Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Tóth Péter - Kis József: Miskolc - Kaposvár - Miskolc : interjú Tóth Péterrel
47 2022/1. ▪ 47 – 62. A Levéltári Szemle 2020/1. számában közzétett szerkesztőségi felhívás óta, amelyben levéltáros életpályák feltárására, levéltáros emlékek rögzítésére és publikálására buzdítottuk kollégáinkat, több jelzést is kaptunk készülő interjúkról, visszaemlékezésekről, valamint felkérésünkre már többen vállaltak interjúkészítést. A szerkesztőségünkbe beérkezett interjúk közül a reménybeli sorozat első darabját publikáljuk az alábbiakban. Miskolc – Kaposvár – Miskolc Interjú Tóth Péterrel ✳1 Beszélgetőtárs: Kis József Tóth Péter gazdag életutat járt be és aktivitása jelenleg is töretlen. Pályafutását tanárként kezdte, majd levéltárosként, illetve történészként hungarikakutatásaival és koraújkori forrásfeltáró munkáival hívta fel magára a figyelmet. 1979 és 1992 között dolgozott levéltárosként, több intézmény munkatársaként, de később sem szakadt el a levéltári munkától. ■ KJ: Hogyan indult az életpályád? Amennyire én tudom, származásodból, illetve a családi miliőből egyáltalán nem következett volna a történészi pálya. TP: A kezdet kezdete a megszületésem, ami 1949. szeptember 8-án történt, nem kön y nyű körülmények között. Gyermekkoromat meghatározta, hogy édesapám csendőr múltja miatt nem került szerencsés helyzetbe az ’50-es évek elején. Kénytelen volt a bányánál elhelyezkedni és még annak is örült, hogy egyáltalán munkát kaphatott. Általános iskoláimat szülővárosomban, Sajószentpéteren végeztem, de nevelésemet nagyban meghatározta, hogy édesanyám „rábízott” a papokra. Közel laktunk egy kápolnának nevezett kis templomhoz. Ott elkötelezett káplánok működtek, akik nagyon szívesen foglalkoztak velünk. Mindenféle sportfelszerelést beszereztek, pingpongozhattunk a kápolna udvarán, kuglizhattunk. Plébániák közötti focibajnokságokat szerveztek nekünk. Kivittek bennünket Haricára – ez Kondó mellett egy erdős terület –, ahol bográcsoztunk, számháborúztunk – szóval tényleg egy klassz gyerekkor volt így, hála a papoknak. Ők kezdtek el latinra is tanítani. Akkoriban a misének a szövege még latin nyelvű volt és ezt ministráns gyerekként be kellett tanulni. Már akkor is szerettem volna megérteni, hogy mit mondunk, nemcsak egyszerűen bemagolni a szöveget. Itt kezdődött valahol az érdeklődésem a latin nyelv iránt, amit később aztán sikerült elég jól kamatoztatni. Ilyen neveltetés után természetes volt, hogy Pannonhalmára, a bencés gimnáziumba kerültem azzal a feltett szándékkal és az egri egyházmegye ösztöndíjával, hogy egyházi ✳ Az interjú az MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Velünk élő emlékezők című beszélgetéssorozata keretében megvalósult felvétel felhasználásával készült. A szakma tanúi – levéltáros életutak LEVÉLTÁR│ TÖRTÉNET
