Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-04 / 9. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. március 4.

olyan beszéd, amelynek minden hangja, minden egy mondata százszorta nagyobb sulylyal bir, mint az Önök Lajtántulról kibérelt minden hazaáruló szónoklatai!

Igen könnyen lehet, hogy valamelyik kora tavaszi napon kitör a háború. Magyarország-Ausztria az izetleniil hepciáskodó Szerbiával szemben elment a türelemnek végső határáig, elment addig a pontig, amelyen meg kell, hogy álljon. A szerb bandák fészkelődései, a fenyegető betörés minden pillanatban való lehetősége olyan hadikészültség fentnartására kényszeríti a monarchiát hónapok óta, amely már eddigelé számos milliót emésztett meg. Az a magatartás, az a példátlanul vakmerő provokálás, a gyalázkodásnak az az áradata, amelyet Szerbia reánk zúdított, elfordították tőlük azoknak a hatalmaknak rokonszenvét is, amelyek kezdetben hajlandók lettek volna békés utón kivívandó egyes követeléseik kivivására. Egyedül Oroszország az, amelynek szándékai ma sem állanak tisztán a nyilvánosság előtt. Igaz ugyan, hogy Izvolszky ismeretes beszéde, meg az azóta Szerbiához intézett felszólítások megtagadják Oroszország részéről a támogatást Szerbiától arra az esetre, ha hadi készülődéseit és provokáló magatartását tovább is folytatná, de ezzel szemben figyelemre méltóan domborodik ki a szerb kormánynak az a félhivatalosan közrebocsátott nagyhangú kijelentése, hogy a dolgok komolyra váltával Szerbia nem fog egymagában állani és hogy teljes bizonyossággal számíthat hathatós támogatásra, de emlékezetes marad az is, hogy a háborús krízis voltaképeni inagvát Oroszország vetette el akkor, amikor kísérletet tett, hogy a Balkán-konferencia tervezetében a Szerbiának adandó engedmények kifejezés helyett a területi kárpótlás kifejezést csúsztassa be, amelyhez azóta Szerbia konokul rakaszkodik és amelyet a monarchia természetesen elismerni nem fog soha.

A monarchia határozott álláspontján azonban mindez nem változtat. Annál kevésbbé változtat, mert a szövetséges Németország félre nem érthető állásfoglalásából evidens az, hogy Magyarország-Ausztria végső határáig elment türelme teljes megértésre talált és bármilyen, váratlan oldalról jövő támadás esetében német szövetségeseink rendületlenül állanak oldalunkon.

Városi közgyűlés.

Losonc város képviselő testületé múlt hó

27-én tartotta meg rendes havi közgyűlését a képviselő tagok igen élénk részvétele mellett. A tárgysorozaton oly tárgy szerepelt, mely névszerinti szavazás útján volt eldöntendő. Egyik volt az ugynevezet kövicses kocsma kisajátítási kérdésének tárgyalása, melyet a város közönségének a Szilassy család 12,000 K vételári összegért engedett át, mely a kisajátítási eljárás folyamán állapíttatott meg kölcsönös megegyezéssel. A közgyűlés az egyezséget egyhangúlag jóváhagyta. A másik tárgy a már teljesített és a folyó évben teljesítendő kövezési munkák fedezetére vonatkozó tanácsi javaslat. E kérdésben is egyhangúlag döntött a közgyűlés és pedig a tanács javaslatának elfogadásával, amely megegyezik a jogügyi és pénzügyi bizottságnak általunk már részletesen közöl

v.leményes javaslatával. 1

Foglalkozott a közgyűlés a mai teljesített és jövőben még teljesítendő csatornázási munkák költségeinek fedezetére vonatkozó tanácsi javaslattal. E tárgyban a közgyűlés álláspontja ugyanazonos volt a tanácséval, s ennek folytán kiadatott az utasítás a jövőben teljesítendő csatornázási munkák előkészületeinek megtételére.

Kolehner Barna és tsa kérvénye tárgyaltatott ezután, akik a közvágóhíd melletti teleknek egy létesítendő sertéshizlaló-telep céljaira való átengedését kérték. A tiszti orvos véleménye szerint ez üzem a közegészségügyre nem lévén ártalmas, a közgyűlés kész örömmel teljesítette folyamodók kérését, s a céljaikra szükséges telket négyszögölenként egy koronájával határozta rendelkezésükre bocsájtani, s megbízta a városi mérnököt, hogy a telek kimérését eszközölje. Kiköttetett azonban, hogy az átengedett terület másra, mint a sertéshizlalda céljaira fel nem használható.

Zolnay László volt városi állatorvos kérelmét a jogügyi bizottság részben teljesíthetőnek véleményezte — e tekintetben lapunk a kielégítési összeget már számszerűleg köztudomásra hozta, s az indokokat is, melyek folytán a kérelem teljesítendő — a közgyűlés szerint határozott.

