Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-07 / 40. szám
1909. október 7.________________________________LOSONCI ÚJSÁG_____________ 3. oldal. szellemi satnyulásában nyilvánul. Ez közismert dolog, úgy hogy pl. Svájcban a nép, ha valakire azt akarja mondani, hogy hülye, ráfogja: bizonyára 1864-ben született. 1863-ban t. i. nagyszerű bortermés volt. A német népnek is van egy jellemző kifejezése az elmegyengékre: Hochzeitskind. Ezeknél az okoknál fogva kell az alkoholismus ellen küzdenünk. A küzdelem módja csakis a szigorú teljes abtsinentia lehet. Az ivási szokásokat meg kell szüntetni és ezt csak egy módon lehet elérni: nem inni és nem kínálni És ezt büszkén és határozottan kell nemcsak hirdetni, hanem aszerint élni is. Csak ily módon tudta Finnország a szeszes italokat kiküszöbölni.^dacára az orosz autokratia ellenkező érdekeinek. Franciaországban u. n. mértékletességi alapon akarták az alkoholizmus elleni küzdelmet felvenni. Egyesületek alakultak nagyszámú tagokkal, az eredmény pedig nullával volt egyenlő. Csak mióta Good-Templár páholyok alakultak, indult meg ott is a küzdelem. Magyarországon 8 év előtt alakult az első Good-Templár páholy 10 taggal. Éveken át nem szaporodott a tagok száma, de a kis elszánt csapat nem törődve a gúnnyal és más számtalan kellemetlenséggel, nem csüggedett, és ma már számos vidéki városban vannak hasonló páholyok. Or Hollós majdnem 2 órán át tartó előadását számtalan szellemes hasonlatokkal és az életből vett péld ikkal fűszerezte. A szép számú hallgatóság az előadást érdeklődéssel kisérte és valódi szellemi élvezetben részesült-A társadalmi bődultság fokára jellemző jellenség, hogy a kik a kultúra terjesztésében a vezetőszerepet vinni hivatnák, az előadáson nem jelentek meg. Nem akar e megjegyzés szemrehányás lenni, hanem csak constatálása a társadalmi bódulat egyik tünetének. Az az elszánt kis csapat, mely feladatául tűzte ki magának a társadalmat kábultságából felrázni, tudatában van feladata nehézségének és nem csügged, hiszen Losoncon is várakozáson felüli szép eredményeket ért el. Ha a kis Finn nép letudta rázni magáról a legsúlyosabb igát, a magyar nem hitványabb, le fogja tudni rázni a magyar is. Dr. Hollós d. u. 4 órakor is tartott előadást az „Első NÓ^rádmegyei Antialkoholista Liga“ gyűlésén, hol szép számú hallgatóság előtt másfél órán keresztül fejtegette általános élénk érdeklődés között a küzdelem módozatait. A kik Dr. Hollós előadását hallgatták, páratlan élvezetben részesültek, melyet nem egyhamar fognak elfelpitepi. Dr. Herz Sándor. Színészetünk. Csütörtökön, 30-án Tábori Fridát jutalomjátékán köszöntötte telt ház, hü közönsége. Az ünnepelt művésznő biztos kézzel választotta jutalomjátékának egyik leghatásosabb szerepét, a „Babát“, melyben alkalma nyílik bőséges tempera-Anna is közelebb lépett. Az arca sápadtabb volt, mint rendesen és hangja reszketett, mikor beszélni kezdett. — Margit még csak egy tapasztalatlan gyermek. de ön férfi és magának tudnia kellett volna, hogy ez a lépés, a melyet megkockáztatott, legalább is könnyelmű, ha nem . . . — Bocsásson meg kisasszony, de nem bírtam 'volna addig elutazni, míg az én kincsemtől el nem búcsúztam, inig legalább egyszer nem öleltem magamhoz. Hiszen oly messzire utazom. A fiú odalépett a leányhoz "és szőke fejecskéjét két kezébe fogva, hosszú, forró csókot nyomott az ajkára. A leány hangtalanul odaesett a fiú mellére. — Nos, most hát isten veled, édesem - Isten veled 1 — Isten önnel kisasszony ! Anna kezet szorított a festővel és tompa, színtelen hangon mondta — Isten önnel! Még egy hosszú kézszoritás és az ajtó bezárult mögötte. Margit sírva borult Anna nyakába és állta az ölelést hidegen, halványan. De mikor Margit csöndesen átment a hálószobába, a szép halovány leány csak oda esett a szőnyegre az előtt a pálmagrupp előtt, dús sötét haja ráborult az arcára és a karcsú, gyönyörű test ott vonaglott a földön nehéz, hangtalan zokogásban s nagy időbe telt, mig felszakadt melléből törten, fuldokolva: — Most aludt ki hát a fény — nekem. mentumát pazarul ragyogtatni. A bábu merevségéből ki-kiszabaduló mozgékonyság egyre jobban érezteti az elevenséget, ez a darabnak legmüvészibb fogása, hatásának egyik titka, amit Tábori pompásan meg is éreztetett a közönséggel. Mellette époly művészi öntudatossággal és közvetlen bájjal állotta meg helyét szerepbeli párja, Kassai Rózsika, ki Lancelot noviciust játszotta. Finom ízlésre vall, hogy a végső nász-szobai jelenetet nem a karzatnak aknázta ki, pedig hatá sósságából semmit is el nem ejtett. Hilárius mestert Kertész Sándor adta, igen jól állva meg a helyét. A két öreg márki szerepében Szalóky és Palásthy derült humoru jeleneteket adtak a közönségnek. Várady s a többi szerzetesek is jól alakítottak, az előadás egész menete eleven volt. Az ünnepelt művésznőt a közönség hálás tapssal és bő virágszürettel vallotta kedvencének. Pénteken, 1-én „Az édes teher“ került színre. Heltainak e könnyed énekes vigjátéka tulajdonképen nyári színpadok igénytelen mulattatójának készült, de oly pompás könnyed szatirárér is csörgedezik benne, olyan kedves izü jelenetei is vannak, hogy sokkal hosszabb életű lesz, mint a hasonló Feld-féle darabok. A magyar mulatozást, ami szeretetreméltó nemzeti szinitsködésünket, fölületességünket, szájasságunkat és kedérségünket néha valóságos Aristophanesi humorral rajzolja meg. Általában igen könnyeden folyó, sikerült menetű volt az egész darab előadása. A főszereplők, Magas és Fekete R. szeretetreméltó kedvességgel adták a minden komoly roszindulat nélkül folyton veszekedő házasokat. Talán még egy kis könnyelmű bóhémséget is lehetett volna alakításukba önteni. H. Serfőzy E. minden kritikán fölüli pompás anyós volt. Szalóky elemében érezte magát a Pakrác Tóni alakításában, teljesen nekivalo szerep, teljesen jól megjátszva. Jó volt Kertész is, Palásthy is, ki kivált a „jó az asszony, ha nincs“ darabjával ért el sok tapsot. Még külön is pompásan kivált Tábori Frida Babér Böskéje, babért érdemel a kültelki facér primadonna vérbeli alakításával. A mulatás jelenetei voltak az egész darabnak legkiválóbban sikerült részei. Szornbaton, 2-án a nemrégi keletű „Erdészleány“ Bvelibindernek mérsékelt romantikáju és szentimentálizmusu darabja volt színpadunkon. A darab szövésében van valami német nehézkesség, a zenei elemek is nehézkesen illeszthetők a félkomoly-félkönnyed cselekménybe, a romantikum modernül van kezelve, végeredményében a darab drámai része nagyon bizonytalan hatású. Az egészből legfölényesebben és pedig művészi fölénnyel, Magas Béla alakítása emelkedett ki. Olyan teljesen abszolút színvonalon álló nemes alakítás volt, mint pl. Fekete R.-é a „Virraszt szerelemében. Kriszta szerepét Tábori Frida igen sikerültén adta, énekszámai sokat elevenítettek az operett drámai részein. A többi szerepek nem olyan há'ásak. A szereplők egyébként ezekben is jól megállták helyüket. Vasárnap, d. u. „Ocskay brigadéros“ került alő mérsékelt helyáru előadásban, főleg az ifjúság számára. Este Leon Viktornak tarka jelenetekben bővelkedő operettje: „Az elvált asszony“ került színre telt nézőtér előtt. Az összjátékon ezúttal is megérződött a rendezettség hiánya. A címszerep alakitója Sz. Pozsonyi Lenke jobb darabhoz méltó rutinnal játszotta meg szerepét. Ügyesen alakított Scop hálókocsi-kalauz szerepében Palásthy Sándor s egészséges humorával és sikerült apró mókáival mindvégig magához kötötte a közönséget. Talentumos színésznek bizonyult Kertész Sándor is -a szavazó biró alakításában s művészi készséggel játszott A szakértő professorok (Polgár és Sebestyén) szerepaorükben túlságosan módorosoknak bizonyultak. A többi szereplő ki jó, ki rossz kedvvel játszotta kisebb-nagyobb szerepét s a darabtól kilengő apathiát szinte csodálatos buzgósággal igyekezett átplántálni a közönségre is. Hétfőn, 4-én Földes Imrének „Császár katonái“ cimü színmüve a legtöbb ünnepnapinál is tömöttebb házat hozott össze, ami a hétfői ünnepen kívül a jutalomjátékát játszó s közkedvelt M igas-pár vonzó egyéniségének tulajdonítható. Földes Imre e szép sikert ért s állandó aktualitásu darabjában a nemzeti jogaiért küzdő magyar polgárság eszméinek a merev gondolkodású katonai tisztikar cs szárias szellemével való összeütközését mutatja be sok szellemességgel, bár néhol színpadi frázisokkal is, ami értékét kissé csökkenti ugyan, de népszerűségét növeli a laikus közönség szemében. Előadása valóban nagy hatást ért el most is, de magához a játékhoz sok szó fér. Magasék igazán magas színvonalú játékot produkáltak Joász főhadnagy illetve Karádi Erzsiké szerepében. Jól esett Magasnak természetes modora s egyszerű, szinte tompított művészi játéka, valamint Fekete Rózsi őszinte, könnyed, biztos föllépése, pl. az első fölvonásban. A többiek valahogy nem tudtak eléggé belémelegedni játékukba, melyen nagyon meglátszot a színpad himpora s ezt egyre jobban lehetett érezni a darab vége felé. Jó volt néhol Szakács, ügyes Parlagi és Szalóki, de az elsőtől többet vártunk. Kedden, október 5-én a népszerű komikusnak, Szalókynak jutalomjátékául „Gül Baba“ került színre. Talán választhatott volna Szalóky még hálásabb szerepű darabot is, bár elismerjük, hogy itt isigen kedves, szeretetreméló Mujkó alakítást nyújtott. Ami az egész darab előadását általánosságban illeti, félreismerhetetlen volt rajta a lelkiismeretes próbák, betanulás, az összejátszás nagyfokú hiánya. Pedig még a legegyszerűbb szerkezetű darabokat sem lehet ismétlő-próbák nélkül előrántani, a közönség igy mindenik este azt érzi, hogy jóakaratuan beugrott. Váradi egészen lélektelen volt, Leila (Pozsonyi L.) csak félig. Gábor diáknak (Tábori Frida) szerencsére még beidegzetten emlékezetében volt a szerepe, de az énekében ezúttal neki is kevesebb volt az élet lélek, tán zavarta őt is a gyönge összejáték. Zulejka groteszk szerepét jól kiaknázta Halasiné. Maga Gül Baba Kertész S. volt, itt-ott, pl. a nagy rózsatépő jelenetnél neki bódult s neki-neki lendült. Két csekélységre óhajtjuk még ezúttal a játszókat kérni: Leilát ne ejtsék osztrákul Lájlának, a komikus szereplők pedig ne igyekezzenek egyegy főjelenettől a figyelmet túlságosan magukhoz ragadni a darab egységessége érdekében. Felhívás Mikszáth Kálmán tisztelőihez. Mikszáth Kálmán ezidén tölti be irói munkásságának negyvenedik esztendejét. Irodalmunknak ez az örömünnepe közéletünknek hányatott napjaiban virradt reánk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében. Ennek a szellemi erőnek egyik legkiválóbb példája és legfényesebb képviselője Mikszáth. Költészetének szeretete, megbecsülése, elismerése tegyen bizonyságot róla, hogy a magunkénak is érezzük azt az erőt, amely e gazdag pálya sugallója, hogy mi is részesei vagyunk. Ami nemzetünk lelkében, képzeletében és érzésében meleg és derűs, igazszavu és szeretetreméltó, hűséges és biztató: ott ragyog költészetében. Tréfálva itél, évödve vigasztal, borongva gyönyörködtet, mesélve jövendői. E költészetnél mi sem tárja föl gazdagabban és elevenebben korunk magyar lelkét; mi sem erősiti jobban ideheza önmagunkban való méltó bizalmunkat; mi sem terjeszti messzebb idegenbe jogunkat a megbecsültetésre. Köszönjük meg neki; köszönje meg egész nemzetünk. Amint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nemzetünké maradjon : fejezzük ki iránta hálánkat azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsiny darabját, melyet az ő eleinek, apáinak verejtéke öntözött, ajándékozzuk vissza neki Még pedig akként, hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát. Legjava munkáinak harminc kötetét (20 kötésben), a költő saját szerkesztésében, rendezzük sajtó alá: egész regényköltészetünknek egyik legkiválóbb és legbecsesebb gyűjteményét. Árát sokkal kisebbre szabtuk a régi kiadásokénál, mindössze 80 koronára (20 díszes kötésben 120 korona). A előfizetések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele pedig a nagy írónak szánt nemzeti ajándékra jut Kétezerötszáz előfizető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar miveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar észhez és a magyar szívhez fordulunk. Akiben ereje él, lángja ég: egyesek, intézetek, testületek, hatóságok támogassanak bennünket. Ékesitsünk fel minden magyar könyvtárt, minden magyar könyvtárnak ezzel a diszével : Mikszáth Kálmán munkáinak jubiláns kiadásával. Nemcsak a legméltóbb koszorút fonjuk igy, hanem a nemzetnek legbiztosabban termő magot hintünk, Budapest, 1909. szeptember havában. A Mikszáth-jubileum bizottsága.
