Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-20 / 39. szám

Melléklet a Losonczl Újság 39. számához. (1906.)

mert eltekintve sok mástól a polgármester úr biztatására tett előterjesztést Bállá direktor a tanácshoz a sérelmes határozat ellen, s a polgármester úr e tanácsot bizonyára nem adja, ha a határozat megmásitására nem lett volna lehetőség.

Losoncz város közönsége vedd tudomásul, hogy városi tanácsosaid jóvoltából Bállá derék gárdájával e hó 21-én elhagyja városunkat, s nem fog többet ide visszatérni. Helyet ad majd oly társulatnak, amelynek vezetője gerinctelen lesz, aki a város hatalmas tanácsának udvarló és kedvében járó alakja lesz. Hogy nekünk megfelelő lesz-e? ah, az más kérdés, hisz mi, a közönség mellékesek vagyunk, fő a tanács, akiknek (tisztelet a kivételeknek) vurst, hogy van-e színház és milyen, hiszen Ők úgy sem látogatják.

Végszó,

melyben bemutatom s egyúttal ajánlom is magamat*

Minthogy Kalanda János álias Henriczy Béla dékánus urnák múlt heti cikkemben ünnepélyes Ígéretet tettem, hogy ha ő felfedi inkogniíóját, hasonlóan én is bemutatom magamat; mi Henriczy dékánus urnák önkénti jelentkezése folytán már is megtörtént, — én is beváltom Ígéretemet.

Nem kutatom az okot, mely tiszt. Henriczy kollegámat ezen különös eljárásra késztette, hogy t' i. Kalanda bőrébe bujt (tán csak báránybőrnek nem nézte ?); nem is foglalkozom terjedelmes cikkével, mert hisz elérte vele azt, amit elérni akart: kitől-kitől megkapja a meleg kézszoritást, — a tótok készítik számára a diszalbumot, Clio pedig odajegyzi nevét a nagy Bocskay, Bethlen és Rákóczy nevei után, és magam ? -— magam csak arra kérem, hogy csak finoman * próbáltassa ki legújabban feltalált paedagogiai módszerét rajtam, én tartom a hátam és szívesen tanulok nemcsak Kalandától, de Henriczy úr harangozójától is, mert jó pap akarok lenni, kiről pedig régen megvagyon Írva, hogy »holtig tanul«.

Míg azonban a vesszőfuttatást állom, de azt mégsem engedhetem meg, hogy engem mint gálád denunciánst állítson ki a kollegám a nagyközönség elé. Más volna, az, ha e lap olvasóinak legnagyobb része nem tudná azt, ki az az »y«, s Henriczy Béla dékánus úr sem tudta volna ezt cikkéhek közrebocsátása előtt. De minthogy tudta vagy legalább sejtette, de ha nem is tudta volna, még akkor is nem értem, hogy tudott igy írni, amint következik: »Ha pedig van körülöttünk oly tanító, ki kötelességéről megfeledkezett volna, vagy titkos bejárat készítésén törné fejét a magyarság épületén az ellenség javára, ezt legyen szives y úr megnevezni stb«. — Valóban nem értem, hogy hogy Írhatta ezt Henriczy úr, mert nem hihetem, hogy négy hónap óta annyira elhagyta volna a memóriája, hogy nem tudna visszaemlékezni arra, midőn ezt én neki hivatalosan nemcsak bejelentettem, de egyúttal fel is kértem az illetők figyelmeztetésére; egyébiránt a vizsgák alkalmával erről maga is meggyőződhetett, sőt kezében van a vizsgái conspectus is, melyben ma is láthatja, amit eddig látni nem akart. Ha ő nem emlékszik, én világosan emlékszem akkor elmondott szavaimra, melyekkel az ő ellenvetéseire válaszoltam: »ha te nem szólsz, én kevésbbé tehetem azt, mert dékánusi jogaidba avatkozni nem akarok, azonban kijelentem, ha figyelmeztetésed ezúttal is elmarad, az egész dolgot szellőztetem a iosonczi lapokban és azután nem bánom, ha a te neved bánja is«.

Engem ugyan Kossuth Lajos apánk, mint boldogult Pichlert, nem bízott meg azzal, hogy vigyázzak magyar hazámra, de mint igaz honfinak — bocsánat ha más valaki nem tart annak, de én annak tartom magam — kötélességem felszóllalni akkor, ha látom, hogy egynémely félig-meddig már magyar faluban miként hátráltatják egyesek nem csupán a magyar nyelv, de a magyar érzés előmenetelét. Úgy tudom, maga tiszt. Henriczy Béla dékánus úr is hallotta azt, midőn egy tekintélyes parasztgazda és kurátor azt vitatta egy vizsgái vacsora alkalmával, hogy »Magyarország Szvatopluk országa és a magyar csak betolakodott jövevény, akinek ősei fütyülős zsidók módjára vállukra vetett bőröcskékkel jöttek be a határon.« Ezt lehet, hogy ma még csak egy émber mondja, de holnap állíthatja száz, mit azért csirájában kell elfojtani, nem pedig könnyelműen elmellőzni.

Elhiszem, hogy tiszt. Henriczy Béla dékánus urnák nem volt szándéka a dolgot elpalástolni,

*Bár már a múlt számunkban az ezen vitát berekesztettnek jelentettük ki, mégis a nagyrabecsült cikkíró által felhozott és méltánylást kívánó okok folytán közzéadjuk cikkét. ' Szerit.

hanem csak elodázni és hogy sokkal jobb magyar ember ő, mintsem hogy erre képes lenne, épp azért csodálkozom eljárásán, mely az ellenvéleményhez látszik őt sorozni inkább mint ahhoz, melyet én indítottam meg, midőn cikkeim tárgyául, minden személyes célzás nélkül választottam azt, hogy legalább Losoncz közvetlen közeléből: el az öreg Hurbanokkal s a hős Szvatopluk minden rendű és rangú utódjaival, hogy tiszta legyen a levegő tőlük s a tót népnek gyermekei ne csak az A-B-C-t tanulják megismerni magyarul, hanem az Istent is, dicsérni.

És most, hogy valamikép meg ne feledkezzem, van szerencsém magamat bemutatni s egyúttal ajánlani is.

Ferenczy Samu losoncztamási-i ev. lelkész.

Az izraelita leányegyesület ülése.

Már nem emlékszem, hogy valahol olvastam volt e, vagy valaki mondotta, hogy Losonczon 30 különböző egylet van, s ezeknek feladata leginkább a társas érintkezés, az ezzel összefüggő szórakozás, mulatság, lehet azonban egy vagy más tekintetben a tanulni vágy, s ismereteinek valamely téren való gyarapithatása is, lehet a jótékonyság gyakorlása és a többi.

Korántsem fogom, de nem is tudnám ezen egyleteket név szerint elsorolni, azonban nagy hibát s meg nem bocsájtható mulasztást követnék el, hogyha a múlt vasárnap délután az izr. népiskola nagytermében az izr. leányegyletnek felolvasó ülésének lefolyásáról mit sem közölve hallgatnék.

A felolvasás kezdete délután 3 órára volt jelezve, azonban nagyon is megszokott dolog Losonczon a késés, a résztvevők lassan gyülekeznek, még a szini előadásokra is, hogyne másüvé. A szives olvasó, akit e véletlen megjegyzésem nem illett, bocsássa meg, hogy toliamból kicsúszott. Végre is a terem megtelt, többen már alig fértek volna be.

Úgy a nők, mint a leányok és az ifjúságnak egymással beszélgetésük véget ért, mikor Deutsch Adél a felolvasó asztalnál elfoglalta helyét, mindenki érdeklődve, magam is feszült kíváncsisággal várta, hogy mi is lesz a felolvasandó tárgy? Három leány-arckép«, mellyet, úgymond irónnai ő maga rajzolt. Az első a jucker leány. Hm, már maga a cim is figyelmet keltő s valóban érdekes s mind végig változatos is volt. A második az aranyos leány. Hogy valóban jó s élethiven talált rajzát adta, ez sem szenved kétséget. A harmadik a falusi szende leány. Hogy ezt talán azért hagyta utolsónak, mert az izgékony és a bájos felett mivoltát kellő párhuzamban adhatta vissza. Egyébiránt mind a három rajz remekül sikerült, és kívánatos, hogy külön lenyomatva az egyleti tagok közt emlékül, maradandó emlékül szét osztatnék, vagy valamely heti lapunk tárcájában közölve az azt nem hallott közönség is élvezhesse. A tisztelt és kedves felolvasóné pedig éljen sokáig s többször nyújtson alkalmat hasonló élvezetes és érdekes felolvasásaival.

Utána Sacher Gyula úr lépett elő hegedűje és vonójával. Berlioz sonatája 9 compositicját adta elő. S miért ne mondanám, hogy annyi érzéssel és hatással, amilyent csakis egy hegedűművész adhat vissza. Elmerengtünk volna előadásán még tovább is.

Majd Lusztig Renée váltotta őt fel, a honvéd özvegye című Arany János költeményének elszavalásával. Előadása minden tekintetben megfelelt a költemény tartalmának, mellyet eleitől végig annyi érzéssel és hangsúlyozással adott elő, amilyen csak egy valódi szónokban rejlik s érvényesül. Éljen közszeretetben.

Ezt Deutch Zsigmond követte. Ernani egyvelegét játszva kis bőgőn. Kifogástalanul remek játékát legjobban tanúsítja, hogy a jelen voltak »hogy volt, hogy volt«-tal megujrázva addig tapsolták, mignem szives volt még játszani.

Utolsónak Faragó lépet fel, ki mindenkit elragadtatva adott elő egy úgyszólván rögtönzött monológot, hogy alig tudtuk felérni, hányadán is vagyunk vele? Igazán kár volt, hogy csak oly rövid ideig tartott, jövőre kérjük huzamosb ideig nyújtson élvezetet.

Az izr. leányegylet pedig fogadja forró köszönetünket s adjon máskor is alkalmat felolvasásaikon megjelenhetnünk.-t. — s.

HÍREK.

Pótnévnap. Dr. Oömöry Elek városi tiszti orvos, szombaton, f. hó 15-én tartotta pótlólag nevenapját a Tugári fürdőben, ahol mintegy 30 jóbarát és tisztelő jelent meg, akiknek számára dr. Göinöry fényes vacsorát adott, amely Ádám Endre jó hírű konyháját dicséri. Pohárköszöntőkben nem volt hiány. Wagner Sándor, kir. tan. polgármester, a jó barátot, dr. Keszler Lipót a tiszttársat üdvözölte Gömöryben. A kedélyes társaság éjfélig maradt együtt s a legjobb hangulatban oszlott szét, még akkor is dr. Gömöryt, a házigazdát éltetve. Mi a magunk részéről is sok Elek-napot kívánunk a mi derék tiszti orvosunknak, akár előre, akár hátra is tolja neve napjának kalendáriunii határozott napját.

Rendkívüli képviselő-testületi ülés tartatott f. hó 19-én, melynek összehívására egy közoktatásügyi minisztériumi leirat adott okot, mely határozat hozatalára hívta fel a város közönsége képviseletét a polgári leányiskola tanítónői fizetésének rendezése tárgyában. A leirat értelmében elhatároztatott, hogy 4 évi működést betöltött tanítónők honoráriuma legalább 22Ó0 korona legyen, s ezen fizetéshez képest egészitessék ki a lakbér járandóság is. A határozat jóváhagyás végett a közoktatásügyi kormányhoz terjesztetik fel, mely felterjesztés a többlet fizetési összeg erejéig állami szubvenció iránti kérelmet is tartalmaz.

ßalla Kálmán színigazgató úr a következő sorok közlésére kérte fel lapunkat: »A mai előadással kénytelen vagyok Iosonczi szini idényemet befejezni, mert az uj városi szabályrendelettel melyet nekem csak f. hó 9-én kézbesítettek s előzőleg arról tudomásom nem volt — olyan terheket róttak reám, melyeket elviselni képtelen vagyok. A midőn hálás köszönetem fejezem ki azoknak, akik rövid ittlétem alatt támogattak ; egyben értesítem a t. bérlő közönséget, hogy a hátralékos 5 napra esedékes bérletösszeget ma délután 3 órától 5-ig a bérlet, illetve szelvényjegyek ellenében visszafizetem a színházi pénztárnál. Magam és színtársulatom minden egyes tagját emlékűkbe ajánlva maradtam, teljes tisztelettel Bállá Kálmán, a miskolczi szini-kerület igazgatója.«

Dalosverseny Egerben. Az Országos Dalosszövetség XVII. nagyversenyét 1907 nyarán tartja Egerben, amelyen vármegyénkből a balassagyarmati dalárda részt vesz.

/A losonczapátfalvai áll. elemi iskolát a tanfelügyelő a Iosonczi áll. elemi öt tanerővel biró iskola igazgatójának felügyelete és igazgatása alá helyezte, llymódon Losonczapátfalva iskolailag egyesült már városunkkal. Közgazdaságilag nem lehetne szintén Apátfalvát Losonczhoz csatolni? Hiszen volt ez irányban már mozgalom, de — úgy látszik — ez végleg elaludt. Avagy az együvé csatolásnak van valami fontos akadálya? Jó lenne ha városunk magisztrátusa e kérdést is a megvalósulás stádiumába vinné.

Nyakkendő - gyár. A tulipán-mozgalom mindenfelé gyárakat hiv életbe. Így Miskolczon

— Grosinger Miksa divatkereskedő buzgósága folytán — a rozsnyói Zsorna-féle nyakkendőgyárat átvette egy részvénytársaság s ezt most továbbfejlesztve országos jellegűvé óhajtják emelni. Tehát lehet hazai nyakkendőt hordhatni, s nem kell drága pénzen ilyent a külföldről vásárolni. Felhívjuk erre divatkereskedőink figyelmét.

Püspöki beiktatás. Scholcz Gusztávot, a bányakerület újonnan megválasztott püspökét f. hó 23-án iktatják be uj méltóságába.

A városi közkórházban augusztus hó folyamán 112 beteg ápoltatott. Szeptemberre átvittetett 49 beteg.

A gyümölcstermelés fokozása. Majdnem minden vidéke hazánknak alkalmas bizonyos gyümölcsfajok termelésére, de úgy a közönség, mint a közigazgatási hatóságok keveset tesznek ez irányban. Sőt — mint pl. vármegyénkben is

— a hosszú széles országutak teljesen kopárok. Az árokpartokon alig találni itt-ott egy-két fát. Pedig az okszerű gazdálkodás azt diktálná, hogy az ilyen parlagon heverő földek is a kultúra szolgálatára bevonandók. Azért nagyon helyes lenne, ha vármegyénkben szerte az országutakon gyümölcsfákat ültetnének, mint pl. Tordaaranyosvármegyében, vagy amint ez a Budapest-Hatvan közt húzódó vasútvonal mentén látható. Ahol a gyümölcsfa meg nem terem, ott más haszonfa ültetendő. A földmivelési minisztérium olcsón vagy esetleg ingyen is adna alkalmas facsemetéket, ha ez irányban megkeresnék, de sem váró-