Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-13 / 51. szám
tett indítványom oka az elnyomatás elleni hathatósabb védekezés megteremtésére célzott. Most erre szükség nincsen. De azért a magyar és különösen a helyi ipar pártolása most is alkalomszerű, kívánatos, sőt szükséges is és pedig abból az egyszerű okból, hogy annak a kereskedelmi miniszternek, amilyen még miniszteri bársonyszéken nem ült, megkönnyítsük munkálkodását, de egyúttal, hogy ezáltal a magunk helyzetén is lendítsünk valamit. Néni vagyok iparos, de azért a magyar ipar fellendítése a mi érdekünk is, akik mint fogyasztók rá vagyunk utalva iparosaink készítményére, ha hazaárulók nem akarunk lenni azáltal, hogy az iparosaink készíttette kézművek helyett idegent részesítünk előnyben. De mivel egy ember kevés ilyen ipar pártolására vagy magyar ipar fejlesztőbb teremtésére, sőt maga egy kormány sem elegendő erre, ha a társadalom vállvetve nem követi, azért tartom célszerűnek a magyar és különösen a helyi ipar pártolása és fejlesztése kérdését itt a Polgári Körben megvitatni, hogy ezáltal megvitatott eszmék gyakorlati kivitelével mi is, mint egy hathatós szerv, hozzájáruljunk hazánk felvirágoztatásához. Ezek alapján innitványom a következő: 1. Létesítsen a Polgári Kör egy állandó iparpártoló választmányt. Ennek a választmánynak kötelessége állandóan figyelemmel tartani azt, hogy mely hazai beszerzési források kínálkoznak, ahonnan az iparos a szükséges anyagot jóminőségben és jutányos áron kaphassa. E választmány mintegy tanáccsal szolgáljon iparosainknak a nyers anyag bevásárlása körül. E célból állandó összeköttetésben álljon a magyar Védőegyesület vezetésével egyrészt, másrészt kérje be a nyers anyagot előállítóktól az árjegyzékeket, esetleg a mintákat is, amelyek egy erre a célra beállított szekrényben volnának egybegyüjtendök, hogy bármikor könnyű módon iparosaink hozzáférhessenek. 2. Létesítsen a Polgári Kör az Ipartestülettel és Losoncz városával karöltve évenként egy kézműipar-müveket bemutató kiállítást. E kiállításra egybegyüjtendő mindaz, amit losonczi iparosmester, segéd és inas készíteni tud. E kiállítás egyrészt nemes versenye lenne iparosainknak, másrészt közvetlen módon bemutatná azt, hogy mi mindent tudunk jutányosán és jól városunkban is készíteni. A kiállítók közt osztassanak ki elismerő oklevelek és pénzbeli jutalmak. A szükséges pénzösszegek előteremtésére szavazzon meg a Polgári Kör egy bizonyos összeget (2 300 koronát), ezenkívül kérjünk e célra a várostól, az ipartestülettől, a kaszinótól, sőt maga a kereskedelmi minisztérium is bizonyára hajlandó lenne erre a célra évenként bizonyos segélyt nyújtani. A magyar ipar Védőegyesület is ez irányban megkeresendő. Ezenkívül a kiállítás csekély 20—40 fillérnyi belépő-dijjal lenne egybeköttendő oly módon, hogy a belépő-jeggyel a látogató sorsjegyet is kapna, amellyel egyes kiállított dolgokat megvenni és kisorsolni lehetne. Ezáltal kettős cél éretnék el, t. i. eladatnának egyes helyi magyar iparcikkek, ami a készítő előnye lenne, másrészt a kiállításra könnyebben lehetne látogatókat csalogatni, mert a csekély belépő-dij mellett nyerne is esetleg egy-egy hasznos tárgyat. A kiállítás helyiségéül a városháza nagy tanácsterme vagy valamelyik Vigadó erre megfelelő helyisége volna elkérendő a várostól. 3. Létesítsen a Polgári Kör téli szakszerű felolvasásokat, amelyeken szakemberek ismertetnék a maguk iparát, annak történeti múltját és gyakorlati kivitelét. E felolvasások vagy előadások egyrészt továbbképezhetnék iparosainkat, másrészt állandó érdeklődést keltenének a fogyasztó közönség körében. 4. Tétessenek lépések — vagy az'ipartestület vagy a város utján — aziránt, hogy a losonczi iparostanonciskola továbbfejlesztessék, hogy ezáltal iparos ifjúságunk itt helyben továbbképezhesse magát egyrészt, másrészt pedig, hogy a beszüntetett polgári fiúiskola helyére alkalmas levezető csatornája legyen egy ipariskola által amúgy is túllátogatott főgimnáziumunknak. Ez volna szerény indítványom, amelyet a m. t. Választmány elé megvitatás céljából tisztelettel bocsátók. Természetesen e tervek nem volnának egyszerre megvalósitandók, de az, ami pénzbelileg nem oly nehéz, az már az 1907-ik év folyamán életbeléptetendő. Így indítványom első pontja, amely legfeljebb 100 korona költséggel járna; indítványom 2. pontja, amely circa 3—400 koronába kerülne, de ez az összeg igen könnyen lenne előállítható, ha a Polgári Kör, Ipartestület, Losoncz város, a Kaszinó, a kereskedelmi minisztérium és a Magyar Védőegyesület adnának circa 100—100 koronát. Indítványom 3. pontja is köny nyen megvalósítható, ha a Polgári Kör erre a célra alkot egy felolvasást rendező bizottságot, amely állandó programmról gondoskodnék. Közönség is mindig akadna, ha a felolvasások kellő módon nyilvánosságra hozatnának. Természetesen az ilyen felolvasásokon meg kellene engedni, hogy nem polgári köri tagok is résztvehetnek ezeken. Ami a 4. pont megvalósítását illeti, az a legnehezebb, de állandó agitáció és előmunkálat mellett szintén testet ölthet, ha erre a város közönsége is megnyerhető lesz. A kör választmánya elvben elfogadja az indítványt. A 2. és 3. pont részletes megvitatására és megvalósítására két bizottságot küldött ki s igy reményünk lehet, hogy a Polgári Körben nemsokára ismét élvezetes felolvasások lesznek és 1907-ben talán iparműveket bemutató kiállítás is. Mindenesetre dicséretes, hogy a Polgári Kör nemcsak tagjainak kényelméről gondoskodik, de a társadalmat is bizonyos elvek szerint egy bizonyos irányban vezetni is törekszik. És ez igy helyesen is van ! Jelenvolt. Losoncz és a tűzoltóság. (Beküldetett.) Ma már alig találni széles e hazában nemcsak várost, de valamirevaló községet is, amely ne igyekeznék a tűzoltóság nemes és közérdeket szolgáló intézményét sokszor még erejüket megfeszítve is fejleszteni. Annál megdöbbentőbb, hogy inig ez minden helyen igy van, Losonczon ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A régi önkéntes tűzoltóság mint egy álom foszlott széjjel, hogy miért, nem kutatjuk. És ma ott vagyunk, hogy virágzásnak induló városunkban, ahol az ipar és kereskedelem révén oly nagy tőke fekszik, e téren igen szomorú állapotok vannak. Van ugyan a városnak 7—8 emberből álló tűzoltóknak nevezett kis csapata, de ezeknek csak a nevük és ruházatuk tűzoltó, mert hivatásuktól teljesen el vannak vonva, és ahelyett, hogy gyakorlatokat és rendes tűzoltói szolgálatot teljesítenének, hívatalszolgai, kézbesítői, és egész télen át rendőri szolgálatot teljesítenek, úgy, hogy egész szolgálati idejük alatt mindent végeznek, csak azt nem, amire a város polgársága a saját jól felfogott érdekében felfogadta őket. Éppen ilyen a gyári*-nak nevezett tűzoltóság is, azzal a különbséggel, hogy mig a városi tűzoltóságnak egy-két tagja szakképzett tűzoltó, addig a gyáriak között egyetlen szakképzett sincs. Valóban itt volna már az ideje, hogy e tarthatatlan állapotokon segítve legyen, addig, mig egy nagyobb katasztrófa be nem következik. Felhívjuk tehát a t. tanács figyelmét arra, hogy ,a város tűzoltósága hivatásától ne vonassák el. És mivel a város terjedelméhez mérten annak létszáma nem megfelelő, több tűzoltó alkalmazását hozom javaslatba. Ffogy a város közbiztonságát tűzvész esetén hathatósabban megvédelmezni lesessen, hasson oda, hogy a gyárakban, valamint a malomban, a törvény által is kötelezett tűzoltóság a városi hivatásos tűzoltóság parancsnokának egységes vezetése alatt egyesittessék, és hivatásának megfelelőleg begyakoroltassék, a hiányzó tűzoltószerek pedig beszereztessenek és ha mindez megtörténik, akkor, de csakis akkor szállhat sikra a dúló elemmel és küzdhet meg sikerrel a tűzoltóság, mig ellenben ma és a mai viszonyok között tőlük eredményt várni nem lehet. Minden esetre a tűzoltói szolgálat veszélyes voltára való tekintettel is, de a polgárság jól felfogott érdekében is kell, hogy a tűzoltók fizetése is rendeztessék, mert joggal elvárhatják, ha egészségük és életük veszélyeztetésével őrködnek az élet és vagyon felett, küzdve a dúló elemekkel, hogy ezért legalább is a mindennapi kenyerük meglegyen. A losonczi Keresk. Egyesület táncestélye. Kedves Szerkesztő! A Losonczi Újság« ezúttal egy eddig még nem látott csodát fog megismerni ezen Írásban, mert kritikát fogok mondani egy olyan előadásról, melyben magam is szerepeltem. A felelősség ezen uj műfajért • azonban magát terheli, én, mosom kezeimet. Igen, mert én csak a maga kapacitálásának engedve — no meg hiúságom is közrejátszott egy kicsikét irok. És azért mert maga oly rettenih etlen ember, aki nem ijedt meg azon kijelentésemtől, ha én irok, mindenkit lerántok á sárga földig, s magamat pedig feldicsérem az egekig. Ön persze elég udvarias volt azt mondani — s ezzel fogott meg legjobban — »Úgy kisasszony csak az igazat fogja Írni.« Nohát irok is. Először is kijelentem, hogy az egész mulatság remekül sikerült, (reggelig táncoltam, s holtra fáradtam; óh mily édes fáradtság.) De mivel maga nem erre kiváncsi, úgy elmondom nézeteimet az előadásról is. Az első szám Böhm Berta kisasszony monológja volt. A tárgy nézetem szerint már elcsépelt és unalmas, de az előadó kellemes csevegésével, rutinirozott mozdulataival annyi életet öntött száraz tárgyába, hogy feszült érdeklődéssel élveztem végig e számot. Ugye maga is igy volt vele? (Természetesen. Szerk.) Monti Henrik úr felolvasása aggodalommal töltött el. Elbeszélése közvetlen, s oly valószínű volt, hogy bizony sajnálattal gondoltam arra az eshetőségre, hogy beszélyének hőse csakugyan feltalálja a szerelem orvosságát, s aztán vége a báloknak, s a romanticizmus az a csepp foszlánya, melyet mi nők meg tudtunk a pusztulástól menteni, szintén kárba vész. No de Honti úr megkegyelmezett és kellő időben alkalmazott asszonyi furfanggal semmivé tette Kovács tudós uram praktikáját. Nagyon tetszett a dolog s csak azt sajnálom, hogy a rossz akusztika miatt a nézőtér nem gyönyörködhetett a szellemes felolvasásban. Ezután következett az előadás fénypontja, az »Eleven Újság.« Sorban vonultak fel az egyes cikkek. A kis Fleischmann Böske oly merészen lépett a színpadra az »Előfizetési felhivás«-sal, mintha ez volna mindennapi foglalkozása, előadására csak egy jelző van (bocsánat a germanizmusért!) herzig volt. — Majd a Vezércikk (Sacher Ilonka), ügyes, a parlamenti beszédmodorhoz hasonló tónusban adta elő mondókáját. — A Tárca rovatot (Neuman Blanka, Kállai Ernő) dialógja képezte. Mindketten ügyes otthonossággal játszottak, de különösen meg kell dicsérnem Neuman Blankát, ki édes naivsággal élte magát szerepébe. — A Croquis-t Kristoff J. adta elő. Úgy a Croquis és az előadás is igen sikerült volt; annyi szellemes szatíra és humor volt benne, hogy csak úgy sziporkázott, különben a derült hangulat, mely előadását kisérte, is igazolta ezt. — Jó volt Brodi Erzsi is híreivel. — Roppant kedvesen és temperamentumosán adta elő Zakutnik Emmi az igen ötletesen, ügyesen megirt Kalandot. Stilszerü kalapja, piros napernyője, s a lenge fehér ruha megfelelő keretét alkották bájos előadásának, különsen szép magyar beszédében gyönyörködtem, én a nógrádi palóc. — Igen sikerültén jelentette Läufer J. az eljegyzéseket és halálozásokat. — Ki kell még emelnem az Irodalom és Művészet trialogját. Kedves volt Leichtner Rózsi, Böhm K. hévvel és érces hangon szavalta a Munkácsi Rabot, és Humay J. csengő üde és hajlékony hangon énekelt egy kedves dalocskát, egy helybeli ifjú diák szerezményét. — Egy fess vadászlady (Schuschitzki I.) adta elő a sportrovatot, különösen az utoláó jelenetben volt ügyes. Deutsch Adél adta a Nyiltteret.*) Kitűnő volt a Közgazdaság (Weisz J.), ki oly kedvesen adta elő e szürke tárgyat, hogy egyszeriben mindenki a közgazdaság után vetette magát (a táncnál.) Sacher Ilonka ép oly (igyesen adta le a táviratait, mint vezércikkét, ugyancsak ügyes volt Kohn M. Szerkesztői üzeneteivel, melyekre Hegedűs J. adott elmés feleleteket. Ügyesen szavalta Fiala Emma a hirdetéseket. — Mahr Ferenc apróhirdetései is igen jók voltak, csak szerettem volna többet hallani belőle, vagy legalább látni az előadót, de egy irigy reklámoszlop eltakarta őt. — Végre jön azt est koronája, a rikkancs (Skuteczki N.), ki először is ügyes maszkjával lepett meg, azután ötleteivel, elmésségével és előadásával szinte elragadott. Bár nem hallgathatom el, hogy azért rikkancsabb volt a rikkancsoknál. Sajnos annyi dicséretet kellett halmoznom az előadókra, hogy már csipetnyi sem maradt kritikus táskámba, pedig most szeretném csak bőséggel ontani a legfőbb szereplőkre, a rendezőség tagjaira, akik fáradhatatlanul buzgólkodtak, hogy az előadás minél sikerültebb legyen. De azt hiszem, minden dicséretnél jobban esik. az elért eredmény a siker tudata, mert rég volt része a losonczi közönségnek ily élvezetes és mulatságos estélyben, sch. —L *) Nem tudjuk miért akarja a levélíró hallgatásával mellőzni a Nyilttér kedves személyesitőjének szép sikerét? No de nem megyünk bele a találgatásba, csak teljes tisztelettel konstatáljuk, hogy Deutsch Adél előadása szintén fénypont, sőt nézetünk szerint a legfénylőbb pont. Szerk.
