Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-06-06 / 23. szám
Tösonczi újság Előfizetési ára: PO ITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill.- ! eS,,;: 8 : ' A LOSONCZ! FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT y-::*.' I ■ ij^Egyes szám ára20 fii jj HIVATALOS KÖZLÖNYE. I jutányosabb. jj II. évfolyam. 23. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. junius 6. Választó polgárok! A balassagyarmati központi választmány képviselőválasztás napjául f. hó 10-ik napját (hétfő) tűzte ki. Tisztelettel felhívunk benneteket, hogy e napon a választás színhelyén megjelenjetek, és feledve immár minden személyi tekintetet, szavazatotokat a függetlenségi és 48-as eszmék kipróbált és régi harcosára, Beniczky Árpádra adjátok le. A választási eljárás d. e. V2 9 órakor kezdődik. A losonczi függetlenségi és 48-as Kossuth párt végrehajtó bizottsága. Negyven év. (rr). Harangzúgás, hálaadó istentiszteletek ájtatos zsolozsmái fogják hirdetni junius 8-án, hogy immár negyven éve annak, hogy Budán 1. Ferencz József magyar király Szent István koronáját ünnepélyesen fejére tétette. Törvényeink értelmében ez aktus adta meg neki az apostoli címet és ezzel vált birtokosává azon eminens felségjogoknak, melyeket jogszerűen csak koronázott király gyakorolhat, miután a királyi hitlevelet kiadta, és az alkotmányra az esküt letette. Azóta ünnepe junius 8-ik napja az országnak. S mint azelőtt, most is bizonyára el fog hangzani templomokban, iskolákban és banketteken, hogy Árpád és vitéz hadai által megszerzett és ezer éven át oly sok véráldozattal fentartott haza mily rohamosan tökéletesbbül, fejlődik és virágzik a legalkotmányosabb magyar feledelem bölcsességes országlása folytán, kinek dicsőséges uralkodása alatt e szerencsétlen ország alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése mindig biztosítva volt és van. S fog szállani az ima az egek urához, hogy az országszerte megnyilvánuló hódolat és tisztelet eredményezze a magyar királynak bizalmát a magyar nép hűsége és ősi erénye s királyi hajlandóságát jogos törekvése és követelése iránt. Vájjon kegyesebb lesz-e az Úr, kihez az ima száll ezután, mint eddig ? Mi is együtt örülönk az örvendőkkel, magasztalva a Gondviselést, hogy királyunk magas kora s a sors rettenetes csapásai dacára lelkiismeretesen és véghetetlen bölcsességgel gondoskodik az Isten kegyelméből reá bízott magyar haza üdvéről; a mi imánk is felszáll a többi hálaadókéval a mennyei Atyához, hogy áldja, óvja a mi kegyes öreg királyunkat, s adjon neki még sok örömteljes esztendőt . .. Nem tehetünk róla, de a mi lelkünket ez ünnepelés előkészületeiben mégis valami nyomasztó, nehéz érzés hatja át. Tekintetünk visszaszáll az elmúlt másfél év eseményeire. Akkor, amidőn a nemzet választottjai kerültek az ország kormányának élére, elképzeltük, mennyi dicső terv, mennyi jogos kivánalom fog majd megvalósulni. S ezen vágyak, tervek, remények megsemmisülve, összetörve látszanak lenni. Akkor, midőn Kossuth s vele a 48-as politikai programm kormányképes lett, bizony másképén rajzoltuk volna ki ezt a junius 8-ikát. Akkor azt hittük, hogy ezen a napon csakugyan nemzeti ünnepünk lesz, melyen hazafias örömmel és lelkesedéssel tüntethetünk megujhodott alkotmányunk mellett, a nemzet és királya között létrejött teljes és tökéletes érzelmi harmóniában. S még sem történt így. Ez a rég várt és megjönni látszott harmónia — úgy véljük — még mindig nem jött létre. így érezzük mi, mert a jelenségek ezen szomorú igazság mellett szóllanak. Úgy érezzük, sötét árnyként ott lebeg közöttünk és a trón között a Habsburgok hagyományos gyanakvó bizalmatlansága, mely nem engedi, hogy sokszor megtépett alkotmányunkat uj védbástyákkal övezzük körül. Nem bízik a magyar király magyar nemzetében, s a trónbeszédben Ígért reformok megvalósítása ellenében már eleve tiltakozó vétójával élt A mostani kormánynak feladata mint azt a trónbeszéd körvonalazta — Ausztriával a kereskedelmi és vámszerződést megkötni, a választókerületek uj beosztása mellett az uj választói jogról szóló törvényt létrehozni, s ezenkívül sok száz intézkedést kell tennie az önálló gazdasági berendezkedéshez is. De a múltak példáin okulva, a kormánynak az alkotmány sérthetetlenségéről is kell intézkedéseket tennie. S ez a pont T X R C A. A végzet. Irta: Fehér Jenő. A Losonczi Újság« eredeti tárcája. Négyen ültünk, fiatalemberek Lénárd barátom társalgójában. Az imént elköltött pazar ebéd után kényelmesen mélyedtünk bele a ruganyos borszékekbe és fekete kávénkat szürcsölgetve, isteni gondtalansággal eregettük a levegőbe a szivarfüstöt. Közbe beszélgettünk is. Természetesen az asszonyokról. Mi egyébről is beszélhetne négy legényember, akik közül a legidősebb harminc három, a legfiatalabb huszonnyolc éves. Azután meg az asszonyhistóriák, amellett, hogy izgatok, rendkívül változatosak is. Persze, az ilyen elbeszéléseknél gyakran a fantáziánkat is segítségül hívjuk, mert csak úgy tudjuk a történetkét kellő érdekességgel felruházni. A beszéd for t Pál vette fel, akit fiatalos, tejfehér arcáért, naivul csodálkozó nagy szemeiért Bébének hívtunk. — Asszonyokat csábítani, azt tudtok valamennyien, — monda tréfás szemrehányással, — de melyiktek mondhatja el magáról, hogy visszarántott egy asszonyt az örvény széléről az utolsó pillanatban, akkor, amikor bűnös szerelmében már lehunyta a szemeit, hogy a csábító mélységbe ugorjék. Aki ilyet elmondhat magáról, — szólt mosolyogva Sándor, — bizonyára csak egy lehet közöttünk, és ez te vagy, Bébé. Bébé önérzetében pödörte meg vékony szőke bajuszát, Tudjátok, — mondá, — nem vindikálhatom az érdemet egészen magamnak. Két hatalmas segítő társam is volt: a véletlen és a babona. — Halljuk hát, — nógattuk valamennyien Bébét, — a történet érdekesnek ígérkezik, és ha nem köt a diszkréció . . . — Oh, a neveket el kell hallgatnom. A becsületszavam köt. Különben, azt hiszem, a szereplőket úgy sem ismeritek, s igy a nevek teljesen irrrelevánsok. Halljátok hát! Nemrégiben nehány napi szabadságot kaptam, — kezdé elbeszélését Bébé — s minthogy — tudomástok szerint — szenvedélyes turista vagyok, egyenest a Tátrába mentem. Az első stációm Csorbató volt, ez a vadregényes, gyönyörű hely, ahonnét bő alkalma nyílik a hegymászónak szenvedélye kielégítésére. Csorbatón csak egy éjszakát töltöttem, s másnap már kora hajnalban útnak indultam Széplak felé. Az idő borús volt. Köröskörül, a hegyek ormán sűrű felhők ültek és halk eső szitált; távol egy lelket se láttam. Mintegy másfél órai gyaloglás után azonban a felhők szétfoszlottak, a nap kisütött és én akadálytalanul merülhettem el a táj szépségeinek szemléletébe. Az országút melletti ösvényen ballagtam s a vidék minden poézise mellett is élvezettel gondoltam a széplaki vendéglőre, amely hivatva lesz korgással jelentkező gyomromat is kielégíteni, r Egyszerre közeledő lovak csengőit hallottam. Hátra tekintettem. Hintó közeledett. Bérelt kocsi volt, köröskörül nyitott, csak a tetején volt valami rojtos szürke vászon, hogy a napsütés ellen védje az utast. Megállottám. A hintó egyre közeledett. Már tisztán láttam. Magános nő ült benne. Fiatal volt és szép. Termetét szürke porköpenyeg takarta, de karcsúságát elrejteni nem bírta. Fekete hajából egy-két fürt a homlokára hullott. Futólag rám nézett, de csak egy pillanatra, mert a, kocsi elrobogott mellettem. Hirtelen erősebb szellő suhanj végig a tájon. A váratlan szélroham egy kis fehér lapot sodort le a kocsiról, amely mintegy ötven lépésnyire volt már tőlem. Utána akartam kiáltani, mert a nő nem látszott észrevenni a veszteséget. De azután azt gondoltam, hátha szándékosan dobta ki a reája nézve talán értéktelenné vált papírlapot ? Közben a csengők mindjobban eltávolodtak, mármár alig hallottam őket, míg végre egy fordulónál a hintó is eltűnt a szemeim elől. A fehér papírlap ott feküdt a homokban. Fölvettem. Képes levelezőlap volt. Föl is volt már bélyegezve s az ismeretlen hölgy, úgy látszik, a legközelebbi postaállomáson föl akarta adni. — Elolvastad ? — Kérdé Sándor, aki a történetet feszült figyelemmel hallgatta. El, — mondá Bébé. Kinek volt címezve ? — Kérdeztem én. Hiszen hallottad, — szólt közbe Lénárd, hogy a neveket nem árulhatja el. — Kár, — mondá Sándor, — ez sokat levon a történet érdekességéből, sőt — tette hozzá ironikusan — még a hitelességéből is. — Sajnálom, —• szólt Bébé, — még ez a megjegyzésed sem oldhat fel a becsületszavam alól. — De hát kinek kötötted le annyira a becsületedet ? Annak a hölgynek. Tehát megismerkedtél vele ? Kérlek, — mondá Lénárd, — ne szakítsd félbe Bébét. Halljuk tovább ! — Tehát — folytatá Bébé — a levelezőlapot elolvastam. Hogy kinek volt címezve ? Mondjuk, hogy X. úrnak, a hölgyet pedig nevezzük egyszerűen Y. asszonynak. A levelezőlapon, amely
