Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 4. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Bíró Éva: A Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára. Az egyházközség vázlatos története fontosabb iratai tükrében
49 2022/4. ▪ 46 – 61. A hódoltság területén tilos volt kőtemplomot építeni, nehogy katonai erődként használja a lakosság a hódítókkal szemben. Általában csak a meglévő templomok javítását engedélyezték, azt is többnyire fából, s ugyanazon helyen, ahol korábban is állt. Ilyen értelmű engedélyt szereztek is a reformátusok 1679-ben Ibrahim budai pasától, ők azonban a katolikusokkal kötött egyezségben megállapított új helyen kívántak építkezni, ezért csak további, magasabb helyről származó engedély birtokában remélhették, hogy sikerrel járnak, tehát egyenesen IV. Mehmed szultánhoz kellett fordulniuk.15 A szultán 1680-ban keletkezett engedélye a városi levéltárba került iratokkal együtt megsemmisült ugyan, 16 de megmaradt 12 irat a templomépítéssel kapcsolatban, szerződések, váltók, feljegyzések, hogy tanúskodjanak arról a hősies erőfeszítésről, amellyel a török megszállás alatti város reformátusai megszerezték a szükséges engedélyeket a templomépítésre, minden veszélyt, s ugyanakkor komoly anyagi áldozatokat is vállalva. A megmaradt iratok között van egy 521 aranyról szóló kötelezvény, amelyet török, magyar, latin, német és héber nyelven állítottak ki (4. kép), továbbá az engedély kieszközléséért Konstantinápolyba utazó két kecskeméti polgár, Kovács István és Mohácsi Halász Miklós hazaküldött levele, mindkettő 1680-ból (3. kép). A református kőtemplom 1680–1683 között, „véres, háborús esztendőkben” készült, egyike a hódoltság alatt épült kevés kőtemplomnak. Az éptkezés anyagi feltételeinek előteremtése, az alapanyagok beszerzése és a mesteremberek szerződtetése összetett és fontos feladat volt, talán nem véletlen, hogy éppen ettől az időszaktól kezdve, 1682-től szinte hiánytalanul fennmaradtak a gondnoki számadási naplók 1825-ig, 98 kötetben, továbbá 1714 és 1840 között további számadási iratok, számlák, nyugták. Ez az iratanyag kiváló lehetőséget nyújthat az egyházközség életének gazdaságtörténeti szempontú vizsgálatához. Az 1680-as években felépült templom az idők folyamán többször javításra szorult. Ezekhez a felújításokhoz kapcsolódóan elődeink több ízben üzenetet hagytak az utókorra, időkapszulákat helyezve el a toronygombban. Az 1808-ban, 1820-ban, 1822-ben, 1862-ben, majd 1913-ban elhelyezett iratok a 2003-as felújítás során váltak ismertté. Az 1820-as években megkezdett egyházközség- és templomtörténetet Emlékezetnek okáért címmel 1862-ben és 1913-ban folytatták a helyi lelkipásztorok, ezeken kívül magyar és latin nyelvű versek, imák olvashatók elődeink üzenetei között. Restaurálásuk után másolatok kerültek vissza a toronygombba a 2003-as, majd a 2019–2020-as felújítások során, a legújabb egyháztörténeti adatokkal kiegészítve. 15 Földváry, 1898: 32–33. 16 A 19. század második felében még a levéltárban volt 29 török kori oklevél, 27 török és 2 magyar nyelvű, amelyet Hornyik közöl a Kecskemét város története című munkájában, s „amelyek több más, a kecskeméti egyház történetére vonatkozó fontos okirattal együtt – senki nem tudja, mi okból –, a későbbi időben a városi levéltárba kerültek, ahol a második világháború alatt megsemmisültek.” Tollas, 1957: 79–85, 80. A Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára
