Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-11 / 3. szám

hasonló célra törőktől meg ne kívánná, hogy jetentkezzenek. Egy fáradságot nem igénylő aktus, egy egyszerű beírás vezérlő végrehajtó-bizottságunk által tudomásul véve, elég arra, hogy a formának is megfeleljünk.

Szerény és gyönge most pártunk mint szervezet, de éppen azért siessen mindenki saját jó nevével a pártnak tekintélyét és saját lelkes hazafiságával a pártnak erejét növelni.

A Rákos homokját elviszi az első szél, a szervezetlen lelkesedés eloszlik, tévutakra kerül, de ha a társulás szervezete mint a homokot a gyöngéden átható cement együvé hozza, egybeköti, úgy szírt lesz abból, kőszirt, melyen nemcsak a kilátásba helyezett nyomor és szenvedés, de az ausztriai császári politikának egész pokla sem fog diadalmaskodni.

Madách Aladár.

Tanácsadásként.

Azt tartja a példabeszéd: »a kinek az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá.« — Fő a hivatal. A köztisztség, akár van az illetőnek esze, tehetsége, rátermettsége, akár nincs: megadja azt a hivatal tekintélye. A hivatallal megnő az esze is az embernek.

Én azonban nem irom alá ezt a közmondást. Pedig sokszor van benne némi igazság. Azonban mégis a tisztességes ambíciónak keresni kell maga-magában azt a jogcímet, aminek alapján a közbizalmat megszerezheti.

Én is igy voltam. Nem elég volt nekem pártvezérem hivó szava. Nem elég volt a választók megnyilvánuló bizodalma. Kerestem magamban — önmagam igazolására — azt a jogcímet, a minek alapján én a nemzet törvényhozó testületébe bejuthassak.

Cegléden — ha jól emlékezem — tizenöt prókátor van. Abból a kis dicséretből, amit itt elmondok, reám csak tizenötöd rész jut. Ezért bocsássák meg ezt a »hányadrészes« öndicséretet Távol legyen tőlem minden rossz gondolat. Én senkit sem ócsárolok, különösen a saját mesterségemet. Nálunk a jogtudást az ügyvédek becsülettel kezelik. Mutatja az is, hogy legtöbb ügyvéd szerény élet mellett — szegényen hal el.

Elég forgalmas irodám van. Ez is némileg a polgárok bizalmát fejezi ki.

Az ügyvédséggel járó magas jogi kvalifikáció megadja a jogcímet a képviselőségre. Bár az is igaz — ne nehezteljenek meg kollegáim ezen kijelentésért —, hogy ügyvéd ember túlon-túl is sok van ott az országházban.

Az egyéni függetlenségi vágyam a gazdálkodás felé vonzott. A gazdálkodás nekem szórakozást nyújt. A természet ölén megpihen az emberi gondolkozás. Lemossuk magunkról, gondolkozás-módunkról azt a port, amit a világ-küzdelemben a gonoszság önkénytelenül is reá tapaszt.

Mint gazda-ember megismertem a földmivelő népet az ő otthonában. Megismertem gondolkozás-módját, vágyát, örömét, baját, szenvedését.

Ez a tanulmány, a szenvedések orvoslása iránti jóakarat, készség, megadták már a jogcímet arra, hogy ott a parlamentben szószólója legyek a nép szenvedésének, lelki vágyódásának. De ezt a jogcímet se tartottam még elegendőnek — tovább mentem.

Körülbelül tizenöt évig egy vidéki politikai lapnak voltam felelős szerkesztője. Nem kis dolog ám ez! Ennyi ideig szolgáltam a közszolgálat egyik legnemesebb csapatát — a sajtót. Önkéntesen álltam be. Nem fizetett senki. A másik helyi lapnál vagy tiz szerkesztő társam dőlt ki. Úgy szöktek el mellőlem mind. Hja, mert hát keserű kenyér! De én kitartottam. Végig szenvedtem a közszenvedés minden keservét. Tisztelem, becsülöm ma is a tisztességes sajtót. A képviselőségre való jogcímet ebben a tizenötévi katonáskodásban találtam fel.

Ne tessék lenézni a vidéki sajtót. Nehéz, háládatlan mesterség az. Sokszor olyan kicsinylőleg beszélnek róla. Nincs igazságuk. Az igaz, hogy a vidéki sajtó nem üti meg a fővárosi sajtó qualitását. Ezt koncedállom. De a vidéken nem is existencia ám az újságírás ! A fővárosi újságírás száz meg száz embernek ad úri megélhetést. Az a vidéki szerkesztő pedig munkáját, fáradságát, idejét ingyen adja oda a köznek.

A dilettánskodás sokszor nem éri el a hivatottság mértékét, de másrészt az önzetlensége, a tisztessége, a megbízhatósága nem csak olyan, mint a fővárosi sajtóé, hanem talán néha-néha, itt-ott még több is.

Az a vidéki zsurnaliszta másban keresi meg kenyerét. Fizetése a gáncsolás. Akkor, a midőn más ember a munkában kifáradva szórakozást keres, a vidéki zsurnaliszta leül munka-asztalához s ott dolgozik a köznek, hazájának, városának és a társadalomnak. Emeljünk előttük kalapot, mert megérdemlik.

Tisztelt Szerkesztő úr! Ezen lap most indult el vándordíjára. Nehéz, göröngyös, tövises lesz ez az ut. Én már a sajtónak öreg katonája vagyok. Hátha hasznát veszi: utravalóul egy pár tanácsadást fogadjon el.

Az elv a felfogás és a vélemény subjektiv fogalma. Azt a jóhiszeműség igazolja, de a tényekben egyedül csak az igazat szabad megirni. Ez legyen munkásságának az első és legfőbb parancsolatja. Sok mindent irhát a sajtó, de fő az, hogy igaz legyen. Ez a fundamentuma a becsületes zsurnalisztikának. Abból fakad a közönség bizalma. Hazudni még akkor sem szabad, ha az igazmondás ellenünk szól. Ennyit általánosságban.

Ez a lap függetlenségi pártlap. Szolgálja annak a pártnak érdekeit első sorban. Szolgálja pedig úgy, hogy a pártérdek itt is fölé emelkedjék a személyes érdeknek. Nem akarok itt politikai fejtegetésbe menni bele. A kis bogár is szabadságra vágyik. A növény is a szabadban találja fel élete fejlődését. Egy nemzetnek is a függetlenség adja meg biztos alapját a jövő fejlődéshez. Ez teremt, ez hozhat egy nemzetnek létet, fenmaradást. Ha nem volna ezer éves múltúnk is, az emberi lényünkből nő ki nemzeti függetlenségi- és szabadságvágyunk.

A függetlenségi párt volt eddig az igazi demokráciának leghübb szószólója. Szolgálja ez a lap is azt az igazi demokráciát. Nem demokrácia ám az, amit most a haladó párt képvisel. Ha szétszedjük izzére azt a pártprogrammot — ott marad előttünk a népjogokkal játszó leggyalázatosabb erkölcstelenség. Az egyik szavával proklamálja a népjogok legnagyobb kiterjesztését, a másik szavával összegyűjti azokat a gyenge jellemeket, akik semmiből gazdagok lettek. Ez a talmi demokrácia megveszi pénzért, nagy összegért az emberek hiúságát: bárókat, grófokat csinál azért, hogy az igy összeharácsolt pénzen az emberi lelkeket a zsarnokság a maga javára összeszedje. Vagyis az önkény tehetetlenségében nem bir a népjoggal. Annak diadalra jutását magával a néppel akarja leveretni. E szerint a haladó pártnak a demokráciája politikai perverzitás. Nekünk ilyen demokrácia nem kell. Mi azért küzdünk, hogy itt e hazában minden ember a veleszületett emberi mivoltjából kifolyólag születés, nyelv és vallás különbség nélkül érvényesülhessen.

Sohse arrogáltam magunknak, pártunknak csalhatatlanságot. Tisztelni kell minden becsületes meggyőződést, ami a nép, a haza és a nemzet szeretetéből ered. Az útjaink lehetnek mások, de a végcél mindig egy és ugyanaz: a haza érdeke, annak az érdeknek szolgálata. A becsületes politikusok eltérő pártállásuk mellett is megtalálják az érintkezési pontot. Azért becsületes törekvésű pártokkal szemben legyünk türelmesek.

Itt az én szükebb hazámban egy politikai párt van. Ezért a helyi közéletben könnyebb a sajtó állásfoglalása. Losonczon nehezebb a helyzet. Különböző pártok vannak. Csak a magam felfogását fejezem ki: nem szabad a helyi közéletet, az országos politikával összetéveszteni. Az a városi hivatalnok polgár és van politikai joga, azzal élhet. Véleményem szerint az országos politikának, a pártállásoknak itt a városi adminisztrációban ridegen érvényesülni nem szabad.

Ma, igaz, más viszonyok között élünk. Most ha általánosabb is, de finomabb a politikai distinktio. Két tábor van. Az egyik részen küzd a nép a maga jogaiért, a másik részen küzd a zsarnokság szelleme a népjoggal szemben. Ma ellene van a népjog érvényesülésének az is, aki a népszabadság jeligéje alatt az önkény szekerét tolja. Ma, igen, ütünk s megbosszuljuk mindazon tisztviselőket, akik a népjog érvényesülésének útját állják. Azokat, mint a fekélyt, ki kell vágni, ki kell pusztítani. Itta kegyelmezés bűn magunk iránt.

Majd ha kivergődünk a mai politikai küzdelemből, majd ha eljön a békés munka ideje: akkor se szabad a helyi kormányzásban a hideg politikai uralomnak érvényesülni. Ott a közszereplést a hivatali ténykedés értékét mérlegeljük. Bár bizonyos az is, hogyha az egyes tisztviselő politikai pártokért exponálja magát, — a másik párt loyalitására nem számíthat.

Ennyit most tanácsadásként. Tudom eljöhet az az idő, amikor ez a lap küzdeni fog erősebben. De legyen akkor is mindig nobilis. Legyen küzdelme mindig tiszta és becsületes. Én már végig éltem ezeket is. A becsületes sajtóval nem bir az ellenség légiója sem. Lepereg onnan a rádobált piszok, rágalom mind és rendesen azokra száll vissza, akik azt rádobálják.

Ennek a lapnak útját vezérelje a haza önzetlen szeretete. Legyen munkássága mindig becsületes. Nem kell jövendőmondás ahhoz, hogy úgy a közönség bizodalma se maradhat el.

Dr. Molnár Albert.

HÍREK.

Heti krónika.

Egy vidéki sovány lapnak derék szerkesztője Olyan jókat álmodott, hogy majd oda lett tőle. Hasztalanul töprenkedem s csak ki nem találom, Honnan jöhet a szemére ily nagyszerű álom ?

Nem rég még az ellenzéket lapjában gyalázta, S most egyszerre honszerelem ejté álomlázba; A polgárság szent tüzére rossz hasábot vágott, S még tán most is elfogadna egy főispánságot!

Van ebben a városban egy negyvennyolcas sajtó, Szent hazánknak szabadságát igazán óhajtó, Ébren-alva ezt piszkálja, persze mindhiába, Irótársa nem megy bele csúf polémiába.

Ki venne fel víg farsangban ilyen csekélységet, Mikor szőkésbarna lányka deli táncra lépked; Hogy farsangban nemulasson, senki meg nem állja, Azért sikerült oly jól a kereskedők bálja.

E farsangban mindent jól kell fontolóra venni, Főispáni esküt akkor senki sem fog tenni;

S követeljük, hogy azok, kik értünk sikra szállnak, Ne legyenek kitéve rút rendőri hajszának!

Meggondolta magát végre a villamos Clára: Kifüggesztett egy ivlámpát a Oácsi-utcára; Örülhet már a nagy város kicsiny halandója, Nagyobb lesz az utca fénye s nagyobb az adója.

Eddig hogyha napnyugtával séta-útra keltem, A szörnyű nagy sötétségben lámpára nem leltem; S ime most ez új lámpának világánál látom, Hogy mennyi sok apró lámpa izzik az utcákon.

Minden századik lépésre este úgy, mint éjjel, Fényét egy ily villany-lámpa szórja szerte-széjjel; Szerényen ég, mert a gőgöt nem szereti, bárha Megirigyli csillogását a — János-bogárka!

Lentulus.

Királyi kitüntetés. A napi sajtó pártállásra való tekintet nélkül egyhangú elismeréssel és örömmel emlékezett meg Maróthi Fürst Bertalanról abból az alkalomból, hogy a király, mint hazánk kereskedelmi és ipari életének egyik kiváló vezérférfiát, az O. M. K. E. tevékeny alelnökét, érdemei elismeréséül, az udvari tanácsosi címmel ruházta fel díjmentesen. Nevezett a sanlouisi, s a múlt évben a liegési világkiállításokon képviselte a magyar érdekeket a kormány megbízásából, amikor is becsülést és tiszteletet szerzett a magyar névnek. Bennünket nemcsak azért tölt el örömmel e tény, mert a királyi kegy méltó férfiút ért, de azért is, mert a kitüntetett Kramer Leónak, a humánus cselekedetei folytán közszeretetben álló szinobányai vasgyárosnak sógora, ki városunk társadalmi köreiben köztiszteletnek és szeretetnek örvend.

Tisztelgés. Dr. Plichta Soma urat e hó 7-én polgármesterünk vezetésével Losoncz város tanácsa és képviselő testületé felkereste, hogy kir. tanácsossá történt kinevezése alkalmából üdvözölje. Polgármesterünk szép szavakkal méltatta azon polgári erényeket, melyek a kitüntetettet a legdiszebben ékesítik. Meghatóban mondott köszönetét a szeretet ezen megnyilvánulásáért az ünnepelt, mire a tisztelgés véget ért.

Ivánkovics püspök nevét a pápa a megyés püspökök névsorából törölte, és a volt rozsnyói püspöknek a szidimai püspöki címet adta. Helyébe Balás Lajos rozsnyói fölszentelt püspök nevének beírását rendelte el.

Dr. Baltik Frigyes ág. ev. püspök az újév alkalmával 20 koronát adott a bgyarmati kórházi segély-pénztárnak, melyből a kórházból

eltávozó szegény betegek valláskülönbség nélkül