Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-28 / 9. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: Negyedévre 2 kor. ' Egy petitsor tere 10 fill. sí A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ‘g???.:-*/ j Egyes szám ára 20 fii, j HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. j| II. évfolyam. 9. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. február 28. A nagy magyar ugar. Harmadik közlemény. Megszoktuk Németországot, mint a nagy germán, helyesebben teuton-világ elismert és csodált vezérét, bámulattal szemlélni. Mi magyarok itt elparlagosodott ugarunkon a német kultúra mostoha gyámsága alatt tengődve, ezt az egyetlen lételünkre törő halálos ellenségünket saját erőnkkel és vérünkkel tetemesen táplálva, azt hisszük, hogy a dán, svéd, norvég, holland nemzetek annyira hasonló, mert szintén teutonnyelvüket, külön műveltségüket és irodalmukat, szokásaikat csak némi helyi hiúságból saját külön használatukra tartják föl és nemzeti egyéniségüket külön állami létük mellett is mintegy a nagy német néptenger egyes békés öbleinek tekintik. Azt hisszük, hogy náluk is azon germán bámulat, német nyelvmánia, német irodalomkultusz uralkodik, aminő minálunk. Hogy a dánok közt lehet valamelyes németgyülölet, azt némileg sejtjük visszaemlékezve a Poroszországgal vívott véres harcaikra, de hogy ez a németgyülölet általános, magukban ezen kisebb teuton-népek lelkében gyökerező legyen, azt nem igen gondoljuk. Pedig úgy van. Ő benne, a németben ismerik föl úgy nemzeti, mint állami önállóságuknak egyetlen veszélyeztetőjét. És igazuk van. A svédeknek elég terük van a terjeszkedésre, otthon a dánoknak és főleg a hollandoknak nagy gyarmataik vannak és értenek azoknak békés használatához. Régi időből megtakarított tőkéikkel kereskedve, békés nemzeti életet élnek és a nagy német császártól mint békerontótói félnek. Valóban van is okuk reá. Németország népessége jelenleg elérte azt a határt, amelyen saját őstermelése és ipara egymást támogatva ezen népet a megszokott módon állandóan föntarthatja. De ezen népesség folytonosan és állandóan szaporodik és életigényei ijesztő mértékben növekesznek, amit veresége dacára is még mindig erős szocialista törekvései világosan mutatnak. A kis és törpe birtok náluk már is túlsúlyban van, nem mint nálunk, ahol még a legtermékenyebb síkságainkon is mértföldekre terjednek a hitbizományos latifundiumok, és éppen a legtisztább magyar nép terjedésének, sőt megkétszeresedésének helyet adhatnának. A németeknél a népesedés visszaélésszerű korlátozása, amely átka a franciának és amely gyakorlat már, sajnos, nálunk is terjed, éppen nem szokásos, népe tehát továbbra is szaporodni fog és már is kénytelen iparának új területeket teremteni, hogy szaporodó népét eltarthassa. A védvámos irányzat egyenesen reákényszeríti, hogy gyarmatokról kell gondoskodnia. Ezért volt a khinai kaland, amelyből a császár foglyokat nem kívánt, ezért kellett tengerészetét erősítenie minden áron, ezért kellett belemennie a legkétségbeesettebb harcba erős politikai pártokkal. Egyelőre győzött a császár és a gyarmathódítás tovább mehet, de ez mind hiábavaló lesz, mert a német szellem nem képes gyarmatosítani. A többi teuton-népeknek ez a kiváló tulajdonsága éppen a németben, úgy látszik, teljesen hiányzik, ami bizonyára az autonómia iránt való teljes érzéketlenségükkel függ össze, ami éppen a többi teutonok, főleg az angoloknak alapjellemvonása. Afrikai gyarmatainak kezelése folytonos harcokkal és állandó közgazdasági veszteséggel jár. Régibb kísérletei egytől-egyig nem sikerültek. Fölfedező utazói más népeknek törtek utat, kelet-afrikai birtokaik is előreláthatólag angol befolyás alá kerülnek. Amerikában az Egyesült Államokban nagy számban vannak, sőt p. o. Wisconsinban a többség az övék, még sem voltak sehol képesek németségüket érvényre juttatni, mert nincsen német császári hadsereg és bürokrácia a hátuk megett. A császár kabátja nélkül védtelenek, mint a házát vesztett csiga és a kormányrendeletek nélkül, mint az iránytűt vesztett hajós, a legelső kínálkozó hatalom kikötőjébe sietnek és ott meghunyászkodnak. Csak egy helyen veszedelmesek, ahol szomszédok, ahol fegyveresen bevonulhatnak. Szegény magyar ugar, melyen az osztrák császár tilalma nem engedi a nemzeti állam kiépülését, nem engedi a nemzet gazdászati haladás természetes fejlődését, amely most is idegen ipart tart fenn, amelyen még gazdasági ipar sem fejlődhetik éppen a császári hatalommal föntartott közös vámterület és számtalan kormányzati intézkedés miatt, amelyen még a földmivelés sem válhatik belterjessé, mert hiszen gazdasági virágzó ipar nélkül belterjes gazdaságról beszélni is nevetséges; te ugyan mostoha sorsra kerültél magyar ugar. Itt, ahol csupán a belterjesebb földmivelésből, csupán gazdasági ipar mellett kétszer annyi nép élhetne, mint amennyi Németországban a jelenlegi népességi viszonyok mellett aránylag megél, és ahelyett a nép kivándorol! Mert sem bel-, sem külterjesen nem terjeszkedhetik, igényei pedig a szomszédoké szerint növekszik, mert ezek ellen nincsen védvám, és nem is kívánatos, csak a nemzetgazdászati fejlődés is lépést tarthatna véle. Szegény magyar hazám kizsarolt, parlagosodó ugarja, milyen kitűnő talaj leszel gyéren lézengő lakosságoddal a túltengő népességű, mindenütt csalódott és részben kiebrudalt, vasgyűrűvel körülvett németségnek, amely élni és jól élni akar. Hiszen ide bevonulhat akár gyalogszerrel is egész hadseregével, itt nem talál nyugat-afrikai hererókát és törpe bushmeneket, akik azonban mérges nyilakkal lőnek és örökre meggyülölik a németi, mihelyt megismerik, itt művelt magyar. talál, akik ékes német nyelven haptákban fogadják, főleg ha „rezervisták“; és ki nem rezervista mai nap aggastyán koráig ? Igen, művelt magyarokat fognak itten találni, hiszen alig pár éve a magyar országgyűlésen Fejérváry dicsőséges osztrák generális, mellékesen magyar honvédelmi miniszter valami katonai nyelvkérdés alkalmából kinyilatkoztatta, hogy hiszen úgyis minden művelt magyar ember tud németül. Hihetetlen, de igaz, hogy nem volt ottan senki jelen, aki ezért rendreutasította volna. Nem volt ott senki, aki érezte volna ennek a kijelentésnek mélységes szégyenét. A magyar műveltségnek, a nemzeti és állami önállóságnak lekicsinylő, lealázó, meggyalázó voltát! Idegen nyelvet tanulni szükséges és dicséretes dolog, majdnem minden országnak nyelvét, ahol ifjú koromban megfordultam, legalább utazásomhoz szükséges mértékig megtanultam; minden külföldivel, akivel dolgom van, szeretek a maga nyelvén beszélni, ha tehetem, de hogy egy egész nemzet egy más élő nemzetnek nyelvét mint műveltségéhez tartozó sine qua nont, mint annak föltételét tekintse, azt kötelezővé tegye, az egyszerűen világos elismerése annak, hogy saját műveltségét nemcsak alsórendűnek ismeri, de magát annak az idegennek gyámsága alá helyezi, erősödését, kifejlődését tisztán annak akaratától, szeszélyétől függővé teszi. Útját vágja önmaga szabad fejlődésének, mert ezzel a szörnyűséges önlealázással megnehezíti más idegen nyelvek alapos tanulását és ezzel más idegen népekkel való üdvös érintkezés kísérletezését és könnyű fentartását, kiterjesztését. Kivételes tehetség az, aki két idegen nyelvet képes teljes szóbőséggel, a hibátlan beszéd és írásképességével elsajátítani, tehát nálunk a nyugati nagy népekkel, az angollal és franciával, a túltengeri kereskedelemmel való közvetlen érintkezésnek útjába ezáltal a német kényszer által óriási akadályokat gördítünk. Innét van az, hogy Románia, Bulgária, Szerbia eléggé ismerősek nyugaton, addig Magyarországról nem sokat tudnak. Tüneményszerű, nagy lángeszű férfiak, egy Kossuth Lajos 49-ben, egy Apponyi Albert napjainkban egyéniségük nagyságával, bámulatos nyelvbeli készségükkel, a szónoklat művészetének erejével egy-egy időre tudomást vétetnek a nemzetről, de azért a Nyugat köztudatában mégis csak exotikus hírű marad az, mert sehol sincsenek vele, magával az átlag magyarral közvetlen szellemi vagy üzleti összeköttetésben, állandó közvetlen viszonyban. Persze nem, mert ez az átlag magyar olyan szörnyen művelt, hogy első elkerülhetlen kötelességének ismeri magára venni mindenekelőtt a német műveltség és nyelv teljes terhét és azután nincs ereje többet magával cipelni, ezzel fölvette a német jármát is. Húzza is azt keservesen.
