Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-10-13 / 44. szám

1910. október 13.__________________________________LOSONCI UJ S Á O 3. oldal

A mozgalom fősikere természetesen a sajtó magatartásától függ. A hogyan a magyar sajtó eddig viselkedett, abból bízvást menthetjük azt, hogy az olvasóközönséget a magyar iparpártolásra buzdítani és ezt a kérdést állandóan napirenden tartani fogja.

SZEMLE.

Uj társadalmi akció.

A fővárosi lapokban olvashatjuk, hogy az antialkoholista apostolok belátván, hogy a szeszes italok élvezetéhez hozzászokott népet attól végképen elvonni nem lehet, egy az egész országra kiterjeszkedő akció indult meg és országos mértékletességi szövetség cime alatt egy liga van alakulóban, melynek célja az élvezeti italok közfogyasztásában a mértékletesség uralomra juttatása, különösen pedig a pálinkának a közfogyasztásból való teljes kiküszöbölése.

A szövetség célja elérésére városokban, községekben mértékletességi köröket szervez a közhatóság védelme és felügyelete alatt. E körök, illetve egyesületek gazdasági, hazafias és valláserkölcsi irányú könyvtárral és idevágó szaklapokkal lesznek ellátva. Kéthetenként összejöveteleket rendeznek, ahol is mindenkor tanulságos előadást tartanak az alkohol romboló, mérgező és gyilkoló hatásáról

Ilyen egyesületek létesítésére nagy szüksége van a társadalomnak, mely az iszákosok megmentését irta zászlajára. Mert ott, ahol az egyén nem képes a saját javairól gondoskodni, a saját és családja hasznát, boldogulását megszívlelni, ott a társadalom van hivatva arra, hogy szervezetével közbelépve, a szerencsétlenek megmentésére siessen. A pusztulásba indult embereket ezen vészes lejtőn megállítani nemcsak kötelességünk, de föltétlen jogunk.

Ily nemes célokért küzd, ennek a szogálatába szegődött az „Első Nográdmegyei Alkoholellenes Egyesület Losoncon“ cimü egyesülés, mely a társadalomnak ezt a tevékenységét irányítani és vezetni óhajtja. Kétségtelen ma már, hogy a legfelsőbe köröktől kezdve egészen le a legszegényebb emberig egyformán érezteti hatását ez az átkos méreg, mely a szellemi munkásban megöli a tehetséget, a saját kezemunkájával kenyerét kereső emberekben pedig a munkaképességet. Számtalan példáját látjuk annak, hogy ma még kiváló emberek, ma még munkabíró férfiak, holnap képtelenek a rájuk rótt föladatot teljesíteni. Az egyik kezéből kiesik a toll, másikéból a kard, harmadikéból a szerszám.

Tapasztalati tény, hogy Magyarország a pálinkafogyasztás terén az összes európai államok között a második helyen áll. Figyeljük csak meg, nálunk már a 15 —16 éves korban levő zsenge ifjú garasait a korcsmába viszi, éjjeleken át dorbézol és a gyakori pálinkától és borivástól elsenyved, elsatnyul, lelkileg testileg degenerált.

Vájjon dicsőségünkre válik ez ? Ezt meg Kell akadályozni, ezt föl kell tartóztatni. Ily nemes egyesületi törekvés magasztos ereje — mint amilyen az Első Nógrádvármegyei Alkoholellenes Egyesületé is — ellenállhatatlan erővel kell hogy megragadja az egész társadalmat. Hogy ebben a munkában szellemi tevékenységével, testi munkájával társadalmunk minden egyes tagja cselekvőén részt nem vehet, az természetes, ámde nem jelentheti ez azt, hogy vissza kell húzódni ettől a mozgalomtól. Nem jelentheti, mert ez a visszahúzódás gyáva megfutamodás volna a társadalom által elébe szabott nemes kötelességek teljesítése alól. A társadalom minden egyes tagjának meg van a módja arra, hogy ha másként nem, úgy áldozatkészségével álljon a küzdők sorába és mozdítsa elő e nemes célok megvalósítását.

Az Első Nográdmegyei Alkoholellenes Egyesület tisztában van azzal, hogy működése hasonlatos azon kis patakhoz, melynek vize majdnem nyomtalanul folyik belé a nagy folyóba; teljes tudatában van annak, hogy példaadása, oktatása és minden igyekezete is csak elenyészően csekély javulást tud előidézni a részegítő italoknak nagyon is elterjedt pusztítása ellen, de tesz is, mert ez kulturális kötelessége.

Ez egyesület működése csak igen kis körre, a közvetlenül velők érintkezőkre szoritkozhatik: már pedig itt vajmi nehéz nagyobb eredményt elérni, különösen addig, mig az orvosok részéről kellő támogatásban nem részesül

Az Első Nógrádvármegyei. Alkoholellenes Egyesület vezetősége különben minden lehetőt elkövet, hogy hivatásának megfeleljen. Ismeretterjesztő és szórakoztató előadásait az ifjúság százai hallgatják, hogy már zsenge korukban beléjök legyen oltva az alkohol káros hatásának a tudata, a szeszes italok elleni védekezés szükségessége.

Örömmel üdvözöljük ezen alakuló „országos mértékletességü szövetséget“, melynek társszövetségeseként a losonci Első Nográdmegyei Alkoholellenes Egyesület is belépett s amelynek élén országunk előkelő vezető emberei állanak. Támogassuk törekvéseikben ; bizzunk benne, hogy ha a szociális bajok orvoslására hivatott társadalom megszívleli ezen nemescélu mozgalom intencióit, akkor kevesebb köny fog hullani az emberek erkölcsi s vagyoni tönkrejutása felett és boldog lesz a magyar! (Sch. Ö)

Portugália köztársaság.

Ez a hét legnagyobb szenzációja. Forradalom kényszeritette az ifjú Manuel királyt, hogy az oly véres árnyékkal reá szállót trónt elhagyja s meneküljön hazájából, alattvalói bosszúja elől. A pünkösdi királyság tehát csak rövid ideig tartott. Még csak el sem moshatták azokat a véres emlékeket, melyek a portugál trónt beszenyezték, ime a helytelen uralkodás, a klerikális befoiyás, a nép teljes és tökéletes elégtelenségét vonták maguk után s a beállott anarchia következményeképen, a bukott portugál kormányt nyomon követte az elűzött menekülő király futása. Portugália köztársaság lett, miután megcsömörlött f királyok középkori uralmát visszaállítani akaró törekvésektől. Az élet nehéz küzdelmeiben a portugál nép nem nézhette tétlenül uralkodójának lehetetlen életmódját, pazarlását s a jövedelmeknek tisztátalan forrásból való merítését. A külföldi államok, látva a portugál nép igazságos felbuzdulását, egy lépést sem tehetett, hogy Mánuel királynak trónját biztosítsa, vagy visszaszerezze. Amit századok vétkes könnyelműsége elhibázott, azt semmiféle külállam beavatkozása meg nem javíthat. A portugál nép már kivívta szabadságát, de Európa még igen sok államában azt hiszik az uralkodók, hogy népeik még mindig hisznek isteni küldetésükben s abban, hogy az uralkodás, mint isteni adomány szállott reájuk. A sor most Spanyolországra kerül, mely legközelebbi szomszédja, az immár szabad Portugáliának, amelyben ugyanaz a rendszer uralkodik és felfogás, mely a portugálokat emez erélyes rendszabályok megtételére indították.

Az eszperantó.

A magyar eszperantisták társaságának egyik kiküldötte e héten kis közönség előtt előadást tartott, megnyerő és tetszetős érvekkel bizonyítgatva az eszperantó nyelv szükséges voltát és elterjedésének lehetőségét. Evvel kapcsolatban teszszük meg megjegyzéseinket e kérdésről; szerintünk azonban e nyelv elterjedése lehetetlen, de — elterjedése esetében sem érheti célját: az évszázados és egyébként szép célt, a különböző nyelvű emberek közötti érintkezés megkönnyítését.

Elismerjük, hogy erre mind nagyobb szükségünk volna, — de azt meg az eszperantistáknak kell elismerniök, hogy ezt a nyelvet mesterségesen mégalkotni nem lehet, mert az mindig idegen, természetellenes, papirosszagu fog maradni minden nemzet előtt, azt a használat fejleszteni nem fogja soha s igy egy nép sem fogja a sajátjaként tekinteni ; de ha mégis elterjedne és fejlődnék, változnék a külömböző éghajlatok szerint, akkor megint minden a régiben maradna, mert akkor elvesztené közérthető és egységes voltát : azaz e nyelv mesterségesen előirt és merev volta lehetetlenné teszi az életbe való átmeneteiét és viszont; el kell ismerniük, hogy ezt a nyelvet csak az élet, a természetes fejlődés teremtheti meg

És hihetőleg meg fogja teremteni.

Az emberiség szervezetének és alkotásainak, igy a nyelvnek fejlődése kettősirányu. Látjuk u. i., mint alapit családot az egyes ember, a családokból mint fejlődik ki a törzs, ezekből a nemzet, ma pedig mint lép fel a nemzeti korlátokat döngető szocialista törekvés ; másrészt pedig látjuk, mint tagozódik az emberiség nemzetekre, ezek pártokra, ezek külön célú, vágyu egyénekre. Ugyanígy a nyelvnél is látjuk e kettős irányt : egyfelől a tagozódást, másfelől az egységbe olvadást. E két irány látszólag ellentétes ; tulajdonképen azonban minden tökéletes szervezet igy fejlődik : egyrészt végtelen sok apró szervből áll össze, de másrészt e sok apró szerv szoros egységbe olvad s az ugyanegy egészért működik.

A nyelvek fejlődésében is megfigyelhetjük e kettős irányt. Itt is látjuk, hogy az első közös pár hangutánzó- s indulatszóból mint alakul ki a különböző égtájakon a különböző nyelvek sokasága, látjuk, mint oszlanak e nyelvek nyelvjárásokra, melyek maguk sem egyformák s végül még itt is az egyes embereknek is mily különböző a szókincsük, mily elütök a kedves kifejezéseik; másrészt megfigyelhetjük, ez apró szervek közt hogyan őrzi az egységet az irodalmi nyelv és megfigyelhetjük főleg, hogyan olvadnak egymásba

a különböző nyelvek a nemzetek állandó és egyre nagyobbodó érintkezése közben, hogyan vesztik el különös és elütő nyelvi sajátságaikat és vesznek ezek helyett más fordulatokat idegen nyelvekből, hogyan szaporodnak az azonos szavak és kifejezések, a benső érintkezés hogyan igyekszik egyképüre formálni a különböző nyelveket (épen úgy, mint a nemzeteket, akiknél mindezt szintén m egfígy elhetj ük).

E fejlődés eredményeképen a végső állapot az lesz, hogy a nyelvek tökéletesen egymásba olvadnak, ugyannyira, hogy a legtávolabb lakók is megérthetik egymást; a kiejtésben s egyebekben mégis megmaradó eltérések pedig annál csekélyebbek lesznek, mind nagyobb, bensőbb lesz az érintkezés. Mindenesetre maradnak hát eltérések, az északi másképen fog beszélni, mint a déli, az azelőtt román máskép, mint a turáni és igy tovább ; egyszóval az lesz a végső eredmény, hogy a különböző nemzetek az egységes, közös nyelv nyelvjárásait fogják beszélni.

