meg aztán gondoljuk meg, hogy ma minden házhoz kutat (és pedig egészségtelen rósz vizűt) kell építeni, a félreeső helyeknek s a zöld kocsiknak költségeit és kellemetlenségeit kell fizetni és tűrni, a cselédségnek többet kell fizetni s mégis a vizhozatal (kivált az ivó­víz az ártézi kútról) időpocsékolásba kerül, a csatornák rossz szaguak, a kényelmünk nincs meg. Ha mind e sok kiadást összegezzük, kiderül, hogy a vízvezeték bevezetése tulaj­­donképeu minden egyes polgárnak egyene­sen megtakarítást jelentene, ezenfelül egész­séget, kényelmet, tisztaságot, csínt. Ezen­felül nyer és csinosodik, városiasodik a város is és mi magunk is sokat adnánk azért is, ha fejlett, igazi városban lakhatunk és nem alföldi jellegű, poros, egészségtelen, unamas falu-városban. Igaz ugyan, hogy belterületen a ház­telkek drágábbak, de ha utána számítunk, hogy évente mennyibe kerül az utcaburko­lás, közvilágítás, csatornázás, vízvezeték, abort-ügyeknek rendezése, világossá válik, hogy mégis sokkal gazdaságosabb a belte­rületen építkezni. E város vezetősége és polgársága ne­hány év óta derekas buzgalommal, elszánt­sággal és korszerű látókörrel megkezdette e városnak közintézményekkel való fölru­­házását, a városiasitás nagy és áldásos munkáját. Mindezeknek legfontosabbja, ki­egészítője és koronája: a vízvezeték létesí­tése. Ez irányban is történtek már lépések, amelyek azonban még nem hozták meg a várt eredményt. Városunk számára nehezebb forrásvizet találni, az ártézi vizek is gyérek, de mindez nem akadály, ma már sokkal kedvezőtlenebb fekvésű alföldi városok is meg tudják oldani ez akadályokat, 40 - Ó0 méteres fúrt vagy ásott kutak is teljesen kielégítő vezetéki vizet szolgáltathatnak, sőt Losoncnál kisebb arab városkák is még esővizgyüjtőkkel is sikeresen megoldják ez igényt. A vízvezetéknek előbb-utóbb úgyis mindenesetre csak meg kell lennie és jobb előbb, mig kevesebbe kerül, mert minden halogatás, mialatt a város mind szélesebbre terjeszkedik, csak a megoldás drágaságát növeli. Tehát mindeme indokok alapján, me­lyeket már mind mint közfelfogásban levő dolgokat, mindnyájunk meggyőződéséből irtunk ki, igyekezzünk a dolgot mielőbb dűlőre vinni. Amily bátor, eszélyes erélyt tanúsított e város az eddigi közintézmények bevezetésében és elterjesztésében, ugyané bátorság és erély fokozattabb kifejtésére kérünk minden egyes polgárt és városveze­tőt a vízvezeték legfontosabb közmüvének megteremtésében. Minden egyes polgár lássa be, hogy itt minden polgár egyéni érdekei teljesen azonosak e város közérdekével, hogy a víz­vezeték bármekkora költségei a legtermé­kenyebb s legáldásosabb beruházás lesznek. És a város vezetősége erélyesen és eszélye­­sen siessen, hogy városunknak e legnagyobb arányú és örökre szóló föllenditése az ő tervei alapján az ő nevéhez méltó dicséret­tel s haladással fűződve mielőbb létesül­hessen. Bodor. A horvát választások. A horvát választásokon Khuen kormány Tomasics-csal a kellő többséget megszerezni nem tudta. Már a választásokat megelőzőleg az hirlett, hogy erre a várt esetre az országgyűlést újból feloszlattatja s uj választásokat irat ki. Ezt most — az eredmény kedvezőtlen lévén, bizonyára meg is fogja cselekedni. Nem érintjük itt a lefolyt horvát választások eredményét az anyaországra való vonatkozásában. Csupán csak azt, a Khuen kormányt élénken jellemző tényt szögezzük le, hogy a most meg­választott horvát parlament feloszlatását is már eleve kilátásba helyezte s ma, ’ért Tomasics próbálkozása balul ütött ki, rövidesen cl is határozza Emlékezzünk' Még mielőtt a lélekkufárság minden eszközével a munkapárt nálunk a többség hatalmát magához nem ragadta, még amikor ez az osztráknak mindent beígérő s igy annak bizo­nyára igen kedves bár mint látjuk, lenézett kor-Volt még két krajcárod, mit csináltál vele? — Annak furcsa a története. Almát akartam venni a kis húgomnak, aki még sohasem evett almát. Szép szőke haja van, nem olyan fakó, mint az enyém és kék a szeme. Nagyon szeretem. — Megvetted az almát ? Nem én! Ahogy a végállomásra értünk a kalauz lelökött a kocsiról és megtépázott, de a borravalót nem adta vissza. Kiöltöttem rá a nyel­vemet, akkor rendőrt szólított és megkergetett. Nem ért utol. Akkor aztán megláttam két fiút aki pénzbe játszott. Néztem őket egy ideig, végre én is beálltam. Elnyerték a pénzemet. Tudom, hogy megcsaltak, de nem mertem szólni, mert erősebbek voltak. Ha nagy leszek majd én is csalok. Lihegett a fáradtságtól és én elvettem tőle két cserepet, hogy könnyítsék a terhén. Biztattam, hogy igy hamarább érünk haza. Nem akarta ide­adni. — Ohó! hogy azt mondja a fizetségnél, hogy maga vitte! — szólott ravaszkodó szem­­hunyorgatással. — Inkább leülök egy kicsit. — Voltál már becsukva ? — kéreztem. — Egyszer. -— S miért ? — Vállat vont. — Egy urnák kilopták a zsebéből a bugyellárisát, én ott állottam a közelben és a rendőr engem fogott el. Pedig láttam az igazi tolvajt. — Miért nem szóltál hát ? Csudálkozva nézett rajtam végig, mintha a méltatlankodás érzete izgatná, nyersen odavágta : — Ohó, csak nem leszek tán besúgó ? — S mit csinálsz majd azzal a pénzzel amit én adok majd neked ? — Okosabb dolgot. A pálinka még nem nekem való s köhögni- sem akarok. Veszek majd tiz krajcárért húsz darab esti újságot, azt eladom és lesz húsz krajcárom. Aztán holnap veszek húsz krajcárért negyven darab újságot és estére már negyven krajcárom lesz . . . Azt hiszem ha igy folytatom két hét múlva már sok pénzem lesz. Cs k kitudnam számítani, hogy mennyi ? So vargo vágy tüzelt a tekintetében, úgy né­zett maga elé, aztán habozva és félénken szólott: — Kérem szépen, inkább a fele pénzért viszem majd haza holnap, amit vásárol, csak számítsa ki, hogy mennyi pénzem lesz két hét múlva. Kivettem a ceruzát és elkezdtem számolni. Magam is megvoltam lepve az eredménytől. Hallod e fiú, hisz te gazdag ember leszel !- Mennyi ? Mennyi ? — sürgetett. — Ha mindennap eladod az újságot és mindig az egész pénzzel veszel újságokat két hét múlva ezer­­harminckét forintod lesz és húsz krajcár. — Igazán annyi? — A két szeme merengő vágyai volt tele és az egész teste reszketett. Istenem de jó lessz! De nehéz lesz azt úgy megszerezni. Mert tudod-e, hogy hány újságot kell eladnod az utolso napon? — Nagyon sokai? — Több mint százezer újságot. Nagyott sóhajtott, azután felállott és mint akinek sürgős a dolga, gyorsan elkezdett futni, hogy alig tudtam vele lépést tartani. Mintha mar ott lebegne előtte az a mese sok pénz. . . Előtte, fölötte, minden felől kínálkozott csábítóan, elbűvölő csengéssel, amilyen muzsikája csakis a pénznek van. Megittasul tőle, ha hallja. Úgy szaladt most is utána. Közben pedig dünnyögte magában szilárd tökéltség hangján:- El fogom adni mind . . . mind. Egy órával utóbb — már el is felejtettem az én budapesti gyerekemet — az almási téren vitt keresztül az utam. Hát kit látok ott. A cserép­hordó fiút, ahogy egy pádon ülve bámészkodik. — Mit csinálsz itt ? — kérdeztem. — Mikor látsz az üzlethez? — Annak befütyültek — kacag a fiú. Ide jöttem megint játszott az a két fiú pénzre. Akt hittem hogy most már eltanultam tőlük a mesterséget, de megint becsaptak Pénz volt, nincs. Aztán mikor látta az arcomról, hogy saj­nálkozom rajta, hízelkedve hozzá tette : — Tudja mit ? adjon kölcsön egy hatost, ha nagyobb leszek jobban értek a csaláshoz, majd visszafizetem mánynak halvány sejtelme sem volt arról, hogy pró­bálkozása a választásokon miképen fog végződni, sőt amidőn a minden felül jövő hírek olyanok voltak, hogy kevés reménye volt még ahhoz is, hogy egyáltalán többsége lesz, nálunk is pengetni kezdte, hogy egy kellő, mindent megszavazó ge­rinctelen többség híján uj választásoknak állít elébe. A horvát viszonyokból szerzett tapasztala­tok igazolni fogják, hogy meg is tette volna, mert már vállalkozása idején tudta és tudhatta, hogy magyar kormány mindazt, amit ő beígért Ausztriá­nak, másként mint egy óriási és feltétlenül szolga­­lelkű többség birtokában keresztül vini nem képes. És e tapasztalat, a Khuen kormány bizako­dása, hogy a már nálunk használt eszközök újabb és fokozottabb alkalmazása Horvátországban is sikerülni fog egyszer, a sok egyéb eddigi s majd ezentúl szerzett tapasztalatok közt szintén az ő oda nem való voltát igazolja; igazolja aznak da­cára is, hogy oly óriási párt áll mögötte, milyen­nel eddig magyar kormány tán-tán soha se ren­delkezett. A Khuen-kormány Horvátországban ugyanis a többség megszerzése céljából éppen úgy megtett mindent, amit megtett annak idején nálunk. Exponensei, csatlósai Horvátországban a pressió. visszáélés minden eszközeit bizonyára éppen úgy kihasználták, mint ahogy kihasználták nálunk. — Felhasznált ott is minden eszközt, hogy az ellen­zéki pártokat letörje, amint elkövetett és elkövet­tetett nálunk is mindent, hogy letiporja azokat a pártokat, melyek a nemzeti aspirációknak harcosai és beszolgáltassa a béke pálmrága s a „nemzeti munka jelszava alatt Ausztriának mindazt, amit csak szeme-szája kivén. Ezt a lefolyó események mutatják s a közel jövő, még inkább tanúskodni fog róla. Ámde amig nálunk kis részben az örö­költ visszavonás, korán bekövetkező elernyedés, főleg azonban sokaknak kapzsisága, megvásárol­­hatósága és a megalkuvás még ennek a kormány­nak is segítségére volt, szóval amig nálunk ked­vezett neki a korrupció,, addig mindez az eszköz, ami itt bevált, Horvátországban a horvát nemzet sovinizmusán erős hajótörést szenvedett, és ahogy ismerjük a horvátokat, hajótörést fog szenvedni másodszor is. Még egyet Bármennyire lenne valamiképen is káros talán az anyaországra nézve a horvát választások jelenlegi eredménye, bármennyire is állhatna tán érdekünkben az, hogy a most meg­választott horvát parlament sokáig meg ne marad­jon. min irigyelhetjük a horvátokat eszméik iránti harcukban kifejtett szívósságukért és sokan kö­zülünk tanulhatnak tőlük. VÁROSI ÜGYEK. (—) Több világosságot. Mindegyre sű­rűbben fe.hangzó panaszok hallatszanak az utcák elégtelen kivilágítása ellen. Az a közvilágítás, amely Losoncon van, nagyon szánalmas^és éppen nem méltó egy oly kulturvároshoz, mint ahogy nevezni szoktak bennünket azok, akik nem ismer­nek, Aagy akik hízelegni akarnak. A közvilágítási mizériák ellen csak azért nem akarnak erősebben kikelni, mert a város vezetősége már régebben hozott határozatot a közvilágítás megjavítására. A legszánalmasabban, sőt életveszélyesen van, illetve nincs kivilágítva az Erzsébet-utca; egyetlen lámpa sincsen pl. a Laktanya-utcában, a Zöldfa-utcának a Varga-utca és a Vöröshid közötti részében. Botrányos a világítás a Vasuti-utcában s a leg­utolsó éjjeli vonattal érkező utasok valósággal egyiptomi sötétségben kénytelenek ezer veszély közöt bebotorkálni a kivilágitottabb városrészekbe. — Van közgyűlési határozat arra is, hogy a Vigadó elé, a gyalogsági laktanya elé és a Jokai­­utca közepére egy-egy ivlámpa kerüljön. Miért nem hajtják végre ezt a közgyűlési határozatot ? — Nem luxuriozus szempontok vezérelnek ben­nünket, hanem a személy és vagyonbiztonság követeli, hogy ezen szégyenteljes közvilágítási viszonyok Losonc r. t. városában megszűnjenek végrevalahára. (—) A polgármester a vasúti állomás kibővítéséért. Annak idején részletesen kö­zöltük a kereskedelmi miniszternek leiratát, amely­ben a miniszter a városnak a vasúti állomás kibővítésére irányuló kérelmét elutasította. Ez az elutasítás általános visszatetszést keltett, mert vasúti állomásunk teljesen alkalmatlan az itteni személy- és teheráru forgalom lebonyolítására. Wagner Sándor polgármester e napokban átiratot intézett a helybeli Ipartestület és Omke elnöksé­géhez, hogy terjesszék be véleményes jelentésüket a vasúti állomás kibővítését illetőiéig. (—) Múlt havi vámbevétel. Október hó folyamán kövezetvám címén befolyt a városi pénztárba 6252 korona 4 fill, és helypénz címén 5164 korona 56 fillér, összesen 11416 korona 60 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom