Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-14 / 2. szám
2. oldal.___________________________________LOSONCI ÚJSÁG______________________________________1909. január 14. A nemzetet régen és most uj és uj meglepetések érték az alkotmányos többség részéről. Elhitte azt, hogy a közelmúlt meglepetésein a nemzeti bank felállithatása érdekében érték. E hitében csalódnia nem szabad. Mi ily csalódásnak eszközei nem lehetünk. A sajtónak nagyrésze ma is porhintéssel vádolja a függetlenségi pártot A párt tagjainak egyénileg legkötött állásfoglalásából kétségtelen megnyugvást kell szereznie a nemzetnek aziránt, hogy a függetlenségi és 48-as párt tagjai elvekért és nem öncélokért küzdenek, s az elvek megvalósítása tekintetében a nemzet érdekeiért ideiglenes haladékokra, várakozásra készülnek, de elfoglalt álláspontjukkal állanak vagy buknak. Ezektől áthatva, kívánom én a magyar nemzeti jegybanknak 1911. január elsején való felállítását. Nemzeti népnevelés. Halász Ferenc. Nyelvben és érzületben egységes magyar nemzeti állam! Ez a főcél, amely felé mindannyiunknak okos tervszerűséggel, szívós kitartással törekednünk kell. Azt a természetadta esodás keretet, amely szép hazánkat a Kárpátok bérezeivel és a Duna-Dráva hullámaival körülövezi, be kell töltenünk testvéries érzelmű, egymást megérteni tudó magyar nemzettel. Ha ezt a célt elérhetjük, ezer éves fennállásunk örök időkre biztositva van. Ha azonban bábeli nyelvzavar és ellenségeskedés dúlná tovább is közéletünket, menthetetlenül szétzüllünk, más nagy nemzetmolochok zsákmányaivá leszünk. Ámbár az alkotmányos korszak beállta óta letelt 40 év alatt népoktatásunk kétségtelenül nagy arányokban fejlődött, mégis e téren bizony még nagyon sok a tennivaló. Elég, hacsak azt említem, hogy a magyar anyaországban a hat éven felül való népességének még mindig 38.6%-a nem tud írni, olvasni és hogy az anyaország népességének jó 40%-a nem beszéli az állam nyelvét. Pedig az elvitázhatatlan, hogy nemzetünk jövőjét egyébb más tényezők mellett csak úgy biztosíthatjuk, ha a nép millióit a magyar hazafias irányú és a közéletre is kiható népnevelésben részesítjük. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, áthatva a nemzeri irányú népoktatás nagy fontosságától, korszakos jelentőségű népoktatási törvényeivel biztositotta, hogy bizonyos idő múlva az ifjú nemzedék nemcsak az irásolvasásban, de az állam nyelvének ismeretében es hazafias szellemben is kifogástalan készségre és érzületre fog jutni. Apponyi gróf kormányzásának súlypontját a nép művelésére fordítja; és alig három évi minisztersége alatt oly eredményeket ért el, amelyek a legvérmesebb reményeket is felülmúlják. Megalkotta a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t.-cikket, amely minden iskolától az államellenes irányzatok kerülésén felül még azt követeli, hogy a magyar címernek és zászlónak, a magyar történeti emlékeknek és ezek révén a hazafias szellem pozitiv ápolásának tért nyisson; hogy az állami nyelv tanításában elérje azt a minimális eredményt, mely az 1879 : XVIII. t.-c. szándékának megfelel és ezzel a nemzeti összeforradás ügyét szolgálja; és hogy a tanító, a magyar király, magyar haza és magyar alkotmány iránti hűségét esküvel megerősítse. A tanítói fizetés kiegészítésére nyújtott állami segély feltételéül pedig még azt kívánja a törvény, hogy minden államsegélyes iskolában a magyar nyely, számtan, a magyar földrajz, magyar történelem és alkotmánytan a miniszter által kiadott tanterv szerint ésjaz általa jóváhagyott tankönyvek segítségével tanitassék. A törvény végrehajtása érdekében gondoskodott Apponyi miniszter az állami felügyelet hatékony kiterjesztése felől, és nincs kétség az iránt, hogy ezen törvény által a magyar hazafias irányú népnevelés terjesztésében néhány év múlva igen örvendetes eredményeket fogunk tapasztalni. Itt megemlítjük, hogy a községi és feiekezeti néptanítók fizetésének kiegészítésére az állam az 1909-ik évben már 8 és fél millió koronát fordít. Másik nagy alkotása Apponyi miniszternek az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek szábályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló 1907. évi XXVI. t.-cikk. }Az állami népoktatás hazánkban elsőrangú kultúrpolitikai jelentősséggel bír, mert az eddigi tapasztalatok fényesen igazolták, hogy az egységes magyar nemzeti állam megteremtésében az állami népoktatás egyike a leghatásosabb eszközöknek. A közoktatási kormányzatnál tradicionális elv, hogy sehol nem erőszakolja az állami népoktatást, amely önmagától is oly népszerű és vonzó erővel bir, hogy községeink vetélkedve kérelmezik népoktatásunknak állami kezelésbe való vételét. Az állami népoktatásnak nagyarányú fejlődését mi sem igazolja nyomatékosabban, mint az az adat, hogy ezelőtt 13 évvel, 1895. évben csupán 1500 állami tanítónak volt, és akkor az állami oktatásra csupán 4 millió korona költség fordittatott, mig az 1909. évi állami költségvetésben, az az óv őszén megnyíló új állami iskolákkal együtt 7 ezer allami tanító illetménye van felvéve, és az állami ^oktatás összes költségei 15,884 515 koronára rúgnak. Meg kell említenem, hogy ezen rendkívül nagy emelkedés legnagyobb aránya éppen Apponyi gróf kulturminiszter kormányzásának idejére esik. Ez az egy körülmény is fényesen igazolja, mennyire szivén viseli Apponyi gróf az állami népoktatást azon egyedül helyes értelemben, hogy mindenött, ahol a községi, vagy más felekezeti iskolafenntartók összerejükből nem képesek, vagy más okokból nem akarnak a magyar állam érdekeinek megfelelő népoktatást fétesiteni és fenntartni, oly helyeken az állam vonul be mint iskolafenntartó, és állam nagy erkölcsi és anyagi erejével biztosítja a valláserkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti népnevelést. Megemlítem, hogy az állami elemi népiskolában immár félmillió tanköteles részesül oktatásban. Azt csak futólag említem, hogy az 1907: XXVI. t-c. az állami tanítókat állami tisztviselőknek minősítette és számukra a mi anyagi viszonyainkhoz mérten olyan javadalmazást biztositott, amely a művelt nyugat nem egy nemzetével kiállja a versenyt. Szociális szempontból nagy fontossággal bír Apponyi miniszter harmadik népoktatási törvénye az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről. Ennek a törvénynek, amely 1909. év szeptember hó 1-én lép életbe, az a célja, hogy az elemi népiskolákban a tanítás teljesen ingyenes legyen, vagyis hogy a tankötelesek semmiféle címen tanítási dijat ne fizessenek. Az általános tankötelezettséget népoktatási alaptörvényünk már 40 év előtt kimondta, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tanköteleseinknek csak 79 5 százaléka jár iskolába, és igy hatszázezeznél több tanköteles oktatás nélkül nő fel. Ezen tűrhetetlen állapot egyik okát a tandijszedésben is kell keresnünk. Apponyi miniszter tehát azon elvből a tópart homokján acélos versenyben, mint a spártaiak az Eurotas partján; közben-közben a lúdbőröztető tóba vetették magukat. A fő a dologban, hogy ezek mind egyesületek tagjai, sőt emellett testüket is edzi a vizisport. A park gyöpén jókora juh-klubok, vagyis birkanyájak legelésztek, mert az angol megbecsüli a birkát, ki neki a gazdaságot adta. Az ürűhúsbúl lett a gazdagság, ebbűi a művészet, ebbűi Shakspere. A debreceni disznóbúi még gazdagság se lett eddig. Az angol parlament is valóban birkabőr szagú; a miénk, sajnos, még csak kutyabőr szagú. Ebéd előtt gyalogsétát is tettünk a Hydeparkban, mikor már ezrével hömpölygött benne a közönség. Már csak az arcukat nézve is föltűnt, hogy mennyire más e fajta külső formája. Az emberi test a természet legvilágosabb formanyelve; s bár az ember csak sillabizálja e formanyelvet, mégis az emberarcot, mert leginkább érdekelte, még legjobban megtanulta. Az angol test nekem, évszázados jóltáplálkozása bizonyságaival, józanságrúl, rajongásmentességrűl, még a vallási tűrelmességrűl is beszél, a szeme világot-látottságrúl, túledzettségrűl, lelkiismeretességrűl; a nőknek a járásán meglátszik, hogy ezek a lábak nincsenek a házasságtörés tánclépéseire, hátsólépcsőkön fölsurranásra teremve. Pedig e földtűi a francia földet csak egy-két ágyúlövésnyi csatorna választja el; — világos, hogy a faj kialakításában ma már nem az éghajlat a legfontosabb erő, hanem a kulturáltabb ember-természetrajzi erők; s ezek miért másfélék itt? bizonyára főleg az éghajlat miatt. A Hydepark kapóiban, szokás szerint, vallásos és tudományos felekezetek apostolai álltak itt-ott egy-egy széken s egymást túlszónokolva toborozták híveiket a vasárnapi közönségbűi, mely élénk lelkiismerettel figyelte őket. Egy uj vallásalapító egy fa árnyában már vallásos énekre tanítgatta 30—40 hívét. Egy alig négyaraszos nyomorék munkásemberke majdnem sírásba csukló hangon vijjongott az anarchia mellett. Egy megdöbbentőleg megnyerő arcú idős, kopott férfi csodálatos hatással fejtegette uj vallása rendszerét. »Semmi közünk, mondta többek közt, a kívülünk eső istenekhez; mindig csak annyi az isten, amennyi az emberiségben közérthetőn megnyilatkozhatik. A mai vallások az ismeretlen istenekéi, de nem az emberekéi; ma még mindnyájan ismeretlen istenurak vakszolgái vagyunk. Régebb terrorizáltak vérrel, ma terrorizálják a beteggé tett lelkiismeretünket.« Stb. Az angol templomokban, főleg a Westmisterben és Szent-Pálban, a nemzeti és vallási élet természetes összeforrottsága lepett meg, egy-egy szoborképük aligha istenesebb pl. az alpári nemzetgyűlésünknél. Délután egy magyarral találkoztunk, ki azt ajánlotta, hogy ne nézzük meg a magyar kiállítást, egyébként maga is kiállító volt. Én amúgy is tudom, hogy minden ilyen kiállítás csak megtévesztésre való, mint ahogy eddig minden »Életem és korom* című magánemlékirat szebbnek-jobbnak akarta igazolni szerzőjét a valónál. Automobilon kinyargaltunk hát a városrengetegbűl, el Kingston mellett, át Richmondon s a roppant Richmondparkon, hol őz- és szarvascsordák és angol kirándulók bámészkodtak szeletvágó vágtatásunkra. A Themse kanyargóinál le-leszálltunk heverészni az éles mély fűbe. Szelíd őzek s dámvadak szaglásztak körűi és vánnyatag kedélyű jegyespárok. A legszerelmesebb jegyespár párbeszédet véletlenül meghallottam s lovagiatlanúl idemásolom: Az ifjú: ... Holnap műveltsége kiegészítéséül, tanulmányozza át Shelley költészetét; akarom, hogy születendő gyermekeink irodalmi érzékét helyes irányokban ébresztgesse. A leány : Olvastam nemzetünk eme szellemóriását. Az ő költészete egyszersmind hivatva lesz a köztünk fönálló szerelmi viszony helyes irányú táplálására. Az ifjú: Úgy lészen. Szerelmünk nem függ csupán anyagi tényezőktől, sőt engem az ön orrának aszott és szeplős volta és mellének csontos horpadtsága sem riaszt vissza. A leány: Légző, nemkülömben emésztőszerveim is szabályszerű működésűek, az anyaságot remélhetőleg könnyen fogom viselhetni. És így sétáltak tovább. S én lelki szemeimmel láttam utánuk járdalni az erény idős múzsáját pápaszemesen, bevattázott füllel, náthás zsebkendővel. És eszembe jutott Fontenelle mondása : »Az angol nő tisztább az isten előtt, de a francia nő tisztább az ember előtt.« Nagy vagy oh Britannia, nagy a te dicsőséged békében és háborúban, nagy a te kérlelhetetlen erényességed, és nagy a te nőidnek talpa. Londonban visszatérve, közbenjárás útján, egy magáncsaládnál kaptunk szállást. Háziasszonyunk egy csodálatosan szép barna ir nő, naiv, kacagós és csacska; mihelyt meglátott, rögtön zuhatagban ömlött rám csacsogása: jaj, ugyebár én is ir vagyok, az első ura is épen ilyen volt, az is ir volt, utálják az angolokat, nincs gyermekük, sok a szobájuk, van neki egy húga, gyönyörű lány, én biztosan belészeretnék, pompás lenne, az ura nagyszerű cukorkákat hozott neki, kell-e belőle ? Csak tíz perc múlva jutottam szóhoz, hogy bizony magyar vagyok. Azon is örült, ő nagyon szereti a magyarokat. Láttam, hogy egy kukkot se tud a magyarokról, de lopva valamit kikeresgélt rólunk a lexikonbúi s bájosügyetlenül megörvendeztetett vele. Én kijelentettem, hogy világéletemben mindig szerettem az ir nőket. Éjszaka az ablakot ismeretlen illatú lágy, falombok cirógatták, kopogtatták; szépen hazudni kész holdsugarak, különös sós izű fényes párák kérezkedtek be álmatlan párnáimra, — én jobban becsuktam az ablakot, fatáblával elsötétítettem egészen és visszakívántam az otthon rám kirótt reménytelen, tépdelő-ujjú, halálcsókú éjszakámat nagy sírni vágyó kedvvel. (Folytatjuk.)
