Lorain és Vidéke, 1961 (48. évfolyam, 3-52. szám)

1961-04-28 / 17. szám

Állítsuk előre óráinkat! Igazítsuk előre óráinkat vasárnapra virradó éjjel. A nyári időszámítás most va­sárnap — április 30.-án, — lép életbe. Ezért — hogy meg ne feledkezzünk a változásról, — szombaton este, lefekvés­kor igazítsuk előre egy órával óráink mutatóját. VOLUME 48 ÉVFOLYAM —No. 17 Szám. LORAIN, OHIO EGYES SZÁM ÁRA 10c 1961. ÁPRILIS 28. A HÉT ESEMÉNYEI SZAVAZZUNK MÁJUS 2.-ÁN! Ne becsüljük le az elővá­lasztások jelentőségét! Senki ne gondolja, hogy eleget tesz állampolgári kötelességének, ha a novemberi általános vá- 1 lasztásokon szavaz csupán. Az előválasztások sok tekintetben ugyanolyan fontosak, mint a novemberi választások. Most kell kiválasztanunk pártunk jelöltjeit. Kötelessé- . günk tehát szavazatunkkal , odaállani azok mellé, akiket < a legaiuv aknak tar­tunk politikai hivatal viselé- - sére. Soka n panaszkodnak, hogy egyes jelölteket — a no- , vemberi választáson — nem tartanak alkalmasnak, de el­felejtik ugyanakkor, hogy a választók hibája volt, amikor közömbösségből, kényelem­szeretetből nem segítették pártjukat a legmegfelelőbb­nek látszó jídölt kiválasztásá­ban. r s * • Sajnos, aii előválasztásokon — különösen, ha csupán helyi jelöltekről van szó, — rend­szerint kevés szavazó járul az urnákhoz. így nem egyszer fordul elő, hogy egy-két sza­vazaton múlik a jelöltek meg­választása, vagy kibuktatása. Talán sohasem fontosabb minden egyes szavazat, mint ilyenkor. Az egész választást eldöntheti néhány család sza­vazata, vagy távolmaradása. Városunk életében a helyi választott tisztviselők milyen­sége határozza meg, hogy mi­lyen kormányunk, milyen ve­zetőink, milyen közéletünk, közbiztonságunk lesz, s' hogy a város milyen mértékben lesz képes tovább fejlődni. Ezek a kérdések valamennyiünk éle­tének fontos és közeli prob­lémái., Saját érdekünk kíván­ja, hogy pártunk a legmeg­felelőbb jelölteket állítsa a novemberi választásokra. Toraimban és Elyriában a legnagyobb érdeklődés a pol­gármesteri tisztség felé for­dult. Mindkét városban — mindkét párt, — több és e­­rős jelöltet igyekezett állíta­ni. Ugyanakkor betöltésre ke­rülnek a többi városi állások is Tanácsosok, városi tanács­elnökök, városi pénztárnokok és egyéb fontos tisztviselők megválasztása nem lehet kö­zömbös egyikünk számára sem. Lapunk — hagyományaink­hoz hiyen, — nem foglal ál­lást ezekben az elsősorban párt-kérdésekben, de ugyan­iakkor fontos kötelességének tartja, hogy felszólítsa min­den olvasóját: Szavazzon a május 2.-iki előválasztásokon pártja vala­melyik jelöltjére. A szavazás a szokott helyeken lesz — a kora reggeli óráktól kezdő­dően. SZEPTEMBER 17. — A Szt. Lász­ló Egyházközség Szűz Mária Egylete alapításának 40. éves jubileuma. A FRANCIA JOBBOLDALI FELKELÉS hire még a cubai eseményeket is háttérbe szo­rította. Az algériai jobbolda­li, nacionalista tábornokok ál­lamcsínnyel átvették a leg­több algériai francia helyőr­séget és felkészültek saját hazájuk, Franciaország meg­­rohanására. A jobboldali ka­tonai puccsot ugyanazok a tábornokok vezették, akik De , Gaulle tábornokot uralomra segítették. , A katonai felkelés oka Al­géria megtartása a francia , állam részére. Mint ismeretes, a közel hat éve folyó algériai háború három részre osztotta : az algériai lakosságot és a közvéleményt is. A középen , állók azt szerették volna el- ; érni, ha Algéria függetlensé- : get kap a francia állam ke- ; rétéin belül. A belügyekben , az igy független ország maga intézte volna sorsát, de gaz­daságilag, külpolitikailag s katonailag is Franciaország- ; gal haladt volna együtt. Ezek a “mérsékeltek” arra is gon­doltak, hogy e terv kudarca esetén legyen Algéria Fran­ciaország szerves része és az algériai lakosság legyen tel­­jesjogu francia állampolgár. : így az algériai tisztviselők, vezetők választás utján oda­haza maguk intéznék az or­szág sorsát s Algéria képvise­lőket küldött volna a párisi parlamentbe, sőt esetleg a kormányba is minisztereket. Ezeket a terveket ellenez- í lék — főleg a' tekintélyes számú algériai franciák. Sze­rintük, a többségben lévő arab lakosság őket mindenütt hát­térbe szorította volna s elve­szítették volna gazdasági, tár­sadalmi és politikai ■ döntő be- ■ folyásukat és vezető szerepü­ket. Az algériai franciák — a jobboldali magasrangu fran­cia tisztekkel egy véleményen — csak azt helyeselték vol­na, ha a francia kormány va­lami szebben hangzó név alatt megtartja Algériát francia gyarmatnak s némi engedmé­nyeket tett volna a bennszü­lött lakosságnak. A másik szélsőség az algé­riai szabadságharcot vezető csoport volt, amely azt köve­telte, hogy Franciaország ad­jon Algériának teljes függet­lenséget. Ha ezt a francia kormány nem ígéri meg, ak­kor a harcnak tovább kell folynia, — mondták évek óta a felkelővezérek. De Gaulle tábornok eleinte azt hangsúlyozta, hogy előbb tegyék le a felkelők a fegy­vereket s utána kössenek ide­iglenes egyezményeket. Ezek értelmében Algéria bizonyos idő múlva titkos szavazással döntötte volna el, hogy füg­getlen akar-e lenni, — vagy Franciaország része. A felkelővezérek e terve­ket elutasították. A vérontás és a nemzetközi hangulat, a háború hatalmas kiadásai vé­gül is odavezettek, hogy De Gaulle meghívta a felkelőve­zéreket Svájcba, hogy ott kö­veteléseiket elfogadja. A ta­lálkozó néhány hete egyszer már meghiúsult, de most vég­re megtörtént volna. A jobboldali francia tábor­nokok — félve attól, hogy a találkozón De Gaulle megadja Algéria függetlenségét s tel­jesíti a felkelők követeléseit, — váratlanul lecsaptak. Át­vették Algériában a legtöbb katonai alakulat felett a pa­rancsnokságot. . | De Gaulle tábornok azonnal i bejelentette, hogy él alkotmá­nyos jogával és az uj francia alkotmány értelmében átveszi a diktatórikus hatalmat az országban. Azonnal megpró­bált megfelelő ellenlépéseket tenni Algériában és felszólí­totta az ottani kormányhü katonákat és tisztviselőket, hogy tagadják meg az enge­delmességet a felkelő tábor­nokoknak. Az algériai francia lakos- 1 ság nagyrésze a zendülő tá- ; homokok oldalára állt s a ki­osztott fegyverekkel hajlan­dónak mutatkozott harcolni a saját kormánya ellen. ❖ ABLAKON ÁT SZÖKÖTT , EL Spanyolországból az algé­riai felkelők fővezére, hogy . csatlakozzék a De Gaulle el- - lenes , tábornokokhoz. Sálán, , francia tábornok —akik szél- , sőséges nacionalista elvei mi­att már előbb komoly össze­ütközésbe került De Gaulle tábornok kormányával — az , utóbbi időben Spanyolország- , ban élt emigrációban. A spa- ■ nyol kormány ígéretet tett, l( hogy nem engedi meg Sálán tábornok elutazását Algériá- ] ba. Sálán tábornok — nyilván , tudva arról, hogy elutazását , meg fogják akadályozni a spanyol vendéglátók, — éjjel ,i távozott lakása ablakán át és j úgy repült Algériába, ahol , csatlakozott a többi felkelő­höz. ] ❖ FRANCIAORSZÁG MEG­SZÁLLÁSA,. vagy a felkelés . leverése látszott a két lehet­séges megoldásnak. De Gaulle tábornok azonnal intézkedett, hogy Franciaországot meg­védje az Algériában össze­vont francia csapatok táma­dása ellen. A repülőtereket eltorlaszoltatta, s a rendőrség mellett katonai csapatokat helyezett készenlétbe. Rádión mondott beszédében kijelen­tette, hogy a végsőkig élni fog diktatórikus jogaival és a felkelés letörésében csak a kudarc, vagy a halál akadá­lyozza meg. A francia közvélemény De Gaulle politikáját látszott pár­tolni. A puskaporos francia légkör veszélyei mellett a cu­bai és a laoszi helyzet jelen­tősége is eltörpült. ❖ CUBÁBAN a győzelemtől megittasult Castro — szokott rövidségével — négyóra és huszonhárom perces beszéd­ben tájékoztatta a lakosságot a felkelés leverésének részle­teiről. Az amerikaiakat “grin­­go”-nak nevezte, — vagyis a spanyolok nevében a legut­­szélibb névvel illetett bennün­ket. Kijelentette, hogy a kom­munista országok rakétákkal és más módon állanak mellet­te s Amerika kénytelen lesz az idők szavára' hallgatni s meghátrálni nemcsak Cubá­­ban, de egész Délamerikában is. Hangsúlyozta, hogy az el­fogott többszáz szabadsághar­cossal szemben kíméletet nem ismer. Hírek szerint, a fog­lyok kínzásában “szakembe­­rek”-nek ismert kínai vörö­sök állanak rendelkezésére, akik a foglyoktól Amerikát elitélő nyilvános vallomásokat fognak kicsikarni. ❖ . A DÉLAMERIKAI KOR­MÁNYOK REAKCIÓJÁT fi­gyelik Washingtonban kínos érdeklődéssel. Kormányunk 1 megkönnyebbülésére kiderült, hogy Brazíliában és Argentí­nában a cubai események szovjetellenes hangulatot és ■ félelmet keltettek. Mindkét - országban megrökönyödve Ír­nak arról, hogy Cubát a Szov­­j etunió állig felfegyverezte. Uruguay kereken megta­gadta a szovjet követnek azt a kérését, hogy Uruguay Ítél­je el az Egyesült Államokat a cubai események miatt. Egyikét délamerikai ország megszakította, illetve meg­szakítja Cubával a kapcsola­tokat. A DÉLAMERIKAI NÉP­­HANGULAT azonban más. Több országból érkeztek o­­lyan hírek, hogy erőteljes tüntetések voltak az Egyesült Államok ellen s igen sok vá­rosban Castro mellett tüntet­tek győzelme után. Több ame­rikai hírmagyarázó írja, hogy Castro ereje sokkal nagyobb volt az egyszerű cubaiak kö­zött, mint a világ közvéle-i ménye gondolta volna. Castro ellenségei főképen a müveit és jobbmódu rétegekből ke­rültek ki. Ezzel szemben a cu­korültetvények munkásai és a nincstelen parasztok, akik föl­det, néhány iskolát és más segítséget kaptak Castro kor­mányától, nem voltak hajlan­dók ellene fordulni. A cubai szegény tömegek egyetlen kormánytól sem kaptak se­gítséget s igy nem volt okuk arra, hogy az ellen a diktá­tor ellen forduljanak, aki vas­kézzel uralkodó kommunista­barát, de legalább tesz vala­mit az érdekükben. Sajnos, egész Délameriká­ban óriási az ínség s igy ért­hető, hogy a tömegek nem pártolják az Egyesült Álla­mokat, mert agy látják, hogy Amerika a. tőrétegekkel árul egy gyekáaven es nem tesz jóformár «semmit a kis­emberekért. ELSZÁMIT)TTA magát az Egyesült államok kormá­nya Cubával kapcsolatosan. Az kétségtelu, hogy a fel­kelőket közvtve segítettük, ] és a mi jóváhgyásunkkal in- . ditották meg, felszabaditási ; harcot. Azt ondoltuk, hogy j a lakosság a felkelők mellé áll. Ez nem övetkezett be, { mert Castro »lőre tudott a j partraszállásr és lefogatta ( a lakosság kiéből összes le- j hetséges elleSeleit. Ugyan- s akkor csapata készen várták a partrasáálkat, az egyéb- r ként elhagyót mocsaras vi­déken. Hirszizőszolgálatunk ^ azt sem tudt hogy Castro j. már üzembehyezte a szov- ■ j.et jet-repülőipeket és tan- s kokat is. Ezé a tényezők és ^ az elmaradt Gtro-ellenes tö- ^ meghangulat nár a kezdet kezdetén kuircra ítélte a r Castro-elleneak fegyveres 2 próbálkozása n 4 h KHRUSHHEV fenyegetve ]g figyelmeztet Amerikát be- s szédben ésizenetben, hogy n Cubában n merjen beavat- r kozni. A ágháboru vészé- g iyét emlege s megismételte ]< a Szovjetui készségét Cuba v fegyveres Jgsegitésére. s: Kennedyelnök sorozatos megbeszélhet folytat kor- lé mánya tagval, sőt a repub- á likánus v(tőkkel is. Bizal- lé másán taiskozott Richard & M. Nixon,>lt alelnökkel, sőt Dwight Disenhower tábor- g nők, volt lök után Rocke­feller, newki kormányzó- ^ val is. kői eg Goldwater, ^ konzervatrepublikánus sze- ^ nátorral ácskozott. Harry b S. Trumavolt elnökkel tele­fonon lép érintkezésbe. g. Közbercubai ügyben az ^ Elnök__űzeti érdekből, — y] nem volfajlandó az újság- n, íróknak atkozni. Mind eb­ből az Kik, hogy kormá- u nyűnk kjly — és esetleg V( (Folyta* a 6-ik oldalon) HALÁLOZÁSOK Özv. Újhelyi Istvánná (1744 E. 31-ik utca) 1961. április 24.-én, hétfőn — sziv­­szélhüdés következtében, 75 éves korában — otthonában meghalt. A szívroham után kihívott mentők oxigénnel kí­sérelték meg az idős magyar asszonyt életben tartani, de fáradozásuk nem járt siker­rel. A kihívott orvos közölte a családdal, hogy édesanyjuk meghalt. GYŐZÖTT DE GAULLE! Összeomlott a négy tábornok zendülése. — De Gaulle tábornok ismét teljesen ura a helyzetnek. — Az ese­mények Franciaországot erős egységbe kovácsolták. 1 Özv. Újhelyi Istvánná nem­■ csak városunk magyar élete, : de az amerikai politikai élet • terén is ismert és vezetősze­• repet játszó fiukat nevelt. • Egyik fia — József, — a Lo­• rain megyei demokrata párt elnöke. Antal fia a város he­- lyettes számvevője, István fia • pedig a National Tube Cö. l egyik előmunkása. Egyik leá­• nya, Gizella — Mrs. Fred r Badger — Akronban (0.) la- 1 kik családjával. Másik leánya,, 1 Ilona — Mrs. Bernard Skod­■ ney — Lopainban lakik. Özv. Újhelyi Józsefnét gye­rekein kívül 9 unokája, kiter- 1 jedt rokonsága s igen sok jó barátja gyászolja. Az elhunyt neve közismert azért is, mert fiatalabb korá­ban — -mint képzett varrónő — nagyon sok loraini magyar asszonynak készített ízléses ruhákat. Gyermekei, unokái mindvé­gig hálás szeretettel és meg­becsüléssel vették körül. Nem csupán a magyarság körében ismerték, de ismert politiku­sok, közéleti emberek és jó­barátok megyeszerte “ma­­má”-nak hívták. Szatmár megyében szüle­tett, Magyarországon. 1903- ban — 18 éves korában, — jött Amerikába. Tagja volt a Szent Mihály, magyar gör. kath. egyházközségnek és a Wm. Penn helyi osztályának. Temetése a Bodzash-intézet rendezésében szerdán, április 26.-án volt, — nagy részvét mellett, — a temetkezési ott­honból és egyháza templomá­ból, Főt. Koval Antal gyász­­szertartásával. A Calvary Te­metőben helyezték nyugalom­ra. A temetésre a helyi ma­gyarság jelentős része, a csa­lád barátai és közelebbi, tá­volabbi ismerősei gyűltek ösz­­sze — más városokból is. Özv. Újhelyi Istvánná ha­lálával egy gyermekeiért élő, ( áldozatos szivü, szerető s csa- ] Iádjára joggal büszke magyar édesanya távozott el. Az algériai francia nacio­nalista katonai lázadás ösz­­szeomlott. A De Gaulle ellen fellázadt francia tábornokok megadták magukat, vagy el­menekültek és De Gaulle tá­bornok ismét ura a helyzet­nek teljes mértékben.' Sálán tábornok, aki tulajdonképen kormányra segítette annak idején De Gaulle tábornokot, elmenekült. A jobboldali fel­kelés összeomlása főképen De Gaulle tábornok higgadt és államférfihoz illő intézkedései — valamint a francia lakos­ság és katonaság kormányhü volta — eredményeképen kö­vetkezett be. v A De Gaulle-kormányhoz hü tengerészek és egyéb ala­kulatok átvették az algériai városok .és helyőrségek ellen­őrzését. Szabadon bocsátották a felkelők által őrizetbe he­lyezett kormányhü tiszteket és tisztviselőket. Az amerikai kormány — a­­mely a felkelés alatt felaján­lott De Gaulle-nak minden se­gítséget, nagy megkönnyeb­büléssel és őszinte örömmel fogadta a De Gaulle győzel­méről érkező híreket. A nyugati sajtó egyöntetű­en méltatja De Gaulle tett­erejét és állami érfiuhoz mél­tó intézkedéseit. A lapok ki­hangsúlyozzák azt, hogy De Gaulle tábornok helyzete ma szilárdabb, mint valaha és a. francia nép is bebizonyította, hogy nem hajlandó semmifé­le kalandért feladni a De Gaulle-kormány által terem­tett politikai biztonságot. A nyugati államok kommu­nista-ellenes szövetsége De Gaulle tábornok győzelme ré­vén pontosan a legjobb idő­ben — vagyis a laosi és a cubai válság idején, — szilár­dult meg s vált ismét akció­­képessé. MÉGIS BÉKE LESZ LA0SBAN Az angolok betek óta próbál­ják rávenni az oroszokat arra, hogy véget vessenek a Laos­­ban folyó polgárháborúnak. Végre a Szovjetunió most el­fogadta az angolok ajánlatát és beleegyezett, hogy május elején tárgyalják meg a fegy­verszünet ügyét. A fegyverszünetet elfogad­ta a nyugatbarát laoszi kor­mány, valamint az u. n. sem­leges csoport, sőt a kommu­nista felkelők vezetősége is. Ha csakugyan sor kerülne a fegyverszünet után a béke­­tárgyalásokra, akkor Laosban a nyugatbarátok, semlegesek és a kommunisták bevonásá­val alakulna kormány. Ebben az esetben — sajnos! — szá­mítani lehet rá, hogy lassan kommunista kézbe csúszik át a vezetés. A tárgyalóasztalhoz Vörös Kínával együtt kell leülnie Amerikának, a laosi béke ér­dekében. lElzziel végre sikerült a kínai vörösöknek megvaló­sítaniuk azt a törekvésüket, hogy Amerika elismerje őket tárgyalófelekül s ezzel a kí­nai vörösök hallathatják sza­vukat jelentős nemzetközi döntésekben. Egyesek szerint ez lesz az előjátéka Vörös Kina fel­vételének az Egyesült Nem­zetek szervezetébe. Vasárnap lesz a Szent Mihály Egyház évi csirkepaprikás vacsorája Bagó Ferenc (153 Penny Lane, Elyria) 1961. április 25.-én, — rövid betegség után, 74 éves korá­ban, — a Memorial Kórház­ban meghalt. Magyarországon született s gyerek korában jött Ameri­kába. Tagja volt az Elyria-i Magyar Ref. Egyházközség­nek. Gyászolja felesége, két fia, két unokája és három test­vére. Csütörtökön, április 27.-én Április 30.-án, most vasár­nap rendezi meg a Szent Mi­hály, magyar gör. kath. egy­házközség hagyományos évi paprikácsirke vacsoráját. A vacsora délután 5 óra­kor kezdődik az egyházközség termében és este 7 óráig min­den érkezőt szívesen és gyor­san szolgálnak ki a rendező asszonyok. A vacsorajegy ára $1.75 és ebben benne van a teljes vacsora. A Szent Mihály egyház ve­zetői lapunk utján is szere­tettel hívják meg az összma­gyarságot erre a jótékonycé­­lu vacsorára. A magyar gör. katholiku­­soknak ez az évek óta meg­rendezett csirkevacsorája nem csupán a magyarság köré­ben, de városszerte egyike a legnépszerűbb összej övetelek­­nek. A gör. katholikus asz­­szonyok kitűnő vacsorájának hire a város határán is túl jut s igy reméljük, hogy az idén is — mint a múlt esztendők­ben, — nagyon sokan jönnek el erre a pompás, magyaros és bőséges csirkevacsorára. Május Irén, hétfőn * lesz a “Loyalty Day” A “Loyalitás Napja” min­den évben alkalmat ad az a­­merikaiaknak, hogy kifeje­zésre juttassák hazájuk iránt érzett hűségűket és szerete­­tüket. Az idén ez a hazafias ünnep május 1.-én, hétfőn lesz országszerte. Városunk­ban a loraini veterán tanács rendezi meg a loyalitás nap­ját s arra kéri a város min­den lakóját, hogy — mint más városokban is, — lobo­temették a Sudro-Curtis Te­metkezési Intézet rendezésé­ben, — Nt. Bacsó Béla egy­házi szolgálatával, — az elyri­­ai magyar ref. templomból. A Brookdale Temetőben helyez­ték nyugalomra. gózzák fel Lorainban a háza­kat ezen a jelentős hazafias ünnepen. Május 1.-én, hétfőn este 8 órai kezdettel a loraini közép­iskola nagytermében ünnepi összejövetel lesz, amelyen be­mutatják az “Operation Abo­lition” cimü filmet, amely a kommunisták amerikai akna­munkájáról rántja le a leplet. A film bemutatásán kívül lesz rövid méltató beszéd és egyéb program is. Belépődíj nincs. A loraini veteránok kérnek minden hazafiasán ér­ző loraini lakost, hogy ve­gyen részt ezen az ünnepsé­gen. John C. Jaworski polgár­­mesterünk a május l.-ét vá­rosunkban “Loyalty Day”-nek nyilvánította s kéri, hogy a veteránok által rendezett ün­nepségeken jelenjen meg a la­kosság s május elsején lobo­gózza fel otthonait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom