Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 4. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Batalka Krisztina: 50 éves a BME Levéltár
62 Levéltári Szemle 72. évf . Batalka Krisztina 50 éves a BME Levéltár A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára 1972 óta gyűjti, szakszerűen rendszerezi és megőrzi a Műegyetem és elődintézményeinek, az azokon belül működő szervezeti egységeknek maradandó értékű iratait, beleértve az egyetemen működő társadalmi szervezetek, valamint kulturális és sportegyesületek történeti értékű iratait is. Gyűjti ezenkívül az egyetem jeles oktatóinak (irat)hagyatékait, az oktatók és volt hallgatók életútinterjúit, az egyetemi életükkel kapcsolatos személyes dokumentumokat. Az őrzött iratanyag mennyisége 1300 iratfolyóméter, amely 81 fondra tagolódik, és az 1846–2007 közötti éveket öleli fel. 1 A páratlan értékű forrásanyaggal való foglalkozás azonban jóval korábbra nyúlik vissza, mint ötven év. A Műegyetemen 1958-ban készült el az első javaslat az iratanyag rendezésére, miután felélénkültek az intézmény történetével kapcsolatos kutatások, és nyilvánvalóvá vált, hogy a történeti értékű iratok nincsenek használható, kutatható állapotban.2 Az egyetem Rektori Hivatalának iratanyagát ugyan már az 1950-es évek eleje óta a Központi Könyvtár alagsorában tárolták, ám ennek szakszerű átvizsgálása, a további levéltárérett egyetemi iratok begyűjtése és rendszerezése, majd a felhasználás biztosítása csak levéltár létesítésével és szakemberek alkalmazásával volt lehetséges. Erre az 1969. évi 27. törvényerejű rendelet nyújtott lehetőséget. A műegyetemi levéltári anyag további sorsának kérdését Héberger Károly könyvtárigazgató kezdeményezésére az Egyetem Könyvtári Tanácsának 1970. évi november 19-i ülésén tárgyalták.3 Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az iratanyagnak mindenképpen egyetemi kezelésben kell maradnia, ám ezt – legalábbis átmenetileg – nem önálló, rektorhelyettesi felügyelet alatt működő levéltári intézmény, hanem a Központi Könyvtárhoz tartozó levéltári szervezeti egység biztosítsa. 1971. április 15-én a Magyar Országos Levéltár egyik osztályvezetője készített szakmai állásfoglalást, számszerűsítve azokat a dologi és személyi feltételeket, amelyek a levéltáralapításhoz szükségesek.4 A szakértői vélemény már támaszkodhatott annak 1 2021. december 31-i állapot szerint. A legrégebbi dokumentum 1846. június 25-i keltezésű, és az egyik legkorábbi elődintézmény, a József Ipartanoda tanszékvezetőinek kinevezését tartalmazza. 2 BMEL VIII. 25/a. 17. doboz. I. 1537/1958. sz. 3 BMEL VIII. 25/a. Könyvtári Tanács 1969-70. évi ülései, 1970. november 19. 3–4. p. 4 A szakvéleményt készítő Jenei Károly levéltáros (1903–1983) 1939-től nyugdíjazásáig dolgozott levéltárosként több intézményben is. 1962-ben került a Magyar Országos Levéltárba, ahol ipartörténettel, elsősorban budapesti gyárak, nagyobb ipartelepek és üzemek, ipari vállalatok, pénzintézetek, földműves-szövetkezetek történetével foglalkozott. Vezető szerepet játszott a magyarországi ipar- és üzemtörténeti kutatások megszervezésében. Feldolgozta többek között a Gábor Áron Gépgyár, az Orion Vállalat, a Goldberger Gyár, a Nitrokémia Ipartelepek és az Ózdi Kohászati üzemek történetét. Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó 1994. LEVÉLTÁR│ TÖRTÉNET