Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - Koltai Gábor: A fővárosi oktatási-nevelési szervek maradandó értékű iratainak feltárása és gyűjtése. 2., Iratátvételi tapasztalatok
30 Levéltári Szemle 72. évf . 30 történt meg. Mivel a telefonos vagy e-mailes ellenőrzés e téren kevéssé működik, ezért ezeket a problémákat csak a szervellenőrzések során lehet megoldani. A fentiek okán az az elképzelés, hogy komoly statisztikai összesítéseket végezzünk a kérdőívek alapján, nem volt megvalósítható, hiszen torz eredményekhez vezetett volna. Ennek ellenére elsődleges célkitűzésünk, hogy minél több iskolával vegyük fel a kapcsolatot, és rávegyük őket, hogy foglalkozzanak az iratkezelés és irattározás problémájával, szerencsére messzemenőkig teljesült. A 355 visszaküldött kérdőívből 47 tankerületi központhoz, 16 szakképzési centrumhoz, valamint 9 FPSZ-hez tartozó intézmény, vagyis előzetesen 72 helyszín jelezte, hogy terveznek a közeljövőben levéltári iratátadást. Mivel az FPSZ-intézmények jogelődei is csak az 1960-as évektől kezdődően őriznek iratokat, így az első években velük nem számoltunk potenciális iratátadókként. A gyűjtőterületi munka tehát kezdetben a fennmaradó 63 iskolára fókuszált. Ezek közül kiválasztottuk azokat, amelyekről a kérdőív (vagy esetleg más információ) alapján tudtuk, hogy régi iratokat őriznek, és szervlátogatást kezdeményeztünk náluk. A „régi iratok” alatt az 1920 előtt keletkezett iratgyűjteményeket értettük. Ezen időhatár nem oktatás-, hanem köztörténeti fordulópontot jelez, vagyis a Horthy-korszak/Trianon előtt keletkezett iratokra értendő. Ezt a szempontot érvényesítem a III. táblázat dátumainál is, így például a II. világháború után sem az iskolaálla mosítások 1948-as évét adtam meg korszakhatárként, hanem 1945-öt. 2017–2018 folyamán tehát először ezeket az iratokat átadni kívánó, régi dokumentumokat őrző, tankerületi központokhoz tartozó iskolákat kerestük meg, később kerültek sorra a szakképző intézmények. Az átadni kívánók felkeresése után, illetve részint azzal párhuzamosan vette kezdetét az a jelenleg is zajló munkánk, amely során a régi iratokat őrző, ám átadást eredetileg nem tervező iskolákat keressük meg. E körbe tartozó kiszállásaink egyértelmű tapasztalata, hogy az iskolák leginkább azért írták a kérdőívünkre, hogy nem terveznek levéltári átadást, mert nem értették pontosan, hogy ez mivel jár a számukra, illetve nem szerettek volna maguknak – teljesen érthető módon – további feladatokat generálni. E látogatásokon általában Agócs Tibor iskolai referenssel közösen vettem részt,6 abban segítve a munkáját, hogy láttassuk az iskolákkal azt a tényt, hogy a levéltár fontos partnerként kezeli az oktatási intézményeket, amit az a gesztus is jelez, hogy a levéltáros mellett az illetékes középvezető is részt vesz az egyeztetéseken. E megbeszéléseken lényegében mindig sikerült meggyőznünk vendéglátóinkat arról, hogy maradandó értékű irataiknak jobb őrzési helyük lesz a BFL-ben, mint a helyi – gyakorta alagsorban található – irattárakban. Természetesen vannak teljesen elzárkózó intézmények is, amelyek kérdőívet sem küldtek vissza, illetve a telefonos megbeszéléseken is visszautasították az iratátadást. Ezeknél a későbbiekben tervezünk szervellenőrzéseket, hogy meggyőződjünk arról, megfelelő körülmények között őrzik-e átadni nem kívánt irataikat. 6 Az iskolai szervellenőrzéseket főleg Agócs Tiborral v égeztük , de alkalomszerűen Németh Ágnes, Vizi Éva, Zámbó István, illetve 2022-ben Szendrői Áron is részt vett néhány kiszálláson. Koltai Gábor