Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-11 / 3. szám
LOSONCZI ÚJSÁG n==========:======n , , Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ^,rt^e^se*c! Negyedévre 2 kor. f.-Q ß&y petitsor tere 10 fill. £2r**: i: a LosoNozi függetlenségi és Egyes »iám ára 20 fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. juanyo»bb. | 1. évfolyam. 3. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1006. január 11. Őrködjünk és emlékezzünk. Napról-napra nyilvánvalóbb lesz, hogy sokat zaklatott hazánknak mai helyzete az 1861. április 2-ára összehitt országgyűlés föloszlatása után következett időknek mintegy hasonmása. Igaz, hogy azon országgyűlést a világosi árulás után az osztrák császári kormánynak embertelen vérengzései és nyíltan bevallott absolut uralomra törekvő kísérletei előzték meg, jelenleg pedig hosszú alkotmányos kormányzás után estünk az 1861 -iki helyzetbe, de azért a szembetűnő párhuzam közöttük valóban fönnáll. Az akkori országgyűlés előtt nyílt absolutismus volt, a jelenlegi előtt pedig az úgynevezett legalkotmányosabb kormányzás csak formailag volt az, amelynek külső látszata alá magát az absolutismus és a dynastikus osztrák császári politika elrejtette. Hogy magunk sem hittünk egészen benne, azt önkéntelenül azzal is elárultuk, hogy nem elégedtünk meg az egyenes, becsületes, alkotmányos jelzővel, de a vásári alkusz szokása szerint a felső fokban használtuk azt. Ezen legalkotmányosabb rendszernek a Bach rendszer felett megvolt azon előnye, hogy az alkotmány külső formáit megtartotta, az alkotmányosan nyilatkozó nemzeti akarat látszólag érvényesült, de hátránya volt, hogy az a nagy hazugság, mely alatta rejlett, nem volt könnyen fölfedezhető. Ez a nagy hazugság abban állott, hogy minden kormány a legkisebb részletekben is folytonosan előzőleg kipuhatolta Ausztria akaratát és igy 38 éves alkotmányosdink hasonló volt a vasárnapi lovas sétájához. Tűri ez szegény, mert kénytelen, hogy paripája oda és akkor fordul be, amint szeszélye tartja és megfordul, mikor lovasának legjobb kedve lett volna még tovább kocogni. Tűri, mert ellenkező esetben szépen letenné. Furfangos kormányaink nagy ügyességgel lesték, mit akarnak a dynastikus áramlatok és iparkodtak úgy ülni a nyeregben, mintha ők vezetnének, illetőleg általuk a nemzeti akarat, s a közönség ne vegye észre a csalafintaságot s csodálkozzék, mily szépen fest a délceg lovas. Hasonlatom még abban is találó, hogy az egymást követő kormányok néha mégsem alkalmazkodtak és olykor szép lepotytyanások történtek — persze felülről; de egy hibája mégis van hasonlatomnak, hogy bár a lovas képviselte kormányában a nemzetet, mégis a nemzet lett lóvá téve, mert ezt az ügyes játékot komolyan vette volt. Most már kinyílt az ország szeme; az eddig szokásos rendszer az utolsó választások által megkapta halálos ítéletét. Még akik a 67-es alapot védik is, azok is világosan kimondják, hogy az eredeti 67-es úgynevezett kiegyezés igazi alkotmányos értelmét akarják helyreállítani és nem azt a hazaáruló furfangokkal elhomályositottat, amely az országra mint egy vérszivó lidérc 38 éve reá nehézkedett, a megalkuvás, az opportunizmus, a korrupció ördögeinek légiói által kisérve. Most még csak néhány született vak van közöttünk, aki ezt nem látja; — hogy az úgynevezett szabadelvüpártról ne is szóljak, mert akik még ennek maradványaihoz tartoznak, azok nem született vakok, ők csak tettetik magukat, hogy vakok, de messzelátóval lesnek a bokorból, és messzelátójuk egy veszedelmes puskára van erősítve, melylyel mindig készen vannak lőni, - jegyezzük meg, hogy az alkotmány védőire. Hieronymi újévi üdvözlő „beszédében végképen leleplezte a pártot. O tépte le a bűnbe esett Adámról az egyetlen fügefalevelet. Most már Kain szerepe következik ő náluk. A 61-iki országgyűlés sok huza-vona után végre mégis az 1848. V. törvénycikk alapján hivatott össze, és ezáltal a jogfolytonosság helyre állt. Két párt volt akkor, a felirati Deák, és a határozati Tisza vezetése alatt. Mint édes atyámtól, Madách Imrétől, tudom, ki ennek az országgyűlésnek tagja volt, s a határozati párthoz tartozott, célszerűségi okokból úgy intézték a dolgot, hogy az engedékenyebb, formában simább indítvány, a felirat kapjon többséget. Sokan a határozati párton nem szavaztak, s igy győzött a felirat, 155 szavazattal 152 ellen. A törvényes alapon álló és kíméletes formájú feliratra megjött az elutasító válasz, új felirat ment, új elutasítás következett, és az országgyűlést augusztus 22-én feloszlatták. A mostani országgyűlés feliratára nem jött ugyan válasz, de válasznak tekinthetjük a szóval és cédulán fölmelegitett Chlopy-ié\t sohá-t. Deák indítványára a feloszlatás ellen az országgyűlés már előzőleg óvást tett, midőn kimondta, hogy: az 1848. IV. t. c. értelmében mindaddig nem lehet az országgyűlést feloszlatni, mig a minisztérium a múlt évi számadásokat s a következő évi költségvetést elő nem terjeszti, s az országgyűlés azok iránt határozatot nem hoz. — Nekünk egyetlen fegyverünk a törvény, s ügyünk igazsága. Az igazság végre győzni fog, és nekünk abba kell minden reményünket helyeznünk. És győzött, s most is győzni fog, de mint akkor, nem mindjárt. Akkor következett Schmerling, nem akarom a mai Schmerlinget megnevezni, mert csak valóban schmarn ahhoz képest, meg azután nem is akarom ezzel azt sérteni, hiszen német volt az Isten adta. Schmerling kimondta hires szavát, mikor még egy Forgách Antal sem akart megpuhulni : *Mi várhatunk«. — No hát most a magyar nemzet mondja, hogy: mi várhatunk, de az osztrák császári nagyhatalmi ábránd nem várhat. Megelégedett Magyarország nélkül menten elpárolog. Várjunk tehát, és a törvénnyel kezünkben álljunk ellen hidegvérrel minden törvénytelenségnek, és őrködjünk és emlékézzünk. A koalíció leghatalmasabb pártja a függetlenségi párt, elment az engedékenység végső határáig. A jogfolytonosság fönntartása érdekében úgy tesz, mint a 61-iki határozati párt. Ország-világ előtt igazi államférfinak, kitűnő vezérnek bizonyult nagyszerű országos pártelnökünk, Kossuth Ferenc, több ízben alaposan kifejtette, hogy a párt nem bírván általános többséggel, bár ez a hasonlíthatatlanul legerősebb párt, elvei fenntartása mellett támogatja a koalíció 67-es pogrammját. Ez helyes, ezen az úton kell haladnunk, de ne feledjük el, hogy igy a koalícióba kerülve a 67-esekkel nem csináltunk fúziót, nem akasztjuk elveinket szögre, mint boldogtalan Tisza Kálmán tette. Maradjunk függetlenségiek, szívben, elvben és cselekedetben. Őrködjünk szenvedélyeink fölött, hogy a jogfolytonosság helyreállítható legyen a hazafias pártokkal együtt működve, de emlékezzünk meg, hogy ez a cél még nem vezet Betlehembe, a haza megváltásához csak akkor jutunk, ha mint a keleti három királyok, csillagunkat híven követjük, és nem nézünk a földre, annak csábitó javaira, mit egy alkotmányos kormány esetleg nyújthat. Nem ragadtatjuk el magunkat esetleg az örömtől, úgy mint a szenvedés és nyomorúságtól, de fölnézünk oda, hol vezérlő-csillagunk ragyog, és önmegtagadással, bánatban és esetleg örömben is majd oda tartunk, ahová ez vezet, a haza függetlenségéhez, a personal unióhoz és annak minden áldásához. Többen látják most már ezt a csillagot az egész országban, de nálunk is — városunkban és a vidékén is, mint bármikor ezelőtt. Adná Isten, hogy mindenki, aki eddig közönyös volt, vagy más meggyőződést követett, most, midőn látja az igaz utat, valóban rá is lépne arra. íme, egy Apponyi nemcsak a főelvet illetőleg, de még az autonómia fönntartása nevezetes kérdésében is a függetlenségi elvet fogadja el, és fokozatosan idáig kialakult meggyőződését egy fáradságos, de dicsőséges, páratlan lelkesedéssel végigkiizdött nyilvános bucsujárással ország-világ előtt bemutatta. Itt a példa! ezt kövesse mindenki. Szerény körünkben természetesen szerény cselekedettel. Mi pártunk egyszerű, de jónak bizonyult szervezetében szívesen látunk mindenkit, aki a függetlenségi elvet megkedvelte. Jöjjenek, bizonyítsák be férfias egyszerű lépéssel, hogy velünk tartanak. A mai kor áramlata a társulás felé tart; nincs olyan jelentéktelen jótékonysági- vagy sportkör sem, amely tagjait össze ne írná s a
