Lorain és Vidéke, 1962 (49. évfolyam, 10-52. szám)

1962-12-28 / 52. szám

Nem volt halálos szeren­csétlenség’ az ünnepek alatt városunkban. Az uj évi hosszú hétvége közeledtével a közle­kedési rendőrség újból felhív­ja a lakosság figyelmét az óvatos közlekedésre. Attól tartanak ugyanis, hogy az uj esztendőt megelőző hétvé­gen ismét rengeteg ember esik majd autószerencsétlen­ség áldozatául. Megyénkben a közlekedési rendőrség meg­kettőzi éberségét a hétvégen és lecsap a szabálytalanul ve­zetőkre. Lapunk is azzal kíván bol­dog u j é V e t olvasóinknak, hogy kérjük őket, vezessék gépkocsijaikat óvatosan és elővigyázatosan az újévben, különösen pedig ezen a veszé­lyes hétvégen. * * # Fehér karácsonyunk volt megyeszerte. A hőmérő a fagypont alatt volt az ünne­pek alatt és után is, igy va­lóban karácsonyi hangulat­ban telt vidékünkön a szere­tet ünnepe. A szokásos ap­róbb balesetektől és kisebb tüzektől eltekintve megyénk­ben nem volt nagyobb bale­set az ünnepek alatt. Az egyházak — és köztük a magyar egyházak templo­mai, — megteltek a hívek se­regével és elmodhatjuk, hogy a megye épe áhitatos, szép és bensőséges ünnepléssel ünne­pelt 1962. karácsonyán. VOLUME 49 ÉVFOLYAM —No. 52 Szám. V THANT FŐTITKÁRRA BÍZTA A KÖZGYŰLÉS A MAGYAR ÜGYET (F'EC.) A magyar kérdés helyzete december 18-án megváltozott az Egyesült Nemzetekben: Leslie Munroe, il­letve az őt kiküldő Közgyűlés kezeléséből az ügy átkerült — legalább is egyelőre, — a főtitkár kezébe. Mint ismere­tes, az Egyesült Nemzetek idei Közgyűlése is felvette a magyar kérdést tárgysorozatába és úgy határozott, hogy az ügy megvitatását a Politikai Bizottságra bízza, amely lényegében kis közgyűlésnek nevezhető, hiszen minden tag­állam képviselteti magát benne. Ez a Politikai Bizottság tárgyalta a kérdést három hivatalos okmány alapján. Az egyik az Egyesült Államok memoranduma volt, melyben még augusztusban megindokolta a magyar kérdés felvéte­lét, a másik Leslie Munroe utolsó jelentése, és a harmadik az Egyesült Államok határozati javaslata, amelyet decem­ber 17-én nyújtott be a Politikai Bizottsághoz. Ez a hatá­rozati javaslat rövid és egyszerűbb szövegezésű volt. Egy­felől megállapította, hogy a Szovjetunió és Magyarország nem működött együtt az Egyesült Nemzetek külön kikül­döttjével, másfelől megerősítette az Egyesült Nemzetek ed­digi döntéseit a magyar kérdésben, dátumok és okmány­számok szerint utalva ezekre a határozatokra. Mindezek alapján aztán felkérte a főtitkárt, hogy a magyar kérdés­sel kapcsolatban vegye át a kezdeményezést, és cseleked­jék legjobb belátása szerint. A VITA Rowan amerikai megbízott felszólalása nyitotta meg a vitát. Emlékeztette a Bizottságot 1956. végzetes napjaira, amikor a Szovjetunió hitszegéssel legázolta a magyar nép forradalmát. Azok közül az országok közül, — mondotta, —melyeknek a megbízottai most itt ülnek, sokan még csak álmodtak a függetlenségről 1956-ban. Aztán hivatkozott Leslie Munro jelentésére, melyből, mint mondotta, világosan kiderül, hogy bár némi enyhülés tapasztalható, a magyar­­országi helyzet nem olyan, hogy az Egyesült Nemzetek elejthetné a magyar kérdést. Ugyanakkor az amerikai dele­gáció szükségét érzi annak, hogy a problémát uj módszer­rel közelítse meg. Ezért terjesztette elő a Bizottság asz­talán lévő uj határozati javaslatot. * * * Vernon Smith megyei she­riff nevét is emlegetik azok >tt,» 'kik számításba jö­hetnek, mint az uj republi­­kánüs-kormányzat közúti biz­tonsági igazgatója. Rhodes, republikánus kormányzó, aki január 14-én veszi át hivata­lát, tárgyalt is Vernon Smith sheriff el. * * * J Grant Keys nevét emle­gették az elmúlt napokban az ohioi demokrata párt uj el­nökeként. Grant Keys volt elyriai polgármester és volt ohioi közúti biztonsági igaz­gató a múlt novemberben si­kertelenül pályázott kerüle­tünk kongresszusi képviselői tisztségére. Coleman, a demo­krata párt ohioi elnöke azon­ban kijelentette, hogy nincs semmi szándéka lemondani a pártelnökségről. Lemondását elsősorban Stephen Young szenátor próbálja kierősza­kolni azzal a váddal, hogy Coleman hibájából vesztette el a demokrata párt népsze­rűségét államszerte. * * # Az elyriai bírósági épület javítási munkálatai befejezés előtt állanak. Az ünnepek előtt elkezdődött átalakítás miatt a bírósági épület csak január 2-án nyílik meg az ügyfelek részére. A régi és elavult bírósági épületben ez­úttal a folyosók padlóját ja­vították meg. * * & Uj;abb 260,000 dollár bevé­tele lesz városunkban a múlt májusban megszavazott kü­lönadóból. E pénzből szerez be a város uj felszereléseket, fogad fel uj alkalmazottakat s próbálja meg a városi tiszt­viselők és alkalmazottak fize­tésének rendezését. Mitock városi számvevő év­záró jelentése szerint Lorain város 1962-ben felesleggel zárja az esztendőt. Domanovszky Endre festő­művész müveiből gyűjtemé­nyes kiállítás, nyílt meg Lon­donban. A magyar rezsimet Csatorday Károly képviselte, aki természetesen tiltakozott, s megismételte az 1957 óta jól ismert propaganda szólamokat: a magyar ügy hideghá­borús téma, tárgyalásával az Egyesült Nemzetek beavat­kozik Magyarország belügyeibe, a magyar nép eltökélt ak­cióval és a testvéri Szovjetunió segítségével akadályozta meg 1956-ban, hogy a magyar helyzet fenyegesse a világ békéjét. Csatorday ezzel a felszólalással is bebizonyitotta, hogy csak a magyar rezsimet, de nem a magyar népet kép­viseli. Morozov szovjet megbízott hasonló szellemben beszélt. Azt hangsúlyozta, hogy 1956-ban a Szovjetunió a magyar nép segítségére sietett, amikor legázolta az Egyesült Álla­mok által pénzelt ellenforradalmat. A vitában még tizen szólaltak fel. Franciaország meg­bízottja kijelentette, hogy a javulás Magyarországon na­gyon kicsi. Az alapvető emberi jogok gyakorlása nincs biz­tosítva. A magyar népnek nincs meg az önrendelkezési joga. A főtitkár budapesti látogatása csak az esetben volna ta­nácsos, ha az amnesztiára nézve előzetes biztosítékot nyújt a rendszer. Dánia képviselője emlékeztetett arra, hogy Egye­sült Nemzetek megbízottait és főtitkárát nem engedték be az országba. U Thantnak nagy akadályokkal kell megbir­kóznia. “Mi mégis abban a reményben élünk, hogy egyszer a hatalmak közötti megegyezés alapján a magyar nép saját maga választhatja meg kormányát, szabadon, ahogyan azt az eddigi határozatok előírják.” Ausztrália küldötte kije­lentette, hogy országa soha nem tudja elfelejteni az erőszak­nak és a beavatkozásnak azt a módját, amivel az 1956-ban a magyar hazafiak harcát a Szovjetunió fegyveres erejével leverték. Kolombia megbízottja is a magyar nép önrendelkezési jo­gának érvényesítéséért emelt szót. Figyelmeztette a világ­­szervezetet, hogy ne feledkezzen el azokról, akiknek az éle­te “a magyar kényszermunkatáborokban, vagy Szibéria szteppéin fejeződött be csak azért, mert szabadságért és függetlenségért harcoltak.” U Thant-ot arra kérte, hogy esetleges látogatásánál fokozott figyelmet tanúsítson a ma­gyar nép alapvető emberi jogainak biztosítására. Nemzeti Kina képviselője kijelentette: a magyar kérdés gyarmati kérdés. A magyar népet idegen megszálló hatalom leigáz­ta, uralja és kizsákmányolja. Magyar hazafiak ezrei szen­vednek börtönökben, a szovjet hadsereg magyar földön ma­radt. Az Egyesült Nemzetek nem feledkezhet meg a ma­gyar népről. A magyar ügy a világszervezet lelkiismereti ügye marad továbbra is. Nemzeti Kina tartózkodik a sza­vazástól, mert attól fél, hogy ez a határozat a kérdés na­pirendről való levételét jelenti. Olaszország és Peru képvi­selője szólalt még fel a javaslat mellett. Az Egyesült Államok javaslata ellen Kambódia, Ghana, Szíria, Jugoszlávia és Irak képviselője szólalt fel. Ghana és Sierra Leone ezenfelül aggodalmának adott hangot a határozat ama kitételével szemben, hogy a Szovjetunió és Magyarország nem adta meg az Egyesült Nemzetek külön megbízottjának a szükséges együttműködést feladatának elvégzéséhez. Mindannyian két érvre hivatkoztak: a hatá­rozat csak a hidegháborút szolgálja, és nem viszi előre a kérdés megnyugtató megoldását. Sir Leslie Munro a vita végén kifejtette, hogy minden riportjában a tényeknek megfelelően, tárgyilagosan ismer­tette a helyzetet. így legutóbb is megállapította, hogy min­den enyhülés ellenére Magyarország jelenleg is rendőrál­(Folytatás a 4-ik oldalon) LORAIN, OHIO EGYES SZÁM ÁRA 10c 1962. DECEMBER 28. BOLDOG UJESZTENDŐT KÍVÁNUNK 1 963. küszöbén lapunk minden előfizetőjének, hirdetőjének, olvasóinak, barátainak és az összmagyarságnak. Kívá­nunk elsősorban jóegészséget és békét, mindennapi ke­nyeret, meleg otthont és boldogságot. Hozza el az uj­­esztendő mindnyájunknak mindazt, amivel életünket szebbé és boldogabbá tehetjük. A LORAIN ÉS VIDÉKE szerkesztője és munkatársai. Á HÉT ESEMÉNYEI A KARÁCSONYI ÜNNE­PEK világszerte ideiglenes csendet hoztak a politikai életben. Jeruzsálemben, mint minden évben, az idén is a hívők ezrei sereglettek össze a szent ünnepekre. A közel­­keleti zavarok az idén lega­lább is látszólagogs nyugvó­pontra jutottak a karácsonyi szezonban és igy a Szentföl­dön a zarándokok nehézségek nékül kereshették fel az Üd­­vözitő születésével és életével kapcsolatos zarándokhelye­ket. Rómában XXIII. János pá­pa szózatot intézett a hívők millióihoz rádión keresztül és a béke ügyének szolgálatára kérte fel az államférfiakat és egyszerű hívőket egyaránt. ❖ A CUBAI SZABADSÁG­HARCOSOK részére felejthe­tetlen volt az idei karácsony. Donovan new yorki ügyvéd fáradozásai eredményeként Fidel Castro szabadon bocsá­totta a sikertelen cubai part­raszállás után elfogott cubai hazafiakat. A szabadonbocsá­­tás fejében Castro 62 millió dollár értékű élelmet s gyógy­szert kap amerikai magántő­ke gyűjtéséből. A több mint ezer szabadságharcosnak a családtagjait is átengedték Amerikába. Ezeknek le kel­lett mondaniok Cubában lévő vagyonukról. A cubai szabadságharcosok vezetőit Kennedy elnök is fo­­gagdta. A sajtónak és a rá­diónak adott nyilatkozatok­ban a szabadságharcosok ki­jelentették, hogy bármikor készek Cuba fegyveres fel­szabadítására és hajlandók lennének azonnal is vissza­menni Gubába. — Szerintük Castro rendszere ellen olyan nagyfokú az elkeseredés a la­kosság körében, hogy Cuba felszabaditása. nem ütközne nagyobb nehézségekbe. ❖ az oroszok távoznak Cubából orosz hajókon és re­pülőgépeken. Úgy tudják, hogy a szovjet szakértők és hivatalos személyek távozása annak lenne a jele, hogy Khrushchev kénytelen volt feladni cubai tervét. Castro hívei a szovjet rakéták le­szerelése után megszűntek megkülönböztetett tisztelettel viselkedni az oroszok iránt s jóformán senki sem törődik az utazáshoz készülődő cubai oroszokkal. A cubai lakosság elégtétellel és kárörömmel fi­gyeli, amint a gyűlölt szov­jet szakértők szedik a sátor­fájukat és költöznek haza, a szovjet paradicsomba. ❖ KENNEDY ELNÖK ÉS MACMILLAN angol minisz­terelnök befejezte megbeszé­léseit. Ennek értelmében az angolok a Skybolt rakéták he­lyett Poláris rakétákat kap­nak és az angolok gondoskod­nak a rakéták atomtöltéséről. Mint ismeretes, az angolok élesen tiltakoztak az öt ízben is kudarcot vallott Skybolt rakta gyártásának beszünte­tése ellen. Kennedy elnöknek sikerült azonban az angolok álláspontját megváltoztatni s rábírni őket a Polaris rakéta elfogadására. Közben Floridában egy újabb Skybolt rakétát próbál­tak ki. Ez alkalommal a pró­balövés minden várakozást fe­lülmúlóan tökéletes volt. En­nek ellenére is, a kormány most már ragaszkodik a ra­kéta gyártásának beszünteté­séhez és megtiltotta, hogy tudósaink újabb Skybolt ra­kétát próbáljanak ki. ❖ A TELFONBESZÉLGETÉ­SEKET is ki tudja hallgatni a Szovjetunióban a legújabb amerikai titkos rakéta. E ra­kéta kilövésével Amerika min­den olyan információhoz hoz­zájut, amelyet eddig a vas­függöny mögött a legna­gyobb titok borított. Egy rakéta-ellenes védő­­fegyverünk a Zeus Nike ra­kéta elpusztított egy Atlas lövegűnket. Az Atlas rakétát több mint 5,000 kilométer tá­volságról lőtték ki. A Zeus Nike műszerei mégis felfe­dezték a közeledő Atlas-t és megsemmisítették azt. A kí­sérlet sikere óriási jelentősé­gű nemzetvédelmünk szem­pontjából. MERRE TARTUNK 1963-BAN? Visszatekintve az 1962-es esztendőre megállapithatj uk, hogy az tudományos és világpolitikai téren egyaránt moz­galmas volt és haladást, változásokat hozott úgy Hazánk, mint a világ összes népei számára. Amerikai vonatkozásban a rakéta és űrhajózási kísér­letek sikereinek sorát eredményezte. Űrhajósaink több al­kalommal megkerülték a Földet és mübolygónk az előre meghatározott időben és távolságban haladt el a Vénus nevű égitest mellett, értékes adatokat közölve műszerei ut­ján tudósainkkal. Rakétafegyvereinket tovább tökéletesítet­tük. Világviszonylatban a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között feszitett ütemü versengés folyik az ür meg­hódításáért és ezzel a vezetés megszerzéséért a tudományok terén is. Az amerikai belpolitikában Kennedy elnök humánus ér­zésből és szociális elgondolásból eredő törvényjavaslatai hosszú sorának nagy többsége szenvedett vereséget, vagy került elfogadásra súlyos nyirbálások és módosítások után. Az Elnök óriási népszerűsége — különösen a haladás iránt fogékonyabb ifjúság körében, — nem befolyásolja a nagy­tőke képviselőit és azok ügynökeit, hogy az idősebb és nem­vagyonos polgárok érdekeit szem előtt tartó törvényjavas­latokat elvágják. A helyzettel megelégedett, konzervatív politikusok süketnek mutatják magukat a haladó kor újabb követelményeivel szemben és nem veszik észre, hogy a pénz, az egyre több pénz hajszolása ma máé mind több ember ér­dekeivel ütközik. Hogy ma már elmúltak a századforduló évei és a dolgozó ember — munkás, tisztviselő, vagy akár a kisiparos és a kiskereskedő — is élni akar; hogy embe­ribb életet kíván élni, hogy több biztonság, jobb munkafel­tételek és több megbecsülés után vágyik. Világpolitikai vonalon a Szovjetunió a második világ­háború óta legsúlyosabb vereségét szenvedte Cubában a fia­tal amerikai elnöktől. Kennedy elnök végetvetett az Eisen­­hower-kor megalkuvó, állandóan meghátráló, minden áron való békét hirdető politikájának: a Szovjetuniót visszavo­nulásra kényszeritette és átvette a kezdeményező kedvezőbb szerepét. Röviden és általánosan összefoglalva igy lehetne az 1962-es évet jellemezni. A felületes szemlélő röviden meg­állapithatj a, hogy 1962. a sikerek esztendeje volt számunk­­ra -—■ minden vonalon. De azokban, akik 'nem e.-^k azi né­zik, hogy bankbetétjük összege mennyivel emelkedett az elmúlt év folyamán, akik nemcsak a pénz és a hatalom megszerzésével, halmozásával törődnek, akik nemcsak a pusztítás egyre rettenetesebb eszközeinek sikeres tökélete­­sitését könyvelik el eredménynek, önkéntelenül felvetődik a kérdés: csak rakétánk száll magasabbra, hogy annál ibiz­­tosabban és hatásosabban ölhessük, pusztíthassuk ember­társaink millióit, vagy mi magunk is vele emelkedünk, hogy lélekben közelebb kerüljünk a Világ Urához? Eltűnődhe­tünk, hogy vájjon azért kutatjuk-e az idegen égitesteket és az azokat körülvevő ismeretlen réteget, hogy többet tudva meg róluk embertársaink millióinak elpusztításához újabb, hatásosabb bázisokat szerezzünk, vagy hogy az uj is­meretek birtokában, az uj megismerések tükrében is a Te­remtő hallhatatlanságát és bölcseségét dicsérhessük? Hogy a tudományok terén csak azért akarunk vezetőkké válni, hogy legyőzve a gonosz indulatokat és vak gyűlöletet, ered­ményeinket az egész emberiség javára és közös hasznára gyülmölcsöztethessük, — vagy csak azért, hogy' az egész vi­lágot magunk alá gyűrhessük — akár katonai, akár gaz­dasági vonalon, — a több tudás hatalmas segítséget jelen­tő erejével és gőgjével? Ezekre a kérdésekre az 1962-es esztendő nem adott és talán még 1963. sem ad megnyugtató és kielégítő választ, mint ahogyan az elmúlt 46 esztendő alatt megölt emberek tiz- és tízmilliói sem oldották meg a kommunizmus foj­togató problémáit máig sem. S a mesterségesen táplált gyű­lölet sem tudta az emberek százmillióinak nagy többségét eltántorítani az Istentől és a vallástól; a bűnbakok és ár­tatlan emberek tömegének meggyilkolása sem szüntette meg a gazdasági bajokat, s az éhínséget: a fizikai éhséget és a lelki éhséget sem: az ember örökös áhitozását az Is­ten, a szabadság és a szeretet után. Vájjon az emberbaráti szeretet, s a segitőkészség — melyet az Egyesült Államok népe és kormánya évtizedek, de különösen a második világ­háború óta gyakorol — mikor talál visszhangra? Mikor vi­lágítja meg a gyűlölet gyermekeinek vérgőzös agyát, mikor ragadja meg a hatalom megszállotjainak szivét? Mikor éb­reszti fel a rettenetes szakadékok fölött tévelygő emberiség vezetőinek lelkiismeretét? Mikor döbbennek végre rá an­nak felismerésére, hogy többé nem lehet győző és legyőzött, csak végzetes reménytelenségbe sülyedt vesztes ? Hogy vagy összefog a világ minden népe és egyetértésben, békében dol­gozik az egész emberiség jövőjéért, gyermekeink s az ő gyermekeik boldogulásáért, vagy nem lesz semmiféle jövő, semmiféle élőlény számára e földön! Mert a Biblia ugyan azt mondja, hogy “aki karddal él, kard által vész el”, — de aki atommal akar ölni, az nemcsak önmagát pusztítja el: megsemmisíti a jelent, a jövőt és az újrakezdés minden reményét is! Reméljük, hogy az 1963-as esztendő, ha nem is fogja megoldani minden problémánkat, de közelebb visz a helyes megoldáshoz. Közelebb visz a végcélhoz, hogy a kölcsönös megértés, egymás megbecsülése és felebarátaink szeretete nemcsak az egyének, de a nemzetek életében is meghozza a “.békét a földön, és jóakaratot az emberiségnek!” Bodnár P. Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom