Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-10-13 / 44. szám

4. oldal LOSONCI UJSAO 1910. október 13. Uj zeneiskola. A városunkból származó s országszerte előnyösen ismert zongoraművész és zenetanár, Cséka Aladár, akit legutóbb az egyik fővárosi főgimnázium zenetanárává neveztek ki, Budapesten a fehérvári-uti Sportteleppel szemben a Lenke-uton zeneiskolát nyitott, melyben a beira­tások már megkezdődtek. Vármegyei közgyűlés. Nógrádvármegye törvéhyhatósági bizottságának őszi rendes közgyű­lése f. hó 15-én lesz Balassagyarmaton a várme­gyei székház dísztermében. A közgyűlésen a következő Losoncot érdeklő ügyek kerülnek tár­gyalás alá : Losonc r. t. városi alkalmazottak java­dalmának államsegélyből kiegészítése Losonc r. t. városi közkórházi gondnok működési pótléka. Losonc r. t. városi vámház céljaira ingatlan vásár­lás. Losonc r. t. városban a Kisfalu városrészben ingatlan eladása. Losonc r. t. városban sertéshiz­laló telep részére eladott ingatlanra vonatkozó adásvevési szerződés. Losonc r. t. városban a polgári iskolai tanítónők lakbérének rendezése. Losonc r. t. város az ebadó szabályrendelet mó­dosítása tárgyában. Losonc r. t. város állatorvosi állás betöltése. Losonc város elhagyott gyermekek segélyalapjának 1899—907. évi számadása. Losonc r. t. város képviselőtestülete által Rakottyai György­nek nyújtott pótadómentesség. A szennyplakát per befejezése. Isme­retes még az a gyalázatosán piszkolódó falragasz, mely a múlt évben jelent meg városunkban. Ennek a plakátnak sem a szerzőjét, sem a nyomdai elő­állítóját kikutatni máig se n sikerült. Werner Ernő nyomdász, aki azóta már Losoncról elköltözött, azt állította, hogy a plakát Kármán Zsigmond nyomdájá­ban készült. Ezért a súlyos vádért Kármán Zsigmond feljelentette Wernert rágalmazás vétsége miatt. A büntető per ezen ügyben a múlt héten fejeződött be a losonci kir. járásbíróság előtt. Werner Ernő ugyanis Írásbeli nyilatkozatot adott ki, melyben beismeri, hogy vádjának alaptalanságáról meg­győződött s Kármán Zsigmondtól bocsánatot kér. Ezzel a bocsánatkéréssel az odiozus ügy most már végleg befejezést nyert. A főgimnáziumi Kossuth-alapitványra adakoztak újabban : Dr. Gyurkovics Mihály, Fogéi Mátyás 2—2 koronát; Rohoska Lajos, Fleisch­mann Lajos 1 — 1 koronát; Tarbay Dezső 4) fillért; Nagy Pál, Dombrovszky Károly 20—20 fillért. Eddig befolyt összesen 257 kor. 29 fillér. Fogadják e helyen is a szives adakozók az inté­zet Kü^C-...?ét. Szives adományokat — tekintettel a nemes célra ;— köszönettel fogad a főgimnázium igazgatósága. Adóellenőrzés. A balassagyarmati kir. pénzügyigazgatóság az 1889. évi XXVIII. t.-c ll. §-a értelmében minden évben szokásos adó­­ellenőrzés végett dr. Molnár Ignác kir. pénzügyi fogalmazót kiküldötte. Az adóellenőrzésre felhívjuk adózó polgárok figyelmét, mert az a adóellenőr­zésnek egyik célját képezi az is, hogy a közön­ségnek alkalom nyujtassék az adókivetés esetleges méltánytalanságai ellen a kiküldött tisztviselőnél panasszal élni és jogorvoslatot kérni. Nálunk az adóellenőrzés napja még nincs meghatározva, azonban jónak láttuk már most felhívni a közön­ség figyelmét az adóellenőrzés alkalmával tartandó panasznapokra. Tessék jegyet váltani! A losonci állo­másfőnökség, hivatkozva a felettes hatóságának rendelkezésére, szigorú utasítást adott ki, hogy a vasúti várótermekbe és az állomás elzárt részébe csakis érvényes menetjeggyel vagy pályaudvari belépőjeggyel lehet belépni. Kivételt e szabály alól csupán a hatóság közegei képeznek hivatalos működésűk tartamára. Jótékonyság. Gansel Gáspár helybeli ke­reskedő 1 kor. 36 fillért adományozott az izr. leányegylet „Ingyen kenyér és tej“ jótékonysági intézménye céljaira. Öngyilkos katona. Zeitz Hermann, 25-ik gyalogezredbeli tizedes f. hó 7-én szolgálati fegy­verével főbelőtte magát. A szerencsétlen végű tizedest, akit feljeb bvalói igen szerettek, családi viszonyai miatt vált meg az élettől. Vasárnap témették katonai dísszel. Az Első Nógrádmegyei Alkoholellenes Egyesület vasárnap d. u. 4 órakor a tanítóképző­­intézet gyakorlóiskolai termében előadást tart. Az előadás műsora igen változatos, telve tanulságos és szórakoztató pontokkal, amire ezúttal is felhív­juk az érdeklődők figyelmét. Gyanús haláleset. Pénteken reggel holtan találták Reguli Lajos salgótarjáni vagyonos mészá­ros iparost a háza lépcsőjén. Hozzátartozói úgy vélekedtek, hogy szivszélhüdés érte a 48—50 év körüli erőteljes embert, később meglepetve vették észre, hogy összes ékszerei és készpénze hiányzik. Ezen körölmény természetesen arra az alapos gya­­jiura adott okot, hogy Reguli nem természetes halállal múlt ki s az ügyészség el is rendelte a holttest felboncolását. Pozitív eredménye még nincs a vizsgálatnak, csupán arról nyertünk értesülést, hogy a csendőrség letartóztta a Reguliék mindenesét. A postahivatal kibővítése. Nagyon sok bajnak az orvoslását várjuk annak a szerződés­nek teljesítésétől, amelyet a napokban kötött a m. kir. postakincstár a losonci r. kath. egyházzal. Ezen szerződéssel a r. kath. egyház Rákóczi-uti háza teljesen a m. kir. postakincstár bérleményébe megy át s az egész épületet elfoglalólag ott nyer­nek elhelyezést a losonci m kir. postahivatal különböző osztályai. Az emeletre a r. kath plébá­nia mostani helyére jön a távirat-osztály, a Huighes-terem, a telefonközpont, továbbá a posta­főnök és házmester lakása. A földszinti helyisé­geket pedig a nagy forgalomra való tekintettel, célszerű és kényelmesebb beosztással fogják áta­lakítani. Mindezen átalakítások azonban csak a jövő év elején fognak bekövetkezni, amikor is a r. kath. plébánia a kiskarsa-utcai Hermann-féle ház emeleti helyiségeit fogja elfoglalni. A posta kincstár a r. kath. egyháznak évi 8000 kor. bér­összeget fog fizetni az egész épület kibéreléseért. A Sorompóból. A Sorompó Orsz. Iparvédő Egyesület losonci gimnáziumi fiókja szeptember 27-én tartotta alakuló-közgyűlését. A közgyűlésen elnökké Klein Ármin, titkárrá Heisler Pál és főjegyzővé Túri Emil választattak meg. Az egye­sület működését a múlt évi tevékenységének meg­­felelőleg fogja az idén is folytatni. Előadás az esperantóról Medgyesi János budapesti tanár folyó ho 9-én tartotta elő­adását az esperantó nyelvről a városházán nagy­számú hallgatóság jelenlétében. Az előadó beszé­dében kifejtette, hogy az esperantó célja oly nyelvbeli segédeszközt létesíteni, amely a nemzeti nyelvek különfélesége miatt fennálló nemzetközi érintkezési akadályt megszüntesse. Ma, midón a vasutak, gépkocsik és ma-holnap légi jármüvek a nemzeteket egymáshoz közelhozzák és az egymás­sal való érintkezést állandóvá teszik, a nemzeti nyelvek mondhatlanul sok bajt okoznak. Föltétle­nül szükséges, hogy az ember saját nemzete nyel­vén kívül még más nyelvet, illetve több nyelvet is beszéljen. Valamely nemzeti nyelvet közössé tenni eddig nem sikerült. Ennek legfőbb oka a nemzeti féltékenység. Egyik nemzet fiai sem akar­ják, hogy a másik nemzet nyelve legyen általá­nossá ez ő nyelve ártalmára. De hátránya vala­mennyi nemzeti nyelvnek még a sok nyelvtani kivétel is, ami idegeneknek nagyon nehézzé teszi az illető nyelv megtanulását- Mindezeken a bajo­kon segít az esperantó. Egyetlen nyelvet sem szőrit háttérbe, mivel mindig csak mint kisegítő nyelv szerepel. Nyelvtana oly egyszerű, hogy néhány perc alatt tökéletesen elsajátítható. Rend­hagyás, szabályalóli kivétel nincs. A benne elő­forduló sok nemzetközi szó hatalmas szókincs, amelyet tanulás nélkül is elsajátíthat mindenki Mindez könnyűvé teszi e nyelv megtanulását és álttalánossá tételét. A segédnyelv használatára a kis nemzetek, inint pl. a magyar nemzet gyerme­kei jobban szorulnak rá. A nagy nemzetekét nyel­vét megtanulják mások is, a kis nemzetekét nem. Elsősorban tehát ezeknek kell az esperantót meg­tanulnak. Az esperantó általános használata már nem a jövő zenéje. Ma már több mint 2000 folyó­irat, élclap stb. jelenik meg ezen a nyelven. A klasszikusok, a tudósok müvei már nagyrészben ezen a nyelven olvashatók. A léghajósképesités már most és ma-holnap a gépkocsi- és vonat­­vezetőképesités is az esperantó tudásához lesz kötve. Az esperantó tehát nagy lépésekkel halad előre és közel van ahhoz, hogy általánosan hasz­náltassák kisegítő nyelv gyanánt. A jelenlevők nagy tetszéssel fogadták a szép előadást és ha­tása alatt számosán jelentkeztek a megtartandó esperantó-tanfolyamra. A még résztvenni akarók folyó hó 16-ig jelentkezhetnek Zoltán Géza tanitó­­képző-intézeti tanárnál vagy az első tanítás alkal­mával folyó hó 16ári délelőtt 10’/a órakor a tanító­képző-intézetben, ahol a tanfolyamot tartják. M. Az Iskolaegyesület bélyegei. Egy hó­napja annak, hogy a fővárosi nagyobb tőzsdék, valamint az ország összes könyv- és papirkeres­­kedéseinek kirakataiban feltűntek azok a művészi kiállítású bélyegek, amelyeket több fürdő, természeti szépség látképevei, nehány kiváló műalkotás képé­vel, két fillér árban kibocsátott a Magyar Iskola­egyesület. Amint értesülünk, ez az egy hónap szinte nem várt eredményt mutat fel, nemcsak az apró diáksereg bélyeggyüjteményeibe kerültek bele a bélyegek, amelyeket nehány lelkes kereskedőcég számláira ráilleszt, de a nagyközönség vásárló kedve is oly arányban jelentkezett, ami nálunk eddig volt tapasztalható hasonló esetekben. Ezré­vel kerülnek naponta a postaszekrényekbe olyan levelek, amelyek hátlapján ezek a valóban szép bélyegek zárják le, jeléül annak, hogy egyrészt a mi közönségünk tud lelkesülni minden nemes, kulturális cél és a magyar nyelv terjesztésére irá­nyuló támogatásáért, másrészt a művészies mun­kát is tudja értékelni. Az Iskolaegyesület bélyegei városunkban Redlinger Ignácz könyvkereskedésé­ben kaphatók. Színház. Szerdán Follinus megható és mulatságos énekes népszínműve került színre Lónyai P. juta­lomjátékául : a „NániTiszta, csengő énekét, ügyes táncát és fölvillanyozó temperamentumossá­gát, frisseségét már nem is említjük. Utóvégre ez minden primadonnánál megvan — és Lónyai Piroska több ennél. Ő színésznő. Művész. Nem­csak táncol s énekel, hanem alakit, jellemez és művészi mimikával fejezi ki a legfinomabb árnya­latokat. Nemcsak primadonna, hanem művész, aki — hisszük — szükség esetén drámai szerepben is megállná a helyét. Megérdemelte a nagyközön­ség zajos tapsait. Kitűnő volt még Bátory, Ivánfy és elég jók a többiek is. Csütörtökön Szigligeti régi alkalmi drámáját, a , II. Rákóczi Ferenc fogságá“-t mutatták be, — úgy, ahogy drámát csak ez a társulat tud elő­adni. Naiv ósdi pátosszal játszották mindnyájan : Kovách L. bőgött, ordított, hogy rázott a hideg, Nyikos nemes fájdalommal és szeretettel teli orr­hangon szavalt, Földváry meg pláne adta az ide­alista hazaffyt és nem restéit Rákóczi szerepében kofferrel (talán a fehérneműi voltak benne?) mene­külni a böntönből (!). Az egész előedás az az ellenszenves, Ízléstelen, kardcsörtető előadás volt, aminővel a társulat pl. a Bánk bánban sértette meg önmagát. Mig szomorúan jelentjük, hogy színészeink eltávoztak s tavaszig nem lesz részünk színi elő­adásban : egyben elégedetten állapítjuk meg, hogy úgy a társulat, mint, a közönség végre megfelelt a kivánalmaknak. Örülünk a társulat rendezett viszonyainak, az igazgató bőkezűségének, mely utóbbitól elvár­juk még, hogy a társulat egyik nagy fogyatékos­ságát. a drámai színészekben való hiányát eltün­teti. E hiány volt oka annak, hogy az előadott darabok közt túlnyomóan sok volt az operett s a bemutatott egy-két dráma jóformán csak a Bánk bánt kivéve — ócska és rossz volt. De. mig érté­­íkes drámai színésze s színésznője — ezen okvet­lenül segíteni kell — nem volt a társulatnak: volt oly kiváló komikusa, rriint Báthory, Ivánfi, oly primadonája, mint Lónyai, szubrettje, mint Boriss B., Kovács H. stb. Az az igazgató, aki —- ezt ismételten köszönjük — áldozatot nem kiméivé vendégszerepeltette közöttünk Blaha Lujzát, Papír Sándort, Kornay Margitot, Saári Margitot: reméljük, hogy lehetőleg mihamarabb ki fogja egészíteni társulatát drámai erőkkel. ürülünk annak is, hogy a közönség, főleg, mióta a Vigadó nagyterme megnyílt, állandóan szép számmal látogatta az előadásokat, íme, bebizonyosodott evvel, hogy a losonci pol­gárság kellő pártolásban tudja részesíteni a Szál­káiéhoz hasonló rendezett s értékes társulatot, ha az alkalmas épületben tartja előadásait és nem deszkabódéban, ahol jóformán „pallósról néz be az ég“ Ezekután hát bátran megtehetjük azt a lé­pést, mely a vigadói színpad megnyitása után következik. Kívánjuk az állandó színházat. Irodalom. Egy modern mindenttudó. Semmi sem jellemzi jobban a mi korunkat, mint az az ellentét, amely a müveit embernek ismeretköre és a mindennapos szükségletté vált ismeretek roppant kiterjedése között van. — Az embert arra hajtja a szükség, hogy többé-kevésbbé egyoldalúan képezze ki magát, ha a maga életpályája dol­gaiban teljes és biztos képzettséget akar szerezni. A tudo­mányok többi területeit kénytelen elhanyagolni, a polihisz­tor ma már körülbelül a lehetetlenségek sorába tartozik. Viszont azonban az élet minduntalan vet fel olyan prob­lémákat, melyek megoldásához okvetlen szüksége van mindenkinek szakmájától távoleső ismeretekre. Ezt az ellenmondást a modern ember úgy egyenlíti ki, hogy tart magának a könyvespolcán egy saját külön mindentudót, aki tud mindent, amire gazdájának szüksége lehet, és gyorsan, könnyen, megbízhatóan ad meg minden felvilágosítást minden fölmerülő kérdésre. Ez a minden­tudó A. mindenki kitalálhatta — a lexikon, ez a modern életet jellemző könyv, az emberi művelődés eredményeinek a mindennapi élet számára való feldolgozója. Nagy kultúrájú nemzeteknél a lexikonnak különböző típusai fejlődtek ki, a feldolgozás módja, a terjedelem stb. különbségei szerint s egy-egy nagy lexikon valóban enci­klopédiája szokott lenni az egész emberi művelődésnek. — Nálunk azonban jóformán csakis a nagy, számos kötetre rugó lexikonok alkotása irányában haladt a fejlődés. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom