Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Sipos András: Ember Győző terminológiai lexikona és a levéltári terminológia mai problémái
42 Levéltári Szemle 72. évf . 42 Levéltári Szemle 72. évf . között. Ugyanakkor fenntartják azt az elvet, hogy a rögzített és iratként kezelendő információkat az iratképző szervezet vagy személy tevékenységének kontextusában kell megőrizni. A provenienciát tehát, a hagyományosabb felfogástól eltérően, nem annyira strukturális, inkább funkcionális jellemzőnek tekintik, a fondot pedig inkább konceptuális, mint fizikai egységnek fogják fel. Ez a szemlélet lehetővé teszi, hogy elszakadjunk attól a napjainkban is általánosan elterjedt módszertani alapállástól, amely a levéltár kezelésébe került (analóg vagy elektronikus) iratállománynak a fondrendszer szerinti fizikai átrendezését tekinti alapnak, a kontextus-információkat pedig az így létrehozott egységeknek a leírásban megjelenő attribútumaként kezeli.55 Az ISAD(G) provenienciameghatározása nyitott egy ilyen szemlélet felé, mivel azt viszonyként fogja fel, és nem feltétlenül rendezési alapként. Az ISAD(G) és társszabványai56 teljes mértékben alkal mazhatók olyan levéltári megoldásokra is, amelyek nem iratképzők szerint elkülönülő és megbonthatatlannak tekintett fondokat, hanem inkább funkciók, feladat- és hatáskörök szerinti irategyütteseket eredményeznek, amelyek több szerv egymást követő működése során jöttek létre, és a proveniencia elve a kontextus-információk és az irategyüttesek leírásban történő összekapcsolása útján érvényesül.57 A Nemzetközi Levéltári Tanács gon dozásában az 1990-es, 2000-es években készült szabványcsalád tehát a levéltári in formációs rendszert olyan irányba fejleszti, hogy az iratokat és irategyütteseket, az iratképzőket és az általuk ellátott funkciókat önálló entitásokként kezelve, ezekről külön-külön leírások készüljenek, és ezek összekapcsolásával álljon elő az a komplett információcsomag, amelyet korábban egyetlen, a fondra vagy annak egyes részeire vonatkozó leírásban igyekeztek összefogni. A „levéltári leírás” fogalmát Ember Győző nem foglalta bele a rendszerébe. Mivel azt a nemzetközi terminológia a segédletkészítéssel csaknem szinonim fogalomként kezelte (az ICA terminológiai szótárában például a Description értelmezése „preparation of finding aids”58 ), ezért érthetőnek tűnik, hogy Ember megelégedett a „segédlet” fogalmá val, amelyen belül megkülönböztetett levéltári, irattári és ügyviteli segédleteket. (14-52-54.) Az ISAD(G) szabvány alapján azonban ma már egyértelműen célszerű lenne meg-55 Cook 1996: 35–43.; RiC–CM_02. 56 ISAAR (CPF): International Standard Archival Authority Record for Corporate Bodies, Persons and Families, 2nd Edition, https://www.ica.org/en/public-resources/standards ; ISDF: International Standard for Describing Functions, https://www.ica.org/en/public-resources/standards ; ISDIAH: International Standard for Describing Institutions with Archival Holdings. Magyarul: http://mlp. archivportal.hu/hu/leveltarosoknak/leveltari-szabvanyok/ (A letöltés ideje: 2021. november 15.) 57 Az ilyen típusú gyakorlat adaptálásának kérdésével véleményem szerint a hazai levéltárügyben is foglalkozni kell a közeljövőben. Ismeretes, hogy a folyamatos átszervezések következtében a funkciók, a hozzájuk rendelhető konkrét feladat- és hatáskörök napjainkban az őket ellátó szervezetek között sokszor évről évre mozognak, közülük számos szervezet kifejezetten rövid életű. Mire az iratok „levéltáréretté” válnak, már nagy valószínűséggel a sokadik jogutódnál bukkannak fel, mégpedig az egyes feladat- és hatásköröknek megfelelően más-más jogutódnál. Ezekből egy-egy rövid életű iratképző „szerves fondját” a szó hagyományos értelében vett rendezéssel létrehozni nagy valószínűséggel nem lehetséges és nem is ésszerű megoldás. 58 Dictionary of Archival Terminology2 : 52. Sipos András