Előadatott Nógrádvármegye alispánjának leirata, melyben városunkban a harmadik bábái állás rendszeresítését sürgeti. Ezen leirat alapja az, hogy városunk lakossága felülmúlja a 10,000-nyi lélekszámot, s ez esetben törvény értelmében három hatósági szülésznő tartozik működni. Miután azonban tiszti főorvosunk kimutatta, hogy a városunk lakosságát kitevő 10,000-en felüli lelekszám igen magas százalékban onnan ered, mert mintegy 5000 katona, deák és gyári munkás tartózkodik állandóan városunkban, kik nagyobbrészt nőtlenek, a közgyűlés a tanács véleménye alapján elhatározta, hogy az okok feltárása mellett felirat intéztessék az alispánhoz felhívásától való elállása érdekében.

A tőzeggyár kérdés megoldására vonatkozó tanácsi javaslatot már ismertettük. E tárgy alapos elintézése érdekében, a tözeggyári kiküldött bizottság ismét tanulmányra és javaslattételre lett utasítva. A bizottság tagjai közé kiküldettek még dr. Gömöry Elek, dr. Ottahal Antal és Basch Miksa. Megelégedéssel vesszük nevezetteknek megbízatását tudomásul, s most már bizton reméljük, hogy ezen diozus ügy rendes elintézést fog nyerni oly hosszú huza-vona után.

Bejelentetett, hogy az állami mértékhitelesítő hivatal a város tulajdonát képező és 1200 K felüli beszerzési árért beszerzett mértékhitelesítő eszközöket 400 K-ért hajlandó átvenni. Miután a város ez eszközöket már nem használhatja, értékesíteni pedig magasabb áron nem igen lehet, elfogadta a közgyűlés a tanács azon javaslatát, hogy a 400 K fizetése ellenében engedtessenek át a kérdéses, immár a városra nézve értéket nem képviselő tárgyak.

Előterjesztetett a gyámpénztár 1906, 1907, 1908 évi zárszámadása, mely észrevétel nélkül tudomásul vétetett.

Bejelentetett, hogy a közkórház kútja ismét adja a vizet, s igy a tervezett uj kút építése feleslegessé vállott. Örömmel vette ezt a közgyűlés tudomásul, s ez természetes is, mert évek hosszú sora óta ez az első eset, hogy valamely tervezett kiadás mellőztetik. Igaz hogy csekély az összeg, (mintegy 100 K) de hát biztató kezdetnek, mely a kiadások apadását inaugurálja, ez is örvendetes.

Beterjesztettek a kövezetvám és helypénz egyezségek, melyeket az érdekelt felek ajánlata alapján a tanács véleménye alapján állapitattak meg. A közgyűlés az egyezségeket előnyösöknek találván, elfogadta azokat.

A tárgysorozat 13-ik pontja kapcsán egyes kérvények adattak elő, melyek építés, iparüzlet s más kérelmeket tartalmaznak. Ez ügyekben is a tanács véleménye szerint határozott.

Előterjesztetett dr. Keszler Lipótnak a tanácsban tett azon indítványa, hogy hivassák fel a borsod-miskolci gőzmalom részvénytársaság a várossal szemben szerződésileg vállalt kötelezettségeinek teljesítésére. Török Zoltán biz. tag célszerűségi okból e kérdés napirendről való levételét indítványozta ugyan, de ennek ellenére kimondotta a közgyűlés, hogy a kérdés pontos és szakszerű előkészítése végett az ügy adassák ki a jogügyi bizottságnak véleményezés végett.

Előadatott, hogy a városban a magánosok részéről történő építkezés már évek óta szünetel, s ennek oka abban keresendő, hogy a magas állami és községi adók riasztják el az építkezni kívánókat. Javasoltatik tehát hogy valamiként az állam ad bizonyos időre pótadómentességet, azonképpen a város is adjon községi pótadómentességet, hogy ez által az építkezési kedv fellenditessék. Török Zoltán biz. tag örömmel üdvözli a javaslatot, de óv az elhamarkodottságtol és indítványozza, hogy a tárgy tanulmányozás végett adassák ki a jogügyi és pénzügyi bizottságoknak. Többek hozzászólása után a közgyűlés ez értelemben határozott.

Végül bejelenti Török Zoltán, hogy tudomása szerint a losonci közkórház ügyében az alispán a vezető főorvosra nézve marasztaló határozatott hozott. Indítványozza, hogy e határozat felterjesztése megsürgettessék, hogy a kellő intézkedések idejében megtehetők legyenek. A gyűlés az indítványt elfogadta, s határozata értelmében való eljárásra a polgármestert utasította.

Ezzel a tárgysorozat kimerittetett.

A fővárosi sajtó és a függetlenségi sajtószervezet.

Rólunk esik szó, vidéki újságokról. Annak is csak egy kis csapatjáról. Kicsiny, de bátor csapat, hóditóképes, mert az, amit ez a kis csapat tesz, küzdelem a hazáért, küzdelem a magyarságért és elkeseredett tusa mindazok ellen, akik a magyar nemzet függetlenségéért való harcban akár téves fölfogásból, akár más vagy magánérdekből ezt a kis csapatot küzdelmében akadályozzák. Mert vannak ám olyanok is!

Küzdelmünk elkeseredett, mert látjuk, hogy minő óriási fáradtsággal, kitartással, sinylődéssel és lemondással jár küzdelmünk. A mi küzdelmünket ismeri, látja és figyelemmel kiséri a fővárosi napisajtó. Olykor-olykor nyújtja is nekünk az elismerés pálmáját. Ezt mi köszönettel fogadjuk is, mert tudjuk, hogy kiérdemeltük. Annál fájdalmasabb, ha mégis találkozik a tekintélyes fővárosi magyar sajtónak olyan orgánuma is, amely törekvéseinket félremagyarázza, avagy rosszakaratú információk alapján bennünket törekvéseinkben gátolni óhajt.

Szegények vagyunk, mint a templom egere, de függetlenek vagyunk és azok is maradunk. Függetlenek leszünk emberektől, hatalomtól, kormánytól, ha bármiként akarna bennünket a koalíciós kormánynak hatvanhetes érzelmű sajtóirodája alkolmánypárti, olykor pedig néppárti lében füröszteni. Mi a függetlenségi párt elveit valljuk és azokat meg is tartjuk akármilyen kormánnyal szemben.

És éppen ez a körülmény kényszerit bennünket szervezkedésre, a tömörülésre. Egyesült erővel nagyobb erőt fejthetünk ki az ellenállásban és könnyebb lesz a bennünket megillető kedvezményeket kiküzdeni, mert ahhoz talán van nekünk függetlenségi lapoknak is legalább annyi jogunk, mint akármelyik, a hatvanhetes kormányok által dédelgetett lapoknak.

Hogy többet ne említsünk ezekből a kedvezményekből. felhozzuk azt, hogy amikor például Wekerle Sándor miniszterelnök tart beszédet választói előtt vagy a Házban, ezt jól kihatvanhetezve, ezer meg kétezerszavas táviratokban, meg ingyen telefonon kapja meg a 67-es izü vidéki napilap. Igaz ugyan, hogy kész örömmel megküldené ezt nekünk is a sajtóiroda, ha kötelezőleg leközölnénk úgy, amint ők akarják De mi ezzel a „garnirunggaF nem akarjuk olvasóink gyomrát elrontani, hanem saját szempontjukból tárgyaljuk le a beszédet. És ha nekünk sürgősen kell a beszédnek szövege, ezt a mi nagyori keservesen összekuporgatott filléreinkkel kell a magyar államnak megfizetni.

Azelőtt, mikor a függetlenségi pártnak nem volt tagja a kormányban, úgyis hiába kértük vagy követeltük volna mi ezen a téren az egyenjogosultságot, a hatvathetes alapú lapokkal. Onnan ugyan csak egy választ kaptunk volna, hogy tessék kormánypártivá vedleni és megkapjuk. Ma azonban koalíciós kormány lóvén, azt hisszük jogos követelésünket inkább érvényesíthetjük. És éppen azért, mert látjuk, hogy egyenkint nem érünk el semmit, hogy a sajtóirodában a rendszer maradt a régi, sőt rosszabbodott, azért kellett tömörülnünk és szervezkednünk.

Ilyen és még sok-sok más ehhez hasonló ügyet elintézendő, alakult meg a függetlenségi lapok szervezete, amely nem akar sem fővárosi lapnak, sem vidékinek ártani, nem akar annak bármilyen jövedelméből részt kérni és mégis a helyett, hogy a tisztelt kartársak bennünket törekvésünkben támogatnának, hát akad, aki bennünket akadályoz.

Azt sejtjük, hogy honnan fuj a szél. Már előzőleg volt rosszabbul informálva a fővárosi sajtó, amikor még csak szó esett a tömörülésről. Azt hitték, hogy itt egyöntetű tudósításról van szó, hogy egy központi irodából kapjuk mi az összes híreket, akár politikai, akár társadalmi vagy bármily érdeküek legyenek azok. Ilyenformán fölöslegessé válnának a vidéki napilapok által fizetett saját tudósítók s mivel ez anyagi kárt okoz azoknak, hát le akarnák dorongolni a szervezetet. De hát ez nem úgy van. Mert akármilyen központi értesítést kapna az a vidéki napilap, az az ő saját tudósítóját semmikép sem nélkülözheti. Ezen aggodalmuk teljesen alaptalan. De még ha úgy volna is: akkor sem lenne ildomos a vidéki újságokat abban a törekvéseikben megakadályozni, hogy súlyos költségeiket redukálhassák.

Ha már most a fővárosi sajtónak egynémelyike, egyébként általunk nagyrabecsült orgánuma, szervezetünkkel szemben mégis ellenséges állást foglalna, azt nem jól tenné. Lapjainknak belügyeit nem illik a nyilvánosság előtt pertraktálni és azt hiszem a fővárosi lapok előtt nem titok, hogy úgy hirdetési, valamint más, a lap financiális érdekeit érintő ügyekben a vidéki sajtót a közvetítők úgy kihasználják, hogy előnyöket, vagyont tekintélyt