Lorain és Vidéke, 1957 (44. évfolyam, 7-51. szám)

1957-07-05 / 27. szám

E. J. Burger, az Ohio Edi­son Co. loraini osztályának vezetője, aki éveken át nép­szerű tag'j a volt városunk közéletének s munkájával is osztatlan elismerést vívott ki magának, julius végén nyu­galomba vonul. Berger éveken keresztül vezette a villanytár­saság ügyeit városunkban és a környéken. Nyugalomba vo­nulásával komoly értéket ve­szítünk. Utóda Nuraa F. Vi­dal lesz, aki eddig a pennsyl­­vániai Sharon városában mű­ködött hasonló munkakörben 11 éve. Az uj manager eddi­gi munkássága és képzettsége garancia arra, hogy loraini fontos munkakörében értékes és közhasznú munkát fejt ki. TARNÓCYÁRPÁD kollegánkat nagy részvét mellett temették Tamócy Árpádot, az Akro­­ni Hírlap kiadó-szerkesztőjét és tulajdonosát, — az ame­rikai magyarság országosan ismert kitűnő íróját, —• nagy részvét mellett temették el az akroni Első Ref. Egyház templomából A hosszú évtizedek óta ér­tékes és önzetlen magyar­mentő munkában megőszült s sirbahajlott igaz magyart és nemeslelkü embert nem­csak az akroni magyarság hatalmas tömegei kisérték utolsó útjára, hanem tiszte­letet tett ravatala előtt ame­rikai magyar életünk több országos vezetője is. Révész Kálm.vi, a Ven.. lzz': vérsegitő egyletünk országos elnöke és a Segélyakció elnö­ke, vezetésével ott láttuk a temetésen a közeli, sőt a tá­volabbi városok ismert világi és egyházi vezetőit is. Az amerikai magyar hetilapokat Káldor Kálmán, St. Louis-i laptársunk tulajdonos szer­kesztője — az Amerikai Ma­gyar Sajtószövetség elnöke — képviselte, az Amerikai Ref. Egyesület képviseletében pe­dig Nt. Szabó István vezér­testületi tag vett részt a te­metésen. A templomi gyász­­szertartást Nt. Bakay Árpád, Nt. Kovács István akroni ref. lelkészek, valamint Nt. Ormai János bethlehemi evangélikus lelkipásztor és Nt. Egyed Aladár lutheránus tábori fő­­esperes végezték. Az elhunyt neves amerikai magyar iró 1884 szeptember 21-én született a Nográd me­gyei Tarnócon. 1912-ben jött Amerikába s 1920 óta fejtett ki Akronban áldásos magyar közéleti és írói munkásságot. Az amerikai magyarság és az akroni magyarok nagy csa­ládja osztatlan gyásza mel­lett, közeli családjából gyá­szolja hitvese, valamint négy nővére az óhazában s kiter­jedt rokonsága itt és az óha­zában. Tarnócy Árpád egyike volt azoknak a kevés számú úttö­rő magyaroknak, akik fényes tehetségüket saját érdekük helyett az amerikai magyar­ság s a magyar ügy szolgá­latába állították. Az Akroni Hírlap hasábjait sohasem egyéni érdekei szolgálatára használta, hanem a közügyet szolgálta vele s olvasóit gyö­nyörködtette komoly és érté­kes írásaival. Távozása súlyos vesztesége amerikai magyar­ságunknak. Emlékét kegye­lettel őrzik szivükben az itt élő magyarok. Lorainból a nagy nevű amerikai magyar költőt e so­rok írója és Grunda József kisérték utolsó földi útjára. VOLUME 44. ÉVFOLYAM—No. 27 Szám LORAIN, OHIO EGYES SZÁM ÁRA 10c 1957. JULIUS 5 A HET ESEMENYEI Az Egyesült Nemzetek Különbizottságának drámai jelentése a szovjet beavatkozásról Magyarországon AMERIKA ÉS A SZOV­JETUNIÓ londoni tárgyalásai és bizonyos fontos megbeszé­lések a lefegyverzés frontján újabb reménységet ad a bé­kére sóvárgó világnak. A nagyhatalmak elvben egyet­értenek abban, hogy a kon­vencionális (nem atom)-fegy­verek egy részét — raktárok­ban elhelyezve, — nemzetkö­zi ellenőrzés alá helyezik és későbbi időpontban meg is semmisítik. A megegyezés óriási hatással járhat a világ jövője szempontjából. Ameri­ka végre beláttatta a Szovjet­unióval, hogy senki sem hisz a kommunistáknak és csak akkor lehet leszerelésről szó, ha a szovjet beleegyezik meg­felelő ellenőrzésbe is. Ma még hozzávetőleg sem lehet meg­állapítani, hogy a lefegyver­zés ténylegesen be is követ­kezik-e és ha igen, milyen méretű lesz az. Mégis úgy látszik, hogy a békéhez veze­tő göröngyös utón, — ha nem is a felszabadítás politikájá­nak számunkra kívánatos ös­vényén, de mégis — tényle­ges lépésekkel haladhatunk előre. TITO JUGOSZLÁV DIK­TÁTOR érdekes nyilatkozatot adott Ed Murrow világhírű amerikai újságírónak. A CBS rádió részére lemezre vett nyilatkozatban Tito kijelen­tette, hogy Jugoszlávia, a Szovjetunió és a világkom-. iKHmizm'is azono­sak. Szerinte az ü. n. szoci­alizálást a jövő gazdasági és társadalmi berendezésének kell tekinteni. Szerinte azon­ban a “szociális életformára” nem erőszakkal kell a népeket rábírni, hanem odahatni, hogy maguktól fogadják el. Jelentősnek tartotta azt is, hogy Vörös Kina kormányfő­je is hangot adott annak a véleményének, mely szerint a különböző országok a ma­guk módján éljenek a kom­munista államformában. (Ti­­toizmus) Helyeslőén nyilatko­zott a lengyel eseményekről és változatlanul elitéli a ma­gyarországi szovjet erősza­koskodást. ❖ DÉLKOREÁBAN nagy a lelkesedés amiatt, hogy Ame­rika felszereli Délkoreát, mi­vel az észak-koreai kommu­nisták a fegyverszünet meg­szegésével hatalmas mennyi­ségű modern fegyverzetet kaptak különböző kommunis­ta országokból. Amerika nem sokáig váratott ígérete bevál­tásával. Legutóbb már leg­újabb tipusu amerikai jet re­pülőgépek keringtek Délkorea fölött, hogy ezzel is tudomá­sára hozzák a kommunisták­nak, hogy Amerika máris felkészült minden esetleges meglepetés ellen. ❖ A SZOVJET FLOTTA tekintélyes osztagai haladtak át a szorosokon és csatorná­kon, hogy a Földközi-tenge­ren cirkáljanak. Az oroszok látták, hogy az amerikai VI.­­ik flotta.j elenléte milyen dön­tő hatással volt a közelkeleti eseményekre. így most egye­sek arra következtetnek, hogy a Szovjetunió esetleges újabb közelkeleti bonyodalmak be­álltával, flottájuk révén akar­nak az eddiginél kedvezőbb helyzetbe jutni s igy próbál­nak majd zsaroló követelése­iknek nagyobb nyomatékot kölcsönözni. AZ ELSŐ HURRICANE, amelyet “Audrey” néven “be­céztek” a tudósok, ugyancsak szeszélyes és makrancos hölgynek bizonyult. Délről tört be az amerikai száraz­földre s óránként száz mér­­földes sebességgel száguldva, Texas és Louisiana államok­ban több mint 800 ember ha­lálát okozta s milliós károkat és tömeges sebesüléseket oko­zott. Az emberek ezrei kény­szerültek arra, hogy otthona­ikból meneküljenek. Házak tömegei, sőt egész utcasorok omoltak össze jóformán pil­lanatok alatt. Sok helyen a szél által hajtott hullámok, vagy a felhőszakadásként le­zúduló eső okozott tragédiá­kat és jelentős károkat. ❖ LENGYELORSZÁGBAN a poznani munkástüntetés év­forduló jáif ezrek vonultak fel az utcákon és kegyelettel adóztak a lázadás után kivég­zett, vagy a helyszinen agyonlőtt hazafiak emléke előtt. A poznani lázadás indí­totta el tulajdonképen a len­gyelországi erjedést, amely­nek eredményeként a sztálin­isták kibuktak a hatalomból s félig-meddig nemzeti kom­munista kormány vette kezé­be az ország vezetését. A nemzeti kommunista Gomul­­ka miniszterelnök keresi bár (Moszkva kegyeit s teljesen a kommunista rendszer hive> de vezetése alatt a minden­napi élet némileg elviselhe­tőbb lett Lengyelországban- Az egyháznak is‘ több vala­mivel a szabadsága, hiszen ő engedte ki a börtönben sínylődő hercegprímást is. ❖ A KOMMUNISTÁK ügyé­ben fontos döntést hozott az amerikai legfelsőbb bíróság. E döntés értelmében a sajtó és a szólásszabadság elve megköveteli, hogy mindenki hirdethesse saját meggyőző­dését, még ha az ellenkezik is az amerikai kormányformá­val. - így, ha valaki ténylege­sen nem tör az amerikai al­kotmány és kormányforma megdöntésére, akkor joga van nézeteit kifejteni akkor is, ha ezek a nézetek jónak lát­ják az amerikai kormányfor­ma megváltoztatását. A bíró­ság elvi döntése szerint nincs törvényes alapja az olyan kommunisták elítélésének, akikről nem bizonyosodott be, hogy ténylegesen erőszakos lépéseket tettek az amerikai kormány ellen. Az elvi döntést Amerika vegyes érzelmekkel fogadta. Sok helyütt nagy a felhábo­rodás. Elnökünk sem nyilat­kozott a döntés mellett, bár hangoztatta, hogy a legfel­sőbb bíróság döntéseit és in­tézményét tiszteletben kell tartani. Egyesek szerint a törvény­­hozásban olyan intézkedése­ket kell hozni, hogy alkot­­mánymódositással időnként újból meg kellene erősítenie a szenátusnak a legfelsőbb bírákat állásaikban. Ezzel szemben mások a döntésben a klasszikus szó­lásszabadság bástyáját látják és a McCarthy-izmus teljes végét. Anglia sajtója teljesen a legfelsőbb bíróság döntése mellett van és azt korszak­­alkotónak mondja. Az amerikai kommunisták máris lépéseket tettek, hogy a döntés értelmében helyez­zék szabadlábra a különböző alsóbb fokú bíróságok által elitéit kommunistákat. A ‘Szabad Magyar Tájékoztató,' — mely a “Szabad Magyaroszág Nemzeti Képviselet” kiadásában jelenik meg, — részletesen közli az Egyesült Nemzetek Különbi­zottságának jelentését, melyet az 1956 október 23.-án megindult ma­gyar nemzeti forradalom esemé­nyeinek, eredményeinek és az ille­téktelen és jogellenes szovjet be­avatkozás eredményeinek vizsgála­táról kiadott. Ez a jelentés, — melyben egy­hangúan állapítja meg a külön­bizottság a forradalom nemzeti jellegét és jogos voltát s — mely­ben teljes mértékben elitéli és ag­­resszomak bélyegzi a magát bá­ránynak álcázó szovjet farkast, oly’ kimerítő mértékben foglalko­zik a szabadságharc okaival és eredményeivel; következményeivel és a szovjet brutalitásával, hogy lapunkban — annak korlátozott terjedelme miatt, — csak foly­tatásokban közölhetjük.—A Szerk. Megállapítást nyert, hogy a Szovjetunió október 24.-i fegyveres beavatkozásával a magyar ■ nép demokratikus forradalmát akarta megsem­misíteni; amikor ez nem si­került: november 4.-én a tör­vényes Nagy-kormány meg­döntésére vetette be részlege­sen mozgósitott hadseregét; katonai támogatással uralom­ra juttatta a Kádár-bábkor­mányt, de mivel annak tény­leges hatalma nem volt, egy­­ideig szovjet katonai igazga­tás alá került Magyarország. A tárgyilagos vizsgálatot öttagú bizotUáv. folytatta le, •»mól;.i.957. jan. 10.-én küldött ki, hogy “tájé­koztassa a közgyűlést és az Egyesült Nemzetek minden tagját a lehető legteljesebb és legjobb információk alap­ján arról a helyzetről, ame­lyet a szovjet beavatkozás és egyéb módszerek alkalmazása Magyarországon teremtett.” Az öttagú bizottságba Ausz­trália K. C. O- Shann urat, Ceylon R. S. S. Gunawardene urat, Dánia Alsing Andersen urat, Tunisz Mongi Síim urat és Uruguay Enriquez Fabre­­gat urat jelölte ki. Az ENSZ főtitkára a különbizottság tit­kárának P. Bang-Jenset urat nevezte ki. Első ülésén jan. 17.-én, a különbizottság elnö­kévé Alsing Andersen ■ urat, előadójának K. C. O. Shann urat választotta meg. Az aoélmunkások a leg­utóbbi bérszerződés értelmé­ben automatikus béremelése­ket kaptak julius l.-i hatály­­lyal. A béremelés és egyéb kedvezmények kiutalása ösz­­szesen 700000 acélmunkás­nak jetent jövedelemtöbbletet amerika területén. Városunk­ban is mintegy 11.000 mun­kásnak emelkedett a jövedel­me ennek kapcsán. A béreme­lés átlagosan 12.5 centet tesz ki óránként. Ehhez jön még rövidesen az a bér többlet, amelyet a munkások a szer­ződés értelmében a megélhe­tés drágulásával arányosan kapnak. A drágasági pótlék körülbelül újabb négy centet tesz ki. A bérszerződés emelkedése mintegy 8 cent lesz óránként s ehhez jön a vasárnapi mun­káért fizetendő 20%-os több­let. Eddig a munkások a va­sárnapi munkáért csak 10% többletet kaptak. Az ünnepe­ken végzendő munkáért is jár mintegy 10%-os külön dijja­­zás. Ezen kívül a nyugdíj jo­anyagot áttanulmányozták, megkezdték a tanuk kihallga­tását. A különbizottság 111 tanút hallgatott ki: harminc­ötöt New Yorkban, huszon­egyet Genfben, tizenhatot Ró­mában, harmincat Bécsben és kilencet Londonban. Kéthly Anna, Király Béla és Kővágó József először nyil­vános ülésen tett nyilatkoza­tot, aztán a részletek felől őket is, valamint 81 tanút a 111-ből zárt ülésen hallgat­tak ki. A tanukat úgy válo­gatták össze, hogy közvetlen tapasztalataik, vagy ismerete­ik alapján adhassanak felvi­lágosítást. A második fontos szempont az volt, hogy a tár­sadalom minden rétegét és az ország minden részét képvi­seljék. Legnagyobb számban munkások voltak közöttük, azután diákok, tisztviselők, szakemberek, irók és újság­írók, —. egyformán kihallgat­tak kommunistákat és nem­­kommunistákat, katholiku­­sokat, protestánsokat és zsi­dókat. Legkevesebb .volt a földmives tanú, aminek okát ■ a különbizottság abban látja, hogy a harcok inkább a fő­városra és az ipari közpon­tokra korlátozódtak. A 'szószerint jegyzett vallo­mások szövege kétezer oldal­ra terjed, több esetben is ugyanazt az eseményt, vagy tényt különböző tanuk egyező vallomása megerősítette- A különbizottság a jelentését nem időrendben csoportosí­totta, hanem oly módon, ami megbizatásának, nevezetesen a forradalom kirobbanása, programja és lefolyása, vala­mint a szovjet beavatkozás tényének megálapitására vo­natkozóan a legjobban meg­felel. Az a szándék, hogy Nagy Imrét meghallgassák a magyar és a román kormány ellenkezésén meghiúsult: j e­­lentését a különbizottság egy­hangúan terjesztette be. Az első fejezet a különbi­zottság szervezetével és mű­ködésével foglalkozik. A to­vábbiakban az egyes fejeze­tek rövid tartalmát és a hoz­zájuk fűzött következtetése­ket ismerteti. Az egyes feje­zetek paragrafusait megszá­mozták, a könnyebb tájékozó­dás érdekében azokat a ma­gosultak nyugdijába is többet fizet be az acéltársaság, úgy, hogy összesen 12.5 cent a mostani emelés összege- A bérszerződés értelmében ta­valy már emeltek mintegy 20 centtel óránként. A béremelésekkel egyidő­­ben az acéltársaságok fele­melték az acél árát. Ez ter­mészetesen újabb drágulási hullámot eredményez ameri­­kaszerte. Eisenhower elnök kérte az amerikai ipart és a munkásságot, hogy ne emel­jék a béreket és az árakat ezentúl, mert ez könnyen in­flációhoz, gazdasági nehézsé­gekhez vezethet. De az elnök kérése süket fülekre talált. Az acélipar az elnök kérése után emelte az árait. A ton­nánként 6 dolláros acél-ár­emelés olyan következménye­ket hozhat gazdasági életünk­re, hogy a kongresszus eset­leg vizsgálatot indít annak megállapítására, hogy jogos és indokolt volt-e az acél árá­nak újabb drágítása. gyár szövegben is meghagy­tuk. II. FEJEZET A magyar felkelés rövid története. 89. — A közgyűlés megbíza­tást adott a különbizottság­nak a magyarországi szovjet fegyveres és egyéb beavat­kozás, s az ilyen beavatko­zásnak a magyarországi poli­tikai fejleményekre vonatko­zó hatásának teljes és tárgyi­lagos kivizsgálására. A köz­gyűlés azt is kérte, hogy a vizsgálatot Magyarországon is folytassák le, azonban a magyar kormány magatartá­sával nem tette lehetővé, hogy a bizottság megbizatá­sának eme részét teljesíthes­se. A bizottság a magyar fel­keléssel kapcsolatos fontosabb tényeket illető következteté­seit 13 pontban foglalta ösz­­sze: I. ) Ami Magyarországon történt az spontán nemzeti felkelés volt, amelyet igen régi sérelmek váltottak ki. Ezek egyike Magyarország alárendeltsége volt a Szovjet­unióval szemben; II. ) A felkelést egyetemi hallgatók, munkások, katonák és értelmiségiek vezették, kik közül számos kommunista, vagy egykori kommunista volt. Azok, akik résztvettek benne, ragaszkodtak ahhoz, hogy demokratikus szocializ­mus legyen a magyar politi­kai élet alapja, hogy a föld­reformot, valamint a többi szociális vívmányokat meg kell tartani. Helytelen azt állítani, hogy a felkelést re­akciós körök ébresztgették Magyarországon, vagy hogy erejét nyugati “imperialista” köröktől nyerte; III. ) A felkelést nem előre tervezték, valójában az ab­ban résztvevőket is meglepte. Időpontja egybekapcsolódott Lengyelországnak a Szovjet­uniótól való nagyobb függet­lenségre irányuló sikeres lé­pésével, valamint Gerő Ernő­nek Jugoszláviából október 23.-án történt visszatérése alkalmából elmondott beszé­de által felidézett csalódással, amikor is azt remélték, hogy a magyar egyetemi hallgatók október 22.-én fogalmazott népi követelésével kapcsolato­san barátságosan foglal ál­lást ; IV. ) Úgy látszik, hogy a szovjet hatóságok már okt. 20.-án előkészületeket tettek a katonai beavatkozásra. Bi­zonyítékok vannak csapat­mozdulatokról : Magyarorszá­gon kívül állomásozó szovjet csapatokat használtak fel már az első beavatkozás során. Az ellenállás jelei Magyarorszá­gon október 23.-a előtt nyil­vánvalóak voltak; V ) Az október 23,-i tün­tetések először teljesen bé­kés jellegűek voltak és sem­miféle bizonyítékot nem lehe­tett találni arra vonatkozólag, hogy bármelyik tüntető erő­szakhoz akart volna folya­modni. A változást az okozta, hogy az ÁVH tüzet nyitott a Rádió előtt gyülekező tö­megre és hogy az orosz ka­tonák ellenségként jelentek meg Budapesten; VI.) Nagy Imre bebizo­nyította, hogy nem kérte fel a szovjet hatóságokat a be­avatkozásra és a különbizott­ságnak nincs bizonyítéka azon körülményekkel kapcsolatban, amelyekben ezt a kérést in­tézték, vagy hogy egyáltalán ilyen kérésre sor került-e. Ha­sonló megállapitások érvénye­sek a Kádár-kormánynak a szovjet csapatok másdszori beavatkozására vonatkozó ál­lítólagos kérésére. • Bőséges bizonyíték van arra, hogy ezen beavatkozásra vonatkozó szovjet előkészületek már ok­tóber utolsó napjai óta fo­lyamatban voltak; VII.) Nagy eleinte nem volt szabad a miniszterelnök teljes jogainak gyakorlásá­ban. Amikor az ÁVH elle­nőrzése csökkent, a tényleges hatalom a forradalmi és-mun­­kástanácsok kezében volt. Nagy, miután látta, hogy honfitársai szinte egyember­­ként más kormányformát kí­vánnak, a szovjet csapatok kivonásával egyetemben, a felkelők oldalára állt; Vili.) Majdnem valameny­­nyi esetben, a tömeg által elkövetett lincselés és verés az ÁVH tagjait, vagy azokat érintette, akikről azt hitték, hogy velük együtt működtek; IX ) A néhánynapos sza­badság alatt a felkelés nép­szerűségét bizonyította a sza­bad sajtó és szabad rádió je­lentkezése és az egész nép körében megnyilvánuló öröm­ujjongás ; X. ) Ezen időszak alatt a munkástanácsok intézkedései arra irányultak, hogy a mun­kásságnak tényleges ellenőr­zést biztosítsanak az államo­sított vállalatokban és eltö­rölj enek olyan népszerűtlen rendelkezéseket, mint a tel­­jesitménybérezés. Közben tár­gyalások folytak a szovjet csapatok kivonásáról és az élet kezdett normalizálódni Budapesten; XI. ) A politikai jogok hely­­reállitásával kapcsolatban ek­kor előterjesztett követelé­sekkel szemben a magyar nép alapvető emberi jogait a kor­mány október 23.-a előtt megsértette, főleg 1955 ősze előtt, s hasonló törvénysérté­sekre került sor újból, nov. 4.-e óta. Az ÁVH embertelen bánásmódjára és kínzásaira vonatkozó beszámolókat igaz­nak kell elfogadni. A forra­dalom letörésének megkísér­lésével, számos magyart, bele­értve a nőket is, Szovjetunió­ba deportáltak és egyesek va­lószínűleg még ma sem tér­tek vissza otthonaikba. XII. ) A november 4.-i má­sodik szovjet beavatkozás óta semmiféle bizonyíték nincs a Kádár-kormány népi támoga­tásáról. Kádár lépésről-lépés­­re törte le a munkások hatalmát. Igen szigorú terror intézkedéseket hajtottak vég­re és az általános választá­sokat két évvel elhalasztot­ták. A jelenlegi körülmények között Kádár nem hajlandó a szovjet csapatok visszavo­násáról tárgyalni. Az ország­ból elmenekült 190.000 ma­gyar közül csupán egy töre­dék fogadta el a hazahívást; XIII. ) A magyar kérdés­nek az Egyesült Nemzetekben való megtárgyalása jogilag helyes, az Alapokmány 2. cik­kelyének 7. bekezdése nem emel kifogást az ilyen meg­fontolással szemben. Egy ha­talomnak egy másik hatalom területén végrehajtott nagy­arányú fegyveres akciója, a belügyekbe való beavatkozás nyíltan bevallott szándékával, a Szovjetunió saját meghatá­rozása szerint is agresszió és nemzetközi megfontolás tár­gyát képezi. (Folytatjuk a következő szá­munkban.) Miután a rendelkezésre álló FELEMELTÉK AZ ACÉLIPARBAN A BÉREKET ÉS AZ ÁRAKAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom