Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-13 / 51. szám
LOSONCZI ÚJSÁG I Előfizetési ára : POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hi,d«ís.k. Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. síi a LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT s Többszöri hirdetés Egyes szám ára 20fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. | jutányosabb. í. évfolyam. 51. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. december 13. Iparteremtés. (r.) Küszöbéhez jutottunk annak az időnek, mely reményttámaszt bennünk megvalósulása iránt sok oly tervnek és kívánalomnak, mely után oly régóta sóhajtozánk. Örvendetes jelenségül egyelőre csak politikai életünk konszolidálását konstatálhatjuk, mig gazdasági életünk sötét színeket mutat. Az ország iparos, kereskedő és gazdaközönségének az existenciája sok tekintetben fenyegetve van. Ha körültekintünk, sok olyan jelenségeket tapasztalhatunk, melyet kell, hogy a leggondosabb megfigyelésben részesitessenek, hogy annál jobban sikeressé tétessék a védekezés. A múlt év bő istenáldása kitűnő terméssel áldotta meg az országot, s ennek még nincsenek meg a kellő eredményei, mert egyrészről az értékesítés nagyon kedvezőtlen, másrészt az életnek összes szükségletei megdrágultak. Ezen jelenség a nagy munkáshiánynyal hozható összeköttetésbe, melyet egyrészt a munkáskezeknek ijesztő mérvben Amerikába történő kivándorlása, másrészt a rendszeres izgatások idéznek elő, mely utóbbinak ezenkívül sajnos következménye, hogy úgy a mezőgazdasági, mint az ipari munkások és munkaadók közötti jó egyetértés megzavartatván, valóságos anarchia jött létre. És ami a legmegdöbbentőbb, az izgatok lelkiismerete és az elámítottak tömege nem igen törődik a nemzeti szempontokkal, s nem veszi tekintetbe, hogy a tervszerű hajsza gazdasági életünkkel egyetemben nemzeti létünk alapjait is gyengíti. Nemzeti kormányunk tudatában ezen veszélyeknek, a rendszabályok egész tömegét léptette életbe. De miután a betegségnek csak óvóeszközei a továbbélhetés feltételeinek biztosítékát nem képezhetik, gondja van a kormánynak arra is, hogy helyes politikájával a haladás útjait készítse elő. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter iparfejlesztést célzó törvénye bizonyára el fogja az óhajtott célt érni. Jelen körülményeink között kétségtelen, hogy iparunk fejlesztése, hazai iparvállalatok, gyárak létesítése, többé nem olyan «kívánatos» valami, hanem egyenesen nemzeti existenciális érdek. A fejlett ipar, fejlett kereskedelmet, vagyonosodást, erőt jelent, mely javakból az országnak, sajnos, csak izelitö adatott, pedig a műveltség és kultúra sem fejlődhetik igazán bizonyos anyagi jólét nélkül. Igaz, hogy iparunk csak gazdasági önállóságunk megteremtésével fejlődhetik ki igazán, de mig annak ideje elkövetkezik, számot vetve helyzetünkkel, nem szabad könnyedén venni az előkészítő munkálatokat. Iparunk gyermekkorát éli, csak kezdetén vagyunk a nagy eszköz létrehozásának, mely hivatva lesz az erős, nemzeti magyar birodalom megalkotásán munkálni. S ha egyrészt sajnálattal kell is elismernünk ezen még mindig tartó gyermekkort, másrészt a kezdet megadja a lehetőséget úgy formálni, úgy kovácsolni az eszközt, hogy az a végcél elérésére, a nagy mű létrehozására alkalmas legyen. Igaz teljes mértékben azon ellenvetés, hogy a magyar földnépet, a magyar birtokos osztályt nehéz az ipar számára megnyerni. Mezőgazdasági á lam a mi hazánk, s hogy mindeddig az maradt, ennek okát nem egyedül hazánk történetében, a folytonos harcokban kell keresni, hanem a föld népének faji sajátságaiban is, mely jobban hajlik a szabad, független foglalkozást nyújtó mezőgazdaság felé, mint a lekötött, zárkózott ipari, különösen gyáripari munka felé. És bár a múlt mostoha viszonyai mellett is megmutatta a magyar nép, hogy van magyar kéz, erő és tehetség az ipari alkotásokra is, de a magyar nép zöme földéhségben szenved, vágyódása a föld után kiirthatatlan. Ezzel forrasztja össze családi életét, tűzhelye örömeit, a szülőföld, a haza szeretetét. Egész faji léte, függetlenségi érzete ezzel függ össze. Ez az érzés pedig a nemzet erkölcsi tőkéje, melyet megbolygatni csak a legnagyobb óvatossággal szabad. De másrészt, ha a kivándorlás statisztikáját nézzük, szinte hihetetlennek találjuk azoknak óriási számát, kik a legegyszerűbb ipari munkák végzése céljából, hazánkból a külföldre vándorolnak. S e jelenség nem-e arra kell, hogy figyelmeztesse kormányférfiainkat, hogy aggodalommal nézzék e szörnyű veszteséget, s hogy feladatul tűzzék ki maguknak megtartani ezt az erőt, s megakadályozni a kivándorlást azáltal, hogy tér nyíljék a munkáskéznek előállítani mindazt, amie'rt az idegennek adózunk? Ha vizsgálat tárgyává tesszük hazánk geografikus tagozódását, úgy kétségtelennek bizonyúl, hogy a kormány iparfejlesztési és iparteremtési akciója kell, hogy leginkább a Hegyvidékekre összpontosuljon. Az Alföld maradjon meg a nemzeti sajátságot megtartó, fajmagyarságot nevelő, kalászttermő rónának, melynek őstiszta levegőjét a gyári füst ne rontsa meg, hol a falu a tanyavilág erkölcse, ősereje, mindenkor magját, zömét tegye a nemzeti faji erőnek, melyből a többi szerv táplálkozik, s melyet istápolni mindenkor elsőrendű nemzeti érdek marad. De a gyáritelepek is őrtálló bástyái legyenek a végeken a magyarságnak, és berendezkedésüknek, üzemüknek alkalmazkodni kell faji sajátságainkhoz. Az egyeseknek és közületeknek megadandó a mód, hogy ily irányban részesei lehessenek az önálló, egységes, nemzeti állam kiépítésének. De maguk az érdekeltek is törekedjenek és ne várjanak felülről segítséget ott, hol maguk is hathatósan működhetnek. Városunk úgy geográfiái, mint nemzetiségi elhelyezésénél fogva hivatva van a nemzeti fejlődésnek egyik tevékeny munkásává, a nemzeti eszméknek őrállójává lenni. Jogcíme van állami kedvezményre, mert saját erejéből nem felelhet meg kellőképpen missiójának. Társadalmi életünk egyik rokonszenves tagja nézetének megvalósulását tartanok első lépésnek a gazdasági és nemzeti akció előkészítéséhez, s ez az volna, hogy a Losonczon újonnan építendő házak adómentessége a mostani 12 év helyett 25—30 évig tartson. E terv megvalósulásának következményei szembetűnők. Az építkezési kedv fellendülését eredményezné (úgyis valóságos ínség van városunkban lakások dolgában), s ezzel együtt járna a lakosság szaporodása, az ipar erősebb fellendülése. Egyenesen elsőrendű állami érdek, hogy a nemzetiségek és a magyarság határán fekvő Losoncz városa gazdag és erős legyen, s nem kételkedünk, hogy a kellően megokolt kérelem elől nem fog elzárkózni a felsőbb hatóság. És az ennek nyomán fellendülő ipar létre fogja hozni, meg fogja szerezni e városnak azt a hatalmas eszközt, melynek birtokában hivatásának megfelelően részt kérhet és vehet az erős magyar nemzeti birodalom kiépítésében. A Polgári Kör választmányi ülése. 1906. december 8-án. A Polgári Kör legutóbb tartott választmányi ülésének lefolyása oly érdekes volt, hogy arról bővebben akarjuk t. olvasóinkat értesíteni. Különösen két pontja volt az ülésnek, amely a nagyközönséget is érinti. így elhatározta a kör választmánya Búlyi János elnöklése mellett, hogy a szokásos szilveszter-esti mulatságot ez évben is megtartja, tekintettel arra, hogy az még minden évben jól sikerült. Egyben megalkotta a vigalmibizottságot, amely hivatva van az estély programmját részletesen kidolgozni, hogy a megjelenő vendégek kellemesen és jól érezzék magukat a Körben. Ezután a Kör választmánya Kimer József titkár helyettesítésére, aki sokfelé van elfoglalva, megválasztotta helyettes titkárrá Zorkóczy Ede tanítóképzői tanárt. Határozatba vették továbbá, hogy a telefont bevezetik a Körbe és hogy gondoskodni fognak arról is, hogy a Kör tagjai számára alkalmas tekepálya létesittessék. Az indiiványok során kiemelkedett Scherer Lajos főgimn. tanár indítványa, amellyel a hazai és különösen a helybeli ipar pártolását és fellendítését célozza. Az indítvány teljes szövegében igy hangzik: Mélyen tisztelt Választmány! Legutoljára tartott választmányi ülésünkön felhívtam volt a t. választmány figyelmét arra, hogy melyek azok a módozatok, amelyek segélyével a magyar és különösen a helyi ipart pártolni és fejleszteni lehetne. Erre vonatkozólag élőszóbeli indítványt is tettem, amelyre — mivel az eszme tetszésre talált — az volt a válasz, hogy indítványomat dolgozzam ki írásban, hogy ezáltal a választmány könnyebben határozhasson felette. E kívánságnak jelen alkalommal eleget óhajtok tenni. Mielőtt azonban tulajdonképeni indítványomra rátérnék, engedtessék meg, hogy megokolhassam azt, mert élőszóval tett indítványom és jelen irá som közt óriási idő van, amely — bár csak nehány hónapra terjed — oly változásokat létesített a politikai és társadalmi életben, hogy akkori indítványom egy része módosítást kíván. Akkor <nem .alkotmányos* kormány vitte az állam ügyét, most a tulipán-mozgalom szülte nemzeti kormány uralkodik. Az leigázni törekedett, ez gazdagítani és függetleníteni óhajt bennünket. Az elsőizben
