Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-07 / 40. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. október 7, Pártügyek. A végrehajtó-bizottság ülése. A politikai élet zavaros hullámai eljutottak már a perifériákra is. A válságos idők, az általános bizonytalanság, a haza sorsa felett való aggódás megmozgatták az embereket. Országszerte megindult a szervezkedés, a készülődés, hogy az esetleg bekövetkezendő kedvezőtlen események készületlenül ne találják a nemzeti érdeket mindig leghívebben képviselő függetlenségi pártot. Ezen körülményekben leli magyarázatát a losonci választókerület függetlenségi és 48-as pártja végrehajtó-bizottságának az összehívása is. A végrehajtó nagybizottság f. hó 2-án tartotta összejövetelét a Vigadóban Kujnis Gyula ügyvezető-elnök vezetése mellett. Bevezető beszédében az elnök utalt a politikai helyzet nyomasztó voltára s kifejtette szükségességét a párt akcióba lépésének. A losonci függetlenségi és 48-as párti polgárok mindig megtették kötelességüket s a most beállott nehéz időkben is meg fogják tenni. A mostani kedvezőtlen viszonyok ugyanis, amelyek a koalíció felbomlása után bekövetkeztek, sokkal súlyosabbak, mint voltak azelőtt három éve. Beigazolódott, hogy a függetlenségi párt nem számíthat másra, csakis önmagára s éppen azért szoros összetartásra és feltétlen eg3’etértésre van szükség. Ezen bevezető beszéd után üdvözölte az ülésen megjelent orsz. képviselőnket s a tagokat. Majd kegyeletes szavakban emlékezett meg a párt elhunyt nagyérdemű elnökéről Madách Aladárról, akinek temetésén a párt küldöttségileg képviseltette magát. Bejelentette továbbá a pártnak Borbás Géza, Baán Béla és Kotzó István elhalálozásával ért veszteséget is, végül kegyelettel adózott e napokban elhunyt országos nagy emberünk, Thaly Kálmán emlékének s mindmegannyinak emlékét jegyzőkönyvben megörökíteni javasolja. Mielőtt a napirenden levő ügyek letárgyalásaba fogtak volna, szólásra emelkedett kerületünk érdemes képviselője, Beniczky Árpád. Több oldalról értesült — úgymond — egynémely választópolgár azon óhajtásáról, hogy beszámolóbeszéd keretében a politikai helyzetről tájékozást nyújtson. Teljesen jogosnak, helyesnek és a szokásoknak megfelelőnek ismeri ezen kívánságot. Sohasem tévesztette szem előtt azon köteles tiszteletet, amellyel választói iránt tartozik. A koalíció egész rezsimje alatt uralkodó zavaros időben többször nyilatkozott az iránt pártunk vezető emberei előtt, hogy az országgyűlésen elfoglalt magatartásáról és politikai sáfárkodásáról tájékoztatni szándékozik polgártársait. De mindannyiszor kifejezést is adott azon aggályainak, amelyek bekövetkezhettek volna esetleges nyilatkozatai folytán. Mert meggyőződése szerint tett nyilatkozatai esetleg szembeállították volna azzal a párttal, amelynek zászlója alatt már hosszú évtizedeken keresztül becsülettel, kitartással s a megalkuvást nem ismerve, harcolt a függetlenségi eszmékért. Nem titkolja, sőt egész nyíltan hirdeti, hogy sohasem volt hive a koalíciós együttle'tnek. Bár az akkori kényszerhelyzetben látta azt, hogy a darabontok által feldúlt állapotok után kellett valaminek bekövetkeznie, amely szanálja a tarthatatlan helyzetet. Azt azonban, hogy a függetlenségi párt együtt haladjon a klerikális és a konzervatív elemekkel, sohasem hitte és sohasem tartotta egészséges megoldásnak. Abban a meggyőződésben élt azonban, hogy a függetlenségi és 48-as pártot saját személye elvesztésével gyengíteni s pártunk nagynevű vezérét a nemzeti jogokért vívott harcában elhagyni nem szabad. Ebben leli tehát magyarázatát az. hogy nem tartott beszámolót, mert ha beszámolt volna s meggyőződése szerint nyilatkozott volna, akkor annak következményeit is viselnie kellett volna. Képviselőnknek higgadt s előrelátó politikai érzékéről tanúskodó tartalmas beszédet megnyugvással s helyesléssel fogadták a bizottság tagjai s lelkes éljenzésben adtak kifejezést iránta tanúsított bizalmuknak és ragaszkodásuknak. Ezen beszéd elhangzása után Scherer Lajos h. titkár felolvasta a legutóbb tartott előkészítő bizottság jegyzőkönyveit. A tárgysorozat szerint ezután a tisztviselőkar választása következett. Ezen aktusnál az elnöklést képviselőnk vette át s miután megállapittatott a határozatképesség, felhívta a bizottság tagjait, hogy kit óhajtanak elnökül megválasztani. A bizottság egyhangúlag eddigi ügyvezető elnökünket Kujnis Gyulát választotta meg a párt elnökéül. Felesleges volna erősitgetnünk, hogy a bizottság a legméltobb s legrátermettebb férfiút emelte maga felé elnökéül. Kujnis Gyula érdemei pártunk szolgálatában oly nagyok, hogy pártelnökké való megválasztása csak csekély jelzése az ő kiváló és értékes egyénisége elismerésének. Titkárrá Scherer Lajost, jegyzővé pedig Kristóff Sándort választották meg ugyancsak egyhangúlag. A gyűlés további tárgyát képezte : állásfoglalás a nemzeti bank ügyében. A bizottság kimondotta, hogy az önálló Nemzeti Bank felállítását föltétlenül követeli s ilyen értelemben feliratot intéz a képviselőházhoz. A képviselőházhoz intézett felirat szövege a következő: Mélyen tisztelt Képviselőház ! A losonci választókerület függetlenségi és 48-as pártja a mai napon tartott közgyűlésén elhatározta, hogy az önálló nemzeti bank 1911 évben való felállítása érdekében az országgyűlés képviselőházhoz feliratot intéz. Ezen határozat értelmében a losonci választókerület függetlenségi és 48 as pártja mély tisztelettel kéri a Képviselőházat, hogy az önálló Nemzeti Banknak 1911-ben leendő felállítását hazánk gazdasági jólétének érdekében minél előbb határozattá emelni méltóztassék. Losonc, 1909. évi október hó 2-án. Scherer Lajos, s. k. Kujnis Gyula, s. k. párttitkár. párt^ nők. Ezen feliratot képviselőnk kedden nyújtotta be a képviselőházhoz. Ezek után a gyűlés az önálló bank és az elnök éltetésével véget ért. Miért küzdjünk az alkoholismus ellen? Az elmúlt vasárnap, október 3-án dr. Hollós István a fővárosi lipótmezei elmegyógyintézet orvosa a losonci városháza tanácstermében fenti címmel tendkivül vonzó előadásban fejtette ki azokat az okokat, miért kell az alkoholismus ellen küzdeni. Előadásának menete körülbelül a következő volt : Mi az oka az alkoholismus és az írási szokások elterjedtségének ? Az egyik azért iszik, mert melege van, hogy lehűtse magát, a másik, mert fázik, hogy felmelegedjék; az egyik iszik, hogy éhségét csillapítsa, a másik hogy étvágyát fokozza; az egyik iszik, hogy jobban tudjon virrasztani, a másik, hogy aludni tudjon stb. Hogyan lehetséges, hogy egy és ugyanazon anyag ilyen ellentétes hatásokat tudjon kifejteni? Csak egy módon : az agynak bódítása által csalóka érzéseket kelt, melyek az elmebetegek vízióihoz és hallucinátióhoz teljes mértékben hasonlítanak. Majd vizsgálta az alkohol hatását a szervezetre, a társadalomra és az utódokra. Az alkohol méreg, mely a szervezetelemek életműködését nem fokozza, hanem leszállítja. A test minden részébe a véráram segítségével jut és hatását az összes szervezetelemeken érvényesíti. A sejtek protoplasmaja zsírosán elfajul és attól függvén, mely szervben lép fel ez az elfajulás legnagyobb mértékben, áll elő a jellegzetes betegség : májsorvadás, vesezsugorodás, szivelzsirosodás, ütérelmeszesedés és igy tovább és igy tovább. Az alkoholnak a társadalomra való hatása az agyra való hatásából folyik. Az agy szerkezete oly finom, hogy már igen kis alkoholmennyiségek megváltoztatják az agy működését. Nevezetesen az elhatározási, meggondolási és kritikai képességet csökkenti elsősorban, innét van az, hogy könnyen alkoholisált állapotban csekély jelentőségű nézeteltérések a legsúlyosabb büntetőjogi cselekedetekre vezethetnek. A mig a káros hatás csak az ivón nyilvánul, társadalmi szempontból nem nagy jelentőségű. De mihelyt ártatlanokat is sújt, a társadalomnak kötelessége ellene védekezni. Már pedig az alkoholnak ilyen a hatása. Az ivót rabszolgájává teszi, kizsákmányolja, miközben családja nyomorog, prostitutióra, bűntényre, az erkölcsi züllés útjára ösztökéli és a vég a kórház, börtön vagy tébolyda. Az utódokra való hatása a gyermekek testi, — Mikor a fény kialszik! Ez megtörténhetik, ha ő akarja. De csak úgy, ha ö akarja. A kulcsok nála vannak. Ha ő kinyitná az ajtót vagy a kulcsokat odaadta volna. De Szabolcs nem kérte sem a kulcsokat, sem pedig . . . Hát varázsereje van annak a férfiúnak, hogy zárt ajtókon is eljut majd hozzá. Anna felállott, hogy az utolsó gyertyát is eloltsa. Mikor azonban a karját felemelte, a háta megett halkan kinyílt az ajtó. A szép leány ijedten fordult hátra és az ajtónyiláson a Margit szőke fejecskéje nevetett be. — Pszt . . . Pszt! . . . A fiatal leány óvatosan bezárta maga után az ajtót és lábujhegyen ment Anna felé. Még mindig estélyöltözet volt rajta. — De Margit — szólt Anna meglepetéssel te még mindig nem vagy ágyban? Épen kiakartam oltani a gyertyákat. — Ne! ... Ne oltsd még ki Anna, mert jönni talál és én beszélni akarok előbb veled. Anna valami hidegséget érzett a szivére feküdni és úgy villant át lelkén egy kérdés, mint a villámlás a sötét éjszakában. — Hát ez is vár valakit — ha majd a fény kialszik. Ülj le. — Dehát ki jön ide — Anna . . . ugy-e nem haragszol ? . . . Kérlek . . . eljön . . . ő ... Szabolcs ... a festő Anna felsóhajtott . . . Úgy szakadt fel melléből a sóhajtás, mint valami fájdalmas nyöszörgés. Valami bajod van Annna ? Ugy e a fejed fáj ? Oh, ez a gyertyafüst, ez a forróság! Ne nyissak fel egy ablakot ? — Ne — kérlek ne ! Majd elmúlik. Tehát a fiatal Szabolcs ? — Igen, Anna . . . Már régen szeretjük egymást. Én is őt nagyon. De hiszen ez olyan természetes is. Szabolcs nagyon szép fiú. Ugy-e Anna ? Ugy-e, hogy szép ? — Igen, szép ember. — És férfias. És bátor. És nagy művész. — Igen. — Nos látod ? . . . Hát aztán többször együtt voltunk és nem tudtunk semmit mondani, mert ő csak egy szegény művész és én egy gazdag lány vagyok. Ez pedig igen kellemes néha, de . . . — De nem akkor, ugy-e, ha egy szegény művészbe vagyunk szerelmesek ? — Igen és ma este épen erről beszéltünk. — Ma este ? — kérdezte Anna és kezét önkénytelenül odaszoritotta szivéhez. Igen, egyedül voltunk a teremben. Itt ültünk a pálmagrupp alatt. Egy kicsit féltünk mind a ketten, de én azért magamban titkon örültem a helyzetnek. Aztán nem tudom, hogy mi történt, de a végén aztán egyszerre csak el voltunk egymással jegyezve. Most következik a dolog komolyabb része és én magam is azt hiszem, hogy nem cselekedtem egészen helyesen. — Hát olyan borzasztó az, a mi ezután következik ? — Igen, én azt hiszem, hogy borzasztó. Ő feljön még ma este. — Szabolcs? Igen. — De Margit, hiszen az egyáltalán lehetetlen. Hát hogy fog ide bejönni ? — Az ajtón ... A kulcsot a zsebébe dugtam, az előszoba ajtaját meg magam hagytam nyitva. Légy nyugodt, rendben lesz minden. Szabolcs itt sétál lent az ablak alatt és epedve várja, hogy mikor alszik ki a fény, mert az a jel. Akkor feljön. — Őrületes — kiáltott Anna és hevesen felugrott. Ebbe én sohasem egyezem bele. Margit egy csókkal lezárta ajkát és visszakényszeritette a székre. — Kedves, jó Anna, ülj le szépen és hallgass meg. Nézd édes, jó Annám, én a menyaszszonya vagyok annak a szegény ifjúnak és még csak ki sem beszélhettem magam véle. Pedig már holnap elutazik Olaszországba és három esztendeig talán még a hírét sem hallom. Te nem lehetsz olyan kegyetlen, hogy igy váljak el tőle, anélkül, hogy becsületesen elbúcsúznánk, anélkül, hogy egy csókot adnék neki utravalóul a hosszú útra. — Gyermek, gyermek, te magad sem tudod, hogy milyen esztelenséget kívánsz tőlem. — De édesem, hisz én azt akarom, hogy te is ott légy a találkozásnál. Te légy a mi pártfogónk. O is azt akarja, hiszen azért udvarolt neked ma olyan sokat. — Igen, igen . . . Azért udvarolt . . . No édes, ne várassuk szegényt tovább. És mielőtt Anna megakadályozhatta volna, felkapta a gyertyaoltót és a legutolsó gyertyát is kioltotta. Egy pillanatig mind a két leány remegve állott a sötétben. Egyszerre halk lépések nesze hallatszott. Margit odaszaladt az ajtóhoz és kinyitotta. Anna hirtelen világot gyújtott. A szoba közepén a fiatal művész állott lehajtott fejjel. s, — Anna kisasszony azt mondja, hogy nagyon helytelenül tettük, hogy ezt a találkozást megbeszéltük — suttogta Margit. — Tudom — válaszolt a festő — és azért rögtön el is fogok menni.