Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-14 / 2. szám
1909. január 14. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. kiindulva, hogy az általános tankötelezettséggel egyáltalán nem fér össze, hogy az ezt teljesítő szülőtől az iskola tanítási dijat szedjen, megalkotta az elemi népoktatás ingyenességéről szóló törvényt. A tandíjból eddig befolyt évi jövedelmet, amely összesen 8,400.000 koronát tesz, ezentúl bizonyos feltételek mellett az állam fogja az iskolafenntartóknak kárpótolni. Reméljük, hogy az ingyenes népoktatás jelentékenyen fokozni fogja az általános tankötelezettség érvényesítését. Ugyanezen törvényben gondoskodott a miniszter az elemi népiskolákban szervezendő ifjúsági könyvtárak felől, és e tekintetben a külföldi áílamok népoktatási rendezését, felülmúlta. Mindezen törvényeknek szerves kiegészítőjéül szolgál az a törvényjavaslat, melyet Apponyi miniszter a múlt nyáron a gazdasági népoktatás rendezéséről a képviselőház elé terjesztett, Ezen javaslat szerint a gazdasági népiskolának az a célja, hogy a 18—15 éves, mindkét nembeli tanulókat eddigi ismereteikben megerősítse és továbbképzésük mellett a gazdaság egyes ágaiban oly mértékben begyakorolja, hogy a fiuk, mint leendő földmivesek, okszerüleg kezelhessék birtokukat vagy mint gazdasági munkások keresetképességüket fokozzák; a leányok pedig mint jövendő gazdasszonyok és családanyák a munkakörükbe eső gazdasági ágakban és háztartásban megkívánható tudnivalókkal megismerkedjenek s a főbb teendőket elsajátítsák. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy a gazdasági népoktatásról szóló törvény, amelyhez hasonló törvény még nincs a civilizált államokban, éppen hazánkban, ahol a nép túlnyomó zöme földmiveléssel foglalkozik, vagy közgazdasági, mint szociális és népmüvelődési szempontból elsőrangú jelentőséggel bir. íme ez Apponyi gróf harmadfélévi miniszterkedésének törvényhozási eredménye. Ezeknek jelentőségét még az is fokozza, hogy nemzetünk az általános választói jog behozatalával korszakos átalakulás előtt áll. Mennél inkább kiterjeszthetjük népoktatási törvényeink végrehajtásával a hazafias szellemű és a közéletre is kiható népmüvelődsét, annál biztosabban haladhatunk elő a legkiterjedtebb választó jog mellett is a magyar nemzeti állam konszolidációjában. A nemzeti irányú hazafias népnevelést Apponyi miniszter a tanköteles koron túl is biztosítani és terjeszteni kívánja az iskolán kívüli oktatás rendezésével. Az erre vonathozó munkálatok folyamatban vannak. Ha még azt megemlítem, hogy Apponyi minisztersége alatt a kultusztárca költsége több mint 30 millióval emelkedett, kimutattam, hogy a hazafias irányú népoktatás terén Apponyi miniszter rövid kormányzás ideje alart többet tett, mint amennyit a legvérmesebb reménnyel is várhattunk. Az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére a népkultura biztosan meg vau alapozva. Ez utón haladva, s ha még a többi tényezők is harmonikusan közremunkálnak, — a második ezer év dicsősége biztosítva van. Gazdasági háziipar. Első közlemény. — A gazdasági háziiparral való foglalkozás fejlesztése céljából 1899. évben kezdette meg a földmivelésügyi miniszter a gazdatársadalom bevonásával nagyobb arányú akcióját. A munkásoknak a gazdasági háziipar egyes ágaiban való begyakorlása céljából ezidőszerint évenkint téli időben, amidőn a külsőgazdasági munka szünetel az egész ország területén, 150—200 községben hat héttől hat hónapig tartó tanfolyamokat rendez, melyeken a munkások díjmentesen vehetnek részt. Földmives iskolában, hol a földmi velő nép gyermekei részesülnek 14 éves kortól oktatásban, a gazdasági háziipar gyakorlati tanítását elrendelte s az iskolákat a tanításhoz szükséges eszközökkel felszerelte. 1899. év óta ezideig közel 2000 gazdasági háziipari tanfolyam tartatott, melyeken mintegy 30000 mezőgazdasági munkás vett részt és sajátította el a gazdasági háziipar egyik vagy másik ágának űzését. Hogy a tanfolyamot végzett munkások eredményesen dolgozhassanak s igy téli keresetre tegyenek szert, az e célból alakuló gazdasági háziipari munkások termelő és értékesítő szövetkezeteit is támogatásban részesíti. Ezidőszerint a földmivelésügyi miniszter kezdeményezésére részben már működésben, részben szervezés alatt áll több mint 50 ilyen szövetkezet. Ezen szövetkezetek a gazdasági háziipari foglalkozásnak a nép minél szélesebb rétegében való terjesztése céljából tanfolyamok rendezésével is meg lesznek bízva. Ezen tanfolyamokon kiképzett munkások tagokul a szövetkezetbe beléphetnek. Ahol a szövetkezés alapfeltételei hiányoznak, ott a minisztérium által kirendelt szakközeg, vagy a községek által támogatott közműhelyekben téli foglalkozást nyernek a kiképzett munkások. Ezidőszerint mintegy 10 ilyen munkatelep működik. A hegyvidéki és székelyföldi kirendeltség utján, hol megfelelő szakegyének állanak rendelkezésre, ezek vezetése mellett nagyarányú megrendeléseket vállaltak a gazdasági háziiparral foglalkozó munkások. A hegyvidéki kirendeltség Bereg vármegyében a tél folyamán 155 kosárfonó háziiparost foglalkoztatott, kiknek munkáját, mintegy 27.000 drb. kosarat, a beregszász-hegyvidék csemegeszőllő értékesítő szövetkezet vette meg, ugyancsak a kirendeltség vezetése mellett 432 család fafaragással foglalkozott, kiktől közel 30.000 K értékű tárgy váltatott be. Egy-egy háziiparos munkáscsalád 55—60 koronát keresett a téli hónapokban. Máramaros és Ugocsavármegyében az ottani iparfejlesztő bizottságok buzgó közreműködése folytán most már közel fél millió drb. kosarat termelnek a házi iparosok, ez pedig 200.000 korona munkabérnek felel meg. Biharmegyében 1900-ban indult meg a háziipar terén a mozgalom, Pekanovits Imre, a sebeskőrös ármentesitő társulat érdemes igazgató-főmérnöke elfogadva a földmivelésügyi minisztérium megbízatását, kezdte meg az úttörő munkát, hogy az mennyi nehézséggel járt, legjobban az mutatja, hogy a főmérnök már második évben abbanhagyta a tapasztalt akadályok folytán, melyek közt a munkások indolenciája nem kis szerepet játszott s beszüntetett minden munkát. 1903-ban azonban a földmivelésügyi minisztérium kérelmére ismét felvette a munka vezetését és értékesítve a múltban nyert tapasztalatokat, oly eredményt sikerült elérni, mely világosan mutatja, hogy most már helyes utón járunk. Az elmúlt tél munkájának eredményét akarjuk most ismertetni. E célból a főmérnök jelentésének egy részét fogjuk előadni. „Amidőn arra vállalkoztam, hogy a fűzvessző feldolgozási ipart a sebes-kőrös menti községekben meghonosítom, nemcsak az lebegett szemem előtt, hogy a szegényebb sorsú lakosságnak kereseti forrást nyissak, hanem az is, hogy az uj munka és uj kereset mellett a szegényebb osztályt a terjedő szocializmus ferde kinövéseitől megóvjam és hogy erkölcsi tekintetben is segítségére legyek. Tudjuk azt, hogy a szocializmusnak ferde, helytelen kinövései leginkább a teljesen szegény emberek szivében sarjadzanak legszívesebben, mert a nép amellett, hogy szegény munkát sem talál, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, téli idejét tétlenségben tölti, elégedetlenkedik, elkeseredik és nem tud magán segíteni, tétlenségében, — fájdalom — a pálinkás boltban keres menedéket, megnyugvást és feledést, ott pedig ezek egyikét sem leli fel, hanem megtalálja az utat az erkölcsi sülyedés és züllés felé és a családfővel együtt elzüllik a család is. Nagy lelki megnyugvásomra szolgál, hogy ezen a téren örvendetes jelenségeket észleltem azon községekben, ahol a mi háziiparunk gyökeret kezd verni. Az egyik községben az újonnan megválasztott, szocialista elveket valló elöljáróság ezen magyar emberhez nem illő dísztelen házi ipart be sem akarta bocsájtani községébe és megbélyegezve érezte magát az az egynéhány szegény munkás, akit szegénysége kétségbeesése a bujtogatások dacára is a kosárfonási tanműhelybe kényszeritett. Már-már arra az elhatározásra jutottam, hogy ezen községben résztvevők hiányában két-három heti kísérletezés után bezárom a tanítási munkahelyet. Egy újabb kísérlet azonban felbátorította az erősebb lelküeket, egyenkint szállingóztak a műhelybe, ezek példáján mások is neki bátorodtak és 1—3 újabb hét után már 70—80 munkás keze szorgoskodott a munkában. Tehát rövid 5—6 hét lefolyása után nem volt már szégyen és meggyalázó a kosárfonás, hanem büszkeségnek, becsületnek tartották, sőt már versengtek, hogy ki készített több, jobb kosarat és ki keresett többet a másiknál. A községnek kötelessége a keresetképtelen szegényeket segélyezni. Ezen községnek ez évnek télén nem volt szegénye, mert aki segítségért jött, azt a kosárgyárba küldték, ott kereshet. Elment és keresett is és nem koldult. A beteges ember, aki sok más munkára nem alkalmas, a kosárfonási házi iparban részt vehet, ha sokat nem is, annyit mégis megkereshet, hogy nem kénytelen éhezni és koldulni. Ez évben 7 községben 5—600 szegény ember reggel 5 órától esti 9—10 óráig dolgozott, el volt foglalva, nem sokat beszéltek másról, mint a veszőről, ennek tulajdonságairól, kosarakról és egymás szorgalmáról, versenyről, hogy ki fog többet dolgozni. Már maga ez a körülmény nemzetgazdaságilag és erkölcsileg is nagy nyeresség. Felemlitésre méltónak találom azt, hogy egyesek a kosárfonást intézkedésem folytán otthon gyakoroltak. Ezek otthon lévő családtagjaikat is belevonták a munkába. Az egyik családtag hasogatta állandóan a vesszőt, a másik állandóan a a kosár tetejét készíti, a harmadik a kosár fenekét, mig maga a családfő a kosárfonás legnehezebb részét végezte Eszerint képződik minden egyes családban a természetes munkabeosztás. Néhány év alatt a családok mind otthon fogják űzni a házi ipart és akkor lesz a kosárfonás valódi háziiparrá. Egyes családok téli keresete 98 koronát elérte. Valószínűnek tartom, hogy legerősebb községben kisérletkép szervezni fogom a szövetkezést abból a célból, hogy munkások lássák, hogy minden fillér, a mit keresnek, tényleg az övéké. Ehhez hasonló eredmények érettek el mindenütt az országban, hol helyes alapokon indult meg az akció a megfelelő lelkes egyének vették kezükbe a vezetést. Bács-Bodrogh vármegyében pl. az orsz. központi szövetkezet a f. évben 10 gazd. házi ipari termelő szövetkezetét alakított meg. A 10 szövetkezetnek közel 1000 mezőgazdasági munkás tagja van, kik egy két évvel ezelőtt a gazd. háziiparnak hírét sem hallották. Tápén a gyékényfonók háziipari szövetkezete 50.000 korona üzletrésszel alakult meg'; stb.“ Mindezen adatok azt bizonyítják, hogy helyes utón járunk, amidőn a gazd. háziipari meghonosítása, fejlesztésével iparkodunk a munkaalkalmakat szaporítani, minthogy ezen gazdasági háziipari ágak alkalmasnak bizonyultak arra, hogy téli időben tétlenségre kárhoztatott mezőgazdasági munkásainak egy számottevő részének biztosítsanak keresetet nyújtó foglalkozást. számára, TELEFONON. (A nemes célokért). Csrrr! Csrrr 1 Halló 1 Mivel foglalkozik? Jótékonyan varrók. A nőegylet árvái De aztán ? Aztán jótékonyan hímezek a Rokkantak Bálja számára, végül este jótékonyan zongorázom a Lutheránus Zionegylet számára. — A maga szivében nemes kebel dobog. De kivel korcsolyázom én ma délután, a fölruházandó népzenész-jelöltek számára? — Talán az urammal, — azaz hogy ő a Tüdőbetegek Dalestélyére gyakorolja magát. — Pedig meg akartam kérni, hogy Írjon alá, hogy Írjon alá egy sorsjegyet a Züllött Középkorúak Alkoholista Egylete számára, egyet meg az Elaggott Gyermekek Tüdőbeteg Lövöldéje számára. — Oh hiszen én azoknak már négy Ízben táncoltam, két ebédet ettem a javukra és több liter bort. Egyáltalán a tüdőre vonatkozó egyesületek számára aláírtam 34 koronát és majdnem a magam tüdejét is eltáncoltam. Az alkoholra vonatkozó egyesületek javára pedig már négy ruhát csináltattam magamnak és az uram vagy tízszer kimaradt már az üdvükért é% alkohollal inficiálva tért haza. Inkább maga Írjon alá nekem a Kossuth Lajos losonci szülőháza javára. — De hiszen Monokon született. —■ Losonc is elég magyar hozzá. Külömben is Kossuthot nem bírálni kell, hanem fizetni. — Jó, kérem alájegyezni becses nevemet, Mennyien vannak az ivén? — Vagy négyszázan. — Hisz akkor két Kossuth-szülőházat is építtethetnek! — Dehogy, hiszen táncmulatság is lesz erre a célra, arra nagy a ráfizetés. Így pl. a