Ezt azonban a természetes fejlődés fogja megteremteni. És ezen az eszperantóhoz hasonló minden embertől merőben idegen gyártmányok semmit nem lendítenek, ezt nem siettetik. Ezt siettetni egyáltalán nem lehet. És az emberiségre egy ily nyelvet ráerőszakolni szintén nem lehet A latint valaha egy hatalmas birodalom beszélte, melynek értékes és nagy irodalma volt, belőle sarjadzottak az olasz, a francia s az összes román nyelvek, a törvénykezésnek, az orvosi tudománynak s a összes tudománynak ez volt a nyelve és ezen a réven is hatottak az egyes nemzeti nyelvekre, — mégsem birt ime, nemzetközi nyelvvé lenni.

. . Bár az eszperantisták azt fogják mondani, hogy nem találó az idézet, nekünk eszünkbe jut Palágyi L. egy verse. Azt akarták, hogy eltűnjön a sok nyelv és helyette egy nyelvet beszéljen az emberiség.

„S egy nyelvvel több lett, mint volt azelőtt“ .

Aladdin.

BOROM

Mindenütt kapható. ••• Ez

a csoda háziszer, az emberiség megváltója. Egy bedörzsölésre megszüntet azonnal fej es fogfájást, elvágja rögtön az összes rheumatikus csuzos fájdalmat.

r és ezer hálairat.

HÍREK.

Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a helybeli állami főgimnáziumban újonnan párhuzamositott III. osztályához dr. Köss János oki. tanárt nevezte ki.

Katonai kitüntetés. A király elrendelte, hogy Kubinyi Oyula 25-ik gyalogezredbeli számfeletti főhadnagynak, aki jelenleg a vezérkarhoz van beosztva, a csapatszolgálatban teljesített kitűnő működéséért a legfelsőbb megelégedés tudtul adassék.

Házasság. Kohn Ignác losonci szeszgyáros f. hó 16-án tartja egybekelési ünnepélyét Spitz Vally-va\ Spitz Mór és neje született Deutsch Matild leányával Budapesten a Royal-szálló lakodalmi termében.

Uj doktor. Jánoska Ferenc városi alszámvevőt, a kolozsvári tudomány egyetemen jogi tanulmányainak sikeres bevégzése után f. hó 8-án avatták az államtudományok doktorává.

Ezredparancsnokaink szabadságon. Braun Rezső ezredes, a losonci helyőrség parancsnoka 6 heti szabadságra külföldre utazott, helyettese Wimmer Rudolf őrnagy. Wagner Henrik tüzéralezredes, a losonci 16-ik ágyuezred parancsnoka folyó hó 8-án kezdette meg több hétre terjedő szabadságát, helyettese Wosahlo tüzérőrnagy, aki egyúttal ellátja a helyőrségparancsnoki teendőket is.

Gyászrovat. Pintér Eleonóra f. hó 6-án Szécsényben elhunyt. Az elhunytban Pintér Sándor szécsényi ügyvéd egyetlen testvérét gyászolja. Szokoly István kántortanitó, az országos kath. tanügyi tanács tagja f. hó ll-én Bussán elhunyt.

Jelölő gyűlés. A losonci és a közel vidéken lakó megyebizottsági tagok tegnap délelőtt értekezletre gyűltek össze, hogy a szombaton megtartandó vármegyei őszi közgyűlésen betöltésre kerülő állásokra vonatkozólag megállapodjanak. Az értekezlet a rétsági főszolgabirói állásra dr. Csonka György sziráki tb. főszolgabírót, az I. osztályú szolgabirói állásra Szecsey Ernő salgótarjáni tb. főszolgabírót és az üresedésbe jövő szolgabirói vagy aljegyzői állásra dr. Huszár Aladár losonci tb. szolgabirót jelölte egyhangúlag. — Az értekezleten résztvett megyebizottsági tagok a szombati közgyűlésen ezen jelölteket fogják támogatni.