Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-04 / 9. szám

1909. március 4. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. szereznek maguknak a vidéki sajtó rovására és valósággal kiuzsorázzék azt gyengeségében és tehetetlenségében. Ez ellen is kell, hogy küzdjünk. Tehát a szervezetnek ez is a célja. És ha most tekintetbe vesszük, hogy a vidéki független napi­sajtó, itt az ő hívei között, tollal, de olykor ököl­lel is kell, hogy harcoljon hol az utca, hol a néppárt, hol az osztrák-párt ellen, de ezért a küz­delemért a kincstártól, még a hat krajcár zsoldot sem kapja meg, és mégis tovább küzd hazafias lelkesedéssel : akkor azt hisszük, nincs mit fél­teni a fővárosi sajtó azon orgánumainak, amelyek bennünket támadnak. TELEFONON. (Szerény kis uzsonnák.) Csrrr! Csr. Csak halkan megint. Crrr! 1 Hangosabban ! ! Csöndesen, csak csöndesen, hogy az uram föl ne ébredjen. — Talán verset ir az ura? Vagy anti­alkoholista értekezést ? — Nem, hanem alszik. Ugyanis tegnap délután Vásárhelyiéknél volt egy szerény kis uzsonnán s mikor hazajött, meg se itta a reggeli­jét, hanem rögtön lefeküdt. Most alszik. — Hát Vásárhelyiéknél uzsonna volt ? Zsúroztak i — Igen. Én nem mehettem, mert a kicsikém­nek egy nagy vörös folt lett az orrán, elfutottunk orvosért, recepteket irt, sokat sírtam éjfélig, akkor a kicsike ledörzsölte a foltot, mert csak meggy­befőtt csöppent volt az orrára. Hát csak az uram ment el, ő úgyis mondta, hogy nincs baj, de nem hittem. — És a Vásárhelyiék zsúrján így — — Oh csak egy szerény uzsonna volt, Tudja, nekünk szegény latájnereknek, hivatalnok­családoknak nem telik drága vacsorákat, házi­mulatságokat adni, mi csak egy-egy szerény teát adunk a jó ismerőseink szűk körének. — Persze, egy kis teasüteménnyel legföllebb. — Persze; egy kis teasütemény féle leg­föllebb, szendvics, halfélék. — Torta is? — Oh az csak úgy tizenegy óra felé, mikor már a hús és tésztaneműkkel elkészültek. A esemege pedig eltart éjfélig. — A nők mit isznak mellé ? Nó persze, hogy nem isznak ugyanazt, mint a férfiak, hanem édesebb borokat. De mikor aztán a pezsgő is előkerül, abban ők is meg­­megmártják a nyelvük hegyét. — Pezsgő is van az uzsonnán ? — Oh, csak úgy éjfélután szalasztat át az ember érette a vendéglőbe. Hiába, ha muzsikát hallanak a férfiak, akkor már a pezsgő sincs messze. Miféle muzsikát? Azt is a vendéglőbűi hívják át. De csak éppen a pezsgő kedvéért. Mit képzel: pezsgő, cigány nélkül?! — Igaza van. Tehát ugye a kedves ura azért nem reggelizett ma, mert az uzsonna úgyis észrevétlenül átolvadt vacsorába, tehát túlságosan jól volt lakva. — Ugyan! Azért nem akarta meginni le­fekvés előtt reggeli kávéját, mert úgyis korhely­­levest kaptak Vásárhelyiéknél. — Korhely levest ? — Hát persze! Csak fogja tudni Vásár­helyiné,. hogy miképen kell rendezni egy uzsonnát! — És azok a csoportok, akikkel 4 és 5 óra közt a kávéházakban találkoztam ? :— Hát azok is visszatértek korhelylevesre Vásárhelyiékhez. Svarc ügyvéd és az irodai sze­mélyzete épen be akartak reggel nyolckor vonúlni az irodába, mert ők nem voltak az uzsonnán, nem is tudtak róla, hát őket is elfogták és elvitték Vásárhelyiékhez, azok persze még most is ott mulatnak. Mi is meghívjuk őket, vagy elfogatjuk őket épígy reggel az irodájuk előtt. — Hát maguk is mulatságot rendeznek? — Hova képzel ? Csakis szerény kis szegény latájnerek, hivatalnokcsalád vagyunk, nem telik nekünk holmi vacsorákra, mulatságokra. Maga is eljöjjön majd, lesz korhelyleves is. Nó pá, ébred az uram. — Csrrr—r—r—r. — Pikkoló. — HÍREK. Hivatalos eskü. Feltser Jenő, a losonci kir. járásbírósághoz kinevezett joggyakornok f. hó 1-én tette le a köztisztviselők részére előirt esküt, melynek megtörténte után. azonnal elfoglalta hi­vatalát. Nemesség adományozás. Á király Szende Ferenc alezredesnek, a Komáromban állomásozó 16-ik számú vadászzászlóalj parancsnokának a magyar nemességet adományozta „fülekkelecsényi“ előnévvel. Városunk társadalmának igen széles körében bizonyára örömet kelt e hir, mert a ki­tüntetett és családja sokáig tartózkodott itt, mint a helybeli 25-ös gyalogezred tisztje, s ez idő alatt általános szeretetnek és becsülésnek volt minden oldalról részese. Névmagyarosítás. Goldstein Soma losonci illetőségű lakosnak a belügyminiszter rendeletileg megengedte, hogy saját és kiskorú gyermekeinek vezetéknevét György-re változtassa. Közgyűlés. A losonc és vidéke ipari hitel­­szövetkezet, mint az országos központi hitelszö­vetkezet tagja cégű helybeli pénzintézet múlt hó 28-án tartotta meg évi rendes közgyűlését Kolener Barna szövetkezeti elnök elnöklete alatt. Az igaz­gatóság és felügyelő bizottság jelentésének tudo­másul vétele mellett jóváhagyta a közgyűlés a nyereségnek a tartalékalaphoz való csatolására vonatkozó igazgatósági javaslatot. Az igazgatóság Gregor János és Podraczky János helybeli iparo­sokkal egészittetett ki. Választatott egy 25 tagból álló bíráló bizottság, melynek feladata a kölcsö­nöket igénybe vevők hitelképességéről véleményt adni. Az elnök és a pénztárnok ezután a szövet­kezeti eszmét fejtették ki, buzdítván a tagokat e humánus intézmény támogatására és minél széle­sebb körben való terjesztésére. A kövezetvám révén ismét nagy csalódás érte a várost, melynek következménye előrelátha­tólag a pótadó erős emelkedése lesz. Tudvalevő, hogy a losonci gőzmalom kifogásolta, hogy áruit, melyeket iparvágányon szállít be, kövezetvámmal terhelje a város. A dolog perre került s a legfőbb fórum, a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy a város nincs jogosítva kövezetvámot szedni a malomtól. Miután ez a tekintélyes és elfogulatlan testület a mi hátrányunkra döntött a többek között azon indoklással, hogy a keresk. miniszter a malom álláspontjának megfelelően értelmezi a vámszedést engedélyező okiratot, nem lehet kétség az iránt, hogy a városi-vezetőségnek e kérdésben vallott nézete helytelen vblt. Tekintve, hogy a malom évente több mint 8.000 koronával járult kövezeivám címén a vámjövedelemhez, s ezen hiányt nem pótolja a felemelt vám, bizony kény­telenek vagyunk konstatálni, hogy nálunk a gaz­dasági politikát ingatag alapokra építik, amelynek következményeit alig fogja kibírni az egyenes és pótadóktól már eddig is agyonsanyargatott pol­gárság. A losonci tisztviselőtelep kérdéséhez. Ama fölhívás, mely pár héttel előbb e lapban kö­­zöltetett, társadalmunk minden rétegében lelkes fogadtatásban részesült. Olyan méretű érdeklődés nyilvánult meg, amelyre büszkén tekinthetünk és reményt szőhetünk aziránt, hogy nem szalmaláng többé ez érdeklődés, hanem az általános kényszer parancsolta kötelesség, védekezés a korlátot nem ismerő házbéruzsora ellen. Február 28-án d. e. 11 órakor a városháza kistanácstermébe jöttek össze az érdeklődők első összejövetelre, hogy a további teendőkre vonatkozólag megállapodjanak. A tanácsterem zsúfolásig megtelt állami, vasúti, városi magántisztviselőkkel, magánosokkal és más érdeklődőkkel. Az értekezletet Takáts Béla, mint az eszme kezdeményezője nyitotta meg. Majd elnök választásra került a sor. Elnökké egyhan­gúlag Wágner Sándor kir. tanácsos, polgármester választatott meg. Megalakittatott az intéző bizottság, mely hivatva lesz az összes felmerülő ügyben eljárni, az ügyeket intézni. A bizottságba bevá­lasztattak Wágner Sándor elnöklete alatt: Basch Miksa, Draskóczy Zsigmond, Hercsúth Géza, dr. Honti Rezső, Huszár Kálmán, dr- Illyefalvi Vitéz Aladár, Loderer István, Porubszky Lajos, Radó Vilmos, Rakottyay Gyula, Takáts Béla, Weber Antal és Zorkóczy Ede. Tudományos fölolvasás. Az elmúlt vasárnapon, februárius hó 28-án Bodor Aladár tartott fölolvasást a modern magyar líráról. A tárgy, amellett hogy kortörténeti jelentőségű, egyszersmind minden társaságban sűrűn vitatott napi érdekességű is. Bodor előadása a világszerte és igy Magyarországon is megváltozott kor új­szerű visszonyaiból származtatta le a magyar lélek modernségi módosulásait s e lelket tükörző modern lírát. Az előadás betéteiként a modern magyar lírából vett szemelvényeket adtak elő tár­saságaink legkedvesebb lányszavalói, Kolehner Edith Erdős Renétől,, azután Vajda Ilonka és Dobó Vilike Dutka Ákos egy-egy költeményét. A nagyszámú közönség a finom művészi gyönyörködtetést hálás tapssal köszönte nekik. Hermann Irmának egy pár gyönyörű és meleg hajlékony hangon elénekelt népdala Reimlinger Tibor tanuló kíséretével népies költészet összhang­­zatos bájosságát ábrázolta. Gedő György, Darvas János és Singer Gyula gimn. tanulók is modern lírikusok pár mélybeszántó költeményét szavalták erős megéreztetéssel. — Az előadás előtt és után zene is volt. A legközelebbi 7-iki vasárna­pon Dr. Herz Sándor ur fog fölolvasni »Az ember és a kábulat« cimü tárgyról. Kívánatos, hogy a közönség ezutánra is ugyanoly szép számban való megjelenéssel virágoztassa a nemes törek­vésű Szabad Líceumot. Az 1908. évben az „Omega“ által rende­zett országos mütrágyázási versenyben : mint azt a „Köztelek“ szaklap is hozta; Nógrád és a kör­nyékbeli vármegyék csak egy dijat kaptak. Ezen harmadik nevezett 100 koronás dijat Tisza Gyula Lajos alsósztregovai oki. gazdasági intéző nyerte el, A sorozás elhalasztása Jekelfalussy Lajos honvédelemügyi miniszter táviratilag érte­sítette a polgármestert, hogy az idei fősorozást elhalasztotta s elrendeli, hogy március 8-ika előtt sehol se kezdjék meg a sorozást. Nehogy a miniszteri rendelkezés félreértésre adjon okot, közölhetjük, hogy a sorozást azért halasztották el, mert az újoncok megajánlásáról szóló törvény március 8-ika előtt nem emelkedik jogerőre. Jégtörő Mátyás napja. Február 25-én Jégtörő Mátyás napja, egybeesvén a hamvazó szerdával. Mátyás az idei hosszú télnek várt vendégeként üdvözöltetett, azon reményben, hogy viszi nemcsak a jeget, de a hideg időt egyáltalá­ban, a havakkal s a viharokkal egyetemben. Egy kis fehérséget rázott ugyan ki a bundájából, de a havon és a síkos gyalogjárón való sétálást már annyira megszoktuk, hogy szki nélkül is neki iramodunk a gyermekek által kidolgozott gyalog­járói csuszkákon. Verőfényt várunk, enyhe napo­kat s a kályhák nyugdíjba helyezését — a jövő őszig. A „Nógrádmegyei népbank“ folyó hó 21-én tartotta meg évi közgyűlését Stephani Er­vin elnöklete mellett. A közgyűlésen elhatározta­tott, hogy a mutatkozó 34836 74 K 1908 évi nyereményből osztalékokra részvényenként 20 koronájával 24.000 koronát, a tartalékokra 5683'67 koronát, a nyugdíjalapra 656‘78 koronát, jutalé­kokra 4200 koronát és az 1909. évi nyeremény számlára 296-34 korona fordittassék. A közgyűlés elhatározta továbbá, hogy az alaptőkét a folyó év folyamán felemeli, amely művelet véghezvitelének módozatait egy szükebb körű bizottság fogja kidolgozni és a legközelébb összehívandó rend­kívüli közgyűlésnek elfogadás végett benyújtani. A közgyűlés úgy az elnöknek, mint az intézet intézőségének és tisztviselői karának bizalmat és köszönetét szavazott. A munkásbiztositási novella. Mint érte­sülünk, a kereskedelemügyi minisztériumban tel­jesen elkészült a munkásbiztositási novella, mely e napokban még némi bizalmas tárgyaláson megy keresztül és ennek befejezte után hihetőleg még március elején a képviselőház elé kerül érdemleges tárgyalás és mielőbbi elintézés céljából. Ezzel egyidejűleg természetesen a javaslatot nvilvános­­ságra fogják hozni. A javaslat kardinális pontjai­ban jelölte és megvalósította azon kívánalmak túl­nyomó részét, melyek az utolsó két esztendőben a munkaadó egyesületek üléseikben és ezekről szóló emlékirataikban kifejezni szükségesnek tar­tottak. Az amerikai kivándorlás növekedése. Newyorkból írják, hogy a magyarországi beván­dorlók száma megdöbbentően emelkedik. A múlt héten háromezerkétszázhetvenkét ember érkezett Magyarországból köztük, 965 magyar, 1136 tót, 473 német, 511 horvát, 187 román. A kivándor­lóknak ez az özönlése annál érthetetlenebb, mert Amerikában még mindig nem javultak a viszonyok és rengeteg nagy a munkanélküliek száma. A munkanélküliek szövetsége épen a múlt héten tartotta országos kongresszusát St.-Louisban James E. Hovv, az úgynevezett „milliomos csavar­gó“ elnöklete alatt. A gyűlésen határozati javas­latokat fogadtak el, melynek értelmében a törvény­­hozást felszóllitják, hogy a törvény utján kötelezze a kormányt olyan intézkedések megtételére, amelyek segítségével a munkanélküliség megszűn­hető volna. Azt indítványozták, hogy a kormány köteles legyen minden jelentkező embert munká­val ellátni a közmunkáknál. Egy másik javaslat szerint a még rendelkezésre álló földeken az állam segítségével farmokat kellene berendezni a mun­kanélküliek számára. Ezenkívül követelik, hogy a kormány világosítsa fel a bevándorolni szándéko­zókat az Egyesült-Államokban uralgó viszonyok­ról, nehogy a munkanélküliek tömege a beván­dorlók által szaporittassék. Áthelyezés. A pénzügyminisztérium veze­tésével megbízott miniszterelnök a helybeli m. kir. adóhivatalnál megüresedett tiszti állásra Horánszky Árpád ráckevei magyar kir. adóhivatali tisztet helyezte át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom